Révész József

Zenei örökségünk

Cigányzenészek

Bevezetés

Nem kétséges, hogy a cigányság hagyománya része magyar, és egyetemes kultúránknak. Ez hangsúlyozottan igaz a cigányság arisztokráciájának is tekintett muzsikusokra, akik a magyar reformkor óta jelentős szerepet töltenek be a kulturális életben, és olyan tevékenységet folytatnak, amelyre büszkén hivatkoznak minden fórumon. A cigányság olyan rétegéről van szó, amely jelentős szerepet töltött be az elmúlt évszázadban is az országkép formálásában. (Kállay 2002) A muzsikálás, mint önálló foglalkozás a 18. századhoz köthető, előtte inkább csak kiegészítő jövedelemforrás volt. A 19. századtól kezdve a második világháborúig nagy népszerűségnek örvendtek a cigányzenészek és bandák. Az 1848-49-es szabadságharc alatt hivatalos, cigányokból álló katonai zenekarok kísérték a magyarokat a harcokba, lelkesítő zenét játszva a katonák buzdítására. A korszak írói, költői, művészei is gyakran megemlékeznek a roma zenészekről, ennek egyik leghíresebb példája Vörösmarty Mihály A vén cigány című verse, de talán nem ismeretlen Liszt Ferenc cigányzene és cigány kultúra iránti rajongása, 1859-ben jelentetett meg egy könyvet a cigányzenéről, melyben egyenesen azt állítja, hogy az, amit világszerte magyar zeneként ismernek, az valójában a cigányok zenéje. Azért állíthatta ezt, mert valóban a cigány muzsikusok voltak a korszak zenészei, így a magyar zenét is ők játszották. Ez azonban nem volt cigányzene abban az értelemben, hogy a romák maguk között, maguknak nem azokat a dalokat énekelték, nem arra mulattak, amit a magyaroknak játszottak. ( Dr. Balogh 2011)

Mit játszanak

”A zenében rendezett hangok segítségével igyekszünk megragadni a legvégső realitást”. (Vaughan Williams) A muzsika mindennapi életünk része. Valamely változatával már mindannyian találkoztunk. Legtöbbször csak a hátérben szól, és rohanó életünkben egyre kevesebb időnk jut arra, hogy ebben a csodálatos, és néha titokzatos világban elmerüljünk. „Legyen a zene mindenkié” – vallotta Kodály Zoltán. Miért van az, hogy a gyermek bárhol is éljen a világban, függetlenül családi, és kulturális gyökereitől, örömét, bánatát dúdolgatással fejezi ki, játékát énekkel, ritmusok kopogásával kíséri? Mert a zene, az egyetemes és örök zene ott van mindnyájunkban. A zene fontos formáló erő, közösségi élményt ad, együtt gondolkodásra bátorít. Kinyitja fantáziánkat, tágabb látókört biztosít. Ha feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy mi a zene, akkor nyilvánvalóan elég különböző válaszokat kapunk. Az emberiség történelme során sokféle választ adott erre a kérdésre, megtoldva egy másik kérdéssel: Mire való a zene?

A zene valóban az emberi természet része mélyen bennünk gyökeredzik. De másként gondolt a zenére az ősember, mást találtak meg benne a nagy ókori kultúrák, és megint máshogy épül be a XXI. század emberének az életébe. Volt már a hatalom megszemélyesítője, a nevelés eszköze, a gyógyítás, vagy az imádság és áhítat kifejezője. (Révész 2013) A muzsika rendkívül sok formában létezik, egyidős az emberiséggel.

A cigányság muzsikus rétege nem egységes, különbségek tapasztalhatók már abban az alapvető kérdésben, hogy pontosan milyen zenét játszanak. Ez igen fontos kérdés, hiszen ez alapvetően meghatározza a közönséget, a helyszínt, valamint a finanszírozás formáját.

