Zene
és költészet
Interjú Deák-Sárosi
Lászlóval
Az interjút készítette Ladislaus Horatius zeneszerző, zongorista, zenekritikus –
Svédország
Deák-Sárosi László amellett, hogy számos verset, filmelemző tanulmányt publikál, és az ELTE Nyelvészeti Doktori Iskolájának doktorjelöltje, zeneművészeti tevékenysége is jelentős. Klasszikusgitárosként két műsort rögzített lemezre, szóló- és kamaradarabokat is komponált, két zeneelméleti művet is jegyez, újabban pedig mint költő és szerkesztő öt olyan CD létrehozásában is érintett, amelyek megzenésített verseket tartalmaznak. Legutóbb a Keresztút című szonettkoszorúja látott napvilágot CD-n Kasó Tibor megzenésítésében és előadásában. Elkészült a Libás Matyi című elbeszélő költemények a megzenésítése is Farkas Mihály és Tóth István „Sztív” jóvoltából. Szerteágazó, de mégis szervesen összetartozó tevékenységeiről kérdeztük.
Ladislaus Horatius:
Melyik a fontosabb számodra, a zene vagy a költészet? Vagy esetleg a filmesztétika-filmelemzés?
Deák-Sárosi László:
Mindegyik fontos, csak más-más időszakban, illetve jelenleg is mindhárom, csak más-más megközelítésben. A film a szakmám, a mindennapi munkám, hiszen referensként dolgozom a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetben, de ez a munka is szerteágazó, és számos ponton kapcsolódik a zenéhez és az irodalomhoz. Szervezek például tematikus filmklubokat: tavaly betiltott filmekből, idén írókról szólókból, jövőre pedig zenés filmekből. Az archiválás, kutatás, cikkírás mellett részt veszek oktatási projektekben is, és összeállítok irodalmi arcképeket archív mozgóképes anyagból például Babits Mihályról, vagy olyan jelentős kortárs szerzőről, mint Papp Tibor.
L. H.
A versírás és a zene akkor a munkahelyi keretektől és kötöttségektől független alkotói tevékenység?
D.-S L.
Többnyire, bár mint a székelyföldi-sóvidéki Hazanéző című irodalmi lap munkatársa szerkesztőként és szervezőként is alkalmam nyílt többször kipróbálni magam.
L. H.
A megzenésített verseket tartalmazó CD-k megjelentetésére gondolsz mint költő, társszerkesztő és producer?
D.-S. L
Igen, ezen kiadványok esetén többnyire én voltam az ötletadó, kezdeményező. Valamennyin szerepel két-három vagy több versem másvalaki által megzenésítve és előadva. Az túlzás, hogy producernek nevezzenek, és a szót sem annyira kedvelem, bár a kiadás több fázisában részt vettem, és volt, amikor én pályáztam, illetve fogtam össze az előállítás-gyártás fő részfeladatait, mint például az Álomjáró című CD esetén.
L. H.
Nem ellentmondásos szerep egyszerre a szerzői és a kiadói oldalon is állni? Nem fogalmazták meg veled kapcsolatban, hogy önmagadat menedzseled?
D.-S. L.
Én nem látok ellentmondást, mert nagyon kevés az a költő és író, aki csak szerzőként tevékenykedik. Nem bízhatjuk a kiadást csak szervezőkre. Kell olyan is, aki ért az adott műfajokhoz, lelkes, elhivatott stb. Több író dolgozik szerkesztőként valamely lapnál, könyvkiadónál is, vagy maga működtet ilyet. A kiadónk, Véghelyi Balázs is remek költő több vers- és esszékötettel, illetve CD-vel. Annak idején még József Attilának is létrehozták a Szép Szót, tehát ő sem csak szerzőként volt irodalmár. Az önmenedzselést, ha annak nevezzük, azért nem tartom kifogásolhatónak jelen esetben, mert nem csak saját magam útját egyengetem, hanem viszem magammal a társalkotókat is. Öt CD műsora közül három több szerzős már a versírók (szövegírók) tekintetében is, a zene pedig minden esetben rajtam kívülálló zeneszerzők és előadók munkája.
L. H.
Mi garantálja a művészi minőséget?
D.-S. L.
Abszolút garancia nincs, nem is ez a cél. Fontos, hogy amiben hiszünk mi érintettek, azt eljuttassuk a közönséghez, és az majd tetszéssel vagy nemtetszéssel, közvetve vagy közvetlenül úgyis kifejezi a véleményét. Egyébként valamilyen garancia mégis van, mert az anyag több szűrőn megy keresztül, mire CD-n a közönség elé kerül. Olyan költőkről van szó, akik több területen már bizonyítottak, akik kölcsönösen elismerik egymást, hiszen egy-egy műhely tagjai: a Hazanézőé, a Palotai Irodalmi Köré. A versek is többnyire már megjelentek valamely folyóiratban vagy kötetben, azon kívül ezeknek a szövegeknek el kell nyerniük a feldolgozó dalnok, zeneszerző, együttes tetszését is, ahogy a kiadóét és a bizottságét is, amelyiknél pályázunk a tervezettel, a félkész vagy kész anyaggal.
L. H.
A közönség tetszését is elnyerték a műsorok?
D.-S. L.
