Dr. Nagy Miklós ének-zenetanár, karnagy visszaemlékezései

Dr. Nagy Miklós könyvének premierjén

2015 nyarán a „Béla Kútja” Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg dr. Nagy Miklós ének-zenetanár, karnagy visszaemlékezései című könyv, amelyet Marosné Németh Zita szerkesztett. A szerkesztő 7 fejezetben használta fel dr. Nagy Miklós számítógépen rögzített, dokumentumokkal alátámasztott visszaemlékezéseit. Marosné Németh Zita szerkesztői munkájában tükröződik az egykori tanítvány szakmai tudása, tiszteletadása kedves tanára előtt.

A könyv fejezetei – Bevezető gondolataim; Rövid életrajzom; Zenei érdeklődésemet meghatározó tanulóévek; Doktori fokozat; Egyéb szakmai továbbképzések; Pedagógus pályám színterei; Közéleti tevékenység - 2002-ig tartalmazza az életút legfontosabb állomásait. A képanyaggal gazdagon illusztrált kötethez 5 zenei csokrot tartalmazó CD melléklet tartozik, melyet a szerkesztő állított össze az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola Női Karának 1975-1979 közötti szerepléseiből.

A kötethez az Apáczai Csere János Kar nemrégiben elhunyt nyugalmazott főiskolai docense, Baróthy Zoltán írt ajánlást, melynek záró sorait idézem:

„Dr. Nagy Miklós tevékeny életútját áttekintve így nemcsak az ő személyes példájáról, tevékenységének maradandó eredményeiről, hanem egy bő fél évszázad oktatási, zenei életéről is teljesebb képet kapunk. Ezért melegen ajánlom e könyvet mindazoknak, akik e korszak oktatásával, oktatáspolitikájával, annak eredményeivel, pozitívumaival, negatívumaival részletesebben ismerkedni szeretnének.”

Rokoni kapcsolat fűz dr. Nagy Miklóshoz. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az unokájaként, pályakezdőként az első tanévet vele együtt tölthettem, megtapasztalva a zene szeretetét, elhivatottságát, alaposságát, felkészültségét, emberségességét. Mindezek nagyban befolyásolták szakmai munkámat.

Ezért különös érdeklődéssel vettem kezembe a kötetet, amely a szerkesztőnek köszönhetően nagypapám 86. születésnapján került ki a nyomdából. Meglepetten olvastam, hogy ugyan az életében mindig a zene játszotta a fő szerepet, mi minden mást is tett a Kodályi gondolat „a zene legyen mindenkié” megvalósításáért.

A Parlando olvasóit azzal a fejezettel kívánom megismertetni, amely számomra az újdonság erejével hatott, és amely példa lehet minden tanártársam számára.

Talán nem véletlen, hogy az általam kiválasztott részletek egy településhez, Fertődhöz kötődnek. Édesanyám is gyakran mesélt nekem a fertődi kastélyról, ahol gyerekként szolmizálnia kellett ahhoz, hogy Kodály Zoltán az emlékkönyvébe írjon. A dalostalálkozó végén felcsendült összkar, melyet Kodály Zoltán vezényelt életre szóló emlék maradt számára.

Két részlet a dr. Nagy Miklós ének-zenetanár, karnagy visszaemlékezései című könyvből:

„Haydn halálának 150. évfordulója (Fertőd, 1959. május 31.)

Somlai András karnagyot, 56-os büntetése után Fertődre helyezték tanítani. A Kertészeti Kutató Intézet dolgozói és a helybéli zeneszerető emberek megnyerésével megalakította a Haydn Kórust. Lelkes segítőtársaival igen mozgalmas életet teremtettek Fertődön. Szinte magától adódott, és a hely szelleme sugallta a Haydn jubileum megszervezését.

Elsőként, májusban, a győri zeneiskolások adtak hangversenyt Fertődön. Ez a hangverseny lényegében már a megyei Haydn- ünnepségek megnyitását jelezte, s az alkalomhoz illően, a győri fiatalok, vezényletemmel, főleg Haydn műveit szólaltatták meg. Megnyitómban az életrajzi elemeket a következő gondolatokkal ötvöztem egybe: „Emlékezzünk, mert a miénk is volt, amellett, hogy életműve az egész emberiségé. Legyen e hangverseny iskolánk, tanulóifjúságunk megemlékezése, életműve pedig példakép és tanulság. ’Íme, egy nép fia, tizenketted magával egyszerű falusi bognár gyermeke, géniusznak született, de csak úgy fejlődhetett azzá, hogy a vakszerencse a bécsi Szt. István templom énekes gyermekei közé sorolta’- mondta Kodály a Tudományos Akadémia Haydn ünnepségén. Nálunk, ma mindenki számára nyitva áll az út tehetsége kibontakoztatására, csak ki kell használni a lehetőséget, megtanulni Haydn példájából, hogy ’jól figyeltem és igyekeztem hasznosítani magam számára azt, ami különösen hatott rám, amit kiválónak láttam. Csakhogy semmit sem másoltam ám pusztán! így gyarapodott lassan a tudásom (…) A fiatalok megláthatják példámon, hogyan lehet a semmiből is valami, hiszen ,ami vagyok – mind szorító szükség műve’.”

Az 1959. május 31-én rendezett megyei kórustalálkozó remekül sikerült, felejthetetlen élményt nyújtott. A Fertődön rendezett találkozón 14 énekkar szerepelt. A dalos találkozó lebonyolítása gördülékeny volt. Délben a fertődi, a kapuvári, és a soproni gyermekkarok, valamint két tánccsoport (győri és öttevényi) szereplésével kezdődött. Délután az ezernyi dalos felvonult ahhoz a házhoz, amelyben hajdan a zeneköltő lakott. Megkoszorúzták Haydn emléktábláját Az emlékbeszéd után megkezdődött a megye legjobb kórusainak szereplése. Először az összkar állt föl a főépület előtti hatalmas dobogóra, hogy Kodály monumentális, Magyarokhoz című művével köszöntse a közönséget. A karmesteri emelvényen Kodály Zoltán állt. S mikor a sokszólamú mű már teljesen betöltötte a kastély udvarát, és az utolsó szó is elröppent a dalosok ajkáról, a közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte Kodály Zoltánt és az énekkarosokat. 1959. május 31-én, a Fertődön megrendezett Haydn dalostalálkozó, majd az ezt követő jubileumi hangverseny módot adott arra, hogy találkozzon az ország élvonalába tartozó muzsikus – Kodály Zoltánnal az élen – a politikus, a zenei élet felvirágoztatásáért fáradozó kórustag és zenekari muzsikus, s e találkozó bemutassa, milyen értékek rejlenek az Esterházy kastély akusztikailag kiváló udvarán és belső termeiben. Fertődből magyar Salzburgot szerettünk volna létrehozni! Az őszi rendezvényen a koncert műsora Haydn: Évszakok című oratóriuma volt. A Győri Filharmonikus Zenekar, valamint a Soproni Pedagógus Énekkar, a Fertődi Haydn Kórus karmestere Erdélyi Miklós volt. A csodálatos akusztikájú udvaron- külön hangosítás nélkül – a mű minden árnyalata kiválóan érvényesült. Itt a tér minden pontján hallható minden hangminőség. (73.o.)”

„A zenei tábor (Fertőd, 1969)

A győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójaként és a megyei zenei szakbizottság vezetőjeként 1967-ben javasoltam az akkori városvezetésnek: „A kastély gyönyörű kovácsoltvas kapuján belépve elénk tárul a csodálatos udvar. Ez a kíváncsiság még inkább fokozódik, ahogy az erkély felé érünk. Az épületbe lépve a zeneterem csodálatos hangulatot áraszt. A Haydn Múzeum vitrinjeinek átnézése után azonban csalódva lép ki az ember. Többet várt… Keresi a ’vigasságot’ éltető, a Haydnt árasztó tartalmat, a zenét. A zene jelenlétét igényli mindenki, még ha csak futó látogatást tesz, ha nem kíván elmélyedni. Ezt az alapelvet kell kibontanunk, s a lehetőségek határain belül maradva Fertődöt Nyugat Dunántúl zenei központjává kell formálnunk.”

Az 1969. június 15 – július 22. között, Haydn halálának 160. évfordulója alkalmából létrejött Zenei Tábor megyei erőforrásból, az eredeti célkitűzésnek szellemében kezdődött. Továbbfejlesztését tartalmi szempontból a kóruséneklés, a daltanulás lehetőségének biztosítása, a résztvevők esetében a szakmunkásképzésre is ki kell terjeszteni. A közös éneklési alkalmakat a Tábor egész tevékenységében központi feladatnak kell tekinteni. A zenei tábor elindult útján. Száraz Lajos – aki éveken át a Tábor vezetője volt – későbbi tanítóképzős tanítványom, 1983-ban szakdolgozatban készítette el az elmúlt idő történetét. A Kisalföldnek így nyilatkozott: „Ez a tábor igazából Nagy Miklós bácsi ’találmánya ’ volt, aki most a tanítóképző tanszékvezetője.”

Nehéz egy ekkora életpályából kiragadni részleteket, hiszen mindenki más és más momentumot, eseményt tarthat érdekesnek, előremutatónak.

Dr. Nagy Miklós nyugdíjas éveiben sem tétlenkedik, gyűjti és feldolgozza fogadott szülőfaluja Gyömöre történetét. A település ennek elismeréséért 2015. augusztus 20-án „Gyömöre község díszpolgára” kitüntető címet adományozta nagypapám részére „aki országos szinten is elismert, értékteremtő munkájával, egész életművével hozzájárult Gyömöre község fejlődéséhez, jó hírnevének öregbítéséhez.”

Nagypapám életének mottójával „szorgalmasan dolgoztam, ennyi az egész” ajánlom e kötetet mindenkinek, aki a zenei pályán tevékenykedik.

Várszeginé dr. Gáncs Erzsébet

Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar