Egy család – rengeteg mű

EISENBACHER ZOLTÁN

„SÁRY & SÁRY és SÁRI”

Egy család – három szerző

Sáry Bánk, Sári József, Sáry László

A zenetörténet több példát is ismer nagyszerű zenészdinasztiákra. A gének mellett valószínűleg a hagyomány, a példa, az egymásra hatás is szerepet játszik abban, hogy ezeknek a családoknak a tagjai kiemelkedő alkotásokat hoztak létre. Ilyen család korunkban a Sáry/Sári család is. Legutóbbi közös koncertjük a Zeneszerző-portrék – Hangzó arcképek sorozat befejező estjeként hangzott el 2015. május 31.-én a Bartók Béla Emlékházban.

Hollós Máté műsorvezető (www.wikipédia.hu)

A műsorvezető Hollós Máté volt, aki azonnal megragadta az alkalmat, hogy közismert közvetlen stílusában mindjárt a koncert bevezetéseként beszélgetést kezdeményezzen a szerzőkkel a fenti állításról. „Poeta non fit, sed nascitur” („Költővé nem válik senki; annak születni kell”) kezdte Sári József, aki elmondta, hogy szüleik egyáltalán nem zenészek voltak, testvére pedig talán már az ő példájára kezdett zenével foglalkozni. A megszólított, Sáry László úgy nyilatkozott, hogy neki már könnyű dolga volt. Fia Bánk pedig úgy, hogy ezek után elképzelhető, hogy neki milyen könnyű dolga volt! A közderültség után ismét komolyra fordult a szó, s néhány személyes történet után, melyek a művek keletkezésére utaltak, a zene vette át a főszerepet.

Elsőnek Sáry László 1965-ben komponált Variazioni című darabja csendült föl.

Változatos, érzékeny zene, mely már jól mutatja a fiatal szerző kiemelkedő képességeit. Szepesi János kifejező klarinétozását Gábor-Nagy Nóra zongorajátéka ellenpontozta.

Sári József Megkésett levelek című alkotása következett 1989-ből. A levelek Gerencsér Ferenchez íródtak, aki a magyar klasszikus cimbalomjáték megteremtőjének, Rácz Aladárnak volt növendéke, s igen jó kapcsolatban állt a szerzővel. Virtuóz, mégis elgondolkodó darabok, méltó főhajtásként a megidézett előadóművész előtt. A művet Szalai András kifogástalan előadásában hallhattuk.

Rácz Aladár felesége tanítványai körében (Tóth Elek, Gerencsér Ferenc /áll/ és Szalay József)

A százötven éve született Gárdonyi Géza (Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus előtt tisztelegnek a 2013-ban íródott Gárdonyi-dalok. Az első vers, amit Sáry Bánk megzenésített, A falu visszhangja ciklus ötödik darabja. A mozgalmas bevezetés után a zongora elhallgat, s az ének népdalszerű gyönyörűséggel bontakozik ki a szerelemről. Egyre gyorsuló, staccato, egyszólamú átvezetés után ismét szóló énekhangon csendül föl Az égből című vers gazdagon melizmált dallama, mely végül újra zongoraszólamra vált, hogy talán így még jobban kifejezhesse a bánatot. A befejező dalt a Mikor a gyermek… című vers

Gárdonyi Géza hegedűn, zongorán és cimbalmon is játszott (Az író hangszere: Gárdonyi –ház Egerben - Dr. Estók Bertalanné Olivia honlapja)

ihlette. Az énektechnikailag igen nehéz művet Jónás Krisztina szinte tökéletesen adta elő. Ismét Gábor-Nagy Nóra zongorázott.

A BMC Records felvételén is hallható Sári József: Novellette c. sorozata trombitára

Ezt követően ismét egy Sári József mű, a Novelette sorozat No. 7-es darabja

hangzott el szóló trombitán. Ennek a sorozatnak a darabjai mindig ügyelnek a hangszerszerűségre. Ez az alkotás is a csillogó, fénylő trombitahang himnusza, amit csak néha szakít meg egy-egy visszatérő Flatterzunge motívum. A darabot Horváth Bence előadásában hallhattuk.

A szünet előtt újra egy Sáry Bánk darab, az Ének három hangszerre (2012) szólalt meg. A kitartott, súrlódó hangokkal induló mű szólamai gyakran imitálják egymást, majd állnak meg unisono hangokon. A darabot Horváth Bence – trombita, Szalai András – cimbalom, és Szepesi János – klarinét, adták elő.

A második rész újra beszélgetéssel indult, majd Sáry László Két kép Vékony Ildikó emlékére című, ebben az évben elkészült alkotásával folytatódott. A darab cimbalomszólama már sokkal korábbi, a Tánczene sorozatból származik – Lassú és friss – és már akkor is Vékony Ildikónak szólt az ajánlás. A fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt előadóművész igen sok kortárs mű – köztük Sáry művek – bemutatója volt. Ez a közeli művészbarátság késztette a szerzőt az átdolgozásra.

Vékony Ildikó (1963-2009) (alfoldkozepe.hu)

Tangóharmonika szólamot komponált a darabhoz, hogy kedves hangszere révén mintegy önmaga is részese legyen annak az emlékezésnek, mely felidézi Vékony Ildikó művészetét és alakját. A darabban a szerző, Sáry László tangóharmonikázott, Szalai András cimbalmon játszott.

Sáry Bánk darabja következett 2007-ből, a Légvár, aminek címadásáról semmi közelebbit nem kívánt elárulni. Így mindannyian kénytelenek voltunk pusztán az egymást hol imitáló, hol kiegészítő szólamok zeneiségére hagyatkozni. A két részes kompozícióra inkább az elábrándozó klarinéthang szépsége, semmint az öncélú virtuozitás a jellemző. Szepesi János hibátlanul oldotta meg feladatát Gábor-Nagy Nóra kíséretével.

Sári József Novellette sorozatának 2008-ban keletkezett No. 6-os darabja következett, amit ismét Szepesi János adott elő kifogástalanul basszusklarinéton. Rövid, de igényes tanulmányok ezek, melyek, különböző hangszereken keresik a mondanivaló és a hangzás egyensúlyát.

A soron következő számnál műsorváltozás történt Fodor Beatrix betegsége miatt. A kinyomtatott Sári József Ave Maria helyett, két viszonylag korai zongoradarab hangzott el, az 1968-ban keletkezett Episodi, és az 1981-es Pillanatképek. Főleg az első darabon érződik a modernitásra törekvés, a hangsúlyozott töredékességben, a nagy hangközugrások jellemezte dallamvezetésben. A második darab összetettebb szerkezetű, talán elmélyültebb is. A műveket Balog József korrekt zongorázással szólaltatta meg.

Az est befejezéseként Sáry László 2001-ben keletkezett Fiori Musicali című szerzeményét hallgathattuk meg. A trombitára és zongorára írt darab gyakran használja a hangmagasság elcsúsztatásában rejlő lehetőségeket, melyre a

trombita kiválóan alkalmas. Ezáltal lebegő, a tradicionálistól eltérő hangzásvilágot hoz létre, ami üdítő frissességet kölcsönöz a műnek.

Trombitán Horváth Bence, zongorán Gábor-Nagy Nóra játszott.

A hangversenyt családias beszélgetés zárta, miközben a szerzők vendégül látták a közönséget. Kár, hogy az előre kinyomtatott műsorból csak nagyon keveseknek jutott: