“A szülőföld kötelez”

Emlékezés Bartók Béla halálának 70. évfordulóján

A nagyszentmiklósi Bartók ünnepen és a Stuttgarti Balassi Intézetben

elhangzott beszéd szerkesztett változata

A Bartók-család egykori háza Nagyszentmiklóson (Fekete Éva: Kirándulás Bartók Béla városába - Nagyszentmiklós - Románia – 2006 (www.utikalauz.hu)

A XX. század szellemtörténeti óriása, a magyar és az egyetemes zeneművészet kiemelkedő géniusza 70 éve hunyt el. Az évforduló előestéjén tisztelettel köszöntöm a kedves megjelenteket, mindenkit, aki jelenlétével kitünteti ezt az ünnepi eseményt, megemlékezést. A nagyszentmiklósi születésű Bartók Béla rendkívüli képessége több területen megmutatkozott. Zeneszerzői géniusza világviszonylatban a legismertebb, de kiemelkedőnek mondhatjuk zongoraművészi, zongoratanári tevékenységét, valamint népzenetudósi munkásságát is. Bartók Béla szerteágazó és kimeríthetetlenül gazdag életműve aligha mutatható be itt és most néhány perc alatt, így erre vállalkozni nem is lenne érdemes. Azt viszont megkísérlem, hogy életének legfontosabb eseményeit, műveinek egy részét, illetve a különböző alkotóperiódusait felvillantva kiemelek néhány kompozíciót.

Az életút kezdetéhez álljon most itt legelőször is tőle egy idézet, melyben a zeneszerző (először 1918-ban megfogalmazott Önéletrajzában) maga foglalja össze életének, pályájának a Kossuth- szimfónia komponálását megelőző 22 esztendejét. „Születtem 1881. márc. 25.-én Nagyszentmiklóson, Torontál megyében és hatéves koromban kezdtem zongorázni tanulni édesanyámtól.

Ebben a ma is álló épületben működött az a gazdasági iskola, ahol Bartók édesapja tanított, igazgatott - és Bartók is itt nőtt fel

Atyámban, aki egy gazdászati iskola igazgatója volt, meglehetősen magas fokú zenei tehetség élt, zongorázott, műkedvelőkből zenekart szervezett, sőt megpróbálkozott táncdarabok komponálásával is. Nyolcéves voltam, amikor meghalt. Halála után anyámra hárult a gond, hogy mint népiskolai tanítónő mindennapi kenyerünket megkeresse. Nagyszőllősre kerültünk, azután Besztercére, Erdélybe, végül Pozsonyba. Minthogy már kilencéves koromban kezdtem apró zongoradarabokat komponálni és 1891-ben Nagyszőllősön mint „zeneszerző” és „zongoraművész” a nyilvánosság előtt is felléptem, nagyon fontos voltszámunkra, hogy végre nagyobb városba költözködjünk.

Ebben az épületben került sor a gyermek Bartók első nyilvános fellépésére, melynek során zongorán előadta többek között egyik saját szerzeményét is

A magyar vidéki városok között akkoriban kétségkívül Pozsonyban volt a legélénkebb zenei élet, és így alkalmam nyílt arra, hogy egyrészt Erkel Lászlónál, Erkel Ferenc fiánál, zongoraleckéket vehessek és összhangzattant tanuljak egészen tizenöt éves koromig, másrészt pedig néhány – bár nem valami jó – zenekari hangversenyt és operaelőadást meghallgassak. A kamarazenei gyakorlat alkalma sem hiányzott, és így tizennyolc éves koromig aránylag elég jól megismerkedtem a zeneirodalommal Bachtól Brahmsig. Wagnernél azonban csak a „Tannhauserig”jutottam. Eközben szorgalmasan komponáltam Brahms és a nálam négy évvel idősebb Dohnányi ifjúkori műveinek, nevezetesen I. opusának, befolyása alatt. A gimnáziumi tanulmányok befejezése után Dohnányi tanácsára Budapestre jöttem a Zeneakadémiára, ahol Thomán István (zongora) és Koessler János (zeneszerzés) növendéke voltam 1899-től 1903-ig.