Eddig többnyire pozitív visszajelzéseket kaptunk. Most nem elsősorban az eladási statisztikákra gondolok, mert ott rendszerszintű problémák vannak a nem legális internetes letöltések miatt, hanem a közvetlen visszacsatolásra. Három műsor alapja is élő bemutató volt: egy-egy adott eseményre szántuk a megzenésített verseket, dalokat, de a kedvező fogadtatás miatt később úgy döntöttünk, hogy könyvben vagy CD-is érdemes kiadni. Az Álomjáró műsora a Hazanéző 20. évi jubileumi lapbemutatóján előadott, a Nojata által megzenésített versek köré szerveződött. A Miért írunk verset? pedig a rákospalotai Csokonai Művelődési Központban tartott teltházas költői estnek a lenyomata.
L. H.
Mondhatni, hogy az élet, a sors hozta létre ezeket a műsorokat-kiadványokat?
D.-S- L.
Igen, legalább fele részben, mert olyan folyamatok indultak el, amelyeket nem lehet teljesen tudatosan, tervszerűen előidézni. Ha azonban a szikra megvan, és már valami elindult, akkor át kell venni az irányítást, mert teljesen magától semmi alakul át kiadvánnyá. Nagy egymásra találások történtek az alkotók között, meglepetésszerű pozitív visszajelzések érkeztek több irányból, váratlan támogatók, mecénások is jelentkeztek. A Miért írunk verset? könyv és CD úgy jött létre, hogy 2013-ban a XV. kerület akkori polgármestere, László Tamás látta a költői estünk felvételét a helyi televízióban, és felajánlotta, hogy az önkormányzat támogatja egy, az est alapján készülő a kiadvány megjelentetését. Nagyon ritka és szép példa a művészet mecenatúrájának.
L. H.
A zenészekkel hogyan találtatok egymásra?
D.-S. L.
Különböző módokon. A Nojatával: Székely Rékával, Orsolya Jánossal és később hozzájuk csatlakozott társaival: Grasso-Kormos Máriával, Palásthy Zsolttal, Zöld Zsolttal, illetve Németh Viktorral közös barátok révén ismertük meg egymást, és egy-egy kisebb közreműködésre kértem-kértük fel őket, utána pedig szinte magától alakult velük-általuk a műsor. Kasó Tibor az Internetvers-fesztiválon figyelt fel egyik palotai alkotótársunk, B. Tóth Klára verseire, és a pályázat keretén belül megzenésített tőle többet is. Ő ezért hívtuk meg a költészeti estünkre. Tóth István „Sztív”-vel pedig egyazon helyen dolgozunk, és néhány alkalommal elbeszélhettünk vele arról, hogy milyen módon tudnánk valami együttműködést létrehozni, ha ő gitáros-zeneszerző, én pedig költő, de értek valamennyire a zenéhez is. Így indult és készült el a Libás Matyi című elbeszélő költeményemre írt zenemű-daljáték, ami az összes eddigi közül a legnagyobb szabású vállalkozás. Mindegyik műsor és CD nagyon színvonalas zenei alkotás, de ez arányaiban is nagyon sok munkát igényelt: egy négyszáz soros elbeszélő költemény feldolgozása az első hexametertől az utolsóig. A megzenésítés másfél évet vett igénybe a zeneszerzőknek, nyilván, a megélhetésre szánt egyéb munkatevékenység mellett.
L. H.
Beszéljünk akkor kicsit erről. Ez a legújabb CD?
D.-S. L.
Igen is meg nem is. A zenemű-daljáték elkészült, de a zeneszerzők, Farkas Mihály és Tóth István „Sztív” még várnának a CD-n való megjelentetéssel. A Nemzeti Kulturális Alap támogatta a művet alkotói ösztöndíj és a hangfelvétel készítése vonatkozásában, nekik sok munkájuk van benne, és ezt a zeneművet ők először színpadi produkcióban vagy animációs filmben szeretnék először viszont hallani és látni, már csak a közönségi visszacsatolás miatt is.
L. H.
A zeneművet nem önálló munkának szánták?
D.-S. L.
De, véleményem szerint önállóan is megállja a helyét, magam is sokszor meghallgattam, és jók az előzetes visszajelzések ismerőseink részéről, csak egy ilyen rendhagyó művet nem egyszerű eljuttatni hatékonyan a közönséghez. Bonyolult feladat lenne előadni, ez külön produkciót igényel, mivel a mesélő mellett több színpadi szereplő és énekhang szükségeltetik, a zene pedig, mivel hangulatfestő módon követi a cselekményt, a szólamokkal, az hangeffektusokkal együtt több mint hetven sávos, persze, nem az összes pillanatnyi keresztmetszetében. Egy animációs film terve körvonalazódik a zeneműre, de erről egyelőre nem mondhatok többet.
L. H.
Addig hogyan lehet a zenét meghallgatni? Elérhetők belőle legalább részletek?
D.-S. L.
Az elbeszélő költemény 2013-ban önálló kiadványként megjelent Százhalombattán, az Üveghegy Kiadónál. A szöveg önmagában is érthető, vagy legalábbis annak szántam, a zeneműből pedig közzétettünk öt részletet a DunapART Cafén.
