A Gramofon Könyvek sorozat újdonságai

Az 1996-ban alapított Gramofon – Klasszikus és Jazz című folyóirat archívumából tizenhat művész-interjút bocsát most közre a szerző és a kiadó ebben a kötetben. A beszélgetések szerzője Lindner András, aki végzettségét tekintve ugyan közgazdász (a HVG alapító tagja és máig szerzője), de zenetörténészeket megszégyenítő jártassággal, lexikális tudással és tévedhetetlenül biztos stílusismerettel rendelkezik a klasszikus zene területén. Az elmúlt két évtizedben többféle cikksorozatot, számtalan kiváló külföldi fesztiválbeszámolót készített, de a legizgalmasabbak kétségkívül ezek a Művészportrék – Vallomások.

A tizenhat interjúalany kivétel nélkül meghatározó jelentőségű szereplője volt a 20. századi magyar zenei előadóművészetnek. Egykor ünnepelt, majd méltánytalanul elfeledett operaénekesek és –énekesnők (Sándor Judit, Ágai Karola, László Margit, Szecsődy Irén, Bartha Alfonz, Ilosfalvy Róbert). Ugyancsak az operajátszás világából olyan állócsillagok, mint a szerencsére ma is köztünk élő Tokody Ilona, Kováts Kolos, Molnár András, Sólyom-Nagy Sándor és Kovács János, illetve a kötetünk megjelenése előtt néhány héttel elhunyt Békés András. Mellettük pedig két jeles hegedűművész (Kovács Dénes és Varga Tibor), egy fantasztikus pályát befutó zongoraművésznő (Rév Lívia) és egy generációkat nevelő csellista (Banda Ede). Közülük sokan egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán nyilatkoztak – ezért is volt megtisztelő, hogy a Gramofon felkérésére, Lindner András mikrofonja előtt nyíltan beszéltek életükről, pályájukról. A megszólaltatott művészek egy része már nincs az élők sorában, így ez a kötet az utókor számára is segíthet megőrizni emléküket, művészi hitvallásukat. A beszélgetéseket a publikálás sorrendjében közlik: az első (Sándor Judit) 2000 februárjában, az utolsó (Kovács János) 2003 szeptemberében jelent meg a Gramofonban.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Könyvtárának korábbi igazgató-helyettese, Szirányi Gábor 2013-ban – ugyancsak a Gramofon Könyvek sorozatban – megjelent könyvében (Zongorabillentyűk) Thomán Istvánnal, Szalay Stefániával és Böszörményi-Nagy Bélával foglalkozott. Jelen kötet szerzője Szirányi Gábor mellett testvére, Szirányi János zongoraművész-zenei szerkesztő, a Bartók Béla Emlékház korábbi igazgatója. A kötet a Liszt Ferenc, majd később Bartók Béla és Dohnányi Ernő nevével fémjelzett, világhírű magyar zongoraiskola újabb két jeles személyiségének, Keéri-Szántó Imrének és Wehner Tibornak állít méltó emléket.

Retkes Attila, a Gramofon főszerkesztője így foglalta össze a kötet jelentőségét. „Kezdő időpontunk: 1902 – Keéri-Szántó Imre ekkor iratkozott be a Zeneakadémiára, amelynek később több mint két évtizeden át tanára volt. A befejezés dátuma pedig: 1977 – Wehner Tibor halálának éve. A Zongorabillentyűk 2. ezáltal nemcsak két nagyszerű művész-tanár életének és pályafutásának, hanem a magyar zeneélet háromnegyed évszázadának (1902–1977) is részletes krónikája. Emberközelbe kerülnek az I. világháború eseményei, 1918/19 zűrzavara, a bethleni konszolidáció, a II. világháború évei, a háború utáni rövid demokratikus periódus reménysége, a kommunista diktatúra borzalmai, az 1956-os forradalom és szabadságharc, majd a kényszerű megalkuvások és kompromisszumok évtizedei: a Kádár-korszak. Kötetünk egyúttal intézménytörténet is: középpontjában sokunk szeretett alma matere, a Zeneakadémia áll, amelyet ugyancsak nem kíméltek a történelem viharai.”