ELHUNYT KOVÁCS ENDRE ORGONAMŰVÉSZ, DRAMATURG

(1936-2015)

Barátjával, Simándy Józseffel

Kovács Endre: Hogyan lettem orgonaművész?

„ ... nem akartam világhírnevet, nem vágytam kitüntetésekre, olyan egyszerűségre törekedtem, mint az a földműves, aki a szántóföldön a barázdákat húzza a vetőmag számára. Küldetésemet abban láttam, hogy itt a földi életben enyhítsem a nyomorúságot, sebeket gyógyítsak, könnyeket töröljek le és a hit, a remény, és a szeretet örömüzenetét hirdessem.”

Nem véletlenül idéztem Dr. Albert Schweitzer hitvallását, mert tizenéves koromtól őt tekintettem példaképemnek.

A kistarcsai református parókia meghitt családi fészkében kezdtem zongorázni, a hangjegyeket előbb ismertem meg, mint a betűket. Szüleim is zeneszeretők voltak, sőt Édesapám kitűnően zongorázott. Az orgonát nem kedveltem ez időtájt. Ugyan az Istentiszteleteken már 8 éves korom óta kísértem a Gyülekezet énekét. 12 éves koromban Édesapámtól hallottam Albert Schweitzer nevét, és ismerkedtem meg csodálatos életével. Az orgona iránti érdeklődésem Schweitzer hatása alatt kezdett bennem erősödni. A végső döntést egy csodálatos orgonahangverseny hozta meg. Zalánfy Aladár professzor úr játékát hallottam a Deák téri evangélikus templomban. Csodálatos volt. Bach műveket játszott plasztikusan, világosan. Az orgona hangzása Zalánfy játékában számomra varázslatos volt. Ilyet eddig még nem hallottam. A döntés megszületett, az orgona lesz a hangszerem és természetesen az orvosi hivatás is része lesz életemnek. Az életem meghatározó példaképe Albert Schweitzer, és első igazi zenei mesterem egész életutamon végigkísért. Tőlük tanultam meg, hogyan kell Bach műveit megközelíteni. Zalánfy Aladártól tanultam meg a művészi alázatot, a Bach iránti tiszteletet. Gyakran idézte a N. Soederblom svéd lutheránus érsek szavait: „J. S. Bach az ötödik evangélista”, műveit úgy kell elképzelnünk, mint az evangéliumokat, csak mély alázattal és tökéletességgel tolmácsolhatjuk azokat.

Tanulmányaim során újabb hatások, benyomások színesítették zenei elképzeléseimet és nyitották szélesebbre zenei látókörömet. Gergely Ferenc professzor úr a romantikában mutatott irányt, Marie Claire Alain a francia orgonairodalom rejtelmeit tárta fel előttem. De talán a legtöbbet Anton Heiller bécsi professzor adta előadóművészi stílusom kialakításához. Bach orgonaművei természetesen végig központi helyet foglaltak el repertoáromban, mint a Napkeleti Bölcseket vezető „Esthajnalcsillag”, de kedvelt zeneszerzőm Félix Mendelssohn, Liszt Ferenc és Cesar Franck. Egy kedves osztrák zeneszerző barátom Arányi-Aschner György egy hangversenyem után így kiáltott föl: „A Te őrzőangyalod Cesar Franck. Kistétényi Melinda (szintén józsefvárosi) a neves magyar orgonaművész és zenei polihisztor a Mátyás templomi  Cesar Franck emlékhangversenyem után sírva borult a nyakamba és a következő szavakat mondta: „Bandikám, a mennyországban éreztem magam, olyan csodálatos volt”.

Hogyan lettem „józsefvárosi”?

Édesapám, Kováts Zoltán, a későbbi kistarcsai református lelkipásztor, a józsefvárosi egyházközséget alapító id. dr. Szabó Aladár unokaöccseként ebben a Gyülekezetben szolgált, mint vallásoktató segédlelkész. Főleg az ifjúság lelki nevelése volt a feladata. Ifjúsági énekkart vezetett, „A Jó Reménység” cserkészcsapatánál is feladatot vállalt. Édesanyám született józsefvárosi. A református gyülekezetben ismerkedtek meg és kötöttek házasságot 1929-ben, templomunkban. Házassági tanújuk Tóth József vallástanár volt, a későbbi józsefvárosi lelkipásztor. Édesapám, mint kistarcsai lelkipásztor, továbbra is vállalta szolgálatait a Józsefvárosban. Itt szeretném megemlíteni, hogy a cserkészcsapat zászlóját ő húzta ki a romok alól 1945-ben, és őrizte titokban.

