Expanzió és szerkezetváltás

Összefoglaló a Magyar Pedagógiai Társaság 2015. április 18-i konferenciájáról

Ez a tájékoztató a záró plenáris ülés összefoglalója, megelőzi a hivatalos kommünikét, különösen az elkészült „problématérkép” értelmező leírását.

170 regisztráció – 120 fő jelenléte a plenáris ülésen – 70 résztvevő a szekcióüléseken – 40-en a záróülésen. (A mai konferenciaviszonyok mellett ez jó jelenlétnek mondható). A résztvevők közt a szervező MPT-nek is 25 vezető aktivistája, a vezetői kollégium és az elnökség tagjai. Fővárosi, vidéki résztvevők.

Sokan a 30 év előtti nagy innovációs küzdelmek hősei, a Zsolnai-vezette ÉKP-program résztvevője, az Önfejlesztő Iskolák elnöke, az ÁMK-mozgalom szereplői, a komprehenzív „Iskolatársulás 12” több aktivistája, a Világbanki projekt aktorai és mások. Többen, akik ’93-ban a VI., sokan, akik 2008-ban a VII. Nevelésügyi Kongresszuson vállaltak aktív szerepet. Jelen voltak a küzdő, demokratikus aktivisták, a Hálózat a Tanszabadságért, a Hivatlanul-csoport, az Agóra Közoktatási Kerekasztal személyiségei, de főhatóságok (EMMI, NGM) középvezetői is. Több civil szereplő, néhányan a közoktatást segítő piaci, nonprofit szervezetek vezetői. Sajnáltuk, hogy a Nemzeti Pedagóguskar végül is nem fogadta a meghívást, s kevés sajtó-képviselő volt jelen. A konferencia korosztályi összetételében is jelen volt több generáció. A konferencia résztvevőinek szakmai összetétele is tükrözte: a nevelésügy megannyi szakmacsoportja gondolta úgy: az alapiskolázás kiterjesztésének kérdésében érdekelt: nem pusztán a tanárok, tanítók, a szakképzés és a felnőttképzés vezető szakemberei, de megannyi felsőoktatási intézmény oktatója Kaposvártól Hajdúböszörményig, de óvodapedagógus, gyógypedagógus, mozgalompedagógus, művelődésszervező, új diszciplína képviseletében kórházpedagógus. Üzenetben jelezte érdekeltségét gyermekvédelmi szakember is.

A konferencia meghatározó tartalma volt, hogy világos társadalomkép szükséges ekkora horderejű oktatáspolitikai döntés előkészítéshez. Volt aki „agyontraumatizált társadalmat” vizionált, mely viszonyok közt a döntésnek nagy a felelőssége. Egyértelmű volt az igény a rendszerszerű átgondolás iránt, konszenzusközelt eredményező diskurzusokat igényeltek a résztvevők. Hatásvizsgálatot. Alapos építkezést követelt a szakma nevében a konferencia. Ne legyen a „9 évfolyam” hatalmi játszma tárgya!

Egyértelmű volt az álláspont: a szabadság principiuma alapvető e kérdésben is. A szekciók az autonómiákat hangsúlyozták. Nyilván az egyéni öngondoskodás elvének érvényesüléséhez stabilabb társadalmi biztonság szükséges a társadalom valamennyi csoportjában, ehhez az állami figyelem, támogatás „inkubátora” elengedhetetlen, de megannyi kockázata van az állam „túlvállalásának-túlterjeszkedésének” is.

Hogyan tovább? Az MPT elnöksége rendszerezi a problématérképet. Néhány szakosztály (dyszlexiás, neveléslélektani, pályaorientációs) máris folytatja a diskurzust. Hívunk mindenkit a balatonfűzfői-veszprémi júniusi Staféta-táborba. Az MPT májusi küldöttgyűlésén rendszerezzük a teendőket, kapcsolatot keresünk a problématérkép címzettjeivel, készen állunk feladatok, megbízások vállalására, más szakmai szervezetekkel való együttműködésre.

A konferencián oldalaikat ajánlották az Új Pedagógiai Szemle, Iskolakultúra, A Kisgyermek c. folyóiratok szerkesztői.
A zárszóban egy hiányérzetről adhattam számot. A problémák közt szó esett tanárképzésről, tantervről, taneszközökről. Kevesebbet beszéltünk – holott az ÁMK-mozgalom egyik alapító atyjától megtanulhattuk – az épített, szervezett terekről: mennyire alkalmasak az új szerkezet kereteiként szolgálni.

Lejegyezte: dr. Trencsényi László