Fapados Fesztivál

Hol vannak már azok az idők, amikor szimfonikus zenekar, sőt, teljes opera, nagylétszámú kamaraegyüttesek, külföldi vendégművészek színesítették a fesztivál műsorát?

Idén, az Artisjus Székház pöttömnyi színpadán mondta el megnyitójában Körmendi Klára, a Magyar Zeneművészeti Társaság elnöke, hogy sajnos a támogatások úgyszólván megszűntek. Már nincs lehetőség a Müpa Fesztiváltermében találkozni, de a tavalyi négy napot is felére kellett csökkenteni.

Visszatekintéséből kitűnt, hogy a Fesztivál szinte mindig a létéért küzdött. Jól példázták ezt az alapító elnöktől, Durkó Zsolttól felolvasott idézetek, meglepő aktualitásukkal. Szomorú, hogy egy már huszonhat éves hagyománnyal rendelkező jelentős kulturális rendezvénynek ilyen jellegű nehézséggel kell megküzdenie. Sajnos a műsor összeállításán is meglátszott a pénzszűke. Jószerivel csak szólódarabok és duók hangzottak el, az egyetlen kivétel egy kvartett volt.

A koncert Madarász Iván Colla parte című alkotásával kezdődött. Ifj. Duffek Mihály és Körmendi Klára szólaltatta meg a kompozíciót, melyben egyenrangú partnerként concertál egymással a fagott és a zongora. A szólamok gyakran imitálják egymást, miközben nagy ívű dallamok is fontos szerephez jutnak.

A műsor Fekete Gyula Kalocsai lányok című szerzeményével folytatódott. A szerző az ismertetőben így ír a mű keletkezéséről: „Jelen kompozíció a Lakatos fivérek – Gyuri (fagott) és Péter (zongora) – számára készült 1990-ben, a Kalocsai Állami Zeneiskola 20 éves fennállása alkalmából, Fuchs Ferenc, az akkori iskolaigazgató felkérésére. A darab a ’Kalocsai lányok, Isten veletek…’ kezdetű népdal motívumtöredékeinek felhasználásával készült, és mivel akkor az Egyesült Államokban tartózkodtam posztgraduális képzésen, hangvétele úgy hiszem az ott ért zenei hatásoktól sem mentes.” Ezen az estén Ifj. Duffek Mihály és Bozay Melinda előadásában hallgathattuk meg.

Harmadikként Derecskei András Szólószonátája hangzott el gordonkára. Többféle technikai megoldást is kipróbál, talán ezért tűnt úgy, hogy a háromtételes mű nem egységes színvonalú. A darabot Onczay Csaba adta elő.

Balassa Sándor 2014-ben komponált Két zongoradarabja ősbemutatóként hangzott el. A magyar népdalok ihlette első darabot lassú Adagio foglalja keretbe, vissza-visszatérő motívumai rondóra emlékeztetnek. A második jobban eltávolodik a népzene világától, szerkezetében szerzője szerint szonátaforma rejtőzködik. Falvai Sándor zongorázott.

Dubrovay László igazi zenei humort komponált meg Concerto kürtre és harsonára című darabjában. Lehetetlen mosoly és jókedv nélkül végighallgatni a glissandókkal, trillákkal, szordínós hangokkal bőven ellátott három tételt, mely szellemes versengés a két hangszer szélsőséges lehetőségei között. Varga Zoltán kürt-, és Káip Róbert harsonaművész valósággal lubickolt ebben a nem könnyű, de igen hálás szerepben.

A szünet után Bozay Attila eredetileg 1972-ben citerára írt Improvizációk című alkotása hangzott el Csáki András gitárra készített átiratában és előadásában. Mivel a két hangszer adottságai jelentősen eltérnek egymástól, az átirat elkészítése nagy kihívást jelenthetett. Az elkészült változat azonban végig virtuóz, hangszerszerű, s hangzásában is az eredetinek megfelelő.

Dragony Tímea Látókövek című kompozíciója szintén ősbemutató volt, mely a Fesztivál felkérésére készült. A darabot a szélső regiszterek gyakori használata, tempó- és hangulatváltások jellemzik, hogy megmutathassa az élet sokszínűségét. A szerző zongorakíséretével Klenyán Csaba klarinétozott.

Kocsár Miklós Ballataja míves újrafogalmazása ennek a régi formának. Szecsődi Ferenc szóló hegedűjátékában hallgathattuk meg.

Olsvay Endre a mozarti névjegye hasonlító motívumból épített makacsul ismétlődő cantus firmus gyanánt alapot Canto fermo ostinato című darabjának. Kifejezőeszközeinek gazdagítására olykor különleges eszközöket is igénybe véve. Alszászy Gábor zongorázott.

Durkó Zsolt (1934-1997)

Az estét Durkó Zsolt Szimbólumok című alkotása zárta. Az 1969-ben készült háromtételes mű – melyet annak idején Tarjáni Ferenc és Fellegi Ádám mutatott be – igen igényes feladatot ró a kürtszólamra, mely egyértelműen szólisztikus és dallamos az időnkénti nagy hangközugrások ellenére. Ismét Varga Zoltán és Körmendi Klára játékéban gyönyörködhettünk.

