„Les Musiques à l'école”

avagy egy könyvismertető margójára

Szerkesztő: Pierre Gillet – Colette Cordelier

Kiadó: Editions J. M. FUZEAU S. A. – 79440 Courlay- France

A Francia Tanárképző Intézetek Tanácsa (Conseil de CFMI) által közzétett tanulmány.

A francia Tanügyi és Kultuszminisztérium 1998. július 22-én kelt, minisztériumok közötti körlevele a művészeti és kulturális nevelés egységes kidolgozására ösztönzi az intézményeket az óvodától az egyetemig: egyesítsék erőfeszítéseiket olyan projektek kidolgozására, amely lehetővé teszi minden gyermek számára a rendszeres és minőségi zenei alapképzést a legfiatalabb kortól kezdődően.

Hogy mi indokolta ezt a miniszteri határozatot, miért látták ennyire fontosnak, erre a kérdésre ad választ a tanulmány, mely egyben a megvalósítást célzó tervezeteket is tartalmazza.

A szerzők több éves feltáró kutatást végeztek annak érdekében, hogy kiderítsék az elszigetelődés és a kirekesztettség, valamint a tanulók teljesítményeinek aggasztó csökkenésének és motiválatlanságának okait.

A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy az ok a zenével – hangsúlyozottan a kórusénekléssel – és egyéb művészeti tárgyakkal való foglalkozás lecsökkenése.

A tanulmány hivatkozik arra a kormányrendeltre, amely szerint a zene oktatása kerüljön vissza állami felügyelet alá a magán zeneiskolák fennhatóságából.

A cél egy új típusú zeneoktatás kialakítása, amelyben a zenetanítás irodalommal, drámajátékkal, mozgásművészettel társul, de meghatározó az egyéb tudományágak, például a pszichológia, zeneterápia, anatómia tanulmányozása is. A kutatás kiemeli az együtténeklés, együttzenélés fontosságát a megromlott emberi kapcsolatok orvoslásában, ily módon a zenét, a társadalmi integráció eszközeként, középpontba helyezi.

A program a társas éneklést és általában véve a társas művészi tevékenységet helyezi fókuszba, ezt tekintve az integráció megvalósításának eszközéül, mely révén az elidegenedés súlyos jelenségét fel lehet számolni.

Emellett, a kiadvány tartalmazza a francia zenei oktatásra vonatkozó, miniszteriális határozatokat.

A könyv, a határozatok értelmében, négy projekt megvalósítását indítványozza:

„Projet chanson” – a dalok különféle kategóriái, hagyományainak őrzése
„Projet conte musical” – „mesélő zene”, a legfiatalabb korosztály számára
„Projet paysage sonor”– a „hangzó táj”, a népszokások táj szerinti őrzése
„Projet de la tradition à la création” - „a hagyománytól a kreativitásig” program

Ezek a projektek hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig minél többeket vonjanak be kulturális tevékenységekbe, ezáltal mintegy hidat építve a generációk között. Kifejezetten erre a célra szánt pénzügyi keretből támogatják a mi „dalárdáinknak” megfelelő együttesek működtetését, az amatőr színjátszást, a kézműves tevékenységeket, melyek célja egy adott hely jellegzetes népi szokásainak és kultúrájának ápolása, őrzése.

A példaértékű központi indítvány igen nagy sikernek örvend.

Ennek a „csodának” lehettem szem és fültanúja, a lyoni társintézményben tett szakmai tárgyalásom alkalmával.

Egy Lyon melletti kisebb település programjára vittek el ottani kollégáim, ahol alkalmam volt megtekinteni, mindezt „élőben”. A hely apraja-nagyja lelkesen készült és lépett fel közös produkciókban.

Kamarakórusok, hangszeres együttesek, vígjáték és drámai-jelenetek váltották egymást. Előadás után „családi összejövetel”-re volt hivatalos a „nagyérdemű” a kultúrotthon aulájában. A rendezvény egy „jeles nap” hagyományát és jellegzetes kulináris szokásait őrző kötetlen beszélgetésre és ismerkedésre adott lehetőséget. Minden család hozzájárult ehhez valami aprósággal: volt, aki külön erre az alkalomra sütött, jellegzetes meleg burgonyaételt készített, mások sajtot, bort, szőlőt hoztak, és mindezt az ottani szokásoknak megfelelően tálalták.

Gondoltam: ezt megosztom az itthoniakkal.

Hercz-Dorman Aliz