KOCSIS KATALIN
105
éve született Rácz Alajos NAGYKANIZSAI ZENETANÁR
A mai, utolsó folytatásban Rácz Alajos zeneiskolai
korszakát szeretném bemutatni.
Ehhez kicsit kanyarodjunk vissza az időben. Rácz
Alajos már a háború előtt óraadóként több iskolában is tanított, bár nem
mindenhol éneket - a tanonciskolában például közismereti tárgyakat, de hát
nyilvánvalóan kellett a pénz... Ám a 30-as évek
második felében már iskolai énekkart is vezetett, az akkori II. körzeti elemi
iskolában - ez a
Az elmúlt alkalommal írtam, hogy mint kántor 1948-ig
működhetett. Az akkori politikai változások idején zaklatták,
megfélemlítették, a Szent Imre Kórust kormányhatározattal feloszlatták.
Szerencsére maradt számára kivezető út, hiszen zeneakadémiai végzettséggel
rendelkezett. Rövid ideig a Zrínyi iskolában tanított éneket, majd kezdetben
óraadó, 1950-től pedig rendes tanára lett a nagykanizsai Állami
Zeneiskolának. Innét ment nyugdíjba 1975-ben.
Ebben az intézményben ugyanazt a "vonalat"
folytatta, mint egyházkarnagyként, a kodályi zeneoktatási koncepció
gyakorlatban való bevezetését. Ennek módszereit a szolfézs tanáraként Kanizsán
ő vezette be, próbálta ki a gyakorlatban és terjesztette. Nyugdíjba
vonulásakor elmondhatta, hogy mintegy 5000 növendéke volt, köztük a zeneiskola
akkori tanári karának háromnegyed része...
Amikor néhány héttel korábban e sorozat első részét közzétettem, két reagálás is érkezett
egykori tanítványaitól. Bár ezeket ott el lehet olvasni a kommentárok rovatban,
a lényegüket ide is bemásolom, annyira fontosnak, informatívnak tartom
őket, s egyúttal remekül felidézik az akkori légkört és Lojzi bácsi személyiségét:
Én összhangzattant tanultam tőle a Zeneiskolában,
neki köszönhetem, hogy belelátok a harmóniák világába. [...] Minden óra után
rohantam haza, hogy az otthoni pianínón a frissen tanultakat gyakorolhassam.
A másik kapcsolatom Lojzi bácsival a Vegyipari
Technikum Zenekarához (ilyen is volt!!!!) fűződik. Bár csak egyszerűbb vonós darabokat
játszottunk, de ez, és azt megelőzően az Úttörőzenekar volt az
előszoba a Szimfonikus Zenekarhoz, amelybe bekerülni akkoriban nagy
megtiszteltetés volt.
|
|
|
Lojzi bácsi a vegyipari technikum vonószenekara élén |
Egy másik volt növendéke így emlékezett:
Szeretett Lojzi bácsitól
nagyon sok évig tanultam szolfézst, zenetörténetet, és összhangzattant. [...]
Nagyon szigorú, de igazságos tanár volt. A szigorára jellemző, hogy a
tábla mögött feleltünk, hogy ne tudjunk súgni egymásnak. [...] A zene
szeretetét már általános iskolás korunkban belénk nevelte a régi
Művelődési házban tartott vasárnapi matiné-hangversenyeken, Ő
szokta ismertetni az adott zeneművek keletkezésének történeti
előzményeit.
Újra megköszönöm a véleményeket és az első
kommentezőnek az értékes és ritka fényképet külön is. A kép, a lányok
szoknyahosszából és egyéb jelekből ítélve szerintem 1969/70 körül készült:)
A két emlékezés felidézi, hogy a szolfézstanítás
mellett Lojzi bácsi vezette a zeneiskola
úttörőzenekarát, az akkori vegyipari technikum vonószenekarát és
foglalkozott zenei ismeretterjesztéssel. Mindezek mellett még a 60-as évek
elején tagja volt egy országos munkacsoportnak, amely az alsó fokú zeneoktatás
reformján dolgozott. Később általános iskolai megyei szakfelügyelő is
lett és vezette a kanizsai zeneiskola mellett működő zeneoktatói
munkaközösséget. S ha jól emlékszünk az előző folytatásra, másfél
évtizeden át, 1967-ig még az országos hírű olajbányász vegyeskarnak
is ő volt a karmestere! Szívügye volt a népzene, a népzenei ismeretterjesztés.
Még nyugdíjas éveiben is sokat járt a környező falvakba, segíteni az
ottani pávaköröket, kórusokat.
Lojzi bácsi élete hetvennegyedik évében, 1986. június 17-én
hunyt el, két nappal szeretett felesége halála után. Philemon
és Baucis...
Felhasznált irodalom:
Csizmadia Ferenc nyugdíjas nagykanizsai tanár szóbeli közlései, 2009
Csizmadia Ferenc: A nagykanizsai "Jézus Szíve" plébánia templomban
működő Szent Imre Kórus története. Kézirat,1988
Gábor Jenő: Szemelvények Nagykanizsa amatőr zenei- és énekkari
életéről. Kézirat, 1970 körül
Jubileumi évkönyv. 50 éves a nagykanizsai zeneiskola. Zalaegerszeg, 1976
Horváth Ildikó: Szolfézszsal, népdal-mentéssel,
mű-ismertetéssel. 40 év a zenekultúra terjesztésének szolgálatában. =
Zalai Hírlap 1971. június 28.
Kocsis Katalin: Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye. Nagykanizsa, 2009
N. V. Sz. É. forgatókönyvek 1907-1957. Összeáll. a nagykanizsai Vasutas Kultúrotthon
vezetősége, 1957
A nagykanizsai Szent Imre Kórus évkönyve. Kézirat,
1946
T. A.: Emberek, dalok, évtizedek. = Zalai Hírlap 1975.
április 13.
Forrás:
Kataliszt-blog 
A szerzőről
Kocsis Katalin vagyok, zenei könyvtáros, jelenleg már nyugdíjban. A
zenei könyvtárosság nekem nem csak a kenyérkeresetet jelentette, hanem,
mondhatni, életformát. Amióta a munkahelyemen nem dolgozom, saját kedvemre nagy
vonalakban ugyanazt csinálom, csak "íróasztalomat helyeztem át" a
lakásomba:) - bár régi munkahelyemen is sokat kutatok. Régóta gyűjtöm
Magyarország és a világ zenei emlékhelyeit és kutatom városom, Nagykanizsa
zenei életének történetét. Első könyvem, a "Nagykanizsa 100 zenei
emlékhelye" 2009-ben jelent meg. Ezt követte 2011-ben a „Liszt Ferenc és
Nagykanizsa” című munkám. Jelenleg tovább folytatom az anyaggyűjtést
városom zenei életéről, és töröm a fejemet, hogy az ország és a világ zenei
emlékhelyeiről létező hatalmas anyagomat hogyan próbáljam megosztani
a nagyközönséggel. Hobbim természetesen a zenehallgatás. Liszt Ferenc mellett
nagy „szenvedélyem” az olasz opera, előadói közül pedig Plácido Domingo. Szintén gyermekkorom óta nagyon szeretem
Gábor Miklós művészetét. Mindezt két blogom
bizonyítja.