Palatin Krisztina
A zenetanulás nehézségei tanulási zavarral küzdő
gyermekeknél
A hazai és nemzetközi pszichológiai, neuropszichológiai kutatásoknak köszönhetően egyre
szélesebb ismerettel rendelkezünk a diszlexiás gyermekek tanulási-tanítási problémáiról
(Csépe, 2006; Gyarmathy, 2007; 2010; 2012). A
tanulási folyamatot kísérő megpróbáltatásaik miatt jogosan keresik a zene
felszabadító erejét a művészeti nevelésben. Szép számmal tanulnak zenét
országszerte az alapfokú művészetoktatási intézményekben. Pályakezdő
(zeneiskolai) tanárként[1]
tanulási zavarral küzdő gyermekeket is tanítottam. Különféle pedagógiai
módszerek kipróbálása mellett a zenetanulásukat mégis kudarcok
és sikertelenségek kísérték. Éppen úgy meg kellett küzdeniük egy-egy
zenemű megszületéséért, mint a mindennapi olvasásért vagy írásért. Elmaradásuk
a hangszeres és az elméleti órákat egyaránt érintette. Alacsonyabb
önértékelésük és frusztráltságuk miatt többen hagyták abba sajnos egy-két év
után a hangszertanulást. Hogyan legyen hát a zene mindenkié?
A
tapasztalataim alapján fogalmazódott meg bennem, hogy talán a náluk
diagnosztizált tartós és súlyos részképesség-zavar[2]
lehet a fő oka annak, hogy - az olvasáshoz hasonlóan - a kottában is nehezen
tájékozódnak, és gondot okoz számukra egy-egy hangszer technikájának
elsajátítása is. Feltételezésem bizonyítására és módszertani lehetőségek
keresésére irányult az a vizsgálat[3],
melyet a szentgotthárdi SZOI Takács Jenő Alapfokú Művészetoktatási
Intézményegységben végeztem.
A vizsgálatokkal a következő kérdésekre
kerestem a választ:
1.
Tanulási zavarral küzdő gyermekek zenei teljesítménye milyen mértékben tér
el attól a teljesítménytől, ami egyébként életkoruk, zenei adottságaik és
a zenetanulásra fordított éveik alapján elvárható lenne?
3. Az olvasás-írásban fellépő típushibák
előfordulnak-e akkor is, ha kottát írnak vagy kottát olvasnak?
Elméleti háttér
A
tanulási zavar hátterében az agyi feldolgozó-rendszerek eltérő
fejlődése áll. Az írás szempontjából kiemelt szerepe van a frontális
(homloki) agyi területeknek, a bal temporális (halántéki) területnek, illetve a
bal és jobb oldali parieto-occipitális-temporális (fali-nyakszirti-halántéki) területnek. Ez utóbbi helyen az
olvasás és írás pályái összekapcsolódnak, emiatt a diszlexia gyakran a
diszgráfiával együtt jelenik meg (Csépe,
2005). A két agyfélteke természetes aszimmetriája diszlexiásoknál nem jelenik
meg, náluk a halántéki lebeny hátsó területei azonos nagyságúak mindkét oldalon
(Csépe, 2006). A vizuális és auditív
feldolgozó-rendszerhez tartozó területen a magnocelluláris
sejtek[4]
a normálnál kisebbek (Csépe, 2005). A
fali lebenynek kiemelt szerepe van a matematikai képességek fejlődésében (Márkus, 2000).
Az
aktív zenélést éppoly széles, mind a négy agyi lebeny aktivitását igénylő
működés kíséri, mint az olvasás, írás és számolás folyamatát. A zene
dominánsan a jobb agyfélteke tulajdonsága, de zenéléskor mindkét területen
nagyobb az aktivitás. A hangmagasság, hangszín és harmóniák érzékelését a jobb
agyfélteke, a ritmusérzéket, metrumérzéket a bal
agyfélteke vezérli. A dallamok auditív észleléséért a jobb agyfélteke halántéki
területe, a hangmagasság érzékeléséért a homloki lebeny kérgi területe a
felelős (Hámori, 2002). Zenepszichológiai
kutatások bizonyítják, hogy a zenének nincs központja, területe a zenei nevelés
hatására nő, erős plaszticitással bír (Laczó, 2002). Minél magasabb szinten műveli az ember a zenét,
úgy veszi inkább igénybe a bal agyféltekét is.
Különösen azok, akik a zenetanulást hétéves koruk előtt kezdték. A
zenészek nagyobb bal agyféltekei aktivitást mutatnak, mint a nem zenészek, mert
zenéléskor számos terület aktív mind a két oldalon (Pap, 2002).