- Magyar nóta

- Szórakoztató zene

- Cigány népzene

- Klasszikus zene

- Jazz

Magyar nóta:

Eredetileg a hangszeres verbunkos zenét nevezték így. Mai értelmezése szerint a magyar nóta a 19. század második felének magyar népdalt utánzó dalműfaja. A magyar nóta csaknem két százados pályafutása a 19. század elején kezdődött. Zenei ihletője elsősorban a verbunkos volt.

Jellemzői:

A magyar nótában igen gyakori a szekvencia, kivéve a kvinttel feljebb vagy lejjebb való ismétlést. A hangzatfelbontás, mint dallamalkotó eszköz kötelező. Fontos követelmény, hogy a magyar nóta dallamának könnyen harmonizálhatónak kellett lennie, sőt kívánnia kell a harmóniát. Ez a követelmény a nóta eredeti közönségének ízlésében keresendő. A könnyen harmonizálhatóság a magyar nóta máig egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a hasonló sorszerkezetű magyar népdaloktól. A verbunkos zene nagyjából már meghonosította azokat a Nyugat-európai elemeket, amelyek megkülönböztetik a magyar nóta zenei anyagát a népdaltól. Az európai műzenéből átvett dallamfordulatokról elmondható, (mi-fa-so kezdet, la-so-ti-do vagy fa-mi-si-la záróformula, stb.) hogy nehezen énekelhetőek, mert nem csupán dallami, hanem harmóniai gondolkodásban gyökereznek hangközei (kromatika, bővített kvart, szűkített kvint, stb.)

Szórakoztató zene:

Talán ez a műfaji megfogalmazás adja a legtágabb értelmezési keretet, és épp emiatt, az ide tartozó zenék minősége között itt található a legnagyobb különbség. Mindazok a zenék bekerülhetnek ebbe a besorolásba, melyek közös jellemzője a megírás eredeti okaiban kereshetők. Céljuk a szórakoztatás. A klasszikus zene táncosabb alkotásaitól kezdve a népies műdalokon át a filmzenéken keresztül egészen a popzene népszerű dalai mind beleférnek a „szórakoztató zene” értelmezésébe.

Jellemzői:

Legfontosabb ismérvét a köznyelv egyszerűen „fülbemászó” dallamnak tartja. Igen fontos a könnyen megjegyezhető dallam, és az egyszerű harmóniából álló kíséret. Összhangzattani alapjai általában kevés akkordból építkeznek, a dallamok nem túl bonyolultak, könnyen énekelhetők, jellemző a gyakran visszatérő refrén.

Cigány népzene:

1. A magyar cigányok népzenéje és táncai

Műfajok: lassú, lírai dal, táncdal, botoló nóta. A hangszeres hagyományok kreatív felhasználása: a lassú dalok többszólamúsága; a tánc- dalok előadási jellegzetességei (pergetés, szájbőgőzés, hangszerpótló eszközök, esztam-ritmus). Szolgáltatott (és részben alkalmazott) hagyományok: betlehemezés, karácsonyi kántálás, csillag-játék. Alkalmazott hagyományok: búcsús és halottas énekek. A románi elem használata a narratívokban (para- románi). A magyar cigányok táncai: páros cigánytánc, botoló tánc.

2. Az oláh cigányok zenéje és táncai

Az oláhcigány narratív hagyomány: A cigány nyelv, mint a közösségi értékrend hordozója: a hétköznapi és a rituális beszéd különbsége; a formális-rituális beszéd műfajai és jellemzői; az oláhcigány „igaz beszéd” (csácsi vorba) defi níciója. A férfi és női éneklés „igazsága”. Az éneklés, mint közösségi esemény formai feltételei: formális viselkedés, formális beszéd, kötele- zően aktív részvétel. Az oláhcigány népzene két műfaja (’lassú’ vagy ’asztali’ dal loki / me- szalyaki gyili és ’tánc-’ vagy ’ugrós dal’ khelimaszki / xuttyadi gyili) és jellemzői (népköltészeti jellemzőkkel

