Végh János - Vonósnégyesek

az Authentic Quartet HUNGAROTON cd-jén - korhű hangszereken

Végh János (1845–1918) kiváló magyar zeneszerző és zenepedagógus volt. Kompozíciói között egy Hubay Jenő által előadott hegedűszonáta, két szimfónia, egy mise, zongora-muzsika, dalciklusok és számos egyéb mű található. Emlékének fennmaradása Liszttel való szoros kapcsolatának valamint a Dante Szimfónia és más zongorára, négy kézre és két zongorára írt Liszt-mű átdolgozásának köszönhető. Végh-műveiből az egyetlen rendelkezésre álló felvételt Leslie Howard készítette Liszt zongoramuzsikája teljes sorozatának 35. kötetében; a Valse de concert Végh Suite en forme de valse című, zongorára négy kézre komponált művén alapul.

A különös CD, mely Végh három átlag-hosszúságú vonósnégyesének első felvétele, bizonyos fokig beugratásnak tűnik. A kísérőfüzetből csak azt tudjuk meg, hogy „ifjabb Végh János kéziratban maradt három vonósnégyesének a felkutatása a korhű hangszereken játszó Authentic Quartet érdeklődését és ügyszeretetét dicséri, mely megalakulása óta gyakran örvendezteti meg a zenekedvelőket 18-19. századi közép-európai és magyar zenei ritkaságok megszólaltatásával.” Az előadók reklámozása az általuk játszott ismeretlen zenéről szóló információ helyett nem teljesen félrevezető (szemben Monty Python magyar kifejezés-gyűjteményével), de megválaszolatlanul hagyja a két alapvető kérdést, mely bárkiben felmerül, aki a CD-t kézbe veszi: mikor íródtak ezek a darabok és miért játssza őket a szórakoztató elnevezésű Authentic Quartet A=430-ra hangolt hangszereken, hozzávetőleg a historikus gyakorlat stílusában? (Azt sem sikerült megtudnom – és ez az én, triviálisabb kérdésem – hogy Végh János rokona-e a nagy hegedűs/karmester Végh Sándornak).

Végh meglehetősen hatásos kvartett-írásmódja jó dallam-készségű és hangszerelésben és formában jártas zeneszerzőről tesz tanúbizonyságot. Zenéje konzervatívabb és kevésbé kromatikus, mint Liszté vagy Wagneré; inkább Schumann vagy Dvořák kevésbé intenzív oldalához hasonlítható, de egyedi zamata van. A mód, ahogy a komoly, introspektív lassú tételeket tetszőlegesen felszabadult tánctételek és zseniális nyitó Allegrók követik – itt-ott Tarantella fináléval – a kvartetteket inkább divertimentóként vagy zsáner-darabokként tűnteti fel, mint egységes, négytételes, a klasszikus modellt követő kompozícióként.

Aztán ott az F-dúr kvartett második, „Serenatina” nevű tétele, a spiccesen dülöngélő kávéházi zene kirobbanóan jókedvű, általános tetszésre számot tartó darabja, melyet minden vonósnégyesnek ráadásként kellene játszania. Ez a legjobb az összes tétel közül az Authentic Quartet előadásában. Olyan benyomást kelt, mintha egy későbbi zeneszerző, mégpedig Fritz Kreisler műve lenne, s ez a tény más fénybe állítja Végh állítólagos komolyságát a kvartett többi tételében. Fokozza a korong zenei humorát a g-moll kvartett második, Presto feliratú tételének, egy élvezetes, bolondos hangzású néptáncnak a váratlan újbóli megjelenése kissé kibővített formában a D-dúr kvartett Vivace tételeként.

Rejtély, hogy miért játssza az Authentic Quartet Végh vonósnégyeseit „régi zenei” hangolással és előadói gyakorlattal. Gyanítom azért, mert ez a játékstílusuk függetlenül attól, hogy a repertoár dúsabb hangzást és romantikus hozzáállást kívánna. Bár e zenét magától értetődő beleérzéssel és lendülettel játsszák, nem keltették első osztályú vonósnégyes benyomását. Mindhárom kvartettben vannak olyan szakaszok, ahol az intonáció minden hangszer számára igazi problémát jelent – például a szólóhegedűnél a D-dúr kvartett kezdetén – vagy olyan szakaszokban, ahol mind a négy hangszer hangosabb dinamikával játszik, néha úgy tűnik, mintha nem választották meg a hangolást, amitől a textúra túl tömörré válik. Rejtélyes korong, de Végh vonósnégyesei megérdemlik a felfedezést.

(Paul Orgel - Classical Reviews - Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 1., vasárnap)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32726