Tóth József lelkipásztor úr engedélyezte, hogy a templom nemrégiben újjáépített orgonáján gyakorolhassak, és orgonista helyettesként vállaljak szolgálatot. 12 éves koromban, 1948. december 26-án, Karácsony másodnapján, az esti Istentiszteleten orgonáltam először. A helyettes-orgonista működésem 1955-ig folytatódott, majd abban az évben a Gyülekezet megválasztott orgonistájának.

Mindig foglalkoztatott a hangversenyrendezés templomunkban, a nagy elődök emléke előtt tisztelegve: Árokháthy Bélára és Lichtenberg Emilre gondolok. Az igazi áttörés és a sikeres kezdet 1980-ban volt, amikor Árokháthy emlékhangversenyt szerveztem. 1981-től már bátrabban mertünk hangversenyeket rendezni „Zenés áhítat”-okat évente 2-3 alkalommal. 1985-től október 1-jén, a Zene Világnapján minden évben rendeztünk ünnepi hangversenyt. Rendszeres közreműködők voltak a Tomkins Énekegyüttes, Dobra János karnagy vezetésével, a Budapesti Kamarazenekar, Faith Tibor karnagy vezényletével, és a Pest-megyei Szimfonikus Zenekar, Noseda Tibor, karnagy vezényletével.

A józsefvárosi Református Gyülekezetben rendezett 70 éves születésnapi koncert után a Salétrom utcai református templomban: balról jobbra: Kováts Kolos operaénekes, Győrffy Gergely hegedűművész, Kovács Endre orgonaművész, Pérchy Kornélia énekesnő, Csavlek Etelka operaénekes, Ardó Mária operaénekes, Zelinka Tamás (narrátor) és Kiss Árpád trombitaművész

Természetesen ezeken a hangversenyeken a legkiválóbb operaénekes, és hangszeres művészek is közreműködtek. A műsorvezetői feladatot legtöbbször Zelinka Tamás vállalta, néhányszor Lukin László. 1996-ban, a millenium évében volt a csúcspontja a hangverseny-rendezési tevékenységemnek, 1997-től az önkormányzati és állami támogatások csökkentek, illetve megszűntek. Hosszú időn keresztül, tanulmányaim során, később a koncertekre, illetve a külföldi hangversenykörutakra való felkészülés is ezen az orgonán történt. Minden fellépésem, vagy turnéim előtt úgy búcsúztam el az orgonától, hogy megsimogattam az orgonapadot. Hálám nem maradt el, mert sok külföldi fellépésem tiszteletdíját az orgona céljaira ajánlottam fel, és adományokat is szereztem. Az orgona még mindig működik, és szépen szól.

1988-ban egy svájci rk. lelkész barátom bíztatására az ökumené gondolatával kezdtem foglalkozni. 1989-ben, a baseli Európai Ökumenikus Konferenciára 30 tagú küldöttséget szerveztem a római katolikus és a református gyülekezetből. A Musica Sacra segítségével próbáltam a római katolikus és református hívőket közelebb hozni egymáshoz. Rendszeresen rendeztem ökumenikus hangversenyeket a református templomon kívül a Horváth Mihály téri és a Rezső téri római katolikus templomban is.

Milyen kötődéseim voltak még a Józsefvároshoz?

Nagyanyám a Baross utca 119-ben lakott. Zalánfy Aladár professzor úr a Práter utca 63-ban. Kedves, atyai barátom Maklári Lajos a Piarista gimnázium (Mikszáth Kálmán tér) karnagya rendszeresen hívott orgonálni, kórusát kísérni a gimnázium dísztermében. Kedves barátom, Margittay Sándor, a kiváló orgonaművész, karmester és Liszt-kutató a József körút 10-ben lakott.

---
Megjelent: Józsefváros – a VIII. kerületi önkormányzat lapja, XIV. évf., 15. sz., 2006. augusztus 6., 16. old.; Ami megmarad..., Képek és emlékek a 100 éves Józsefvárosi Református Gyülekezet életéből, Budapest Józsefváros Református Egyházközség, 2005. 65-67. old.