A Fesztivál második napja a Batthyány téri Szent Anna templomban került megrendezésre. A hely akusztikailag nem kifogástalan, de a bevezetőben elmondottak alapján valószínűleg nem ez volt most a szervezők legfőbb gondja.

Elsőként Sugár Miklós Musica a quattro című kompozíciója szólalt meg négy harsonára. Az öttételes mű a mostani előadóknak, a Corpus Quartet számára íródott 2009-ben. Az első tétel egy bevezető fanfár, a második a ritmus kihangsúlyozására épülő gyors tétel, míg a harmadik a dallamosságot és a harmóniákat helyezi előtérbe. A negyedik tételben ismét a ritmus kap főszerepet, majd a zárótétel egy gyors kánon. Az előadók Göröghegyi Gábor, Káip Róbert, Pálinkás Péter és Sütő András voltak.

Másodikként Láng István Sassonanti című alkotását hallgathattuk meg szóló szaxafonon. A 2000-ben keletkezett mű szintén öt részből áll. Egyetlen hangból nő ki az első tétel, mely mintegy elálmélkodik a szaxafonhangon. A tételek atacca követik egymást, a második az új technikákra épül, sok trillával, glissandóval és frullatoval. A harmadik szenvedélyes Appassionato, a negyedik mozgalmas, szintén trillákkal, flageolet hangokkal. Az ötödik, befejező tétel igen lassú lento, billentyűzajjal és levegő átfúvással színesítve. Seleljo Erzsébet előadásában hallhattuk.

Maros Rudolf 1960-ban, stílusváltásának idején írta szóló orgonára Bagatellek című alkotását. Az ugyancsak öttételes mű tételeinek címe: Preludio, Siciliana, Scherzo, Aria, Rondo. Horváth Márton Levente orgonázott.

2006-ban íródott Lendvay Kamilló műve, a Szonáta szóló gordonkára. A négytételes alkotásnak ez alkalommal csak az első, harmadik és negyedik tételét hallgathattuk meg. Az előadó Onczay Csaba volt, akinek az ajánlás is szól.

Barta Gergely a Zeneakadémia fiatal tanára. Gymel és Postludium supra „Salve Regina” a Florilegiumból című darabjait a szerző egyházzenei ihletésű improvizációinak antológiájából válogatta. Művének ez volt az ősbemutatója. Ismét Horváth Márton Levente orgonázott.

Az eddig csak előadóművészként bemutatkozott Horváth Márton Levente Psalmoid No. 1. című darabja 2010-ben készült. Szoprán szaxofonra és orgonára írott fantázia, mely csekély zenei anyagból építkezik, így hoz létre egy sajátos, a szerző szándékai szerint szakrális atmoszférát. A művet a szerző és Seleljo Erzsébet adta elő.

A Fesztivál befejező műsorszáma Kerékfy Márton Négy orgonadarab című alkotása volt. A mű az előadó Horváth Márton Levente felkérésére íródott 2012-ben. A szvit tételei Prélude, Couleurs, Passecaille, Toccata. A tételek korabeli címadása ellenére igazi kortárs zene, mely természetesen támaszkodik a hagyományokra.

27. Mini Fesztivál

2015. január 30. Artisjus Székház, Előadóterem

Madarász Iván: Colla parte

Fekete Gyula: Kalocsai lányok

Derecskei András: Szólószonáta csellóra

Balassa Sándor: Két zongoradarab

Dubrovay László: Concerto

Bozay Attila: Improvizációk citerára (Csáki András átirata)

Dragony Tímea: Látókövek

Kocsár Miklós: Ballata

Olsvay Endre: Canto fermo ostinato

Durkó Zsolt: Szimbólumok

Ifj. Duffek Mihály fagott

Körmendi Klára zongora

Bozay Melinda zongora

Onczay Csaba gordonka

Falvai Sándor zongora

Varga Zoltán kürt

Káip Róbert harsona

Csáki András gitár

Dragony Tímea zongora

Klenyán Csaba klarinét

Szecsődi Ferenc hegedű

Alszászy Gábor zongora

2015. január 31. Batthyány téri Szent Anna templom

Sugár Miklós: Musica a quattro

Láng István: Sassonanti

Maros Rudolf: Bagatellek

Lendvay Kamilló: Szonáta szóló gordonkára

Barta Gergely: Gymel és Postludium supra „Salve Regina” a Florilegiumból

Horváth Márton Levente: Psalmoid No.1.

Kerékfy Márton: Négy orgonadarab

Göröghegyi Gábor harsona

Káip Róbert harsona

Pálinkás Péter harsona

Sütő András harsona

Seleljo Erzsébet szaxofon

Horváth Márton Levente orgona

Onczay Csaba gordonka

Eisenbacher Zoltán