Művészeti iskolák és művészek

Dr. Gyimesi László a középfokú képzés változásairól, kulturális életpályákról

Jelentősen átalakul jövőre a művészeti szakképzés is, hiszen a KLIK alól kikerülve számos művészeti szakképző iskolának új fenntartója lesz, emellett változik a hozzá kapcsolódó jogszabályrendszer, s a szakmai és vizsgáztatási rendszer szabályai, a kerettantervek, a modulelemek is átalakulnak.

Dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szövetségének főtitkára, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke azt mondja, mindez minden bizonnyal hosszabb távon azzal is együtt jár majd, hogy az állami finanszírozással azokat az intézményeket segítik elsősorban, amelyek valóságos és minőségi teljesítményt produkálnak. Így szükség lesz minősítésre is… A szakszervezeti vezető emellett beszélt a készülő művész életpálya-modellről is, arról, hol tart az elképzelés, s melyek lesznek a következő lépések.

- Az elmúlt években jelentősen átalakult a közoktatás, hiszen állami fenntartásúvá vált, s a KLIK az ország legnagyobb munkáltatójává lépett elő. Most azonban ismét változik a rendszer, hiszen a szakképzéssel foglalkozó intézmények más fenntartóhoz tartoznak majd, s az oktatás részei is átalakulnak. Mindez milyen hatással lesz a művészeti képzéssel foglalkozó, középfokú intézményekre?

- Kezdjük azzal, hogy a központosításnak akadnak előnyei és hátrányai egyaránt. S most is folyamatosan szükség van finomhangolásra, korrekcióra. Viszont a kormányzatok az elmúlt húsz évben csak beszéltek az oktatási reform szükségességéről, senki nem tett le azonban koherens javaslatot arról, hogy mindennek hogyan kellene kinéznie a gyakorlatban. A mostani kormány jelentős átalakítást hajtott végre, amelynek az eredménye nyilván első menetben nem tökéletes, de korrigálható. S aztán lehet, hogy ezek is újabb korrekciókra szorulnak, s persze elképzelhető, hogy a végén kiderül, mégsem jó… De legalább történt változás, s az ember bízik a jobb rendszer születésében! Ennek a reformnak egyik eleme a mostani változás. A köznevelési területen belül a szakképzés rendszerét hagyományosan két tárca felügyeli: az oktatási és a foglalkoztatási, azaz most az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium. Éppen emiatt a kettősség miatt mindig is akadtak a szakképzés terén komoly viták arról, hogy a közoktatási vagy a szakmai oldal kapjon-e nagyobb hangsúlyt. Egyértelmű válasz nincsen, meg kell találni a megfelelő arányokat. A legutóbbi szakképzési törvény módosításakor született egy olyan döntés, ami erre a kérdésre egyfajta választ adott. Ezeknek az iskoláknak jelentős részét a KLIK-től átveszi a Nemzetgazdasági Minisztérium, s létrehoz – a KLIK-től eltérően – területi szakképzési centrumokat. Ezáltal talán tisztul a KLIK profilja is, s ennyivel kevesebb iskola tartozik majd alá.

- Mindez mennyiben érinti a zenepedagógusokat?