3. A beások népzenei hagyományai

Műfaji sokféleség: dalbetétes mese és történet, régi és új stílusú lassú, lírai dal, táncdal, karácsonyi ének (korinda). Műfajnevek a lassú dalokra: kîn- tyik dă zsálye ’szomorú dal’, kîntyik hăl proszt ’szerény dal’, kîntyik hăl triszt ’szomorú dal’, kîntyik dă năkăzsală ’könnyes dal’. A ’táncdal’ neve: kîntyik dă zsok (Forray 2007)

Klasszikus zene:

Általános értelmezésében évezredes múltú, folyamatos és határozott tradícióval bíró, szilárdan megalapozott, mégis dinamikus esztétikai szempontrendszerrel bíró művészet, amely művelői, a zeneszerzők és az előadók útján (optimális esetben) műalkotásokat hoz létre. Szokás komoly zenének is nevezni, de akkor a könnyű zenét komolytalan zenének kellene hívni. Véleményem szerint a klasszikus zene meghatározásakor figyelembe kell vennünk keletkezésének okait. Nem a szórakoztatás a cél, hanem nyelvként értelmezve gondolatok, és érzelmek közvetítésére alkalmas közlésforma. Ezért a zeneszerzők egy zenemű megírásakor nem feltétlenül a könnyű befogadhatóságot, hanem a mondanivaló művészi kifejezéseit tartották szem előtt. „De miben áll a művészet, és a művészi zene jelentősége? A művészeti alkotás a valóság esztétikai elsajátítása, két lényeges feltételét egyesíti az érzelmi nevelésnek. Egyik oldalról megkívánja a valóság alapos, a teljes gondolati apparátus útján kialakított, általánosító és absztraháló ismeretét. Tehát a társadalmi valóság objektív és helyes ismeretén kell alapulnia. De ezt az igaz ismeretet konkrétként, érzékelhető valóságként teszi élménnyé közönsége számára, tehát élmény–értékű hatással alakíthatja érzelmi magatartását” (Ujfalussy, 1968: 21).

Jazz:

A jazz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az amerikai néger közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt/van a többi zenei irányzatra is. Számtalan változat és irányzat létezik, (Ragtime, New Orleansi stílus, dixieland jass, szving, bepop, stb,) közös jellemzőjük a sztenderdek, és az azokra épülő improvizatív zene együttes jelenléte. A sztenderdek olyan zenei művek, amelyek fontos részét képezik a dzsesszzenészek repertoárjának, mivel közismertek mind a zenészek, mind a hallgatóság között. A sztenderdeknek hiánytalan listája nem létezik, mivel az idők során újabb és újabb számok válnak sztenderddé. Nagyobb fake bookok (olyan dalos könyvek, amelyek, popszámok százainak dallamát és akkordmenetét tartalmazzák) és dzsessz-kiadványok képet adhatnak arról, mi számít sztenderdnek.

Kit játszanak

Prof. Dr. Forray R. Katalin: „Muzsikusnak lenni” című tanulmányában, az alábbiak szerint összegzi a különböző, cigányság által játszott műfajokat:

- Komolyzenét játszó fiatalok

- Cigányzenét játszó idősödő zenészek

- Autentikus zenét játszó általában oláhcigány népzenészek

- Tánc, és szalonzenészek

1. A komolyzenét játszó fiatalok, akik rendszerint több generáció óta a verbunkosból kinőtt klasszikus cigányzenével foglalkozó családok sarjai. Klasszikus zenei tanulmányaik szüleik tudatos döntésének következménye. Látva a „kávéházi” zene hanyatlását, a szülők úgy vélték, hogy a klasszikus zene műfajában, „igazi nagy művészként” több lehetőség, jobb élet vár majd gyermekeikre. A zeneileg magasan képzett fiatalok tudásukat gyakran külföldi (főleg bécsi, illetve németországi) kurzusokon, saját költségen vagy ösztöndíjak segítségével csiszolják. Szimfonikus zenekarok tagjaként gyakran járnak külföldre, a pódiumzenészek pedig a nagy nemzetközi versenyeken való részvétellel igyekeznek megalapozni karrierjüket. Van, aki a cigányzenéről váltott át a klasszikusra, de az sem számít ritkaságnak, aki visszatér az éttermi muzsikáláshoz. A jazz-zenészek ősei között is rendszerint cigányzenészeket találunk. A legnagyobb nevek pódiumon érnek el önálló sikereket, rendszerint előbb és inkább külföldön, mint itthon. Találkozhatunk velük jazz-klubokban, de nem ritka, hogy pop-együtteseknél helyezkednek el.

2. A cigányzenét játszó, idősödő zenészek, akik az 1960-70-es években a cigányzene utolsó virágkorának haszonélvezői voltak. Az Országos Szórakoztatózenei Központ biztosította a helyüket, és az alacsony fizetést a borravalóval akár a többszörösére egészítették ki. Az olcsó gépzene meg- jelenése aláásta lehetőségeiket, sorra szűntek meg a cigányzenés éttermek, ők pedig munkanélkülivé váltak. Ide sorolhatjuk a ma 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járó zenészeket, akik akkoriban voltak gyerekek, amikor a cigányzene még népszerű volt, ezért a szüleik akaratának megfelelően a családi tradíciót folytatva vált belőlük muzsikus.

3. Az ún. autentikus népzenét játszó, általában az oláhcigány, kisebb hányadban beás közösségbe tartozó zenészek korábban valamilyen vállalkozásból vagy kereskedelmi tevékenységből éltek, és csak az utóbbi 10–15 évben fordultak a zene felé az irántuk mutatkozó érdeklődés és igény hatására. Rendszeres szereplőivé váltak az itthoni és külföldi roma- és nemzetiségi fesztiváloknak. Jellemzően nem rendelkeznek magasabb zenei képzettséggel.

4. A tánc- és szalonzenészek a gépzene megjelenését kihasználva fel- váltották a nagyobb létszámú cigányzenekarokat. Akár egyedül is, szintetizátorral vagy harmonikával kísérve éneküket szórakoztatják a kisebb éttermek, szórakozóhelyek, bulik vagy lakodalmak közönségét. A funkciójuk nagyjából megegyezik a klasszikus cigányzenészekével: változatos repertoárjukkal szórakoztatnak. Igyekeznek követni a divatot, és mindenben megfelelni a fiatalok igényeinek. Igazán stabil helye főleg az egyedül játszó szintetizátorosoknak, vagy bárzongoristáknak van, akik közül nem egy Zeneakadémiát végzett, de nem tudott máshol elhelyezkedni. A legtöbben hakniznak, de vannak olyan szerencsések is, akiknek önálló fellépéseik is vannak (pl. Váradi Roma Café). Külföldi munkát általában olcsóságuknak köszönhetően, szezonálisan sikerül szerezniük éttermekben, vagy tengerjáró hajókon, ahol leg- kevesebb 3-4 hónapot töltenek, és ahova rendszeresen vissza tudnak járni.

Képzés:

Hagyományosnak mondható a cigány származású zenészek hangszerválasztása. A vonós hangszereken kívül, (hegedű, brácsa, gordonka, nagybőgő) a klarinét, és a cimbalom tekinthető hagyományos hangszernek, illetve a jazz műfajában alkotó zenészek között még a zongora, gitár, és ütős hangszerek a jellemzőek.

- Családi hagyomány (népzene, klasszikus cigányzene repertoár)

- Zeneművészeti szakiskolák (Konzervatórium, Zeneakadémia)

- Nagypapa

- Rajkó zenekar (1952)

