Czakó Dóra*

 

„Kreativitásra kreatív tanárok tudnak nevelni”[1]

 

Dr. Csépe Valéria az MTA TTK Agyi Képalkotó Központ munkatársának egyik gondolatát idéztem, amely elhangzott az MTA BTK Zenetudományi Intézetében 2015. április 16-án a „Kodály-módszer ma”[2] kerekasztal-beszélgetésen. A Kodály-koncepció elméleti és gyakorlati vonatkozásaira is kitértek a meghívott szakemberek és más-más szemszögből vizsgálták annak hitelességét. Azonos álláspontot képviseltek abban a kérdésben, miszerint a koncepció napjainkban is jól alkalmazható, az ország zenei bázisát képzi, kultúránk szerves része, megőrzése, továbbélése illetve annak fejlesztése elengedhetetlen feladat számunkra.  A megváltozott társadalmi helyzetek azonban számos változtatást idéztek/idéznek elő a koncepció alkalmazásában. Elavultságáról nem beszélhetünk, de a fejlesztéséről szót kell ejtenünk. A beszélgetés első hozzászólói között volt dr. Bodnár Gábor, az ELTE BTK Zenei Tanszékének vezetője, aki a rendszerváltás előtti és utáni társadalmi állapotokat elemezte, a kodályi koncepció szemszögéből. Úgy véli, hogy az „ének-zene tanítás helyzetének rosszabbodását a társadalom helyzetének javulása indította el”[3] a zárt rendszer fellazulásának pozitív hatásai az ének-zene órák presztízsének csökkenését eredményezték így például „az idegen nyelvek tanulása jóval fontosabb lett a szülők számára, mint a művészetek”[4]. Továbbá az állami támogatás is csökkent, ezáltal, például, egy-egy állami tulajdonú cég amatőr kórusai is átalakultak, illetve egy idő után felbomlottak. Az iskolai kóruskultúrát is veszélyeztette az ének-zene órák számának csökkentése, s emellett a nyugatról jövő új – leginkább könnyűzenei pop-rock-jazz – irányzatok további terheket róttak a zenetanárokra, akik a jelenséggel nem igazán tudtak mit kezdeni.

 

Az utóbbi probléma a mai napig megoldatlan, annak ellenére, hogy nap mint nap foglalkoznak vele a diákok és valamelyest nyomást gyakorolnak énektanáraikra, vélemény formálásra késztetik őket ebben az ügyben. A könnyűzene kutatás az MTA BTK Zenetudományi Intézetében elkezdődött[5], eddig azonban a gyakorlati ének-zene tanár oktatásban nem jelent meg. Természetesen sokkal szerteágazóbb annál a probléma, mintsem egy oldalon keresztül megoldható lenne. Középiskolai tanári tapasztalatom már 10 évvel ezelőtt is azt mutatta, hogy nem szabad elszigetelődni ezen területtől sem. Akkoriban reklámokat néztem és ebből merítettem ötleteket, hogyan tudnám közelebb hozni a diákokat a komolyzenéhez. Nagy örömöt okozott számukra, amikor valamelyik pizza-reklám zenéjét felismerték és ezen keresztül indítottam el azt az órát, amely Verdi egyik operájával foglalkozott. Volt egy olyan óra is, amikor saját kedvenc zenéket hoztak el, tanárukat tanították az aktuális könnyűzenei irányzatokra, amit örömmel vettem és egyúttal a komolyzene erényeire helyeztem a hangsúlyt, amelyet többféle módon is meg lehetne tenni. Annak idején azt mutattam be, miért értékesebb az általam tanított zene, megfigyeltettem egy tizenhat ütemes Mozart-részlet felépítését, akkordfűzését, majd elővettem egy általuk jól ismert és kedvelt pop-slágert, ami három akkordjával, amely három oldalon keresztül haladt végig, valamint csekély szövegismétlésével hamar alulmaradt ebben a küzdelemben. Több ehhez hasonló elemzési modellt is ki lehetne alakítani és azokat tanítani az ének-tanárképzésben, hogy valóban értően és meggyőzően tudjanak hozzászólni ehhez a problémakörhöz a jövőbeli tanárok.

