Édouard
Louis: Leszámolás Eddyvel
Ab
Ovo Kiadó, 2015
Édouard Louis sikerkönyve, mely Franciaországban elsöprő
sikert aratott, és egy évvel a francia kiadása után több mint húsz nyelven
látott napvilágot, magyar nyelven az idei Könyvfesztiválra jelenik meg, az Ab
Ovo Kiadó gondozásában.
Édouard Louis 1992. október 30-án, Észak-Franciaországban született,
itt játszódik első önéletrajzi regénye, a Leszámolás Eddyvel.
Louis szegény, segélyekből élő családban nőtt fel.
Kisgyerekkorától tudatában volt homoszexualitásának,
mely szűkebb és tágabb környezetéből megdöbbenést, megvetést és
agressziót váltott ki.
Környezetéből kitörve érettségi után bejutott a nagy presztízsű École
Normale Supérieure-re
Párizsban, ahol szociológiát tanul. Máris elismert Bourdieu-szakértő.
2013-ban változtatta meg a nevét Édouard Louis-ra.
Huszonegy
éves volt, amikor 2014-ben publikálta a Leszámolás Eddyvel
című regényét. A könyv óriási visszhangot váltott ki, szerzőjét
kivételes irodalmi tehetségként üdvözölték.
„Elrohantam.
Épp csak annyit hallottam még, hogy az anyám azt mondja Micsinál
ez az idióta?
Nem
akartam otthon maradni, minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy megosszam
velük ezeket a perceket. Már távol voltam, nem tartoztam többé az ő
világukhoz, megmondta a levél. Kimentem a mezőre, és gyalogoltam az
éjszakában, jó volt a hűvös, a sok földút, a repce illata, ami különösen
erős augusztus táján.
Egész
éjszaka azt terveztem, milyen lesz az új életem távol innen.”
A szerző
fotóját Jérôme Bonnet készítette
Az az igazság, hogy lázadásom a szüleim ellen, a
szegénység ellen, társadalmi osztályom ellen, annak rasszizmusa, durvasága,
szokásai ellen csupán másodlagos volt. Mert
mielőtt fellázadtam volna gyermekkorom világa ellen, a gyermekkorom világa
lázadt fel ellenem. Családom számára nagyon gyorsan szégyen, sőt undor
forrása lettem. Nem volt más választásom, mint a szökés. Ennek megértésére tesz
kísérletet ez a könyv.
Édouard Louis, vagyis Eddy Bellegueule könyve leszámolás a gyerekkorával, melynek
során oly messze kerül egykori önmagától is, hogy még a nevét is
megváltoztatja.
A könyv Franciaországban elsöprő sikert aratott, egy évvel a francia
megjelenése után több mint húsz nyelven látott napvilágot.
Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel
(részlet)
Affektálás
Nagyon gyorsan összetörtem apám reményeit és
álmait. A probléma már életem első hónapjaiban megnyilvánult. Bizonyára
így születtem. Senki nem értette, hogy ez miből fakadt, honnan jött ez az
ismeretlen erő, amely már a születésemkor hatalmába kerített, amely
börtönömmé tette a saját testemet. Amikor kommunikálni kezdtem, amikor kezdtem
megtanulni a nyelvet, automatikusan kislányosan intonáltam. A hangom magasabb
volt, mint a többi fiúé. Amikor mondtam valamit, a kezemmel hevesen
hadonásztam, összevissza csapkodtam a levegőben.
A szüleim ezt affektálásnak nevezték, azt mondták Hagyd má abba az affektálást! Tanakodtak Mér
viselkedik Eddy úgy, mint egy kiscsaj? Rám
szóltak Nyugi legyen má, elég ebből az
idétlen, lányos ágálásból. Azt gondolták, hogy az én választásom ez a
nőiesség, szándékosan csináltam magam ilyenre, csak hogy őket
bosszantsam.
Pedig hát én se tudtam, mi az oka annak, hogy ilyen
vagyok. Uralkodott rajtam az affektálás, nem én választottam magamnak ezt a
magas hangot. Nem én akartam a csípőmet járás közben feltűnően
ringatni, nem én akartam éles sikolyokat hallatni, nem is én adtam ki azokat,
hanem szó szerint kiszakadtak a torkomból, ha valami meglepett, nagyon tetszett
vagy megrémített.
Sokszor belopóztam a gyerekszobába, ahol alig volt
fény (nem volt rá pénzünk, hogy rendes világítást szereljünk be, csillárt vagy
legalább egy egyszerű villanykörtét akasszunk a mennyezetre: a szobában
mindössze egy íróasztallámpa világított).
Elcsentem és felvettem a nővérem ruháit, hogy divatbemutatót játsszak,
mindent felpróbáltam, amit csak lehetett: rövid, hosszú, pöttyös, csíkos
szoknyákat, testhez simuló, kivágott, használt, lyukas pólókat, csipkés,
szivacsos melltartókat.
Gyönyörűnek láttam ezeket az előadásokat,
melyeknek én voltam az egyetlen nézője. Olyan szépnek találtam magam, hogy
legszívesebben bőgtem volna az örömtől. Annyira hevesen vert a
szívem, hogy majdnem szétrepedt.
A lélegzetelállító, eufórikus pillanatok elültével
hirtelen úgy éreztem, komplett idióta vagyok, a felvett lányruhák bemocskoltak,
undorodtam magamtól, szinte transzvesztita őrületroham vett rajtam
erőt, olyan volt ez, mint amikor valaki részegségében levetkőzi a
gátlásait, nevetségesen viselkedik, és másnap, mikor megszűnik az alkohol
hatása, megbánja, és tetteiből csak fájdalmas, szégyenteljes emlék marad.
Arra gondoltam, hogy a felpróbált ruhákat apró darabokra vagdosom, elégetem és
elásom egy olyan helyen, ahova nem jár soha senki.
Az érdeklődésem önkéntelen is a nők által
kedvelt dolgok felé fordult, nem tudtam, nem értettem, hogy miért. Én a
színházat, a táncdalénekesnőket, a babákat szerettem, miközben a
fiútestvéreim (sőt bizonyos fokig a lánytestvéreim is) a videojátékokat, a
rapet és a futballt kedvelték.
Ahogy nagyobb lettem, egyre komorabb tekintettel nézett rám az apám, növekedett
benne a rémület és a tehetetlenség érzete az általa nemzett szörny láttán, aki
nap nap után egy kicsit jobban igazolta a másságát.
Anyám nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, és hamar feladta. Sokszor azt
hittem, hogy egy nap elmegy, és csak egy cédulát hagy az asztalon, melyben
elmagyarázza, hogy nem bírja tovább, ő nem olyan fiút akart, mint én
vagyok, nem hajlandó így folytatni az életét, és jogában áll elhagyni engem. Máskor
attól féltem, hogy a szüleim majd leraknak az országút szélén vagy az erdő
mélyén, és otthagynak egyedül, mint egy megunt háziállatot (tudtam, hogy ezt
nem tennék meg, ezt azért nem, ki van zárva; mégis erre gondoltam).
A szüleim teljesen tanácstalanok voltak, de azért
makacs kitartással próbáltak visszavezetni a helyes útra. Mérgelődtek,
sokszor mondták rám Nem normális, hiányzik egy kereke. Legtöbbször
csajnak hívtak, a csaj volt számukra messze a legsértőbb szó – ez
kiérződött a hangjukból, ahogy mondták –, a csaj szó fejezte ki
legerősebben az undorukat, sokkal inkább, mint a golyós vagy a gyagya.
Az ő világukban a férfias értékek álltak a legmagasabb szinten, még anyám
is úgy jellemezte saját magát, hogy Tökös asszony vagyok én, nem hagyom
magamat.
Apám azt gondolta, hogy a futball meg fog keményíteni,
és azt javasolta, hogy én is menjek focizni, ahogy ő tette gyerekkorában,
és ahogy az unokatestvéreim és a fivéreim. Én nem akartam: táncolni szerettem
volna, mint a nővérem. Arról álmodoztam, hogy a színpadon állok,
elképzeltem magam táncharisnyában, flitterekkel, ahogy engem ünnepel a
közönség, és ahogy én boldogan és izzadtan meghajolok – de mivel tudtam, hogy
ez szégyellnivaló, soha nem vallottam be. A faluban sokan gúnyoltak egy fiút,
aki táncolt, mert a szülei megfejthetetlen okból ragaszkodtak ehhez. Ez a fiú,
akit Maxime-nak hívtak, a Táncosnő gúnynevet
kapta.
