70 éve, 1945. március 29-én hunyt el
Nagykanizsán
Weckl Gellért
nyugalmazott katonakarmester
Bár éppen nem mesterségét gyakorolta, mégsem ágyban,
párnák között, hanem a háború áldozataként halt meg életének 60. évében
Hogy honnét származott, nem tudom, de
valószínűleg nem volt tősgyökeres kanizsai. Csak a születési idejét
sikerült kideríteni a hadisír nyilvántartóból, és ez 1885. augusztus 23. Az
ő idejében Kanizsa már jó ideje katonavárosnak számított, így
meglehetősen sok, az ország különböző pontjairól ide vezényelt ember
otthona lett egy időre; az övé véglegesen, mert nyugalomba vonulása után
is kanizsai lakos maradt.
Weckl Gellért neve 1926-ban tűnt fel először
városunkban. A honvéd laktanya katonazenekarának volt először az
ezreddobosa, majd a karmestere.
|
|
|
Nagykanizsa, Dózsa György utca 73-75. Weckl idejében itt volt a honvédlaktanya |
Idejövetele előtt nagyon jeles zenekara volt a
kanizsai honvédségnek, nemcsak kifejezetten katonazenekar, hanem vonóskarral
szimfonikus zenekarrá is ki tudott egészülni. Ám a világháború és Trianon utáni
ínséges időkben a honvédség is spórolásra kényszerült és minden második
zenekarát megszüntette, így a kanizsait is. 1926 márciusában aztán, ki tudja
hogyan, mint a Zalai Közlöny írta, a honvédzenekar mégis "Phőnix-madárként feltámadt" (ekkor azért már csak
kifejezetten fúvószenekarként), melynek játékát Weckl
mint ezreddobos irányította. Eleinte az újság még a keresztnevét is elírta
Gábornak, aztán hamarosan megtanulták. A zenekar ugyanis egyre többször nemcsak
katonai eseményeken játszott, hanem megállapodást kötött a várossal: némi
anyagi támogatásért cserébe vasár- és ünnepnapokon térzenét adott. Ezekre a még
akkoriban kevésbé forgalmas Fő úton, a Korona előtt, a színház (a
Itt van például egy jellegzetes térzenéjük
műsora:
|
|
|
Zalai Közlöny 1927. július 31. |
Weckl Gellért egyre inkább "bedolgozta" magát a
fúvós zenekarok vezetésének rejtelmeibe - sőt, mint a fenti műsorban
látható, kisebb darabokat maga is szerzett. Amikor mint katonazenész
tiszthelyettes a 30-as évek közepe körül nyugalomba vonult, tapasztalatait a
hamarosan Kiskanizsán megalakult, körülbelül 30
főből álló Sáska Leventezenekar vezetőjeként
kamatoztatta. A fúvós hangszerekhez kitűnően értő Weckl rövid idő alatt megtanította a kezdő
muzsikusokat az instrumentumok megszólaltatására és használható együttest
kovácsolt belőlük.
|
|
|
Zalai Közlöny 1939. november 25. |
Jellegzetes, a honvédzenekaréhoz hasonló fúvószenekari
repertoárjukkal főleg Kiskanizsán, gyakran a
Polgári Olvasókör épületében (Hajgató Sándor utca
1.), ami a zenekar otthona is volt, de szabadtéri ünnepségeken, társadalmi
megmozdulásokon is szórakoztatták a közönséget.
Később Weckl
tanítványai közül többen katonazenekarokban folytatták pályafutásukat, néhányan
az Olajbányász Fúvószenekar és a Városi Szimfonikus Zenekar muzsikusai lettek.
Weckl Gellért 1945. március 29-én, pár nappal azelőtt,
hogy Nagykanizsáról elmenekültek a németek, a háborús események áldozata lett.
A hivatalos anyakönyv tanúsága szerint otthonában halt meg - ez az otthon a
Teleki út 24. számú lakóház volt, halálának oka pedig "bombatámadás következtébeni alszár roncsolás
elvérzés" volt:
Nem tudtam pontosabban kideríteni, de
valószínűleg közvetlenül a lakóházát vagy telkét érhette a bombatalálat,
mert ugyanazon a napon a ház egy másik lakója, aki szintén nyugalmazott
katonatiszt volt, ugyanígy, s szintén a lakásán halt meg. Akkoriban ugyanis a
halálozási anyakönyvek rögzítették a halál beálltának helyét is, mégpedig úgy,
hogy a rovatot üresen hagyták, ha a halál az illető lakásán következett be
és odaírták, ha máshol, például kórházban vagy utcán. Ez a lakóhely pedig nincs
nagyon messze a vasútvonaltól, ami a támadások egyik fő célpontja volt,
elképzelhető, hogy ide is juthatott a tűzből. Bár az is lehet,
hogy Weckl valahol az utcán volt éppen, és sebesülten
még haza tudták szállítani.
|
|
|
Nagykanizsa, Teleki út 24. Itt élt és halt
meg Weckl Gellért |
Halálának tragikus utójátéka, hogy néhány nappal
később felesége öngyilkosságot követett el...
