LÓRÁND FERENC*

 

Egy-két gondolat a „gyermek-közelibb” közoktatásról


Ebben a rövid írásban csak a közoktatás irányításában, az oktatás tartalmi szabályozásában, a tanulók értékelésében és az iskola-család szereposztásban legfontosabbnak mondható, a tapasztalatok szerint sokakban nyugtalanságot, de legalább is bizonytalanságot keltő változásról lesz szó.


1. Az elmúlt időszak legfontosabb változása az iskolák saját munkájukért vállalat felelősségének törvényileg is szabályozott megnövekedése. Az iskoláknak maguknak kell elkészíteniük, nevelőtestületi döntéssel legitimálniuk, iskolafenntartójukkal jóváhagyatniuk működési szabályzatukat, nevelési tervüket, pedagógiai programjukat, amelyek jóváhagyását csak alkotmányos aggályok felmerülése esetén tagadhatja meg az iskolafenntartó hatóság. A szülőknek joguk van megismerni és véleményezni ezeket a dokumentumokat.

2. Változóban van tehát az iskola-szülő szereposztás. A fejlődés egyik alapvető tendenciája, hogy az iskola hatóságból egyre inkább a szülők partnerévé igyekszik válni, aminek természetes velejárója, hogy maga is partnerként számít a szülőkre.

 

3. Alapvető változások történtek az oktatás tartalmi szabályozásában. A Nemzeti Alaptanterv fejlesztési feladatokat ír elő és nem tételes tudnivalókat. Az egyes iskolák a saját maguk készítette ún. helyi tantervvel határozhatják meg a közvetítendő műveltségi tartalmakat. Az iskola így jobban tud alkalmazkodni a helyi kulturális adottságokhoz és hagyományokhoz, az adott gyerekpopuláció sajátosságaihoz, mindenekelőtt azokhoz a képességekhez és tudásokhoz, amelyeket a gyerekek a családból, szűkebb társas környezetükből hoznak magukkal.

 

4. Jelentős változás, hogy a tanulók személyiségének és ezen belül tudásának értékelése „gyerek-közelibb” s egyben „szülő-közelibb” is lett azáltal, hogy a számjegyek ötfokú skálája mentén történő minősítést részben kiegészíti vagy akár fel is válthatja a szöveges értékelés. Ez módot ad arra, hogy a tudás-nemtudás tartalmi összetevőibe is beavassa a gyereket és a szülőt egyaránt. Hasonlóan ahhoz, ahogyan anyu és apu dicsekszik, amikor azzal büszkélkedik, hogy fia vagy lánya gyönyörűen rajzol, rengeteget olvas, szépen énekel vagy ügyesen mozog.


5. Többnyire a jobb társadalmi helyzetű családokban merül fel az igény, hogy jó teljesítményt nyújtó gyerekeik a hozzájuk hasonlókkal járjanak egy iskolába vagy tanuljanak egy osztályban. Ez pedig a kedvezőbb helyzetű családok, többnyire jobb teljesítményre képes gyermekeinek sem kedvez. A kutatások megmutatták, hogy a képességek fejlődése egyenetlen és változatos, egy adott időpontban nagyon nehéz megbízható jövendölésekkel szolgálni a tehetség későbbi fejlettségi szintjéről és irányáról. Ezért nagyon kockázatos a jelenben eltérő teljesítményt nyújtó és érdeklődést mutató gyerekek szervezeti elkülönítése, viszont alapvető követelmény, hogy az iskola az eltérésekre érzékeny programokkal és metodikával alkalmazkodjék a gyerekek eltérő fejlettségéhez és különböző igényeihez.


Mind ez egyrészt azért nagyon fontos, hogy értsük és megértsük a mienkétől eltérő érdekeket és törekvéseket s így gyűlölködés nélkül tudjunk egymás mellett élni, másrészt azért, hogy mindannyian hozzájárulhassunk kis hazánk oly nagyon kívánatos fejlődéséhez.




* Dr. Lóránd Ferenc a neveléstudományok kandidátusa, 2011-ig az Országos Köznevelési Tanács elnöke. Írásának forrása: Agóra Oktatási Kerekasztal / dr. Trencsényi László (2015. IV. 4.)