A döntő fordulatot zeneszerzői pályáján az 1905-06-os évek hozták meg. Figyelme a népzene kutatására irányult Kodály Zoltán tanácsaival megkezdte módszeres gyűjtőmunkáját. Egy bő évtizeden keresztül bejárta az ország legkülönbözőbb vidékeit, főképpen Erdélyt, de gyűjtött Szeged, Horgos, és a Békés-megyei Vésztő környékén is. A későbbiek során kutatott szlovák területen is, 1913-ban Észak-Afrikában az arab népzenét is tanulmányozta. A népi-nemzeti forrásra építve Kodállyal együtt alkotják meg az új magyar zenei stílust, egyben saját zenei 1906-ban Kodállyal közösen adták ki a Magyar népdalokat. (20 magyar népdal)

A közönség megnyerésére, műveik hiteles tolmácsolása érdekében 1911-ben létrehozták az Új Magyar Zene Egyesületet, amely sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A közönség értetlenül fogadta műveiket. Csalódott lett, így visszavonult a nyilvánosságtól és válságából a kiutat csak a Balázs Béla szövegére komponált táncjátékának, A fából faragott királyfinak, és operájának, a Kékszakállú herceg várának 1918-as, ill. 1919-es bemutatója és kedvező fogadtatása hozta meg. 1919-ben befejezte harmadik színpadi művét is, A csodálatos mandarin c. táncjátékot. A Lengyel Menyhért szövegére készült mű a kezdeti bukás után ma az egyik legtöbbet játszott műve az egész világon.

Az I. Világháborút követő évtized számos sikeres külföldi koncertturnéja közben is aktívan komponál. Ekkor ismerte meg a világ, mint előadót, és mint komponistát is. 1923-ban Budapest Székesfőváros fennállásának 50. évfordulója alkalmából Kodály és Dohnányi mellett Bartók a Táncszvit című 5 tételes zenekari darabbal szerepel. Magyarországon ellenséges légkör veszi körül a környező népek iránti szimpátiája miatt, ennek ellenére ebben az ellenséges miliőben is képes volt megőrizni mély humanizmusát és őszinte magyarságát. Ezt az érzését nem más népek rovására táplálta, hanem a „népek testvérré válásának” eszméjét hirdetve. Ennek az eszmének a jegyében komponálta meg a Cantata profana-t (1930), amely nemcsak ennek a műnek, hanem az egész Bartóki életműnek a vezérgondolatává vált.

Folklorisztikai szempontból az 1920-as 30-as évek a már korábban összegyűjtött több mint 10.000 népdal (román, magyar, szlovák, török, arab), a hatalmas népdalkincs feldolgozását jelentette munkásságában. A magyar népdal c. tanulmányát 1924-ben jelentette meg.

27 évi tanári tevékenység után 1934-ben nyugdíjba vonult a Zeneakadémiáról. Tanári munkásságát kevesebb figyelem kísérte, mint az alkotói és előadóművészi tevékenységét. Több olyan tanítványáról tudunk, akik az emlékirataikban nagy megbecsüléssel és szeretettel emlékeznek rá. Így pl. Szalai Stefánia, (Fischer Ervin felesége), a rangos nagyváradi zenei élet egyik meghatározó egyénisége a következőt írja: „Életem irányítója, jó és balsorsom, mesterem, tanárom: Bartók Béla. Egyszerű, halk, csendes modorú, csodálatosan megfigyelni tudó, élénk tekintetű, kissé tartózkodó egyénisége csakhamar elbűvölő hatással volt mindenkire, akinek sikerült a közelébe jutni. Ez azonban nehezen ment: a zseninek kijáró hódolat elől legszívesebben elmenekült. Kis, meghitt baráti légkörben azonban felengedett látszólagos merevsége és kedves közvetlenségével, őszinteségével elragadta környezetét. A szerencse, hogy tanítványa lehettem, minden vagyonnal felér.”

Alkotóművészete az 1926 és a II. Világháború közötti időszakban érte el egyik csúcspontját. Ebből a korszakából kiemelkedik a III. IV., V. Vonósnégyese, az I. és II. Zongoraversenye, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára c. mű, és a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, valamint az 1937-38-ban komponált II. Hegedűversenye.

A II. Világháború kitörése és az ehhez kapcsolódó bizonytalanság Magyarország elhagyására késztette. Valójában koncertezni indult második feleségével, Pásztory Dittával (volt tanítványával, zongoraművésszel), tervei szerint hazatért volna, de a körülmények és a súlyosbodó betegsége ebben meggátolta. 1945-ben bekövetkezett haláláig az Egyesült Államokban is több világhírűvé vált művet írt muzsikus barátai felkérésére, akik ezzel segítették az alapvető megélhetési gondokkal küzdő nagy beteg Bartókot. Ekkor született a Concerto, (Koussewitzky felkérésére) és a Hegedű szólószonáta, (Menuhinnak ajánlva) valamit a III. Zongoraverseny és a Brácsaverseny.

