Pusztai Gabriella – Engler Ágnes

Comparative research on teacher education (2014)

Verbum Kiadó

Comparative research on teacher education címmel angol nyelven jelent meg a Ružomberoki (Rózsahegyi) Katolikus Egyetem kiadásában az a könyv, amely arra vállalkozott, hogy többféle aspektusból vizsgálja meg a tanárképzést, a tanári pálya szociális és társadalmi helyzetét a Kárpát-medencében. A téma aktualitását nem kell bizonygatnunk napjaink folyamatosan változó oktatási struktúrájában, a tanári szakma egyre csökkenő presztízsének tükrében. A közös történelmi gyökerekkel rendelkező Kelet-Közép-Európa országainak szociális változásai szükségessé teszik, hogy napjaink oktatási problémáit közösen gondolkodva innovatív szemlélettel elemezzük. A pedagógusképzés két kiváló szakembere, Pusztai Gabriella a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program programvezetője és Engel Ágnes a Debreceni Egyetem adjunktusa 41 szerző 9 tanulmányát szerkesztette tematikusan két nagy fejezetbe. A Visegrádi Alap és a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ (CHERD) támogatásával megvalósult kiadvány lengyel, cseh, szlovák, román és magyar kutatók, egyetemi oktatók és doktorandusz hallgatók példás összefogásának az eredménye. Elismerés illeti a szerzőket, akik a problémakör kutatásainak nehézségeit felismerve sokoldalú megközelítéssel objektíven elemezték országukban a napjainkra kialakult helyzetet. A tanulmány írói széleskörűen felhasználták a hazai és a nemzetközi szakirodalmat annak érdekében, hogy minél árnyaltabb képet tudjanak bemutatni a tanárképzés jelenlegi helyzetéről.

A tanulmánykötet első része a tanárképzés rendszerét vizsgálja társadalmi kontextusban. Minden oktatási rendszer értelmezéséhez szükséges annak társadalmi háttere, oktatáspolitikájának, kurrikulumának megismerése. A tanulmányok elemzik Kelet-Közép-Európa országainak változó politikai rendszereit és a képzési struktúrák összefüggéseit feltárva a financiális hátteret is. Külön tanulmány foglalkozik a pedagógusok presztízsével, a társadalomban elfoglalt helyével. Az első fejezet ad helyet a zenei tanulmányok közlésére, ezeket fogjuk a későbbiek során bővebben ismertetni.

A második részben olvasható öt tanulmány nemzetközi összehasonlításban mutatja be a párhuzamokat és az eltéréseket a tanárképzés, a tanári pálya rekrutációjában.  A komplex megközelítés érdekében a kutatók vizsgálják a tanárképzésben résztvevő diákok közérzetét, életüket az egyetemükön, valamint ebben a részben ismerhetjük meg a hallgatók hosszú távú szakmai terveit. Képet kaphatunk a kulturálisan és vallásilag sokszínű környezetben lévő hallgatók képzési és szakmai támogatásáról. 

Ezen írások átfogó címe: „The ferrymen of music culture…” A zenei kultúra révésze címben irodalmi felhangot is hallhatunk asszociálva Nagy László híres költeményére.  A révész ebben az esetben az a közvetítő, akinek feladata és felelőssége az ismeretek átadása a következő generációnak. A zeneszerzők, előadóművészek mellett a zenepedagógusok azok, akik arra hivatottak, hogy generációról generációra életben tartsák és továbbadják a zenei kultúrát. Ehhez természetesen szükség van jól szervezett, magas színvonalon működő oktatási rendszerre és hatékony módszerekre. A zenepedagógus képzés romániai rendszerének megismeréséhez Kóródy Hausmann Alice tanulmányát olvashatjuk a közoktatás zenei nevelésének struktúrájáról. Betekintést kapunk a továbbképzési, a tehetséggondozó programokba és a tanári utánpótlás problematikájába.

A szlovákiai oktatási rendszert az alapoktól egészen a posztgraduális és doktori képzésig Martina Procházková mutatja be, kitérve a zenepedagógiai képzés jelentős változására a felsőoktatásban. A fejezetből megismerhetjük a pedagógusok elhelyezkedési esélyeit, karrierlehetőségeit Szlovákiában. A hazai zeneoktatási rendszer és a pedagógusképzés változásait, megújulását mutatja be Boruzsné Bűdi Katinka és Szabóné Fodor Adrienne. A zenei tanulmányok összehasonlításánál szembetűnőek az országonként eltérő különbözőségek. Ennek oka a társadalmi elvárások alapján kialakult iskolatípusok, amelyek meghatározzák az oktatást. A tanárképzés különbözőségei ellenére pontosan érzékelhető, hogy csak a módszerek térnek el, a szándék, az irányvonal közös. Duffek Mihály összefoglalóan megállapítja, hogy a 20. században mindhárom országban jelentős fejlődésnek indult a zenei pedagógusképzés. Az eltérő képzési rendszerek szerinte nem jelentenek eltérő színvonalat, ugyanazt a célt többféle úton is elérhetjük. A tehetséggondozásban jól képzett tanárokra van szükség, akik nyitottak és tudnak alkalmazkodni napjaink megváltozott világához. Képzési szisztémától függetlenül közös célunk naprakész információval ellátni a jövő zenetanárait, hogy globalizált világunkban a zenepedagógusok nagy családja méltó rangon tudja tartani és továbbadni a zenekultúrát.

Váradi Judit