„Azonnali és hosszú távú megoldásra is szükség van”
Dr. Gyimesi
László küldöttgyűlésről, zenész életpályáról, szakmai nyugdíjról
Két fontos tanácskozás is zajlott az
elmúlt hónapokban, amelynek szervezője a Magyar Zeneművészek és
Táncművészek Szakszervezete volt. Április elején küldöttgyűlés
tartottak, amelyen a bérhelyzetekről, a szakszervezet lépéseiről is
szó esett, májusban pedig közös konferenciát rendeztek Zamárdiban, a Magyar
Szimfonikus Zenekarok Szövetségével karöltve. Ezen a megbeszélésen is szóba
került az az életpálya-modell, amelyet a muzsikusok számára készítenek
elő. A két összejövetelen elhangzottakról dr. Gyimesi László, az MZTSZ főtitkára, a
Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke beszélt.
- A
küldöttgyűlésen szó esett egy lényeges témáról, a bérhelyzetről is.
Milyen előrelépésről tudtak beszámolni?
- Örömünkre a zenepedagógusok bére
növekedett az elmúlt időszakban, a pedagógus-életpályamodell, az új
előmeneteli rendszer bevezetésének köszönhetően. Sajnos a zenészek
terén nem tudok ilyen kedvező helyzetről beszámolni, hiszen
készítettünk egy felmérést, amelynek elkeserítő lett a végeredménye. A
muzsikusok, kórustagok bére messze elmarad más diplomás fizetésektől - s
az átlagot véve – közel 100 000 forinttal keresnek kevesebbet most, mint a
zenetanárok, hiába rendelkeznek például ugyanolyan időtartamú
munkaviszonnyal, végzettséggel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a
pedagógusok fizetése sok, hanem azt, hogy a zenészeké nagyon kevés… Komoly
feszültséget jelent ugyanis a területen, hogy a zenészek bére ilyen alacsony. A
zenekari igazgatók egyre többször számolnak be arról, hogy jóval kevesebben
jelentkeznek a meghallgatásokra, kevésbé felkészültek, mint korábban, mert a
jobbak talán éppen inkább a pedagógusi pályát választják. S azt szeretnénk, ha
nem az alapján döntene valaki, hogy mit akar az állam, mennyire dotálja az
adott csoportot, hanem valóban azt tenné, ami tehetségének a legjobban
megfelel…
- Ez
azonban nem új keletű probléma…
- A 2013-as átlagról beszélhetünk, ami a
zenészbérek esetében bruttó 170 000 -180 000,- forintos fizetést
jelentett, és ez bizony óriási lemaradás, ha a többi diplomás szakmát nézzük.
Valamilyen megoldásra szükség van, hiszen eközben egy ilyen rokon szakmában,
mint a zenetanároké, az olló egyre jobban nyílik. A Nemzeti Előadó-művészeti
Érdekegyeztető Tanács már több tárgyalást folytatott minderről. Hol
önállóan, hol a zenekari szövetséggel közösen írtunk levelet a miniszternek, s
a kulturális államtitkársággal is egyeztetést kezdeményeztünk. Nem volt e téren
vitánk a tárca vezetőivel, egyetértettünk abban, hogy erre a helyzetre
megoldást kell találni. Most a kulturális érdekegyeztető tanács is
foglalkozik ezzel a problémával, s a zenészbéreket összekapcsoltuk a kulturális
terület más munkaköreivel is, ahol szintén nem jobb a helyzet (például
közművelődésben dolgozók, könyvtárosok, levéltárosok.). Szükség van
tűzoltásra, és persze hosszú távú megoldásra is. A minisztérium ezért
számol, egyeztet a nemzetgazdasági tárcával, hiszen a költségvetést idén már
korán benyújtják, így júliusig ennek a kérdésnek is el kell dőlnie.
Kérdés, hogy mennyi pénz jut minderre, az azonban pozitív fejlemény, hogy a
kormányzati szándék is arra irányul: javítson valahogyan ezen a helyzeten. A
megértés és együttgondolkodás dominált minden megbeszélésünkön.
- A
hosszabb távú megoldást mindenképpen az életpálya-modell jelentheti.
- Erre az elképzelésre az államtitkárság is
vevő. Reálisan az életpálya-modellről csak későbben eshet szó,
legkorábban a 2017-es költségvetésben jelenhet meg. Nagy munkát jelent a részletes
kidolgozása, hiszen nemcsak arról van szó, hogy mi a végeredmény, hanem arról
is, miként épüljön fel, s lehet-e hasonlóan kezelni, mint más hivatások életpálya-modelljét...
De legalább már foglalkoznak a kérdéssel. Persze tudom, annak, aki kevés pénzt keres, ez
pillanatnyilag semmilyen vigaszt nem jelent. De bízzunk benne, hogy ezek nemcsak
tervek maradnak! Ehhez természetesen nagyobb büdzsére is szükség lesz…. Emellett
a jelenlegi finanszírozási rendszer szerint általában hiába emelkedik a központi
költségvetési támogatás, gyakran ezzel arányosan az önkormányzat fenntartói
támogatása csökken…
- Mindez
nagyon komoly anyagi nehézség elé állítja az együtteseket, ráadásul a tao sorsa
is kérdéses… Erre tudnak valamilyen megoldást?
- Egyelőre még nem… Sajnos valóban
arról a furcsa helyzetről számolhatnak be a zenekari igazgatók, hogy
miközben a központi keretből többet kapnak, mindez nem köszön vissza az
együttesek költségvetésében. Megoldást kell hát találni, olyat, ami a zenekarok
számára is garanciákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a nekik szánt pénz a
megfelelő helyre is érkezik. E nélkül ugyanis szinte értelmetlen az
egésszel foglalkozni… A másik gond
pedig jogi és költségvetési, hiszen az együttesek között akad költségvetési
szerv, gazdasági társaság, alapítvány is, nehéz hát a központi szabályozást az
életpályát illetően ilyen sokszínűen kidolgozni. Ezzel együtt egy bértáblát
minden további nélkül be lehet vezetni más típusú szervezeteknél is - csak
alaposan meg kell tervezni. S kiszámolni, mindez pontosan mekkora összeget
igényel, ahhoz aprólékos munka kell. Elégedett
lennék, ha az életpálya és az előmeneteli rendszer 2017-től életre
kelne, mert az nagyon komoly előrelépést jelentene. Van rá esély. Az
életpálya-modell-tervezetet, ami a zenészek életét is kiszámíthatóbbá teszi –
mint azt a májusi zamárdi tanácskozáson megtudtuk – munkacsoport vizsgálja, a
tao-val együtt. Bízom abban, hogy mielőbb megoldás születik!
- Mi
a helyzet a szakmai nyugdíj kérdésével?
- Egyelőre nincs előrelépés, egy
éve az egyeztetéseken újra és újra szóba hozzuk, és kérjük, hogy folytassuk az
ügy tárgyalását. Másik csatornán keresztül is próbálkozunk, a korkedvezményes nyugdíjakkal
kapcsolatban megkezdődött a munka az országos érdekegyeztetés szintjén is,
és mi is bekapcsolódtunk ebbe a saját problémánkkal. Nem fűzök azonban
nagy reményt ahhoz, hogy ezek a speciális hivatások a korkedvezményes körbe be
tudnak kerülni… Arra azonban mindenképpen jó, hogy a figyelmet a helyzet
megoldatlanságára irányítsa.
-
- S
mi lesz a sorsa a művészeti szakképző intézményeknek?
- A KLIK
szintjén nagy változás zajlik, kikerülhet a fenntartásuk alól a középiskolai,
így a művészeti szakképzés. Sajnos azonban mi még mindig nem tudjuk, hogy
mi lesz a sorsa a művészeti szakképző intézményeknek, átkerül-e a
fenntartásuk felügyelete a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, akárcsak az egész
szakképzés vagy marad az EMMI-nél. A valódi szakmai és egyéb háttért nem ismerjük,
akadnak jócskán pro és kontra érvek… Azonban az kétségtelen, hogy a
művészeti középfokú oktatás, azaz a szakképzés fő feladata
alapvetően eltérő a szakmák jelentős részében az általános
szakképzéstől, hiszen a szakképzés munkaerő-piaci relevanciája
alapvetően eltérő. Mindenesetre emellett komoly problémákat okozhat,
ha szétválasztják a fenntartást, mert számos iskola összetett intézményként
egyaránt végez alap- és középfokú képzést. Hallottunk szerencsére olyan
hangokat is, amelyek szerint valamilyen szinten nem választanák el ezeket… Reméljük,
semmilyen elhamarkodott átszervezés nem következik be. De akárhogy is alakul, eddigi
ismereteink szerint mindez nem érinti az ott foglalkoztatottak jogviszonyát,
legalább emiatt nem kell aggódnunk…
Réfi
Zsuzsanna