Elhunyt Poszler György ESZTÉTIKAI NEVELÉSSEL IS FOGLALKOZÓ akadémikus

(1930-2015)

(Fotó: MTI / Kovács Attila)

Poszler György Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja főként filozófiai esztétikával, esztétikai neveléssel, műfajelméleti kérdésekkel és ezek irodalomtörténeti vonatkozásaival foglalkozott. 1931-ben született Kolozsváron, a város piarista gimnáziumában tanult. 1945-ben került Magyarországra, ahol befejezte a gimnáziumot, és 1949-ben leérettségizett. 1953-ban szerzett magyar-történelem szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Az egyetem elvégzése után vidékre helyezték tanítani, előbb a mosonmagyaróvári, majd a szombathelyi mezőgazdasági technikumban  oktatott. 1960-ban került át a szombathelyi felsőfokú tanítóképző intézetbe, ahol négy évig tanított - idézi a halálhírt először közlő Litera.hu az ELTE oldalán 2001-ben megjelent önéletrajzát.

1964-től dolgozott Budapesten, előbb a Népművelési Intézet, majd 1968-tól a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa volt. 1972-től az ELTE esztétika tanszékén, és ezzel párhuzamosan a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított egyetemi docensként. Ugyanezen két intézményben lett 1983-ban egyetemi tanár. Az egyetemen esztétikát és irodalomelméletet, a főiskolán irodalomtörténetet tanított.

Tudományos kutató tevékenysége három területen bontakozott ki: az irodalomtörténet, az irodalomelmélet és az általános esztétika területén. "Korábban foglalkoztam az esztétikai nevelés elméletével is, de ezt a későbbiekben elhagytam" - írja 2001-es önéletrajzában.

Szaklapokban és irodalmi folyóiratokban megjelent számtalan publikációja mellett több mint egy tucat könyvet is írt, ezek közül ő maga A regény válaszútjai (1981) és a Duna-völgyi reálfantasztikum (1998) című köteteit tartotta legfontosabbnak - írja a litera.hu. Pályája elején két könyvet is szentelt Szerb Antalnak, legutolsó kötete pedig Az eltévedt lovas nyomában (2009) volt.

Poszler György 1982 és 1987 között az ELTE általános rektorhelyettese, 1990-től az MTA levelező, 1995 óta rendes tagja volt. 1997-ben elnyerte a Soros-alapítvány alkotói díját. 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar irodalom értékelésének esztétikai és filozófiai gondolkodású irányt adó munkássága elismeréseként. 1999-ben elnyerte a Nemes Nagy Ágnes-díjat, 2010-ben pedig Lukács György-díjjal tüntették ki.

***

Az elmúlt évszázad históriájának nagy elemzését ígéri, legalábbis sejteti. És – természetesen – nem adja, nem adhatja. Csak töredékeket gondolatmenetekből és érzelemhullámzásokból. […]

A könyv nagy – legalábbis terjedelmében nagy – válogatás. Évtizedek írásaiból. Talán az előző válogatással, az Ars poetica – ars teoretica cíművel képez kerekebb egészet. Bár nem folytatja azt. Inkább csak utólag derült ki számomra a lehetséges összefüggés. Hogy együtt formálhatnak – kívülről – elméleti pályaképet, – belülről – alkotói önarcképet. Amit a válogatás szerkezete sugallni szeretne; a válogatás tartalma igazolni szeretne. Elméleti pályakép, alkotói önarckép? Nem tudom, a megfogalmazásokban sikerült-e érzékeltetnem a szándékban meglévő, bujkáló öniróniát. […]

Nyolc ciklust szerkesztettem. Az egyszavas címekkel követtem régi stiláris tév- vagy rögeszmémet. Hogy így pontosan telibe találhat. Jelzi a belső nyomást, amelyből az írások megszülethettek. Jelzi a külső célt, amelyet az írások megközelíthetnek. Vagy legalábbis megközelíteni szeretnének”. […]

(Részletek a könyv előszavából.) 

***

Nagyvizit - Poszler György (Interjú Poszler Györggyel –részlet (Nagyvizit - Litera TV, 2014)