Link:
Libás Matyi elbeszélő költemény/ zenemű/ daljáték, 1. részlet:
Zene: Farkas Mihály és Tóth István „Sztív”; Ének: Farkas Mihály (narrátor, Döbrögi); Mohai Tamás (Libás Matyi); Vers: Deák-Sárosi László;
1. levonás, 100/5-14. sor:
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=1352&catid=main
1. levonás, 100/47-55. sor:
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=1356&catid=main
L. H.
Miről szól Libás Matyi története? Netán feldolgozása, kompilációja Fazekas Mihály elbeszélő költeményének?
D.-S. L.
Több szerkezeti és motivikus elemében hasonlít a sok és nagy sikert megélt, először épp kétszáz éve megjelent műhöz, de még több vonatkozásban különbözik tőle. Egyes strukturális elemek, néhány fordulat tekintetében követi Fazekas művét, de nagyon más cselekményszövésű, és kis terjedelme ellenére a története egy fejlődésregény lefele tartó főszereplővel, antihőssel. Ha a történelmi folyamatokat és problémákat nézzük, akkor az én történetem folytatása a Lúdas Matyinak. Egyszerre játszódik időtlen időben és 1815 óta egészen a jelenig. Ennél többet nem akarok mondani a műről, hanem meséljen maga az elbeszélő költemény-zenemű-daljáték. Annyit azonban még megjegyeznék, hogy a zene nagyon pontosan, hangulatosan és humorosan ragadja meg az idősíkok együttes voltát. A néhány közreműködő kiváló előadó közt pedig van szerencsénk hallani egyik kedvenc rock zenészemet, Mohai Tamást, méghozzá Matyi szerepében. A mesélő az énekes és prózai részekben is a társzeneszerző, Farkas Mihály.
L. H.
Haladjunk visszafele az időben. A legutóbbi mű, ami meg is jelent CD-n, az a Keresztút, hogy a teljes címet idézzem: Deák-Sárosi László szonettkoszorúja Kasó Tibor megzenésítésében, B. Tóth Klára grafikáival.
D.-S. L.
Igen, és a megjelenés lehetőségét a Nemzeti Kulturális Alapnak köszönhetjük. A CD-nek megvannak az előzményei. A szonettkoszorú első változata 1999-ben jelent meg a Hazanézőben, kissé átdolgozott változata 2011-ban a Credóban, 2013-ban önálló kiadványként, de már B. Tóth Klára grafikáival Újpest Önkormányzata támogatásával, és végül 2015-ben Kasó Tibor megzenésítésében. A CD kísérőfüzete tartalmazza a versciklus szövegét, B. Tóth Klára grafikáit és a dalok akkordjelzéseit is.
L. H.
Mi adta az ötletet a szenvedéstörténetet újra megírni, hiszen annak számtalan irodalmi és zenés feldolgozása van?
D.-S. L.
Szerettem volna valamit írni annak a közegnek is, ahol születtem, ahonnan jövök, nevezetesen a székelyföldi-sóvidéki Parajdon élő barátaimnak, rokonaimnak, ismerőseimnek. Korábban csupa tömör, elvont verset írtam, de ezzel a vállalással rájöttem, hogy adott témában is ki lehet valamit bontakoztatni. A hozzáadott tartalom számít. Itt részben megpróbáltam visszaadni az evangéliumi szenvedéstörténet alapját, felerészt pedig tovább gondoltam általános emberi kérdéseket, mint félreértés, szenvedés, harag, manipuláció, kétség stb.
L. H.
Akkor ez hagyományőrző vagy lázadó mű?
D.-S. L.
Mindkettő és egyik sem teljesen. Az alapokat teljesen komolyan gondoltam, tehát nem paródiát írtam, és nem is akartam lebontani a hagyományos történet lényegét, se a hittételeket. Ugyanakkor mindkettőt továbbgondoltam, néhol erősen és provokatívan, de nem támadó és romboló módon.
L. H.
Kaptál teológiai alapú kritikákat?
D.-S- L.
Képzett teológusoktól, gyakorló, mély keresztény gondolkodásúaktól nem, mert ők nagyon empatikusak és talán túl óvatoskodók. Örülnek, ha valaki egyáltalán foglalkozik szakrális témákkal, és nem nyilvánvalóan támadó céllal. Néhány irodalomértőtől viszont kaptam visszajelzést, és ők érdekes módon épp a hittel kapcsolatos szentenciákat kritizálták. Eddig, úgy vélem, még mindent meg tudtam válaszolni. De ha nem tudnék mindent, akkor is örvendek az észrevételeknek.
L. H.
Nem túl pesszimista hozzáállás a szenvedéstörténetről írni egy ilyen hosszú ciklust?
D.-S. L.
A szenvedés és a szenvedély nem állnak távol egymástól. Ezen kívül szerintem fontos feladata lenne a művésznek mindent, ami az életünk része, valamilyen formában megszelídíteni, megnemesíteni, feloldani. A szenvedést is. Ha a mű által van katarzis, megtisztulás, akkor nem pesszimisztikus a hozzáállás. Én hiszek abban, hogy már a szövegnek van valami feloldó ereje, de a zenével együtt olyan, mint egy meditáció. Ezt nem is én állítom, hanem már hallgatók visszajelzését idézem. Egyik barátunk épp azt írta, hogy már három napja hallgatja, mintegy meditációs céllal, és nagyon jónak tartja, amikor a zene szelídsége is el tudja fogadtatni a helyenként nagyon erős kijelentéseket.