Bartók művészetének utóélete, hatása az utókorra

Bartók művészi és emberi habitusának kisugárzó ereje a mai napig nyomon követhető. Hatása az utókorra felbecsülhetetlenül gazdag. Kurtág György, Veress Sándor, Ligeti György műveiben is ez jól nyomon követhető, hogy csak néhány világhírűvé vált magyar zeneszerzőt említsek. A ma itt felcsendülő Hollós Máté: Bartók-árnyék című kompozícióban is jól felismerhető bartóki jegyeket hallunk, természetesen a komponista egyéni nyelvezetén átszűrve.

Bartók Béla halálának 70. évfordulójára írt négykezese, stílszerűen 70 ütemből áll.

Játékos és lírikus elemek, markáns akkordmenetekkel és plasztikus imitációs technikával szervesen ötvöződnek egységgé. Közvetett módon érzékelhetjük Bartók Mikrokozmoszának és az Egynemű karoknak különös világát. Az alapvetően lírikus hangvételű kompozíció népdalszerű fordulattal zárul, ezzel is utalva a bartóki életmű egyik leginspiratívabb elemére, a népzenére.

Kerek Ferenc, Kerekné Fekete Éva és Hollós Máté a nagyszentmiklósi bemutató után

A darab ősbemutatója 2015. szeptember 4.-én hangzott el Nagyszentmiklóson a Nákó kastélyban, majd bemutatásra került 2015. szeptember 25.-én Stuttgartban, a Balassi Intézetben, Bartók Béla halálának 70. évfordulója előestéjén. A mű előadói. Kerek Ferenc és Kerekné Fekete Éva voltak.

A Bartók ünnep befejező részében Oravecz György zongoraművészt hallhatta még a nagyszentmiklósi közönség. A művész  egy  általa összeállított tétel-füzért adott elő,  ügyelve arra, hogy Bartók  valamennyi stíluskorszaka érintve legyen. A zongoraművek kiemelkedő tolmácsolásban szólaltak meg.

A Bartók évforduló további kiemelkedő eseményei:

A szülőváros egész alakos bronzszobrot állított a Nákó kastély előtti sétányon, Aurel Gheorghe Ardelán alkotását, melyet Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese és Danut Groza Nagyszentmiklós polgármestere leplezett le. Levetítésre került a Bartha Csaba - (Temesvári Rádió szerkesztője)- által összeállított dokumentumfilm, amely a Nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság fennállásának 15 éves tevékenységét mutatta be. A film hűen tükrözi az eltelt másfél évtized gazdag programsorozatát, amelyet Bartók életművének szenteltek. A Pro Bartók Társaság életét meghatározó eseményekről, a koszorúzásokról, a koncertekről, a versenyekről, könyvbemutatóról, előadásokról szól. Láthatunk, hallhatunk minden fontos szereplőt, akik segítették a társaság munkáját. Ez a film bemutatásra került Brüsszelben és Stuttgartban is, mindkét helyszínen nagy tetszést aratva.

Semjén Zsolt szoboravató beszédében megköszönte a Pro Bartók Társaság értékteremtő munkáját. A Pro Bartók Társaság alapítója és elnöke Tamás Sándor, és a társaság művészeti vezetője fontosnak tartotta az elmúlt 15 év alatt, hogy a szülővárosban koncertélet induljon és fellépési lehetőséget kínált a két közeli egyetemi város (Temesvár, Szeged) zenei fakultásai művésztanárainak és hallgatóinak, valamint a különböző zenei és művészeti intézmények együtteseinek. Az eltelt időszakban közel 60 koncert keretében sikerült bemutatni szinte a teljes bartóki életművet Világot járó muzsikusoknak is megtiszteltetés ma, ha Bartók szülővárosában koncertet adhatnak. Játszottak már többek között Amerikából, Japánból, Németországból, Görögországból érkező művészek ugyanúgy, mint Magyarország és Románia különböző városaiból.

Nagy érdeklődé kísérte a kétévente megrendezett Szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyt is, amelynek gálakoncertjét mindig Nagyszentmiklóson rendeztük. A Társaság vezetősége és a jelenlevő lelkes közönség abban bízik, hogy a jövőben is folytatódik ez a Bartók műveit felmutató misszió, amely nemcsak a világhírű zeneszerző műveit tűzi műsorra, hanem a zeneirodalom más jelentős alkotásait is, ezzel gazdagítva a

„kisváros” hangversenyéletét.

Prof. Kerek Ferenc DLA

A Nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság

művészeti vezetője