Apám könyörgött nekem Ez legalább ingyen van, és
együtt leszel az unokatestvéreddel és a haverjaiddal. Próbáld meg. Kérlek,
próbáld meg.
Beleegyeztem, hogy egyszer elmegyek, de nem azért, mert örömet akartam neki
szerezni, sokkal inkább, mert tartottam a megtorlástól.
El is mentem, és haza is jöttem, korábban, mint a többiek, ugyanis amikor az
edzés után az öltözőbe kellett mennünk, rémülten és elborzadva fedeztem
fel (holott gondolhattam volna rá, hiszen köztudott volt), hogy közös a
zuhanyozó. Hazamentem, és azt mondtam apámnak Nem megyek többet, nem
szeretem a futballt, nincs közöm hozzá. Egy ideig még erősködött, de
aztán elment a kedve tőle.
Éppen vele voltam, amikor a kocsmába menet összetalálkozott a futballegyesület
elnökével, akit Pipának hívtak az emberek. Pipa csodálkozva felhúzta a
szemöldökét, úgy kérdezte De hát, miért nem jött többet a fiad? Apám
lesütötte a szemét, úgy motyogott egy hazugságot Sajnos nincs jól, és
ekkor különös érzés fogott el, ilyet az a gyerek érez, aki azzal szembesül,
hogy a szülei a nyilvánosság előtt megszégyenülnek, olyan ez, mintha a
világ egy pillanat leforgása alatt elvesztené értelmét. Apám rájött, hogy Pipa
nem hisz neki, magyarázkodásba kezdett Aztán meg, tudod, Eddy izé, kissé különös srác, nem is különös, egy kicsit
furcsa, legjobban izé, a tévé előtt szeret ülni. Végül sajnálkozó
ábrázattal, lesunyt tekintettel hozzátette Szóval, na, igen, asszem, nem szereti a futballt.
Nyugodtan mondhatom, hogy az alig ezer lakosú Nord megyei községben, ahol felnőttem, többnyire
kedveltek az emberek (a saját családomon kívül). És én is
kedveltem sok mindent, amit a vidéken töltött gyermekévekről szoktak
mesélni: a hosszú sétákat az erdőben és a kunyhókat, amiket ott
építettünk, a kandallóban lobogó tüzet, a frissen fejt tejet, amit még melegen
hoztak a gazdától, a bújócskázást a kukoricaföldeken, az utcácskák megnyugtató
csendjét, a cukorkát osztogató idős nénit, az almafákat, szilvafákat,
körtefákat a kertekben, az őszi színek kitörő pompáját, a járdákat
borító avart, az avarhegyekbe süppedő lábakat, a lehulló gesztenyéket és
az azokkal rendezett csatákat. Ha eltaláltak a gesztenyékkel, az nagyon
tudott fájni, tele lettem kék folttal, mire hazaértem, de nem panaszkodtam,
sőt. Anyám ilyenkor azt mondta Remélem, kétszer annyi kék folt lett a
többieken a lövéseidtől, mint rajtad, abból lehet tudni, hogy ki
győzött.
Nem volt ritka eset, hogy azt hallottam Kicsit
furcsa ez a Bellegueule fiú, vagy, hogy egyesek
gúnyosan mosolyogtak, ha szóltam hozzájuk. De végül is
azáltal, hogy a lányos viselkedésemmel én voltam a falu furcsa gyereke,
egyfajta szórakoztató bűvöletet váltottam ki, ami védettséget biztosított
nekem éppúgy, mint Jordannak, a martinique-i
szomszédomnak, aki több kilométeres körzetben az egyetlen fekete volt, és
akinek azt mondták Igaz, hogy nem szeretem a feketéket, mostanában mást se
látni, mindenütt probléma van velük, a saját országukba háborúznak, és
idejönnek a verdákat felgyújtani, de te, Jordan, te jó fej vagy, te nem vagy
olyan, téged komálunk.
A falubeli asszonyok gratuláltak anyámnak Rögtön
látni, hogy a te Eddy fiad igazán jól van nevelve,
nem olyan, mint a többiek. Anyám ilyenkor büszke volt, és viszonzásul
megdicsért.
Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel
Fordította: Pataki Pál
Ab Ovo Kiadó, 2015
184 oldal
2400 Ft