L. H.
Épp azt akartam kérdezni, hogy szerinted mit tett hozzá a versekhez a zene, illetve a grafika?
D.-S. L.
Nagyon sokat. Önálló értékük van. Az inspiráció közös, de akár külön is megállnák a helyüket: csak a képek és csak a zene szöveg nélkül is, de együtt is élnek. B. Tóth Klára grafikái expresszívebbé, mozgalmasabbá teszik a szövegben rejlő képalkotást, anélkül, hogy az olvasó fantáziájának gátat állítanának. A mozgalmasságot fázisrajzok érzékeltetik. A legtöbb illusztráción egy felületen belül 3-4 fázis jelenik meg, ami nagyon kifejező és érzékletes tud lenni például az eleséseknél vagy tükröződéseknél. A zene pedig időben kibontja, és hangzó esztétikai élménnyel telíti a szöveget. Kicsit olyan, mint lejátszani egy hangszeres mű kottáját. A darab kottában is már lehet értékes zenedarab, de megszólaltatni azt legalább akkora művészet.
L. H.
Mihez áll a legközelebb Kasó Tibor itt hallható zenéjének a stílusa? Könnyűzenéhez, népzenéhez?
D.-S. L.
Alapvetően ez igényes könnyűzene: abban gyökerezik, de kellemes áthallások tapasztalhatók klasszikus, népi, sőt liturgikus zene irányában. Tibor az egészet egymaga énekli, és egy szál gitárkísérettel adja elő. Ez önmagában is izgalmas megközelítés, hiszen a stációkat a retorikai helyzet szerint a főszereplő Jézus meséli el egyes szám első személyben. A zenei előadással oldódik az a feszültség, hogy ki beszél, aki alapesetben a költő is lehetne, de nyilván a szöveg szerint sem ő, vagy nem csupán ő. Már ez is kapcsolódik egy nem túl régi hagyományhoz. Sillye Jenő és társai már évtizedekkel ezelőtt meghonosították a könnyűzenei stílusú vallásos énekek, illetve a gitáros misék műfaját. A Krisztus-monológra így rárakódik egy dalnok-művész hangvétel is, amit nem is képzeltem el előre, hogy ilyen lesz, és ilyen érdekes lesz.
L. H.
Nem lett a vers hangvételéhez képest kissé egyszerű ez a modern trubadúr zene? Én mint klasszikus zeneszerző más zenét ezekre a szövegekre.
D.-S. L.
Örvendek, ha más zenét is el tudsz képzelni ehhez a szonettkoszorúhoz. Én jónak találom ezt a modern trubadúr stílust, mert a zene nem nő rá a szövegre, hanem "csupán" felerősíti azt, és a kettő valahogy mégis egyenértékű lett. Tibor feldolgozásának stílusát egyszerű, de kellemes, fülbemászó dallamok határozzák meg, a gitárkíséret változatos: néhol lágy, néhol erőteljes vagy dinamikus. A műsor fő értékét az előadásmód, az erős és hiteles átéltség adja. A gitárszólam egyébként ötletes, a hangzatfelbontásoktól a telt akkordokig több variációban, tempóban és árnyalatban. A 12. szonettben/stációban például a kíséret fojtott hangokon szól, és olyan, mint a szívdobogás. A 11.-ben pedig egyszerűen nincs kíséret, és ez a rész így kissé olyan jellegű lett, mint egy gregorián.
L. H.
A szöveg mennyire határozta meg formailag a zenét, megzenésítést? Milyen a versek ritmusa? A szonett hagyományainak megfelelő jambus?
D.-S. L.
Annyiban meghatározta a szöveg a zenét is, hogy a mű a szonett legfontosabb formai elemeit magán hordozza: meghatározott szótagszámú sorok adott rímképlettel, 14 sorral, a szonettkoszorú pedig 14 versből áll, az utolsó, a mesterszonett sorainak szabályos visszatéréseivel, pontosabban azok előreutalásával. A ritmus nem jambus, mert szerintem a hangsúlyos jambus nem illik a magyar nyelv karakteréhez, az időmértékes jambus pedig túl sok lenne 196 soron keresztül. Én még nem olvastam olyan hosszabb epikai művet, amelyet szépen el lehetne olvasni jambikusan. Mutasson, aki tud! Az én versciklusom ritmusa a magyaros szabad lejtésű és ereszkedő hangsúlyos nyomatékú tagoló versre épít, nyilván a szótagszámok szükségszerű megregulázásával. Amikor Kasó Tibor megzenésítéseit hallgattam, akkor megnyugodtam, és nem bántam meg e formai választást.
L. H.
Beszéljünk az Álomjáróról is. Az is nemrégiben jelent meg.
D.-S. L.
Az utóbbi három évben több önálló és csoportos kiadványt sikerült megjelentetnünk. Ez azt is jelenti, hogy korábban néhány évig nem. Több dolog ért meg azonos időben vagy nem sokkal egymás után. A Keresztút 16 év után és alatt jutott el az ötlettől és megírástól a megzenésített formában, CD-n való megjelenésig, az Álomjáró majdnem 6 év alatt. A Libás Matyi megzenésítése, mint már említettem, másfél évig tartott. Nem kapkodtuk el a dolgot, volt ideje minden esetben érnie a zenei anyagnak is.