A vizsgálatok
A
vizsgálatokat 2007 tavaszán végeztem. Ebben az időben négy tanulási
zavarral küzdő gyermek tanult iskolánkban zenét (1. táblázat).
Folyamatosan figyeltem elméleti és hangszeres fejlődésüket. Zenei
tevékenységük nyomon követése céljából írásbeli, szóbeli és zenehallgatási
feladatlapot állítottam össze (1. ábra). A feladatsort nyolc gyermekkel
végeztettem el, közülük négy tanulási zavarral küzdött, négy pedig tipikus
fejlődésű volt. A kontroll gyermekek kiválasztásánál az alábbi
szempontokra figyeltem:
1. életkori egyezés
2. nembeli egyezés
3. értelmi képesség szerinti megfelelés /a közismereti
teljesítmény alapján/
4. hangszertípus szerinti egyezés /a
megszólaltatás módja azonos/
6. az alapvető zenei adottságok
hasonlósága
|
diagnózis |
életkor |
zenetanulás
ideje |
hangszer |
|
diszgráfiás tanuló |
10; 0 |
2 év |
furulya |
|
diszlexiás tanuló |
11; 10 |
3 év |
furulya |
|
diszgráfiás-diszlexiás
tanuló |
18; 3 |
7 év |
szintetizátor |
|
diszgráfiás-diszlexiás-diszkalkuliás tanuló |
17; 0 |
7 év |
zongora |
1.
táblázat: A négy tanulási zavarral küzdő gyermek
A vizsgálatokra május és június hónapban került sor: tanulónként két egymást követő napon a délutáni órákban. Egyszerre egy tanulót vizsgáltam, a vizsgálat kétszemélyes helyzetben történt. A tanulási zavarral küzdő és kontroll gyermek vizsgálata azonos napon volt. Az első napon az írásbeli és zenehallgatási feladatok, a második napon a szóbeli és hangszeres feladatok kerültek sorra. A feladatok között több szünetet is tartottunk.
A vizsgálat során alkalmazott
eljárás
A feladatsorok a gyógypedagógiai vizsgálatoknál használt olvasólapok[5] mintájára készültek (1. ábra). A feladatoknál mértem a felhasznált időt és jelöltem a hibaszámot is. Mivel a vizsgált gyermekek életkora különböző volt, *-gal jelöltem azokat a feladatokat, amelyek a magasabb osztályfok követelményére épültek, így a zeneiskola harmadik osztályától volt kötelező.
1. ábra: Részletek a feladatlapokból
Az alábbi zenei területeket vizsgáltam:
1.Ritmika
Ritmusismeret: ritmusok felismerése kottaképről és hallás után
Ritmusérzék: ütemhangsúlyos vers ritmizálása és verssorok ismételtetése[6]
Metrumérzék: zenehallgatás alatt a zenemű metrumának megállapítása
Az auditív –vizuális észlelés, auditív-vizuális emlékezet, vizuomotoros koordináció, síkbeli és időbeli orientáció, szerialitás[7] helyes működése szükséges a ritmikai feladatok elvégzéséhez.
2. Zenei hangok ismerete
Az aktív zenélés, a kottaolvasás alapja a zenei hangok helyének pontos ismerete. Mindennek hátterében a vizuális észlelés, vizuális alak-háttér megkülönböztetés,
térbeli és síkbeli orientáció és a vizuális emlékezet szintje áll. Különböző hangszerek tanulása megkívánja a több kulcsban történő kottaolvasást.
3. Zenei írás: kottázás és kottamásolás
A vizuális észlelés, vizuális alak-háttér megkülönböztetés, szerialitás, síkbeli orientáció megfelelő működése szükséges ahhoz, hogy a gyermek a vonalrendszerben tájékozódni tudjon, képes legyen finomabb részletek, eltérések megkülönböztetésére.
4. Zenei olvasás: énekes és hangszeres lapról olvasás
5. Zenei emlékezet: ritmusgyakorlat és zenemű hangszeres memorizálása
6. Hangfelismerés, zenei érzékenység: auditív típusú ingerek észlelésének felmérése (zörejek, hangszínek, gépek, hangszerek, emberi és állati hangok)[8], továbbá zenei karakterek meghatározása
A vizsgálat eredményei
A feladatok értékelése a hibaszám folyamatos feltüntetésével történt. Az összesítés rámutatott arra, hogy a tanulási zavarral küzdő gyermekek átlagosan hétszer annyi hibát követnek el a feladatvégzés során, mint kontroll társaik (2. ábra). A nagymértékű hibázás azonban nemcsak a zenetanulás kezdetén jelentős, akkor is fennmarad, ha a tanulók az alapfokú zenei képzést már befejezték. A továbbiakban a magas hibázás okait részletezem.
