DR. KENESEI ÉVA

A zene jelentősége a gyógypedagógia szakos hallgatók képzésében

A közoktatás vonatkozásában egyre többet beszélünk az integrált/inkluzív nevelésről, annak gyakorlati megvalósulásairól. Ebben a vonatkozásban nagy szerepe van azoknak a pedagógusoknak, akik gyógypedagógia szakon végeznek. Természetesen még hatékonyabb pedagógiai munkára számíthatunk, ha a szakember egyben tanítói, tanári, fejlesztőpedagógusi oklevéllel is rendelkezik. Így egy pedagógusi munkakörben testesülhet meg a gyermekek együttnevelésének valódi integratív jellege.

Azok a szakemberek, akik gyógypedagógiai végzettséggel rendelkeznek, vagy hallgatóként a gyógypedagógia szakra járnak nagyon szerteágazó, több tudományterületet felölelő képzésben részesülnek. A szakterületen ezért is van több specializáció, amelyek a képzésben elágazásokat jelentenek. Az általános képzésből ilyen elágazást jelent a tanári illetve a terapeuta képzés, egy másik ágon pedig a választható szakirányok szerepelnek: értelmileg akadályozottak pedagógiája, hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, logopédia, pszichopedagógia, szomatopedagógia, tanulásban akadályozottak pedagógiája.

1. ábra: A gyógypedagógia szak szakirányai

„A képzés célja olyan gyógypedagógusok képzése, akik a gyógypedagógia és a határtudományai korszerű elméleti és módszertani ismereteinek, a gyógypedagógiai tevékenységekhez szükséges képességeknek, valamint a szakterületi és gyakorlati ismereteknek a birtokában képesek segítséget nyújtani a fogyatékos, sérült, akadályozott gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek képességeik fejlesztéséhez, funkciózavaraik (kognitív, szociális, szomatikus, érzékelési, észlelési stb.) korrekciójához, illetve kompenzálásához, életviteli nehézségeik kezeléséhez, rehabilitációjukhoz, valamint környezetük rendezéséhez, társadalmi integrációjukhoz. Képesek továbbá választott szakirányukon a különböző fogyatékos, sérült, akadályozott népességcsoportok szakszerű segítésére, gyógypedagógiai fejlesztésére, nevelésére, oktatására, habilitációjára és rehabilitációjára.” [15/2006. (IV. 3.) OM rendelet az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről.]

Ennek megfelelően találkozhatunk a gyógypedagógusokkal közoktatási és klinikai munkaterületeken, illetve a szakirányuknak megfelelő tevékenységekben. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán napjainkban közoktatási területen, tanulásban akadályozottak pedagógiája és logopédia szakirányokon történik az oktatás. A képzés megfelel az országosan megfogalmazott korábban képesítési, 2006 óta képzési és kimeneti követelményekben megfogalmazott elvárásoknak. A képzésben a sokféle tantárgy mellett mindig helyet kapnak zenei tantárgyak is, bár nincs zenei alkalmassági vizsga a szakra jelentkező hallgatóknak. Itt szeretném megjegyezni, hogy intézményünkben óvodapedagógusok és tanítók képzése is folyik. Ezen szakokra nem vehető fel az a hallgató, aki sikertelen ének-zene alkalmassági vizsgát tesz. Ennek a vizsgának a követelményei ismertek a jelentkezők számára, az éves felvételi tájékoztató egyértelműen leírja azokat, és a szakokat működtető bármely felsőoktatási intézményben letehető. Amiért szükségét éreztem ezt megemlíteni, az a gyógypedagógia szak követelményeiben megfogalmazott következő gondolatsornak köszönhető: „Az alapfokozat birtokában a gyógypedagógusok a közoktatási munkaterületen alkalmasak valamennyi műveltségi terület oktatási feladatainak ellátására.” Tehát a művészetek műveltségi területen belül az ének-zene oktatási-nevelési feladatainak ellátására is. Szerencsés lenne a gyógypedagógia szakon is ennek értelmében az óvodapedagógus és a tanító szakokhoz hasonlóan az ének-zene alkalmassági vizsga bevezetése.

