Gracza Antal, a bácskossuthfalvi általános iskola nyugalmazott ÉNEK-zenetanárA

Gracza Antal ének-zenepedagógus 1962-től nyugdíjba vonulásáig, 1994-ig a bácskossuthfalvi általános iskola tanára volt. A szarajevói főiskolán szerzett diplomát. Nagy hangsúlyt fektetett a kórus működésére, blokkflauta együttese is volt az iskolának. A helybeli Ady Endre Művelődési Egyesület aktív tagja, népdalkórust, citerazenekart alakított, vezetett, az egyesület elnöki tisztségét is betöltötte. Az 1983-84-ben alakult, ma is működő Ifjúsági Fúvószenekart 1990-ig Sebők Sándor kollégájával együtt vezette, azóta ezt a mindenki által megbecsült munkát egyedül végzi.

Az elmúlt több mint két évtized alatt számos szemlén vettek részt, több ezüst-, aranydiplomát szereztek, köztársasági szinten is elsők lettek. A községet is több alkalommal képviselték külföldön is.

Tavaly Gracza tanár úr megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, szülőfaluja is elismerésben részesítette, idén pedig a község legrangosabb díját, a Pru Urbe-t is átvehette.
- A helyi közösségtől már kaptam elismerést, és nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a község, Topolya város is észrevette, mi mindent tettem zenepedagógusi pályám folyamán. Bár megörültem, hogy elismerték a munkámat, de különösen azok miatt örülök, akikkel együtt dolgoztam az elmúlt évtizedekben.

A Magyar Kultúra Lovagja cím adományozását a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kezdeményezte közművelődési, irodalmi, zenei, művészeti teljesítmények elismerésére. A címet tavaly Budapesten a Magyar Kultúra Napján Ön is elnyerte.
- Amikor a fúvósok jubileumi koncertjét tartottuk az iskolában, akkor jelentette be Szőllősy Vágó László, hogy javasoltak erre a díjra. Úgy gondolom, hogy az iskolánk, a tanulóink, helyi közösségünk, a falunk egy bizonyos fokú elismerése is ez a díj.

Miért tartja fontosnak, hogy egy pedagógus aktív legyen a közéletben?
- A zenei nevelés fő célja, hogy a gyerek tudja átérezni, megszeretni a zenét. A zenepedagógus feladata, hogy kiálljon a porondra, és dirigáljon a kórusnak, a zenekarnak, hogy felkészítse a diákokat a zene befogadására, előadására, de a művelődési életben is fontos szerepe van. A tanárképző főiskola előtt magyar nyelvű tanítóképzőt végeztem, és akkor úgy oktattak bennünket, hogy az iskola a faluban nemcsak oktatási-nevelési, hanem kultúrközpont is. Tehát, aki kikerült falura, úgy illett dolgoznia, hogy ez a cél megvalósuljon. Hogy ez így történhetett, hogy aktív lehettem nemcsak az iskolában, de a művelődési egyesületben is, ez elsősorban a feleségem és a családom toleranciájának köszönhető, azután az iskolában a kollégáknak, a helyi közösségben pedig a támogatóknak.

A hivatalos elismerések mellett vannak-e olyan események, amelyekre szívesen emlékezik?
- A tanítványaim előrehaladása örvendeztetett meg igazán, amikor ők jól szerepeltek, a kórus, a blokkflautacsoport, a pionír-tűzoltózenekar, a különböző országos elismerések. A citerások jó szereplése a Durindón, a rádiós felvételezések...

Hogyan alakult a fúvószenekar, amelynek fellépése minden ünnepi rendezvény hangulatát emeli, és mi ma a helyzet?
- A moravicai tűzoltótestület keretében működő fúvószenekar elöregedésekor jött az ötlet, hogy szervezzük meg az utánpótlást. A kezdeteknél Sebők Sándor kollégámmal együtt dolgoztunk. Sokat kellett tanulnunk, a különböző hangszereket megismernünk. A hangszereket a helyi közösség segítségével vásároltuk. 1984 januárjától a mai napig működik a zenekar, éppen most generációváltás történik, nagyon sokan elmennek tanulni, többen külföldre készülnek, olyanok is vannak, akik a zenei pályát választották, klarinétot, szólóéneket, dzsessztanszéket. Átszervezés alatt áll a csoport, az iskolában szeretnénk népszerűsíteni a fúvószenét, hogy tudjunk tíz-húsz tanulót a régiek helyébe találni, és én ezt már egyedül nem vállalhatom, de mindenképpen nagyon szeretném, hogy tovább létezzen a faluban a fúvószenekar.

Herceg Elizabetta

(Az interjú forrása: magyar-szo.co.yu)