2. ábra: A vizsgálati eljárás során elkövetett hibák
összehasonlítása
A vizuális észlelés zavara gyengíti a kottaolvasást: ötvonalas kottában nehezebben ismerik fel a ritmusokat és a zenei hangokat. A tévesztések még nagyobb arányban fordulnak elő akkor, ha a tanulási zavar különböző típusai kombinálódnak.
Hallás után nehezebben azonosítanak hangokat, hangtípusokat, mint kontroll társaik, de kisebb arányban, mint vizuális észlelésnél: természethangokat, beszédhangokat, testrészek, eszközök, hangszerek hangjait ismerik fel valamivel gyengébben, a zenei karaktereket viszont ugyanolyan jól határozzák meg (3. ábra). Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy zeneiskolában az auditív terület fejlesztése elsődleges.
3. ábra: A hangfelismerés és a zenei érzékenység feladatainak
hibaszám szerinti összehasonlítása
Mind hangszeres, mind elméleti órán hamarabb elfáradnak, figyelmüket kevesebb ideig tudják fenntartani, s ez rontja teljesítményüket. A figyelem-megosztást igénylő feladatoknál lényegesen gyengébben teljesítenek, mint kontroll társaik.
A 4. ábra magas hibaszáma mutatja, hogy emlékezetük zenei tevékenység közben is gyengébb.
4. ábra: A vizuális
és auditív emlékezet vizsgálatára irányuló feladatok hibaszám szerinti összesítése
Hangszeren zeneművet három-négyszer annyi idő alatt tanulnak meg kotta nélkül, mint tipikus fejlődésű társaik. A tanulási folyamat során a helyrehozott hibák után más, addig nem tapasztalt helyeken újabb hibák jönnek létre, a teljesítményük nagyon visszaesik. Azok a tanulók, akiknél a diszgráfia diszlexiával, illetve diszlexiával és diszkalkuliával együtt fordul elő, kottaképről alig tudnak játszani. Zeneművet csak az előjátszás és a kottaolvasás szoros összekapcsolásával, szinte csak utánzással tanulnak.
A szolmizációs hangok sorozatát előbb és pontosabban sajátítják el, mint a törzshangokét, viszont hangnévvel jobban énekelnek kottáról, mint szolmizálva. A zenetanulásra fordított idővel párhuzamosan javul a teljesítményük, de kevert sorrendben a hangokat még több év zenetanulás után is tévesztik, ez a tanulási zavar valamennyi típusára érvényes.
Számos hang- és ritmushiba miatt gyenge a hangszeres lapról olvasásuk. Hangszertípustól függetlenül a következő hibák fordulnak elő a leggyakrabban: hangcserék a vonaltévesztés miatt; nem ismerik fel a ritmikai elemeket, tükörolvasás miatt éppúgy tévesztik, mint hangszer nélküli ritmizálásnál, a ritmusok átértelmezése és a hangok keresgélése miatt eltűnik a tempó, a ritmus, felismerhetetlenek a dallamfordulatok. Zongorán a lapról olvasást tovább nehezíti a két kulcsban való tájékozódás: míg tanulási zavarral küzdő gyermekek külön-külön olvassák a két kulcs hangjait, kontroll társaik hét év zenetanulás után ezt egyszerre teszik.
Problémát jelent, ha a hangok helyét nekik kell elhelyezni a vonalrendszerben. Tévesztik a különböző regisztereket, a hangok helye rögtön nem jelenik meg előttük, számolással, a sorrend segítségével helyezik vonalrendszerbe a hangokat, ami miatt feladatmegoldásuk is jelentősen lelassul. Basszus-kulcsban rosszul olvasnak, rendszeresen keverik a két kulcs hangjait.
A fejletlen finommotorika következtében írott munkáik rendezetlenek. Az 5-8. ábrákon látható kottaképek a vizsgálati anyag példái[9]. A tanulók szolmizációs hangokat kottáztak vonalrendszerbe. Zenei írásuk típushibái a következők:
2.A ritmikai elemek szára gyakran ellentétes oldalon van és ellentétes irányba néz, pontatlanok a kapcsolások.