L. H.
Ha jól látom, az Álomjáró a legkorábbi verses-zenei antológiátok is egyben.
D.-S. L.
Abban az értelemben igen, hogy ebben a műsorban szerepelnek a legkorábban írt megzenésített versek. Az Álomjáró 18 verse kottákkal szép daloskönyvben, képeskönyvben megjelent már 2009-ben a Hazanéző 20. évében. A CD-t 2014. december végére tudtuk összehozni a Magyar Művészeti Akadémia anyagi támogatásával.
L. H.
Ki azok a „hazanézős” költők? Milyen módon állsz velük kapcsoltban, ha már régóta Budapesten élsz?
D.-S. L.
Én a sóvivéki Parajdon születtem és nőttem fel, és a Hazanéző is ott jelenik meg, a szomszéd településen, Korondon, már 1990 óta. Szinte a kezdetektől publikálok a lapban, 1999 óta pedig munkatársa is vagyok. Nagyon örvendek, hogy egy ilyen szakmai szál is visszakapcsol a szülőföldemhez, nem csak a rokonok és barátok. A Hazanéző költői többségükben szűkebb pátriájukon kívül is ismert és elismert szerzők. Publikálnak országos, sőt anyaországi lapokban is, vannak önálló könyveik, és mint szerkesztők, az irodalmi és kulturális életet szervezőként is segítik.
L. H.
Név szerint kikről van szó?
D.-S. L.
A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány kollégát. Ambrus Lajos a lap főszerkesztője a kezdetek óta, és termékeny költő, illetve próza- és meseíró. A Magyar Írószövetség tagja, ahogy többen is a munkatársak közül. Páll Lajos, aki két éve hunyt el, festőként és költőként is jelentős. Majla Sándor költőkollégánk hosszú évekig külön könyvkiadót működtetett. Ő adta ki, amíg volt rá érdeklődés az Erdélyben és Romániában megjelent legszebb verseket évente Fagyöngy sorozatcímmel. Molnos Lajos egyéb írásai mellett fontos gyerekversköteteket is kiadott. Ráduly János egy kis faluban, Kibéden él, most már mint nyugalmazott tanár, de ő az egyik legtermékenyebb szerző, és különböző műfajokban: versek és prózai munkák mellett népköltészeti anyagot gyűjt és ad ki, rovásemlékeket fejt meg. Rovákutatóként a néprajzi szakmában gyakran idézett szerző.
L. H.
Az ők verseik hallhatók az Álomjáró című lemezen?
D.-S. L.
Igen, a fent említett, velem együtt hat szerző három-három, azaz összesen tizennyolc verse. Ez egy szűkebb szerzői kört jelent, mert eredetileg csak gyerekversekből állt volna a műsor, bár közben kicsit bővült a tematika, de a másik lemezen, az Üzenet, másképp címűn, amelyen Németh Viktor megzenésítései hallhatók, helyet kapott Király László József Attila díjas költő verse is, aki egyébként a kolozsvári Utunk/Helikon irodalmi lapnak volt évtizedekig szerkesztője, de a kezdetektől a Hazanézőben is publikált. Király Farkas, aki az ő fia, szintén szerepel a másik lemezen. Láng Eszter, aki Debrecenben él, de korondi születésű, ugyancsak, illetve Korondi Kovács András és Molnos Ferenc, akik jelenleg is a Sóvidéken élnek. Molnos Ferenc a helyi, Sóvidék Televízió munkatársa, aki színvonalas kulturális műsorokat készít. Nem hagytuk ki Áprily Lajost sem, aki a tájegység egyetlen jelentős költője a Hazanézőt jócskán megelőző időszakból, a 20. század elejéről-közepéről. Az Üzenet, másképp című lemezen Németh Viktor tőle is előadott egy versmegzenésítést. A Hazanéző munkatársi köréhez tartozik még Bölöni Domokos és Tófalvi Zoltán, csak ők elsősorban prózaírók, így nem kerültek bele ezekbe a hangzó antológiákba. Ugyancsak meg kell említenem Simó Márton prózaírót, mint a lap gyakori szerzőjét.
L. H.
Mitől érdekesek ezek a versek, miért ezek az értékesebbek, mint bármelyik más Magyarországról vagy a nagyvilágból? Miért épp őket hallgassák megzenésítve, CD-kről?
D.-S. L.
Nem állítom, hogy ezek értékesebbek, mint bármelyik más táj szülöttei által írtak, vagy más stílusokban fogantak. Ugyanakkor jó szívvel ajánlom őket, és nem csak azért, mert nekem is közöm van hozzájuk. Ha valami jellegzetességet ki lehetne emelni, akkor Németh Viktort idézem szabadon, aki azt mondta, hogy az fogta meg őt ezekben a versekben, hogy sok túl elvont költemény után ezekben megtalált valami tartalmi és formai egyszerűséget, miközben azok szerinte mégis megmaradtak szépnek, igényesnek, filozofikusnak lenni.