- Szakszervezeti szemmel nézve azt mondhatom, hogy mindez a jogviszonyokat közvetlenül és azonnal nem befolyásolja, mert egy áthelyezés. Emellett a művészeti szakképzés tiszta profilú szakközépiskolái közül a zenei képzés a KLIK-nél marad, míg például a képzőművészet átkerül az új szervezetekhez. Nyilván külön megoldást kell találni a többprofilú iskolák esetében. Azonban a pedagógusok munkájukat 2016 szeptemberétől továbbra is elvégzik, csak most már nem a KLIK-től, hanem egy hasonló fenntartótól kapják a fizetésüket. Ahogy korábban az önkormányzattól kerültek a nagy, központi fenntartóhoz. Ugyanabban az iskolában tanítanak továbbra is, és nagyjából ugyanazt. Ugyanakkor sok minden átértékelődik, nemcsak intézményi, hanem szakmai, tartalmi szempontból is. Már az is látszik, hogy az iskolaszerkezet alapvetően nem alakul át, de már megjelentek új elnevezésű intézménytípusok is. Ezek most szeptembertől még nem kelnek életre, a következő iskolaév elején azonban már igen. A jelenlegi, szakiskolának nevezett intézmények alakulnak át szakközépiskolákká, míg a jelenlegi szakközépiskoláknak az elnevezése szakgimnázium lesz. A művészeti középfokú képzés sajátossága, hogy fél lábbal kilóg a szakképzés egészéből. A művészeti szakközépiskolai képzés feladata nem azonos az általános, hasonló szakközépiskolákhoz, ahol a szakmát és érettségit egyszerre vagy egy év eltéréssel szerzik meg a tanulók. Azokban az intézményekben szakmát kapnak a kezükbe, míg a művészeti szakközépiskola meghatározó célja, hogy felkészítse a felsőfokú továbbtanulásra a növendékeket. Közülük azonban kevesen jutnak be ezekbe az intézményekbe. Akadnak, akik az adott hivatás környékén maradnak, de olyanok is vannak jócskán, akik teljesen elszakadnak az adott művészeti ágtól. De azok a merész előrejelzések, amelyek a szakképzésen keresztül meg tudják jósolni a munkaerőpiac igényeit is – számszerűen, például hogy hány cipőfelsőrész–készítőre lesz szükség Baranya megyében, vagy női szabóra a Jászságban -, azok véleményem szerint a tenyér-jóslás kategóriájába tartoznak… Visszatérve a művészeti szakképzéshez, azért ennek profilja aligha fog változni. De az elhangzó nyilatkozatokból kiderül, hogy változni fog az ehhez kapcsolódó jogszabályrendszer. Több szakmában az OKJ rendelkezései is átalakulnak majd. Ebből következően a szakmai és vizsgáztatási követelmények szabályai, a kerettantervek, valamint az egyes szakmai felkészítés elemeit összefoglaló modulok - tehát az is, hogy mit kell megtanítani az adott szakmában - változnak.

- S mekkora lesz ez az átalakulás?

- Kérdés, hogy nagy, kicsi vagy közepes… Úgy látom, hogy ezek a változások a művészeti területen több dolgot akarnak megvalósítani, az egyik magának a szakképzésnek az érettségi vizsga során történő megjelenítése.

- Mit jelent ez?

- Ha valaki érettségi vizsgát tesz, akkor a szakmai tárgyból is tudjon érettségizni. Ez egyébként jelenleg is teljesíthető. Sokkal lényegesebb, hogy mi van az emeltszintű érettségivel, s hogyan tud abban a művészeti szakképzés megjelenni, mint az érettségi része. Az iskolák szakképzése mind a magas szintű szakmai képzés megszerzésére irányul, ezért valószínűleg úgy kell irányítani a szabályozást, hogy ez része lehessen az emelt szintű érettséginek. Ami valószínűleg erősebb, differenciáltabb szakmai tudást is fog igényelni. Ez könnyebbé teheti a felsőfokú képzésre pályázók dolgát. Magasabb lehet a pontszámuk, emellett megnyitja azt a lehetőséget is – ha a felsősokú intézmény lehetővé teszi -, hogy az értékesebb szakmai végzettségből is tudjanak pontszámot vinni. Ezt egyébként mindenki jó iránynak és elképzelésnek tartja. S az elejtett szavakból úgy tűnik, hogy az iskolákon belül az állami finanszírozási és támogatási rendszer azokat az iskolákat akarja majd támogatni, amelyek valóságos és jó minőségű teljesítményt produkálnak.

- Ezt mi alapján döntik majd el?

- Ennek nincs meg a rendszere. Nem titok a szakmán belül sem, hogy aránytalannak tűnik a képzettek száma és a munkaerőpiac felvevőképessége... Ez persze nem azt jelenti, hogy művész iránt érdeklődőket ét kellene terelni például a mezőgazdasági szakmákba, de az is kétségtelen, hogy amikor a középfokú művészeti oktatási rendszer több száz tanulót vizsgáztat az adott szakképzettségre, és a felvevő piac csupán néhány tucatot vár, akkor ez a számok aránytalanok. Emellett ez a rendszer a jól működő, színvonalas intézmények elől von el a forrásokat…

- Mit terveznek, hogyan minősítenek majd, hogyan kívánják ezzel csökkenteni a túl sok középfokon végző számát?

