Farkas Ferenc zenekari műveinek 3. korongjáról

A Toccata Classics kiadónál elismerésre méltó rendszerességgel jelennek meg Farkas Ferenc szerzői CD-i. A fúvósötösök összkiadás-jellegű felvételét követően zenekari művekből összeállított programok követik egymást; a MÁV Szimfonikus Zenekarral kezdődött ezek sora, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekarral folytatódik, akik a vonószenekari darabok után most „zene oboára és vonósokra” műsorban vesznek részt. Mint korábban, ezúttal sem egészen pontosan fedi a cím a tartalmat – nem minden műben szerepel oboa, viszont a zenekar egészét nélkülöző kamaraművek is helyet kaptak a válogatásban.

Az előző koronghoz hasonlóan, ennek műsorát is magyar hangvételű anyagok keretezik. Nyitányként régi magyar táncokat hallunk (ráadásul a felvétel szólistájának, Lencsés Lajosnak az átiratában, oboára és vonószenekarra), fináléként pedig az előző korongról már ismert Aria e rondo all’ungherese csendül fel – ezúttal nem két hegedűs, hanem oboista és hegedűs társul a vonószenekarhoz (az átiratot Lencsés Lajos kérésére készítette a szerző). Van további „ismerős” anyag is, a Maschere, amelynek kamarazenekari verziója a MÁV-zenekar műsorán szerepelt. Ezúttal az eredeti apparátus szólaltatja meg, oboa, klarinét és fagott triója (Lencsés Lajos, Rozmán Lajos és Horváth Andrea játéka remélhetőleg arra inspirálja e hangszerek játékosait, hogy maguk is beépítsék kamarazenei repertoárjukba a commedia dell’ arte figurákat megjelenítő remek zsánerdarabokat. Ezen a trión kívül még egy kamaramű csendül fel epizódként a vonószenekari környezetben, az angolkürtre és vonóstrióra komponált Ricordanze.

Mint a korábbi korongok mindegyike, ez a program is tartalmaz hangfelvételen először rögzített darabokat (Lencsés Lajos átiratán kívül a Musica serena és a Music for Zánka című ciklusokat). A magyar közönség számára nyilvánvaló, hogy a Zánkai muzsika ifjúsági zenekar(ok) számára készült – s hallás alapján is megállapítható, hogy hasonló nehézségi szintet képvisel a Musica serena is (amely eredetileg úgyszintén a Zánkai muzsika címet viselte). A felvétel jelentősége ezeket a műveket illetően felbecsülhetetlen – remélhetőleg olyan zeneiskolai (vagy középiskolai) zenekarok dirigensei is felfigyelnek rájuk, akiknek elkerülte a figyelmét ezeknek a daraboknak a léte. Farkas Ferenc világos formálása rendkívül hasznos az ifjúsági együttesek számára; rászoktatja a fiatal muzsikusokat, hogy mindig megformált kis zenei egységekből építsék fel a tételek nagyformáját. És aki ilyen muzsikán nevelkedik, a zeneirodalom más kamaradarabjait is értően fogja játszani.

Az alkotó mélyebb megértéséhez ismét elővettem Varga Bálint András hasznos kézikönyvét. A 3 kérdés – 82 zeneszerző című interjúkötetből idézek Farkas Ferenctől. „Az önismétlés nem hiba. Vivaldi ugyanazt a darabot írja meg több változatban, mégis mennyi ötlet, mennyi változatosság van bennük. Braque mindig ugyanazt a csendéletet, Utrillo ugyanazokat a párizsi utcákat festi, Webern ugyanazt mondja minden művében, mégis mind nagy alkotók.” Ennek ismeretében kifejezetten a szerző szellemében való műsor összeállításnak érzem a kezdődő összkiadásban megmutatkozó tendenciát, hogy az átiratok-áthangszerelések-újrafogalmazások egymás közelében jelenjenek meg.

És van még egy részlet, amelyet szívesen olvasok újra – felment az alól, hogy megkíséreljem stilárisan „besorolni” Farkas Ferenc zenéjét: „Egyéni stílus véleményem szerint nincs. Van egyéniség, ami a legkülönbözőbb stílusokon is átvilágít, s van stílus, amiből sokszor hiányzik az egyéniség.”

Farkas Ferenc zenéje időtlen, egyszersmind időtálló hallgatnivaló, amely közvetlenül szólítja meg a felnövekvő új muzsikusgenerációkat csakúgy, mint a ma és a holnap potenciális zenehallgatóit.

(TOCC 0217)

Fittler Katalin