 

A kreativitáshoz a jó ötleteken túl elengedhetetlen az odafigyelés, a megértés, az érzelmi intelligencia. Amennyiben egy diák lelkesen mutat tanárának egy általa nagyra tartott előadót – még ha a tanár szerint túl alacsony szintű is az – akkor sem szabadna elutasítani és nem foglalkozni vele. Meg kellene érteni és megbeszélni mit tart jónak a diák, miért szereti hallgatni azt a zenét, mitől lesz ő több annak hatására. A zenetanár miközben ezzel párhuzamosan elemző módon megmagyarázza a dal zenei készletét, biztosnak vehetjük, hogy szintén több lesz a beszélgetés által: talán egy új zenei műfajt ismer meg, vagy ha ezt nem is, akkor is szeretettel fordult tanítványa felé, ami a legfontosabb az életben. Dr. Vekerdy Tamás szerint „nem is az IQ, az értelmi intelligencia hányadosa játssza a döntő szerepet a későbbi beválásban, a boldogulásban…hanem az EQ, az emocionális kvóciens, az érzelmi intelligencia…” amely „természetesen a családban gyökeredzik, de azután az óvodában, iskolában a szabad játékban, a mesében, a zenében, majd az iskolába lépve kifejezetten a művészeti tevékenységekben bontakozik ki.”[6] Az érzelmi és értelmi intelligencia, valamint a kreativitás szemléletén keresztül jutnak el odáig a tanárok, hogy a tanulásban rejlő örömmel megismertessék tanítványaikat.  Ennek sajnálatos hiányára hívta fel a figyelmet Gévayné dr. Janurik Márta, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának docense az említett kerekasztal-beszélgetésen. Kutatási adatai szerint az országban a legtöbb szorongást az ének-zene órák váltják ki a diákokból: nagyobb arányban érzik magukat feszélyezve a gyermekek itt, mint a matematika órákon, és hasonlóan lehangoló az a tény is, miszerint a fiatalok ezeken a tanórákon unatkoznak a leggyakrabban. A feszélyezettség az „éneklési képesség hiányára”[7] vezethető vissza, amelynek fejlesztése és közösségben való megfelelő kezelése szintén nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon a felsőoktatási tanárképzésben. Mindenkit meg lehet és meg kell tanítani énekelni, azokat is akiknek „nincs hallásuk”, mivel a hallás ugyanúgy fejleszthető, mint bármi más. Az éneklés olyan örömforrás, ami élvezetet okoz és ennek tanulása, fejlesztése a Kodály-koncepció egyik alaptézise. Ehhez elengedhetetlen olyan alapvető énektechnikai módszerek megtanítása, amellyel valóban csodákat érhetünk el, így szükséges a felsőoktatási magánének tanároknak valamint karnagyoknak a hallgatók egyéni hangképzésén túl felhívni a figyelmét ezen problémákra illetve az ilyen eredetű gondok megoldására.

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kecskeméti Kodály Intézetének munkatársa Szirányi Borbála a kodályi eszmekör kiszélesítéséről, más módszerekkel való társításáról beszélt. Kollégáival azon dolgoznak, hogy a mozgáson alapuló Dalcroze-módszer és Kodály komplex nevelési metódusa miként tudna minél hatékonyabban együttműködni. Valószínűleg  eredményes lenne más módszerekkel való összekapcsolása is, amely a zene és mozgás köré csoportosul (pl. Kovács-[8], Alexander-, Orff-, Suzuki-módszerek). A Kodály Intézet elképzelése és annak megvalósítása remélhetőleg újabb utakat nyit meg az oktatásban, illetve kreativitásra ösztönzi a kollégákat: merjenek összekapcsolni létező metódusokat, bátran próbálkozzanak velük. Más jellegű kísérletezésbe kezdett dr. Balog Zsolt, a budapesti Járdányi Pál Zeneiskola korrepetitora és csembaló tanára. Meghirdetett, szabadon választható barokk stílusismeret kurzusa nem szokványos tanítási óra. „Mivel egy művészeti korszak nem csupán egy művészeti ágra korlátozódik, ezért a stílusjegyek sokrétű vizsgálatát a társművészetekre is érdemes kiterjeszteni – a felmerülő zenei témák mellett így kaphat helyet a foglalkozásokon pl. Caravaggio festészete, Bernini építész- és szobrászművészete, a kor műszaki és tudományos felfedezései.”[9] – írja egyik beszámolójában. „Habár a foglalkozásoknak nem konkrét célja, mégis – a kiselőadások prezentációja révén – a növendékek a XXI. századi vizuális eszközök használatában és a tematikus beszámolók előadásában is jártasságot szereznek.”[10] Balog tanítványainak nem elsősorban a barokk zene stílusjegyeit igyekszik bemutatni, hanem azt a fajta tanulási örömöt, komplex látásmódot kívánja átadni, amely életfilozófiája, ezzel oktatva diákjait a széles látókörre.

 

Számos egyetem igyekszik beépíteni ének-zene tanári képzésébe az improvizációt, kreativitást, vagy legalábbis erről szóló konferenciákat, gyakorlati képzéseket tartani.[11] Arról azonban nincs vagy kevesebb a tapasztalat mennyiben tudják valójában alkalmazni a hallgatók ezeket az ismereteiket a későbbiekben. Érdemes lenne területenként éves felmérést készíteni a konferenciák, pedagógus továbbképzések eredményességéről, gyakorlati megvalósításaikról, illetve a tanárok egyéni új ötleteiből előadásokat tartani.