4. Sok javítással dolgoznak.
5. Hangokat hagynak ki, illetve toldanak be.
6. Kottázásuk nagyon lassú, a 8. ábrán látható kotta 8 perc alatt készült el.
5. ábra: A
diszgráfiás tanuló kottaképe
6. ábra: A
diszlexiás tanuló kottaképe
7. ábra: A diszlexiás-diszgráfiás
tanuló kottaképe
8. ábra: A diszlexiás-diszgráfiás-diszkalkuliás tanuló kottaképe
A finommotorika nehezítettsége nemcsak a kottázásban nyilvánul meg: a vizsgált gyermekek valamennyien olyan hangszeren játszanak, amely a kéz részéről nem kíván milliméter pontosságú finommotoros koordinációt (ellentétben a vonós hangszerekkel).
A tanulási zavarral küzdő gyermekeknek a vizsgálatban szereplő feladatok megoldásához átlagosan másfélszer annyi időre volt szükségük, mint kontroll társaiknak (9. ábra). Ez az arány mind a szóbeli, mind az írásbeli feladatokra jellemző.
9. ábra: A
vizsgálati eljárás feladataihoz felhasznált idő átlaga
Következtetések
A vizsgálattal arra a kérdésre kerestem a választ, hogy tanulási zavarral küzdő gyermekeknek milyen nehézségeik adódnak zenei tanulmányaik során. Feltételeztem, hogy a tanulási zavar tünetei a zenetanulás folyamatát is befolyásolják, és nehezítik náluk a zenei írást, olvasást és a hangszertanulást. Ritmusérzékük gyengébb, vizuális észlelési zavar miatt ponttalanul tájékozódnak a kottában, a hangok sorrendjét nehezebben jegyzik meg. Grafomotoros nehézségük következtében kottaírásuk bizonytalan, vizuális és auditív emlékezetük gyenge, többnyire utánzás segítségével tanulnak meg hangszeres darabokat. Hamarabb elfáradnak, rövidebb ideig tudják figyelmüket fenntartani. A zenei feladatok elvégzéséhez is jóval több időre van szükségük, ez a hibázás mértékét mégsem oldja, átlagosan hétszer annyi hibával dolgoznak, mint tanulási zavarral nem küzdő társaik.
A vizsgálati eljárás lehetőséget adott a zenét tanuló, tanulási zavarral küzdő gyermekek szélesebb személyiség-struktúrájának feltérképezésére. Az eredmények rávilágítanak azokra a problémákra, amelyek nehezítik körükben a hagyományos módszerekre épülő zeneoktatást.
Vannak azonban olyan, a gyógypedagógiai, zeneterápiai gyakorlatban használt eszközök, eljárások, melyek használatával segíteni lehetne zenei oktatásukat. A színes kotta bevezetésével, a vonalközök kitágításával, erősebb tónusú nyomtatással, légző, fújó és artikulációt fejlesztő gyakorlatokkal, tánccal, mozgással, ábrázolással, az elméleti és hangszeres gyakorlatok teljes összeillesztésével, új módszertani lépése kidolgozásával el kell érnünk, hogy a zeneiskolában ne küzdjenek (zene)tanulási zavarral. Zenélni csak szívvel-lélekkel lehet, csakis így érdemes!
2015. augusztus
Felhasznált irodalom:
· CSÉPE VALÉRIA (2005): Kognitív fejlődés-neuropszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest
· CSÉPE VALÉRIA (2006): Az olvasó agy. Akadémiai Kiadó, Budapest
· DR. GYARMATHY ÉVA (2007): Diszlexia. A specifikus tanítási zavar. Lélekben Otthon Kiadó, Budapest.
· DR. GYARMATHY ÉVA (2010): Diszlexiás tanulókról – felsőfokon. Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest
· DR. GYARMATHY ÉVA (2012): Diszlexia a digitális korszakban. Műszaki Kiadó, Budapest
· HÁMORI JÓZSEF (2002): Az emberi agy és a zene. In: Hang és lélek. Új utak a zene és társadalom kapcsolatában. Magyar Zenei Tanács, Budapest, 40-42.
· LACZÓ ZOLTÁN (2002): Zenepedagógia és társadalom. In: Hang és lélek. Új utak a zene és társadalom kapcsolatában. Magyar Zenei Tanács, Budapest, 83-94.
· MÁRKUS ATTILA (2000): A matematikai képességek zavarai. In: Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kar, Budapest, 279-307.
· PAP JÁNOS (2002): Hang-ember-hang.Vince Kiadó, Budapest
A szerzőről:
Palatin Krisztina gyógypedagógus (Nagycsoportosok szűrővizsgálata, iskolába
lépéshez szükséges készségek vizsgálata, fejlesztés óvodások körében) (Vas Megyei Pedagógiai
Szakszolgálat Szombathelyi Tagintézmény)