- Nem ismerem a pontos menetrendet, de az nem kétséges, hogy az állam egyszerűen az említett - támogatott létszámokon - keresztül fogja csökkenteni a támogatási forrásokat. Ettől még nem kell feltétlenül bezárni egyetlen intézményt sem, de szembe kell nézni azzal, hogy az állam csak akkora létszám támogatását vállalja, ami álláspontja szerint nagyságrendileg elégséges, szükséges. Az azonban biztos, nem 500 képzett és 14 felvett arányában, hanem olyan arányokkal, ami mégis bőséges választékot ad a tehetségekből. Korábban egyébként hasonló gondokkal küzdött az alapfokú művészetoktatás is. Olyan képzések folytak, amelyeket az állam sok pénzzel támogatott, azonban nem voltak igazán eredményesek… Mindennek egyébként van más vonzata is. Egy alapfokú képzés nem ígér semmit a gyereknek, csupán azt, hogy jól érzi magát, szeretni fogja, amit csinál. Középfokon sokkal inkább vérre megy a játszma, hiszen ha egy fiatalt odacsábítanak, szakképzettséget, reménybeli hivatást ígérnek neki, és tetejébe még lehet, hogy tandíjat is fizettetnek vele. Ha az ígéretekből ezek után nem valósul meg szinte semmi, az már probléma. Egy felnőtt embert állítunk olyan helyzet elé, ami méltatlan és méltánytalan. Nem beszélve az állami pénzfelhasználás felelősségéről, valamint a nagyon komoly szakmai felelősségről is. Mindez őszinte tükörbe nézésre készteti a szakmát, ami nem lesz könnyű, de azzal az előnnyel is jár, hogy azok az intézmények, akik talpon maradnak, talán jobb kondíciók mellett tudnak a későbbiekben dolgozni. Azonban az utóbbi gondolatok elsősorban a magániskolákat érintheti, de azért a folyamat aligha korlátozódik erre a körre. Persze mindez a szakmán belüli, belső szolidaritást is kikezdheti, gondoljunk azonban arra, hogy a kívülről jövő igazságtétel mindig rosszabb. Bár az alapfokú művészetoktatás most nem érintett, sok olyan kolléga akad, aki alap- és középfokon is tanít.

- S mekkora forrással rendelkezik majd ez az új fenntartó? Mert a KLIK esetében rendszeresen hallani jelentős hiányról…

- Azt gondolom, hogy valószínűleg nem azt az összeget tervezték be a költségvetésbe, amit a KLIk javasolt, illetve szükségesnek tartott, hanem kevesebbet. S így nem is hiányról, hanem kevesebb pénzről beszélünk. Ne felejtsük ugyanis el, hogy állami költségvetés által fenntartott szervezetről van szó…

- Térjünk át a művész életpálya-modellre, amelyről mostanában szintén sokat hallani. Mikorra lesz kész a tervezet, mikortól indulhat el?

- Tavaly – külön felkérés nélkül – kezdtem neki ennek a feladatnak, amely mára az EMMI és az Magyar Művészeti Akadémia érdeklődését is felkeltette. Az életpályának egy művész életét átfogó időszakot és az az alatt zajló történéseket tekintettem. Absztrahálni lehet, hogy kivel mi történik, akárcsak ennek az állomásait is: tanulás, bekerülés, aktív pálya, önkéntes befejezése, nyugdíj. Ezekhez rendeltem különböző dolgokat, a szerint, hogy hol és miben lehet segíteni. Ezt a vázlatot tavaly, a színházi és táncművészeti terület intézményei számára az MMA és a Veszprémi Petőfi Színház által szervezett veszprémi tanácskozáson vált első ízben ismertté. A Magyar Művészeti Akadémia komolyan vette az elképzelést, s ezt követően az év folyamán e tárgyban több megbeszélést hívott össze. Az alapja az én anyagom, magam is többször részt vettem ezeken a beszélgetéseken.

- Az idei, debreceni összejövetelen is fontos pont volt a tervezett modell…

- Kicsit más módon került elő, egy szekció foglalkozott az életpálya-modell kérdésével. Az előkészítő anyag az én munkám, de már az év folyamán az MMA-ban és más testületekben szerzett tapasztalatok alapján leszűkítettem és az egészet alapvetően jól fogadtak. Végig jelen volt Halász János is, mint parlamenti képviselő, s az MMA felügyelő testületének elnöke, s nagyon pozitívan nyilatkozott erről az elképzelésről, mint olyanról, mint amit meg lehet és meg is kell csinálni. Most a módosítása készül az előadó-művészeti törvénynek, és ez lehet az egyik legfőbb vonulata.

- Mindez azonban jelentős összegeket igényel… Mennyit és honnan lesz rá pénz?