Szociológiai kutatásokból tudjuk, hogy a társadalmi felemelkedés egyik legfontosabb feltétele az oktatásban rejlik. A roma származású zenészek képzésében a tradíció, és a modern képzés egyformán szerepet kap. A zenei alapokat már otthon, születésüktől kezdve magukba szívják. A hangszerválasztásban a nagypapa komoly szerepet kap. Mivel az apa dolgozik, gyakran ő van a gyerekkel, és saját hangszerét adja a gyermek kezébe. Ugyanakkor a klasszikus zenei képzés is nagy szerepet kap. Mára már természetes, hogy a cigányzenész dinasztiák gyermekei a Konzervatóriumot, és a Zeneakadémiát is elvégzik, és sikerrel diplomáznak zeneművészként. Sajnos ez azonban bizonyos mértékű értékvesztéssel is együtt jár. A klasszikus zenei képzés miatt hamarabb kikerülnek a tradicionális cigányzene hatásai alól, így a családi zenei kultúrát már nem bírják akkora mértékben. Viszont a Rajkó zenekar 1952-es megalakulásával a hagyományos zenét játszó, és magas szinten művelni akaró fiatal zenészek számára is megteremtette a magas fokú zenei műveltség megszerzésének a lehetőségét.

A múlt:

- 16–17. sz.: szórványos említés – az „idegenségtől” a „megszokottság” felé; „kombinált” foglalkozások. A cigányzenészek a korszak balkáni környezetében (az Oszmán Birodalomban és a román fejedelemségekben).

- 18. sz.: Az első híres cigányzenész (Barna Mihály) és zenei környezete. A 18. sz. végének zenekartípusa, alkalmazkodás a bécsi szerenádegyüttesekhez; Nyugat-Magyarország kitüntetett helyzete, a kotta nélküli játék, mint szenzáció, az „őstehetség” mítosza. A feudális főúr igényei szerinti tanulmányok, alkalmazkodás a divatokhoz.

- 19. sz. A nagy zenész hármas: Lavotta, Csermák és Bihari; stílusuk különbsége; a verbunkos kialakulása, néhány jellemzője; népi és műzenei elemek a verbunkosban; a palotás-csárdás ellentét. A cigányzenész, mint a nemzeti zene hordozója a szabadságharc előtt és után. (Forray, 2007)

- A 19. század elejétől a hagyományos vályogvető, üstfoltozó, lókereskedő mesterségek mellett egy szerény kisebbségnek módja nyílt a felemelkedésre.

- A kommunizmus idején „cigánykérdés nem létezik”. Ugyanakkor kirakatemberként kiváltságos helyzetüknek köszönhetően utazhattak, bejárták a világot kitűnő megélhetést biztosítva ezáltal. Magyarországon is nagy a népszerűségük, a hatvanas években csak Budapesten 103 banda van, valamint nagy állami együttesek, az Állami Népi Zenekar, a Belügyi Zenekar, a Rádió Népi Zenekar stb. Ez a hangszerekkel való kereskedés lehetőségét is magával hozta.

- A rendszerváltás után a gazdasági változások miatt sorra bezártak az éttermek. A cigányzene néhány drága luxuséterem fordult elő, de ez az átlagember számára nem megfizethető.

Jelen és jövő:

- Bár az ezredforduló táján élénkülés tapasztalható, mégis kevés a tartósan zenészeket foglalkoztató éttermek száma, inkább a turizmus kiszolgálására szakosodott éttermek foglalkoztatnak állandó együtteseket. Az ok az, hogy drága az élőzene. A www.vendegvaro.hu honlap adatai szerint 15 cigányzenés étterem van Budapesten, ezenfelül 8 zenés csárda vidéken.

- Az állandó bizonytalansággal járó vendéglátós muzsika helyett, egyre vonzóbbak az állandó megélhetést biztosító színpadi együttesek, a Rajkó Zenekar, valamint a 100 tagú cigányzenekar

- Növekszik a versenyhelyzet, sok a zenész, kevés a fellépési lehetőség. Az elmúlt évtizedekben a nagy szimfonikus zenekarok nagyon komoly fejlődésen mentek keresztül. Ennek több okát is látom.

1. A II. Világháborút követő időszakban hamar megjelent lehetőség, és az igény a minőségi hangversenyekre. Ez azonban komoly problémát jelentett, mivel kevés volt a magas fokon képzett zenész. Viszont az elmúlt 30-40 év már elég volt arra, hogy kitermelje a nagyon magas fokon képzett fiatal zeneművészeket. Sajnos azonban jelentős a túlképzés. (Jelenleg csak Budapesten öt zeneművészeti szakiskola működik.) Egy átlagos próbajáték alkalmával nem ritka, hogy az állásra 200-250 potenciálisan alkalmas zenész jelentkezik.

