Híradás egy készülő új kötetről

Megjelenés ősszel!

TRENCSÉNYI LÁSZLÓ

MŰVÉSZETI NEVELÉSTŐL A GYEREKKULTÚRÁIG

Tanulmányok, módszertani írások, reflexiók

1973-2013

Az olvasó köszöntése és útbaigazítása

Csaknem 50 éve jelennek meg írásaim, kutatási jelentéseim, publicisztikáim, könyvkritikáim, módszertani írásaim – jobbára nem csupán érdeklődésemet, hanem tanári-kutatói pályámat is kísérve, értelmezve, reflektálva.

Első könyvem a gyerekek olvasási szokásairól szólt, az Óvodai Nevelés, a Könyv és Nevelés, a Pedagógiai Szemle, de még a reformkorával próbálkozó gyerekmozgalom módszertani lapja, az Úttörővezető is rendre teret adott közleményeimnek, köszönet érte a szerkesztőknek. A művészeti nevelés tudományába Székácsné Vida Mária avatott be (nem tagadom, sokat köszönhetek a kérdéssel tanárként, tudósként, szerzőként szintén sokat törődő szüleimnek is, nemkülönben hasonló pályán járó testvéreimnek is).

Aztán olyan helyzetekbe kerültem, ahol – az iskola világában keletkező felelősségeket nem tagadva – az ún. kulturális életnek a gyerekvilágra való hatását követhettem, olykor befolyásolhattam is. Így kerültem kapcsolatba nem csupán meghatározó művészetpedagógus-személyiségekkel, mintaképekkel, de a koruk viszonyai közepette helytállni próbáló, győző vagy elbukó intézményekkel is – melyek feladatrendszere, vállalása kinőtt a közvetlen művészeti nevelés világából, s körülírt egy olyan univerzumot, melyet gyermekkultúrának nevezhetünk.1 A hajdani úttörőszövetség, a Népművelési Intézet, aztán sajtókezdeményezések (Népművelés-Színkép, Gyermekmúzsák, Tehetség), művészetpedagógiai civil szervezetek (Amatőr Bábjátékosok Tanácsa, Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, Fiatalok Népművészeti Studiója, Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete, Magyar Drámapedagógiai Társaság, Academia Ludi et Artis stb.), olykor országos kutató-fejlesztő intézet (így az OPI és az OKI, nem kevésbé az OKKER Iroda főként az első NAT fogalmazása és implementációja idején,), egyetemi katedrák (Miskolcon és Budapesten) voltak mesteriskoláim, ahol reflektálhattam szóban, írásban, cselekvésben mindazt, amit gyerekek és művészet kapcsolatáról megismerhettem, alakíthattam.

A különböző orgánumokban publikált írások valóságos gyermekkultúra-történetet írnak le az ezredforduló előtti és utáni évtizedekről. Történelmi idők! Korábban a Fapadoskönyv Kiadó vállalkozott arra, hogy gyermekszínjáték-gyermekszínház-drámajáték, illetve gyermekirodalom témakörben összegyűjtött írásaimat külön kötetekben örökítse meg.2

De a gyermekkultúra témaköre ennél tágasabb. Miért tagadjam, munkásságom is – melyben a vizuális nevelés is a maga módján reprezentált, de főként a folklorizmus és komplex művészetfelfogás terén fűződik munkásságomhoz több fontosnak vélt írás, kísérlet, tapasztalat.

Amikor 2012 őszén Szekszárdon Bús Imre kezdeményezésére helyi és régióbeli, fővárosi szakemberekből szép álmokat kergetve létrejött a Gyermekkultúra Kutatócsoport, akkor döntöttünk úgy: e műhely ars poeticájához rendezve adjuk ki gyűjteményes kötetemet.

A szerkesztés elveiről el kell mondanom, hogy több megoldás kínálkozott. A színházas Fapadoskönyv-kötet szorosan követi a kronológiát, a „gyermekirodalmas” enciklopédia-szerűen tárgyszavakhoz rendez írásokat. E kötetben a műfajok tagolják az írásokat. Néhány hangulatteremtő esszé után tanulmányok következnek, majd a gyermekkultúra történetének néhány periódusára utaló írás olvasható. Módszertani írások következnek. Végül recenziók, kritikák, reflexiók kortársak teljesítményeire. A szövegösszefüggések új jelentést adnak az írásoknak. Ezért – bár bizonyára az izgalmas és gyorsan változó történelmi kor, s benne a magam változásai is izgalmas adalékok lehetnek – elhagytam a keletkezés idejére, helyére való utalást.3
Kérem, az olvasót, kövesse kalandozásaimat. Egy hiteles gyermekkultúra-elmélet és -történet megteremtése érdekében. A kultúrateremtő és – fogyasztó gyerekek javára.

Dr. Trencsényi László