- Még nem tudom megmondani… Persze, tisztában vagyok azzal, hogy muszáj lesz előbb-utóbb számokat sorolni… De lesznek azok is, hogyha elkészül a jogszabály- tervezet, amelynek egyik legkiemelkedőbb eleme a művészek előmeneteli rendszere, a bértábla. S arról se feledkezzünk el, hogy itt is a több pénz minőségi teljesítményhez kötött. Kérdés, hogy ki és hogyan dönt majd erről. Igazságos értékelő-rendszer nem létezik. Ebben a területben benne van a szubjektív tévedés lehetősége… Az jelent még némi előnyt és egyben nehézséget, hogy az EMMI – érthetően – a kulturális ágazat egészében tud csak gondolkodni, az ő felelősség körébe tartozik a művészet mellett a közművelődés, a közgyűjtemények, a könyvtárak munkavállalóinak az ügye, ahol ez a kérdés hasonlóan égető. Én úgy látom, hogy erre az egészre csak úgy lehet megoldást találni, ha szétválasztjuk, de nem elszakítjuk a két területet. Mindkét területnek meg van a saját szakmai törvénye, és azon belül kell a megoldásokat keresni, azzal a közös elvi alappal, mely szerint a létre kell hozni a kulturális területen is az életpálya modelleket. Az előadó-művészek annyiban tartanak előrébb, hogy a törvény alapján létrehozott NEÉT, azaz a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács a tárca segítségével készített egy bérfelmérést. Sosem állítva, hogy ez a bérfelmérés tökéletes vagy teljes lenne, vagy összemérhető bármilyen más kincstári adatokkal, de azért tükrözte, hogy milyen bérállapot voltak 2013 júniusában – amelyek máig lényegesen nem változtak. S ez azt mutatta ki, hogy nagyon nagyok a bajok. A minisztérium – helyesen – kérte az államkincstárt, vizsgálja meg, hogy a garantált közalkalmazotti minimálbérhez képest a kulturális területen milyen eltéréseket találni. Megállapították, hogy összesen 500 vannak azok, akik fizetése a bérminimum szintjét éri csak el, a többiek többet keresnek. A két adat azonban nincs szinkronban. Az Államkincstár elmulasztotta azt hozzátenni, hogy a minimális közalkalmazotti bér mértéke bármitől több lehet, például soros előrelépés, bérkompenzáció miatt is, s akkor máris eltér a bértáblától… Ráadásul a MÁK csak a közalkalmazottak bérét tudja felmérni, s ők a felét se teszik ki a teljes művészeti létszámnak. Mindenesetre remélem, hogy mindezt az EMMI-vel ősszel mindezt tisztázzuk, s az e tárgyban elvileg megalakult bizottság elkezdi azt a munkát, ami elengedhetetlenül szükséges a továbblépéshez.

- Az adatok felmérése után mi következik?

- Utána jönnek a nagy lépések. Azonban kockázat az is, ha az életpálya-modell csak közalkalmazottakban gondolkodik, mert akkor a művészeti területen szinte fölösleges mindezzel foglalkozni. Ha csupán a zenekarokat vizsgáljuk, akkor is látjuk, hogy milyen kevés a közalkalmazott, hiszen nem tartozik ebbe a körbe például az NF, a MÁV, a Pannon, a Dohnányi vagy a Danubia… Még a nemzeti kategóriából sem mindenki közalkalmazott. Ez probléma. Ha azonban le tudunk szakadni a közös modellről, akkor a saját, az előadó-művészeti törvényünkön belül maradhatunk, akkor van jogi, finanszírozási technika. Egyébként a pedagógus életpálya modell is könnyen megoldotta ezt a kérdést, e tekintetben azonos helyzetbe hozva a közalkalmazottakat és a munkaviszonyban foglalkoztatottakat. A művész életpálya-modell kapcsán pedig biztató az is, hogy a felvetésről eddig senki nem nyilatkozott nemlegesen. Ismereteim szerint az MMA és az EMMI vezetője a közelmúltban találkozott, beszéltek erről a kérdésről is, s a felvetést a minisztérium pozitívan fogadta. Ha törvénybe belekerülnek a szükséges módosítások, akkor ősszel még ősszel a parlament elé kerülhet. Most talán van erre esély, és a politikai motiváció is adott, és remélhetőleg a szakmai szervezetek is félre tudják tenni a művészek érdekében részérdekeiket.

Réfi Zsuzsanna