2. A zenekari kultúra, a játékmód, a működési alapelvek mostanra nagyon magas szintet értek el, mára már hagyományokon alapuló működési hierarchiák és stratégiák alakultak ki. (Egyébként a magyar zenészek világszerte jó hírét többek között pont a képzés igen magas színvonalában kell keresni. Ebbe beletartozik az is, hogy a zenekari kultúrával a fiatal zenész már igen korán, a zeneiskola első, második évében elkezd ismerkedni, ezáltal hatalmas rutinra tesz szert.

- Mivel a kultúra nem termel követlen hasznot, ez gazdasági válság idején óhatatlanul visszaszorul. Lassan eltűnőben van az a hagyományos zenekari életpálya, hogy a zenész sikeres próbajáték után, a próbaév letöltését követően határozatlan idejű szerződést kap, majd 30-40 évig ugyanott muzsikál. Ehelyett sikeres felvétele esetén minden alkalommal határozott idejű szerződést kap. Ezáltal bármikor fel lehet neki mondani, ugyanakkor jóval olcsóbb is a zenekar vezetése számára, mivel a járulékokat saját maga fizeti. Ez létrehozott egy igen fontos intézményt, a HAKNI-t. Ez olyannyira általános jelenség, hogy a világszínvonalú zenekarok jelentős részét adó német nyelvterületen már speciális kifejezés is létezik erre a jelenségre. Németországban MUKKE, vagy MUGGE, (MUsikalisches GelegenheitGEschäft), Ausztriában Geschäft, vagy Gscheftl

- Ezek együttesen csak a legjobb képességű, magasan kvalifikált, ugyanakkor önmagát sikeresen képviselni tudó, jelentős kapcsolati hálóval rendelkező muzsikus számára teremtenek megélhetési feltételeket.

Összegzés:

A hagyományos cigányzenét is szolgáltató éttermi muzsikálás, és a cigány népzene művelői mellett három olyan területet látok, ami a roma származású zenészek számára megélhetést, és egzisztenciát biztosít:

- Cigányzenét játszó színpadi együttesek. (Rajkó zenekar, 100 tagú cigányzenekar) Itt a szakmai tudás mellett elengedhetetlen a családi háttér, mint kapcsolati háló.

- Klasszikus zenét játszó szimfonikus zenekarok. A nagyon magas képzettség, kiváló adottságok, és sikeres szereplés nemzetközi zenei versenyeken elengedhetetlen. Ugyanakkor meg kell említeni egy igen fontos tényt. A zenei világ rendkívül sokrétű. Egy átlagos zenekarban teljesen megszokott, hogy 15-20 nemzet képviselői dolgoznak együtt. Ebben a környezetben az esetleges negatív etnikai megkülönböztetések nem lehetségesek.

- Jazz. A jazz műfajának kiemelkedő művelői között igen nagy számban vannak jelen a cigány származású zenészek. Mint a hazai, mint a nemzetközi színpadokon, és jazzfesztiválokon rendszeresen találkozhatunk velük.

Szakirodalom:

Dr. Balogh Zoltán, Fábiánné Andrónyi Katalin (2011): Romológiai ismeretek. Vitéz János Kar

Forray R. Katalin (2007): Muzsikusnak lenni. Gypsy Studies – Cigány Tanulmányok Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék

Forray R. Katalin (2013): Az idő fogságától szabadon Tanulmányok a cigányság iskolázásáról és felemelkedéséről. Oktatás és társadalom. Új mandátum kiadó

Kállai Ernő (2011): A cigányzenészek helye és szerepe a magyar társadalomban és a magyar kultúrában

Révész József (2013: A zene, mint kifejezőeszköz Előadás, Soproni Nyugdíjas Egyetem - 2013 őszi szemeszter.

Ujfaussy József (1968): Az esztétika alapjai és a zene. Tankönyvkiadó. Budapest