 

Az utolsó és talán legégetőbb probléma a tanárképzés színvonalesése, a képzési feltételek folyamatos változása, mint például a bolognai rendszer és az osztatlan struktúra együttélése. „A különböző, kívülről szabályozott képzésformák bevezetése vagy eltűnése sem feltétlenül jelenti az előző tantervének, oktatási módszerének alapvető megváltoztatását.” [12]Azonban az ének-zene tanárképzésben létrehozott új képzési forma, a kétszakos tanárképzés bevezetése nagy terheket ró a hallgatókra, így annak átgondolása elengedhetetlen. A kevesebb gyakorlási idő mellett, az alapvető nehézség már a felvételi vizsgán jelentkezik: a képességhiány. Vajon miként lehet ilyen adottságokkal rendelkező fiatalból kompetens tanárt nevelni – utalt erre a nehézségre dr. Duffek Mihály, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának dékánja a kerekasztal-beszélgetésen. Az egyéni készségfejlesztés, tehetséggondozás lehet az egyik fő megoldás: segíteni a hallgatókat hogyan tudják a tananyagot maximálisan átadni diákjaiknak, úgy hogy közben legjobb képességeiket domborítsák ki, mert biztosan mindenkiben meg lehet találni azt a pozitív tulajdonságot, amin keresztül komplexen átadható az a tudásanyag, amit elsajátított és remélhetőleg továbbfejleszt a pedagógusi pályáján. Természetesen az alapvető készségek elsajátítása mellett működik mindez, tehetséges zenészek nélkül nem lehet teljes értékű a zeneoktatás. Az egyetemi évek során kell felzárkóztatni az esetleges „lemaradt” hallgatókat az egyéni készségfejlesztéssel.

 

A kreatív szemlélet a jó pedagógus egyik alapvető ismérve, amely állandó fejlődésre ösztönzi, így újabb és újabb ötletekkel ötvözi meglévő tudását, ezáltal fenntartva saját és környezete lelkesedését. Ennek az alkotóképességnek a felismertetése, oktatása pedig elengedhetetlen a zenetanárképzésben.

 

 


* Az ELTE - BTK Ének-zenetanár, karvezető, valamint Szolfézstanár szakokon végzett 2005-ben és 2006-ban. Majd két évvel később az LFZE Egyházzeneművész, kóruskarnagy szakon is oklevelet szerzett. Jelenleg az ELTE-BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola Esztétika programjának hallgatója, valamint az MTA-BTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténet Osztályán tudományos segédmunkatársa. Kutatási témája a kora barokk egyházzene elvilágiasodása.

 

[1] Dr. Csépe Valéria hozzászólása, Kodály-módszer ma, Kerekasztal-beszélgetés, MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2015. április 16.

[2] http://zti.hu/mza/docs/Kodaly-modszer_kerekasztal_150416.pdf

[3] Dr. Bodnár Gábor: Az elmúlt évtizedek változó tanárképzési programjainak hatása az ének-zene tanárok képzésére in. Szakmódszertani körkép. Budapest: ELTE BTK, 2015. megjelenés alatt 2.o.

[4] Dr. Bodnár Gábor: Az elmúlt évtizedek változó tanárképzési programjainak hatása az ének-zene tanárok képzésére in. Szakmódszertani körkép. Budapest: ELTE BTK, 2015. megjelenés alatt 2.o.

[5] Az MTA BTK Zenetudományi Intézete 2014-ben A Könnyűzene – Könnyű zene? Magyar populáris zene a 20-21. században című zenetudományi konferencia főszervezője Dr. Ignácz Ádám volt. http://www.zti.hu/mza/index.htm?m080401.htm

[6] Dr. Vekerdy Tamás: Értelmi intelligencia, érzelmi intelligencia, in.: Integrált művészeti nevelés az iskolában és a családban, Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület, Budapest, 2006., 70.o.

[7] Gévayné Dr. Janurik Márta hozzászólása, Kodály-módszer ma kerekasztal-beszélgetés, MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2015. április 16.

[8] Dr. Pásztor Zsuzsa: Zenei munkaképesség-gondozás, Kovács-módszer, in.: K. Udvari Katalin: Psalmus Humanus, Hagyomány és megújulás a kodályi zenepedagógiában, Püski, Budapest, 2002, 149-159.o.

[9] Dr. Balog Zsolt zeneiskolai beszámolója, 2015. első félév

[10] Dr. Balog Zsolt zeneiskolai beszámolója, 2015. első félév

[11] Zipernovszky Kornél: A palackba zárt improvizáció, http://fidelio.hu/jazz-world/2015/04/25/a_palackba_zart_improvizacio/

[12] Dr. Bodnár Gábor: Osztatlan képzés az ének-zen tanár szakon: tapasztalatok, javaslatok  in. Tudós tanárok, tanár tudósok (konferenciakötet). Budapest: ELTE Tanárképző Központ, 2015. megjelenés alatt 8.o.