BESZÁMOLÓ A “Nevelés a színház és a dráma eszköztárával” CÍMŰ KONFERENCIÁRÓL

2015. február 21-én A Magyar Drámapedagógiai Társaság Nevelés a színház és a dráma eszköztárával címmel konferenciát szervezett a Marczibányi Téri Művelődési Központban, melynek egyik célja az volt, hogy a drámapedagógiát munkájuk során eszközként használó pedagógusok, csoportvezetők találkozzanak egymással, másrészt határon túli magyar kollégáikkal való szakmai kapcsolatot ezúton is ápolják, s megoldásokat keressenek a területeiken felmerülő problémákra. Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke szerint 2010-ben szerveződött hasonló találkozó, s most ismét megrendezésre került. Egyfajta kényszer állapot, a változásra ösztönző erő hívta életre. Ezen a szombaton több generáció is megismerkedhetett egymással. Debreczeni Tibor, örökös tiszteletbeli elnök – kinek neve a MDPT alapítói között is szerepelt – rövid beszámolót tartott a Társaság születéséről. Megemlítette, hogy már 1972-ben, az országos úttörő gyermekszínházi fesztiválon megbeszélték kollégáival, hogy „ez” valami új forma, mely már Csehországban is létezik. A drámás tevékenység az a forma, amelyben a tanár és a diák partneri-, mellérendelő viszonyban állnak egymással. Ez a hozzáállás ahhoz vezetett, hogy 1978-ban Magyarországon is létrejött az első tanfolyam pedagógusoknak. Debreczeni Tibor szerint a drámapedagógia játékos metodikáját főleg az egyetemeken, de legfőképpen mindenhol kellene tanítani. Ennek egy része művészet, másik része pedagógiai metodika kell, legyen. Debreczeni Szín-kör-játék című munkája és Debreczeni Tibor Történt pedig című írása is ezt a gondolatmenetet erősíti.

A Nevelés a színház és a dráma eszköztárával konferenciára szinte minden régióból érkeztek drámapedagógusok, s a határon túlról, Szerbiából, Kárpátaljáról, Dunaszerdahelyről, Romániából, Felvidékről, Vajdaságból is hallhattunk egy-egy beszédet az ottani speciális drámás viszonyokról. A délelőtti ismerkedést követően szakmánkhoz méltóan vegyes korosztályú, tapasztaltság szerinti kiscsoportokba rendeződve töltöttük, s egy-egy vezetőségi tag a MDPT-ból ezeket a beszélgetéseket moderálta. Ebben a közel fél órában minden csapat tagja saját területéről, régiójáról mesélt, annak egyedi problémáira is kitérve, melyeket csomagolópapírra rögzítve próbáltunk rendszerezni. A felmerült gondolatokat további kis papírosokra kulcsszavak formájában felírtuk, s mindezt az ebédszünetben A MDPT vezetősége próbált néhány pontra összesűríteni. A délután a „megoldás” fogalom jegyében telt. A rendszerezett problémák alapján szerveződtünk újabb kiscsoportokra:

1. Weöres Sándor Országos Gyerekszínjátszó Találkozó/ gyerekszínjátszás
2. Drámapedagógiai Társaság szerepe
3. Társadalmi megbecsültség
4. Képzések
5. Felnőttképzések
6. Pénzügyi források

A szakmai találkozó részben elérte célját: a drámatanárok számára találkozási lehetőséget biztosított, s segítette felszínre hozni a hazai problémákat, ám azokban nem tudott további szintre lépni, minthogy megoldási javaslatok születtek. Bízunk benne, hogy a MDPT vezetősége mérlegeli a konferencián elhangzottakat és a továbbiakban próbál megoldásra törekedni.

Fekete Anikó

(A szöveg forrása: Trencsényi László - Agóra Oktatási Kerekasztal Csoport)