L. H.
Ezek a versek formailag is predesztinálva vannak megzenésítésre? Netán szándékosan ilyen céllal írták őket?
D.-S. L.
Nem ritmusosabbak vagy szabályosabbak, mint más hasonlók, bár a már említett egyszerűségben van valamilyen formai letisztultság is. Az összhatás lehetett a megkapó a zenészek számára is, mert ez jön át a megzenésítésekből. Tudtommal egyik vers se azzal a céllal született, hogy zenét írjanak rájuk, de hála Istennek, több is alkalmasnak bizonyult erre. Én se megzenésítésre írtam a verseket, bár több esetben a belső hallásban eleve vezettek ritmusok, dallammotívumok.
L. H.
Milyen érzés visszahallani a verseket zenével dúsítva? Találók az értelmezések, vagy csak dekoratívak?
D.-S. L.
Mind a Nojata (Orsolya János, Székely Réka), mind Németh Viktor esetén azt tapasztaltam, és ebben a többi szerző és a közönség is megerősített, hogy nagyon ráéreztek a versek hangulatára, lényegére. Élővé tették, időben kibontották a verset. Egyenrangú lett a zene, ami azt is jelenti, hogy nem nyomta el a szöveget. Bár a játékmódjuk, egyáltalán a kiállásuk-felállásuk nagyon különböző, mármint a Nojatának és Németh Viktornak, abban hasonlítanak, hogy könnyedén kalandoznak a különböző stílusokban, és anélkül lépnek át egyikből a másikba, akár egyetlen versmegzenésítésen belül, hogy inadekvátság, eklektikusság gyanúja felmerülne. Van valami alapvető tiszta hangvételük, amire szinte észrevétlenül rárakódik egy népies, rockzenés, klasszikus vagy akár bluesos hangvétel, és élővé teszi a verset. Hogy egy-egy példát említsek: a Nojata blues-hangvételűre fogta Majla Sándor Ördög-bördög című versét, miközben egy kedves kis gyerekvers-gyerekdal. Németh Viktor is élt ilyen megoldásokkal, és több esetben historizáló stílusúra fogott egy-egy versértelmezést, miközben a szöveg szó szerint nem históriás ének, csak a képek révén átüt az idők távlata, vagy annak inkább csak a hangulata, mint Páll Lajos Tószeg című versén.
L. H.
Ezeken a felvételeken hallani, hogy sok hangszeren játszanak, és ötletesen használják a hangszerelést.
D.-S. L.
Igen, a Nojata legalább tucatnyi hangszert használ, és úgy váltogatják még élő fellépés közben is, hogy a néző-hallgató csak tudja követni. Ők még vendégzenészeket is hívtak a felvételre, és a műsor javára vált. Csupa akusztikus hangszereken játszanak a gitártól az ukuleléig, mandolinig, hegedűig, illetve a fúvós hangszereken Grasso-Kormos Mária jóvoltából klarinéton és többféle furulyán. Németh Viktor viszont egyszemélyes előadói műsort állított össze: egy gitárra és egy énekhangra, de érdekes módon az is nagyon változatos, és semmi sem hiányzik belőle. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy egy-egy számban szájharmonikát és furulyát is használt, de az élő fellépésen is. A lemezen helyenként csak a hangját kettőzte meg egy plusz szólammal, de az se von le semmit az előadásmód élő jellegéből.
L. H.
Az Üzenet, másképp 2012-ben jelent meg a költészet napjára. CD-ként, lemezként ez volt az első.
D.-S. L.
Igen, ez volt az első publikált hangzó műsor, és nagyon meg is tette a hatását. Jól fogadták Erdélyben is és Magyarországon is. Német Viktor és a Nojata, bár budapestiek, szívesen játszanak Erdélyben is, mivel ott többnyire nagyobb számú és lelkesebb közönség fogadja. Reméljük azonban, hogy főleg a CD-k segítségével az anyaországban is jobban megkedvelik ezeket a műsoraikat, a műfajt, ős őket magukat.
L. H.
Akkor ez nagyon szép együttműködés Erdély és az anyaország, a Sóvidék és a főváros között.
D.-S. L.
Igen, sőt, már helytől, időtől függetlenül egy ilyen lemez, egy zenés költészeti antológia közösséget is teremt. A költőkét és a zenészekét külön is és együtt is, illetve azokkal a hallgatókkal, akik osztoznak ebben az esztétikai élményben.
L. H.
Maradt még egy lemez, amelyikről érdemes pár szót részletesebben is szólni. Ez a Miért írunk verset? költészeti antológia, ami könyvből és CD-ből áll. A dalnok, aki a vereseket megzenésítette, az ugyancsak Kasó Tibor, aki a Keresztutat is a zeneirodalom részévé tette.
D.-S. L.
Ebben is azt tartom a legfontosabbnak, hogy közösséget teremtett. Egyrészt egy alkotói közösséget teremtett, amelyet a kiadvány mecénása, László Tamás volt XV. kerületi polgármester elnevezett Palotai Irodalmi Körnek. Közösséget teremtett vagy tartott a továbbiakban össze, akik a Csokonai Művelődési Központban eljártak az ilyen rendezvényekre.
L. H.
Volt-e vagy van-e más együttműködés a Palotai Irodalmi Kör tagjai közt, vagy csak ez a költészeti antológia?
D.-S. L
Természetesen, és épp ez a legszebb. A Miért írunk verset? irodalmi estet, majd kiadványt követte a hasonló Mire jó az esszé? felolvasóest és könyv, nagyrészt ugyanazokkal a szerzőkkel. Kasó Tibor a kör tagjaitól több verset megzenésített, és közreműködött szerzői estjeiken. A Keresztút esetén a Körből hárman is együttműködtünk, hiszen a grafikákat B. Tóth Klára készítette, aki költőként is alapító tagja a társaságnak.
L. H.
Kik ennek a Körnek az alapító tagjai, résztevői?
D.-S. L.
Fő alapítónak és Adamik Tamást tekintem, hiszen ő klasszika-filológus professzor, az antik irodalom és formák alapos ismerője, aki maga is ír verseket. Az első felolvasóest az ő egyszemélyes tudományos ismeretterjesztő előadásai sikerei után, az ő kezdeményezésére jött létre. Ő Rákospalotán él, ahogy B. Tóth Klára költő, festő, grafikus és restaurátor is. A kerülethez kötődik Baka Györgyi költő, szerkesztő, aki gyerekkorában élt ott. Helyrajzilag csak én lógok ki kicsit, bár a szomszédos kerületből, Újpestről csatlakoztam meghívásuk alapján a társasághoz. Kasó Tibor viszont dunaújvárosi, ami eddig nem volt akadály, mert el tudott jönni az estekre Győrtől a Székelyföldig. Az esszéesthez és kötethez Gimesi Zsuzsa csatlakozott még, szintén Palotáról.
L. H.
Mi köti össze ezeket a szerzőket, akik nem, életkor, foglalkozás alapján meglehetősen távol állnak egymástól?
D.-S. L.
Esztétikai és humán-értékek kapcsolnak össze. Ami közös bennünk, az az, hogy keveset, de jót kell írni, van értéke az emberi dolgoknak, illetve a jórészt objektíve is meghatározható esztétikai értékeknek, mint például a letisztult formakultúra.
L. H.
Ami azt jelenti, hogy például hasonló versformákban alkottok?
D.-S. L.
Részben. Négyünk közül hárman, sőt Kasó Tibor, aki nem csak jó zenész, hanem kiváló költő is, mind írunk időmértékes verseket is. Ez nem csak a formához való vonzódás, hanem egy értékközpontúbb világ, kor, kultúra iránt is, amelyet például olyan emlékezetesen ragadott meg az antik görög és latin nyelvű irodalom is. Hogy mennyire nem csak a forma határozza ezt meg, azt Baka Györgyi versei is bizonyítják. Ő időmértékeset keveset ír, de tartalmilag olyan, mint egy már ismerős hangvételű bukolikus líra. Amúgy a ritmusok a nem klasszikus időmértékes formák mögött is felsejlenek, és nem csak nála.
L. H.
Ez akkor egyfajta konzervatív vagy klasszikus fordulat és iskola?
D.-S. L.
Mindkettő kissé tág kategória. Nem fordulat és nem iskola, de alkotói műhely, ahová szabad elhatározásból és kölcsönös megbecsülésből tartozik néhány ember. Nem is nevezném a műhelyt se klasszikusnak, se konzervatívnak, vagy ha igen, akkor csak részben. Arról lehet és van is szó, hogy bizonyos gondolati és formakultúra révén közelebb kerültünk a költészet akkori lényegéhez, amikor az létrejött, és amikor virágzását élte. Amikor a „regényeket” is versben írták meg eposzként, vagy – hogy Adamik Tamás idézzem: a törvényeket, sőt hadüzeneteket is. Csak keveset és jót, ami szerintünk jól is hangzik, mert a hangzás és a ritmus fontos esztétikai elem, és olyat, amit elő lehet, érdemes venni később is.
L. H.
A ritmikus versek könnyebben megzenésíthetők?
D.-S. L.
Ezt Kasó Tibortól és a többi dalnoktól, zeneszerzőtől kellene megkérdezni. Tibor ráérzett az időmértékes versekre, legyenek azok klasszikus formák, vagy teljesen új, egyedi újmértékesek. Van, akinek viszont ez béklyó lenne. Ő a disztichonok és a szapphói kólonok mértékein is szárnyal.
L. H.
Ha magad is zenész vagy, zenésznek tanultál, miért nem veszel részt zenészként is ezekben a műsorokban?
Link:
A Három szonáta, J. S. Bach, N. Paganini, M. M. Ponce című lemezről:
Johann Sebastian Bach: I. Szonáta: IV. Presto – Deák-Sárosi László (gitár)
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=1290&catid=main
D.-S. L.
Az aktív zenélést pár éve és egy időre abbahagytam családi és szakmai elfoglaltságaim miatt. Valamikor szeretném magam is elővenni a gitárt. A másik ok, hogy én főleg hangszeres zenét játszottam, és nincs gyakorlatom versek-szövegek megzenésítésében. Tizenévesen voltak különböző együtteseim, és írtam dalokat, dalszövegeket, de az más. Mindenki tegye azt, amihez a legjobban ért. Azok a zenészek, akikkel együtt dolgoztam-dolgozom, a műfaj legjobbjai, ha (még) nem is a legismertebbjei. Ez utóbbi szakmai téren már másképp értelmezhető, hiszen tettek már le az asztalra mindannyian, és nem is keveset. A Nojata és barátai több formációban zenéltek vagy zenélnek régóta, Farkas Mihálynak és Tóth István „Sztívn”-nek számos szerzeménye és lemezfelvétele van. Német Viktornak is és Kasó Tibornak is vannak lemezfelvételei, és ők díjakat is nyertek különböző fesztiválokon, épp a megzenésített versek kategóriájában is. Ők díjaktól függetlenül is a legjobbak közé tartoznak.
L. H.
Milyen további terveitek vannak?
D.-S. L.
A Hazanéző alkotóival és a Palotai Irodalmi Kör tagjaival is tervezünk újabb zenés-költészeti antológiát, de ennél több részletet egyelőre nem mondhatok. Van egy újabb irodalmi csoportosulás, amelyiknek a tevékenységében részt veszek. Papp Tibor Párizsban és Budapesten élő költő kezdeményezésére jött létre a ProMaKT (Programozó Magyar Költők Társasága), ami a fentiek alapján lehet, hogy kissé furcsán hangzik, de engem azért vonzott, mert zenei érdeklődésem miatt szívesen készítek, szerkesztek hangverseket. A ProMaKT-nak is tervezünk még ebben az évben előadóestet.
L. H.
A fent említett CD-khez, kiadványokhoz hol lehet hozzájutni?
D.-S. L.
Többségük még vagy már kapható a kiadónál és országos könyvterjesztő hálózatban is. Friss információkért ajánlom, hogy az érdeklődők látogassák meg az Üveghegy Kiadó honlapját, illetve a kiadványok önálló oldalait a Facebookon vagy más internetes tárhelyeken.
L. H.
Köszönjük a beszélgetést.
D.-S. L.
Én is köszönöm az alkotótársaim nevében is, hogy meghallgattak-elolvastak, és kívánok kellemes költészeti-zenei élményeket, nem csupán a mi irodalmi köreink munkái által.
Deák-Sárosi László 1969. október 18-án született. Az
elemi iskolát a székelyföldi-sóvidéki Parajdon, a
szakközépiskolát Székelyudvarhelyen végezte. Érettségi után egy éven át
matematikát hallgatott Temesváron, ahol tanúja volt az 1989-es forradalmi
eseményeknek. A nagy változások után Luxemburgban klasszikusgitár-oktatói
„Premier Prix”-t szerez,
utána Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott magyar és
filmelmélet bölcsész, illetve tanári szakokon. 2010 óta nyelvészdoktori
PhD-programban vesz részt. Elnyerte Luxemburg város Konzervatóriumának
ösztöndíját, az MSZSZ Irka-Iroda alkotói ösztöndíját,
az Aquinciumi Múzeum különdíját; forgatókönyvírói
pályázaton a Katapultfilm különdíját, a Filmkultúra
kritikaíró pályázatának első díját; részesült többször Köztársasági, illetve
Tudományos ösztöndíjban. Tagja a József Attila Kör Irodalmi Egyesületnek
(jelenleg már tiszteletbeli), a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Szemiotikai
Társaságnak, a korondi Hazanéző című
lap szerkesztőbizottságának. Főállásban a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és
Filmintézet referense. Verskötetei: Teremtés (Bp., 1992), A kőgyerek játékszere (Bp., 1996), Az
igazság szája (Bp., 1998), Libás Matyi
elbeszélő költemény (2013), Keresztút
szonettkoszorú (2013). Zeneművészeti kiadványai:
A zene – Nyílt titok – Új módszer a komolyzene művelésére (1995), Könyv
a zenéről – Új módszer a komolyzene elvi és gyakorlati kérdéseinek megoldására (1997),
Újlatin gitártanulmányok, CD (2000). Szerkesztőként és szerzőként
Ambrus Lajossal közösen: Álomjáró – A Hazanéző dalos könyve (könyv: 2009. CD: 2014),
Szerkesztőként és szerzőként Németh Viktorral közösen: Üzenet, másképp –
Hazanézős költők megzenésített versei, CD (2012). Keresztút szonettkoszorú Kasó Tibor megzenésítésében, CD (2015).
Fontosabb linkek:
LIBÁS MATYI - Elbeszélő költemény/zenemű/daljáték:
https://www.facebook.com/pages/LIB%C3%81S-MATYI/247069815456207
KERESZTÚT - Szonettkoszorú/grafikák/dalciklus:
https://www.facebook.com/pages/Kereszt%C3%BAt-szonettkoszor%C3%BA/627355427329511
ÁLOMJÁRÓ - Hazanézős költők gyerekversei (CD):
https://www.facebook.com/Alomjaro
http://nojata.weebly.com/aacutelomjaacuteroacute-cd.html
ÜZENET, MÁSKÉPP (CD) - Ízelítő a hazanézős költők Németh Viktor által megzenésített verseiből:
Az Üzenet, másképp bemutatója a Sóvidéken: 2012. ápr., 13-14., A Sóvidék TV műsora:
MIÉRT ÍRUNK VERSET? - Költészeti antológia és CD:
Az ÜVEGHEGY KIADÓ honlapja: