Nyilas Atilla

Valami a zenéről

(„Az ékesszólásról” tételei)

I.

A nagyszerdai zenekaros főpróba előtt

valaki elvitte váratlanul

a kórusról a két üstdobot.

A hölgy kottából olvasva,

levegőben dobolt.

II.

Ha nem szól a zene,

mintha nem is élnék —

Mikor élek, mintha

folyton zene szólna,

mintha zene szólna.

III.

Mózes nem jut Kánaánba,

kísérgethetem órára,

gyakorolhatunk naponta,

élénk csokrommal lekésem

első zongorakoncertjét.

Egy lemez megszeretése

(„Az ékesszólásról” részlete)

I.

Nem szokott fájni a fejem,

de egyszer fájt nagyon.

Nem vettem be gyógyszert,

sőt a Wish You Were Here

hallgatásával kínoztam magam.

II.

Azok a vontatott szintetizátor-dallamok!

Azok a csúszkáló villanygitár-hangok!

Az az őrületes szaxofon!

Azok a kegyetlen ipari bejátszások!

Az az idegtépő süvítés!

III.

De ahogy az utolsó tételben

visszatért a nyitómuzsika,

enyhítette-űzte a fájdalmat,

és a borzongató gyönyörben

elsimított mindent balzsama.

Nyilas Atilla (1965) költő Budapesten született és él.

Legutóbbi verskötete: Szerelemgyermek (Szoba Kiadó, Miskolc, 2010). Az ékesszólásról Facebook-oldala:www.facebook.com/ekesszolas.