Engedjék meg nekem, hogy a zenei tárgyak sorából egyet – a zene és terápiát - kiragadhassam, mivel ezt a tárgyat oktattam a hallgatóknak a 2010/11-es tanév második félévében. A tantárgy a kötelezően választható tárgyak között szerepel a mintatantervben. A nappali tagozatos hallgatók azonban mindannyian választották ezt a tantárgyat. A képzés felelős vezetői is ajánlották a hallgatóknak, az előző félévi zenei tárgyat oktató kollégák is felhívták a hallgatók figyelmét a kurzus tanulásának lehetőségére.

Minden tantárgy oktatása során alapvetőnek tartom a hallgatók megismerését. Ehhez általában különböző módszereket veszek igénybe az oktatók, amelyek közül legjobban szeretem, ha a hallgatók az irányított témakörökben leírják a saját élettörténeteiket (life stories). Ebben a félévben három témakörre voltam kíváncsi: 1) zenei előtanulmányok; 2) zenéhez való viszony; 3) a tantárgy választásának motivációja.

Nézzük rögtön a zenei tanulmányokat. Az általam oktatott első évfolyamos hallgatóknak az első félévben már volt zenei órájuk, ahol éneklés, furulyajáték és zenei ismeretek álltak a középpontban. Ugyanakkor a zenei előtanulmányokat ennél szélesebben értelmezve beszélhetünk a hallgatók felsőoktatást megelőző tanulmányairól. Az általános és középiskolai ének-zene órákról, amelyek mindenki számára kötelezőek voltak. További mutató, ha a hallgató ezen túlmenően még zeneiskolás volt, kórusban énekelt, hangszeren/hangszereken tanult, zenekarban játszott. Így az általam tanított nappalis hallgatókról (58 fő) elmondható, hogy 62%-uk aktívan foglalkozott zenével a kötelező közoktatási ének-zene órákon túl is. Ez az arány is arra utalhat már, hogy a hallgatóknak pozitív a viszonya a zenéhez. Hatvan százalékuk írja, hogy szívesen hallgatnak zenét, többnyire mindent szeretnek meghallgatni. Azonban többen említik, hogy a hangulatuk is erősen befolyásolja, hogy mikor milyen zenét hallgatnak. A zenehallgatás mellett sokan írják, hogy szívesen játszanak szabadidejükben hangszereken, szeretnek énekelni, most is énekelnek kórusban, játszanak zenekarokban, hagyományőrző együttesekben. A tárgy választásának motivációjánál 24 %-uk, azaz 14 fő tartja fontosnak a kreditérték beszámítását. Azért többen közülük is részletesen indokolják a zene és terápia kurzus választását. Álljon itt néhány kulcsszó azokból a gondolatokból, amelyeket leírtak a hallgatók: érdekli, szereti a zenét, szívesen foglalkozik zenével, segítheti a későbbi munkáját, fontosnak, hasznosnak tartja, tanításhoz szükséges, kíváncsiság, zene hatása, gyógyító ereje, hangszerek megismerése egyaránt szerepel a felsoroltak között.

Szeretném röviden bemutatni, hogy a félév során milyen csomópontokra helyeztem a hangsúlyt a hallgatókkal való foglalkozásban. Először is tisztáztuk, hogy a tantárgy épít a korábbi tanulmányaikra, és ugyanakkor lehetőséget nyit a későbbi munkájukhoz. Itt megemlíteném azt a polémiámat, hogy vajon, hol legyen a tárgy a képzés teljes vertikumában? Melyik félévben optimális ezzel foglalkozni? Ha a képzés elején van, akkor érdemes építeni a korábbi tanulmányokra, és hangsúlyozni, hogy a későbbi félévekben történő stúdiumokhoz hogyan kapcsolódnak a tanultak, illetve hogyan lehet továbbképzésben alaposabban elsajátítani az itt kapott alapokat. Amennyiben a képzés végén van a tárgy, abban az esetben az elsajátított szakmai ismeretekre lehet támaszkodni, de a speciális továbbképzés fontosságára itt is fel kell hívnunk hallgatóink figyelmét. A feldolgozásra kerülő témákban érintettük a zeneterápia történetét, jelenét, elméletét és gyakorlatát. Külön hangsúlyoztuk a prevenció szerepét, a zeneterápia helyét, fajtáit a terápiák rendszerében. Fontos témaként kezeltük a zene transzferhatását, az improvizációt, a vokális és instrumentális lehetőségeket, a zenehallgatás szerepét. Külön foglalkoztunk olyan pedagógusok munkásságával, akik korukban, sőt napjainkig példát mutatnak a zene erejének hasznosítására. Így foglalkoztunk Kodály Zoltán zenei filozófiája (Szőnyi 1987; The Kodály concept 2007) mellett, többek között az Orff-módszerrel (Orff-Keetman 1978; Meyer 1985, Musik 1990; Orff, G. 1994), az Ulwila- módszerrel (Ullrich-Vető 1997), taglaltuk Maria Montessori gondolatait (Montessori 2011), alkalmaztuk Kokas Klára zenepedagógiai gyakorlatát (Kokas 1982, 1992), építettünk Sáry László kreatív gyakorlataira (Sáry 1999) a foglalkozásokon. Minden alkalommal igyekeztem egy-egy témát az elméleti bemutatás mellett a gyakorlatban is kipróbálni a hallgatókkal. Miután azt hangoztattam, hogy a tanulásnak itt nincs vége, azaz a kurzus befejezése után is tanulmányozható szakirodalomra hívtam fel figyelmüket, interneten elérhető anyagokat, zenéket, intézményeket mutattam be. Ezzel igyekeztem egy nyitott kurzus lehetőségét biztosítani, amely utat mutat számukra a további tanulmányokhoz.

A kurzus követelménye volt az órán való aktív megjelenés mellett a zárthelyi dolgozat megfelelő szintű megírása, és egy otthoni dolgozat elkészítése. A zárthelyi dolgozat témái felölelték a teljes félévi tananyagot. A házi dolgozat témakörét a feldolgozott témák érintésével a hallgatók szabadon választhatták meg. Ennek megfelelően nagyon heterogén területek feldolgozására került sor.

2. ábra: A házi dolgozatok témái

Összesen 55 hallgató adta be házi dolgozatát. Kilenc fő komplex témát dolgozott fel foglalkozás megtervezése, illetve hospitálás leírása révén. Személyhez (Kodály, Orff, Montessori, Kokas, Dalcroze) kapcsolódó témát fejtett ki 12 fő. Többen foglalkoztak azonos témával: zeneterápia (4), autizmus (4), hangterápia (3), dadogás (2), hiperaktivitás (2), azaz 15 fő. Tizenkilenc hallgató választott témája egyedi, amelyek a következők voltak: zene és mozgás, néptánc, táncterápia, fejlődéslélektan, esélyegyenlőség, halmozottan hátrányos helyzet (HHH) agresszió, beszédfogyatékosság, tolerancia, empátia, értelmi fogyatékosság, figyelemkoncentráció, népszokások, néphagyomány, tanulási zavarok, asztmás gyermekek, tanulás segítése, Mozart-hatás, sajátos nevelési igény (SNI), tanulásban akadályozottság. A beadandó dolgozat követelményeit a félév elején ismertetem a hallgatókkal.

· Vagy – egy probléma kiválasztása, annak indoklása, majd elméleti hátterének felvázolása, végül pedig zenei gyakorlatokkal, feladatokkal, zenehallgatással stb. való kidolgozása.

· Vagy – egy zenepedagógus munkájának kiválasztása, annak indoklása majd munkájának rövid elméleti felvázolása, végül pedig a fejlesztésben használható zenei gyakorlatainak, feladatainak, zenehallgatási anyagainak stb. alkalmazása a tanulókkal való foglalkozáson.

· Mindkét esetben felhívtam a figyelmet a választott szakiránynak (tanulásban akadályozottak pedagógiája vagy logopédia) megfelelő dolgozat készítésére.

A hallgatók nagyon komolyan vették féléves munkájukat, a tanórákon aktívan részt vettek, a zárthelyi dolgozat megírására felkészültek, a házi dolgozatukat a szükséges irodalmi háttér feldolgozásával végezték el. Így az évfolyam tanulmányi átlageredménye 4,3 lett.

3. ábra: Osztályzatok megoszlása a nappali tagozaton

A felsőfokú tanulmányoknak az is egy fontos mutatója, hogy hányan beszélnek idegen nyelveket, hányan rendelkeznek nyelvvizsgával. Az első évfolyamos hallgatók 78%-ának van már nyelvvizsgája, német (22 fő), angol (20 fő) és latin (1) nyelvekből. Ez is segítette őket abban, hogy idegen nyelvű tanulmányokat is olvassanak, előadásokat hallgassanak, foglalkozásokat megnézzenek a témakörök feldolgozásához. A hallgatók már most elhatározták, hogy szívesen tanulnának az ERASMUS program keretében külföldön is, amelyre érdeklődőként 33 fő, azaz az évfolyam 60 %-a jelentkezett.

A nappali képzés mellett levelező tagozaton is felvehették a tárgyat a hallgatók. Mindössze 15 hallgató végezte el a kurzust, szintén 4,3 tizedes eredménnyel. A levelező hallgatók többnyire másoddiplomások, így a zenei előképzettségükbe egy korábbi felsőfokú tanulmány is pozitívan megjelenhet. Ilyen például a tanítóképzés, amely szakon még ének-zenei szakkollégiumot/műveltségterületet is végezhet a hallgató. Ekkor zenéből egy speciális, több tantárgyas intenzív képzésben részesül, amely végzettség feljogosít az 1-6. osztályos ének-zenei feladatok ellátására. Ebben az esetben magas szintű zenei képzettséggel rendelkezik a hallgató. A levelezős hallgatók kétharmada rendelkezik korábbi zenei tanulmányokkal, minden zenét szívesen meghallgatnak, maguk is játszanak hangszereken (zongora, hegedű, furulya), énekelnek kórusban. A tárgy választását már legtöbben praktikus okokkal magyarázták, hiszen a munkahelyi, a családi indíték minden esetben a tárgy választását magyarázta. A beadandó dolgozat témái között Kodály Zoltánt (4) és Kokas Klárát (3) többen választották, a további feldolgozott témák között egyaránt szerepelt Orff- és az Ulwila- módszer, kórházi hospitálás, játék, ringató, megkésett beszédfejlődés, tanulási zavar és a figyelem fejlesztése.

4. ábra: Osztályzatok megoszlása a levelező tagozaton

A hallgatók a második tanévtől kezdik meg szakirányú tanulmányaikat, így a következő félévtől az évfolyam kétharmada tanulásban akadályozottak szakirányon, harmada pedig logopédia szakirányon folytatja gyógypedagógiai tanulmányait. Bízom benne, hogy a különböző tantárgyak témaköreinek feldolgozásában többször is érintik a zene és terápia tantárgyban elsajátítottakat. Szeretném, ha folytatnák a hallgatók választott témájuk további gondozását, és szakdolgozatként, esetleg tudományos diákköri dolgozatként leadnák azokat. Remélem, hogy majd a képzés befejezése felé közeledve, egyre többen szeretnék folytatni tanulmányaikat, hogy egy zeneterápiai szakirányú továbbképzésben sajátítják el a zeneterapeutai működéshez szükséges mélyebb, speciális szakmai ismereteket.

A pedagógusok kezében a zeneterápia egy igazi eszköz lehet a gyerekek nevelésében, a gyerekekkel való foglalkozásban. Bizonyos zenék hallgatása gyógyítóan hat az emberekre, a maguk formálta dallamok és ritmusok közben nonverbális kapcsolatok jönnek létre pedagógus és gyermek, gyermek és gyermek között. A pedagógusok felkészítésében lehetőség nyílik a témával való foglalkozásra a zenepedagógiai stúdiumokban, valamint a tanítási gyakorlat során. A zene szerepének változása a történelem során a személyiségfejlesztésben a különböző korokban más-más jelentőséggel bírt. A pedagógusok nevelőmunkája fejlesztés, és a zene mint eszköz jelenhet meg ebben a fejlesztésben. „… a zenével nemcsak zenét tanulunk… az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét. Megszeretteti az iskolát. Fejleszti a közösségi érzést… a zene nemcsak zenére tanít.” (Kodály 1956:304-305)

A diákok iskolai teljesítményét elsősorban a tanárok minősége határozza meg. Az oktatási rendszerek sikeres fejlesztése érdekében végzett kutatásokban három tényezőt emelnek ki: megfelelő emberek váljanak tanárrá, eredményes oktatókká képezzék őket és a lehető legjobb oktatást kapja meg minden gyermek. Ezek a kutatási következtetések olvashatók a McKinsey jelentésben (Barber, M. – Mourshed, M. 2007), a magyar közoktatás megújítására tett javaslatokban (Kárpáti 2008) és az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development) nemzetközi tanárkutatás eredményeiben is (TALIS 2009). Ekkor beteljesedhet, az egyre bővülő-mélyülő három pedagógiai kör – a művészeti nevelés, az esztétikai nevelés, az általános személyiségfejlesztés – elméletének és gyakorlatának az egysége, összhangja, harmóniája, melyet újként a nevelés történetében Kodály Zoltán alkotott meg. (Mészáros 1997:293)

5. ábra: A három pedagógiai kör egysége

A hallgatók képzésében azonban ennél tágabbra nyitjuk a horizontot, és megismertetjük velük azokat a számunkra alternatív lehetőségeket is, amelyeket a világban alkalmazott zenepedagógiai módszerek jelentenek. (Campbell 1991; Hegyi 1996; Kenesei 1994; Nielsen 2007) Ennek a horizontnak a nyitására azáltal is törekszünk, hogy a hallgatók a zenei tantárgyak széles vertikumát választhatják (művészeti nevelés, zene és terápia, hangszerjátékok, zenei nevelés, zeneirodalom, az ének-zene tanításának módszertana, zeneterápia és módszertan a gyógypedagógiában) a képzés teljes ideje alatt.

Bibliográfia

Barber, M. & Mourshed, M. (2007). Mi áll a világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterében? McKinsey&Company. Retrieved March 18, 2010, from http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/images/Mckinsey.pdf http://www.mckinsey.com/App_Media/Reports/SSO/Worlds_School_Systems_Final.pdf

Campbell, P.S. (1991): Lessons form the world: A cross-cultural guide to music teaching and learning. New York, Schirmer Books.

Hegyi István (1996): Világunk zeneoktatási öröksége. A zenetanítás kisenciklopédiája. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem.

Kárpáti, A. (2008): Tanárképzés, továbbképzés. [Teacher training, continuing training of teacher.] In: Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Budapest: Ecostat, 193-215.

Kenesei, É. Kis Jenőné (1994). Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában. Budapest: Tárogató Kiadó.

Kodály Zoltán (1956): Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket. In: Kodály Zoltán: Visszatekintés. I. kötet. Szerk.: Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1982. p. 304-308.

Kokas Klára (1982): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest, Zeneműkiadó.

Kokas Klára (1992): A zene felemeli kezeimet. Budapest, Akadémia Kiadó.

Kokas Klára (2007): Öröm, bűvös égi szikra : Multimédiás DVD-ROM tanításaimról. Budapest, Kokas Klára.

Meyer (1985): Arbeit mit Orff- Instrumenten in Musikunterricht. Frankfurt am Main, Verlag Moritz Diesterweg.

Mészáros, I. (1997). Kodály Zoltán. [Zoltán Kodály.] In: Magyar iskola: 996–1996. Előadások, cikkek, beszédek. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, 290-294.

Montessori, Maria (2011): A gyermek felfedezése. Budapest, Cartaphilus Könyvkiadó.

Musik und Tanz für Kinder. Musikalische Grundausbildung. Mainz, Schott 's Söhne, 1990.

Nielsen, F. V. (2007). Music (and Arts) Education from the Point of View of Didaktik and Bildung. In: Bresler, L. (Ed.), International Handbook of Research in Arts Education, Dordrecht: Springer, 265-286.

Orff- Keetman (1978): Musik für Kinder I. Orff- Schulwerk. Mainz, B. Schott 's Söhne.

Orff, G. (1994): Orff zeneterápiájának alapfogalmai. Budapest, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola.

Sáry László (1999): Kreatív zenei gyakorlatok. Ars Longa. Pécs, Jelenkor Kiadó.

Szőnyi Erzsébet (1987): Kodály Zoltán nevelési eszméi. Budapest, Tankönyvkiadó.

TALIS (2009) „Teaching and Learning International Survey”: Pedagógusok az oktatás kulcsszereplői. Összefoglaló jelentés az OECD nemzetközi tanárkutatás (TALIS) első eredményeiről. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.

The Kodály concept of music education in practice : With a representative selection of demonstration class videos from kindergarten to secondary school and choir. Kecskemét, Foundation for the Kodály Institutecop. 2007

Ullrich, Heinrich - Vető Anna (1997): Ulwila színes kotta. Budapest, Down Alapítvány.

Dr. Kenesei Éva PhD főiskolai docens, Kaposvári Egyetem email: kenesei.eva@ke.hu