ZENEI NEVELÉS AZ ÓVODÁBAN

Szerkesztette Hovánszki Jánosné

Didakt Kiadó, 398 oldal

A szöveggyűjtemény összeállításával az volt a célunk, hogy az óvodapedagógus jelölteknek és az óvodapedagógusoknak a zenei nevelésről alkotott véleményét, metodikai szemléletmódját alakítsuk, színesebbé, nyitottabbá tegyük. Az összegyűjtött, korszerű elgondolásokat tartalmazó, tematikailag csoportosított tanulmányokban vonzó a sokféle egyéniség kisugárzása, szemlélete és szakmaszeretete. A tanulmányokat változtatás, átszerkesztés nélkül emeltük át a szöveggyűjteménybe, megtartva azt a lehetőséget, hogy a szerzők által fontosnak tartott hangsúlyok, kiemelések érzékelhetők legyenek. Többségében a közelmúltban megjelenő írások friss szellemi közeget, az írások egybegyűjtése könnyebb hozzáférhetőséget jelent az érdeklődőnek. Az I. rész „Zenei irányzatok” című blokkban először a Kodály-koncepció többoldalú megvilágításával találkozhatunk. A tanulmányokban gyakran felmerül a zenei köznevelés ama létkérdése, hogy a kodályi örökséget sikerül-e megőrizni, esetleg megújítani. A nagymérvű társadalmi, politikai, gazdasági változás a kodályi kérdéskörön túl egy másfajta attitűdváltást is generál a zenei nevelésben. A hazánkba begyűrűző külföldi zenei nevelési irányzatok és a hazai alternatív zenepedagógiai törekvések létjogosultságát hivatottak bizonyítani a szöveggyűjtemény e részében olvasható tanulmányok.

A II. rész szerzői túlnyomórészt felsőoktatásban dolgozó szakemberek, akiknek az írásait olvasva hitelesebben lehet diagnosztizálni az óvodai nevelés mindennapjaiban felmerülő kérdéseket. A főleg módszertani fogantatású, különböző információkat tartalmazó tanulmányokat elolvasva fejleszthető a többszempontú látásmód, a kritikai érvelés, az egységben látás, a kreatív problémamegoldás, a szaporodó és közben gyorsan elavuló ismeretek kezelése.

A III. részben a szerzők különböző oldalról közelítik meg a zene személyiségformáló hatását, de mindannyian kihangsúlyozzák, hogy a zene egyik hatékony eszköze az emberré nevelésnek, mert harmonizálja a testet-lelket, oldja a feszültséget, fogékonnyá tesz a szép befogadására, formálja az ízlést és a magatartást. A személyiségfejlesztés területén akkor is felelősségteljes munka vár a pedagógusra, ha egyébként problémamentes a gyermek személyisége, de ha valamilyen nehézséggel, hátránnyal, esetleg fogyatékkal küszködik, akkor még fokozottabb odafigyelést, átgondolt zenei-pedagógiai-pszichológiai fejlesztőmunkát igényel.

Az utolsó, IV. fejezetben olyan új utakat kereső, szakmai elkötelezettségű szerzőktől olvashatunk tanulmányokat, akik a speciális helyzetű gyerekek zenei nevelésében igyekeznek irányt mutatni.