Parlando 1987/3., 24-27 p.

GIZI NÉNI… FÉNYKÉP NÉLKÜL VILLANÓFÉNYBEN

„… türelem,
rugalmasság,
intelligencia”

(Neumann J.)

Véletlen találkozás hívta fel újra a figyelmemet egy évtizedek óta gyakran hallott, tanári pályafutásom alatt állandóan visszatérő kedves, ismert névre: Gizi néni. Volt növendékem alig 11 éves szakiskolába felvételiző „gyermekét” hozta el hozzám. Szolfézstudásáról érdeklődtem, amikor röviden így válaszolt: „Gizi nénihez jár. Engem is ő készített elő a felvételire.” Kistétényi Melinda édesanyja tanít még? - kérdeztem.

»Igen, otthon. És Zs. annyira szereti, hogy azt mondta nekem, „én akármilyen nagy leszek is, mindig Gizi nénihez fogok járni!”«

Még aznap egy rövid telefonnal felvettük a kapcsolatot, Gizi néni meghívott, megismertem, beszélgettünk.

Gizi néni szolfézstanárként végzett?

„Nem. Ének főtanszakos voltam. A Zeneakadémián Anthes György volt a mesterem; imádtuk őt, nemcsak én, hanem az egész Akadémia.”

Szólót is tetszett énekelni?

„Hogyne. Már 12-13 éves koromban nagyon fejlett és szép hangom volt, 15 éves koromban soron kívül vett föl az Akadémiára Anthes professzor. Különösen Wagnert szerettem. Szabó Lőrinc jelenlétében a férjemmel együtt elénekeltük a Walkür egész első felvonását. Én kísértem magunkat. Később, Melinda 9 éves lehetett, amikor a Rádióban közösen léptünk fel. De rendkívül lámpalázas voltam, ezért nem vállaltam el, hogy az Operában szólóénekesként szerződtessen Radnai Miklós, az Opera akkori igazgatója. Radnai összhangzattan tanárom volt 3 évig. Rendkívüli, nagy tudású ember volt, nagyon szerettük őt. Ő küldte hozzám Báthy Annát, hogy korrepetáljam összhangzattanból. 18 éves voltam akkor. Anna felvidéki lány volt, hallatlanul tehetséges, nagyon intelligens. Már akkor gyönyörű, sötét hangja volt. Végül annyira jól tudta az elméleti dolgokat, hogy együtt elemeztük Beethoven szimfóniáit.”

A családban más is zenélt annak idején?

„Csak édesanyám. Ő gyermekkorában Bécsben élt. Különlegesen jó énektanára volt. Három generáción keresztül énekeltük azokat a Brahms-kánonokat, amelyeket tőle tanult. Ez a tanár ugyanis nemcsak énekelte, hanem egyidejűleg hegedülte is a kánon egy-egy szólamát! A családban nálunk két nyelven beszéltünk. A mamával németül, a papával magyarul. A nyelvek állnak hozzám a legközelebb.

1918-ban, édesapám halála után csak fél fizetésből éltünk, nagy szegénység volt, a pénz nem ért semmit, tanítanom kellett. A szolfézs sokaknak nehezen ment annakidején, ezért vállaltam el az évfolyamtársaim tanítását is. Azóta is tanítok.”

Szolfézst, összhangzattant?

„Hosszú ideig énekesekkel korrepetáltam, iskolában csak 2 évig tanítottam. (Melinda fél éves korában elénekelte a C-dúr skálát, igaz, kitűnő füle is volt, de állandóan zene szólt itthon, nem volt akkora csoda!) Majd fokozatosan tértem át az elmélet tanítására. Radnai módszerét olyan jónak találtam, hogy őt próbáltam követni.”

Miből állt ez a módszer?

„Rém egyszerű! Soha nem abból indult ki, hogy mindenki tudja azt, amit ő. Néha kapok olyan gyereket, akinek „talpalva van a füle”, a legalapvetőbb dolgokról sincs fogalma. Elemi dolgokat kell tudatosítanom. Akinek gyengébb adottságai vannak, az is meg tudja tanulni a szabályokat és ennek alapján már könnyebben tud gondolkozni. Meglepő, milyen különböző a növendékek hallási képessége. Én mindenkivel elölről kezdem az anyagot és a felkészültsége vagy tehetsége szerint haladunk lassabban vagy gyorsabban. Így kiderül, hol vannak hiányok és azt maradéktalanul pótolom. Szeretek nagyon egyszerűen magyarázni, hogy megértsék. Van, aki ugyanazt az anyagot hetek alatt feldolgozza, amit a másik évek munkájával is csak nehezen. De az óriási különbségek ellenére előbb-utóbb eljutok velük a várt eredményhez.

Én állandóan ellenőrzöm, mit és hogyan dolgozott a növendékem. Minden példát leiratok, kidolgoztatok és a zongorán is meghallgatom.

Miből tetszik tanítani?

„Én a Kesztler könyvet a klasszikus összhangzattan tanítása szempontjából kiindulásként nagyon jól használhatónak tartom. Rendszerezett, sok példa van benne, biztos alapot ad. Viski, Melinda zeneszerzés tanára is ezt tanította, és könyörtelenül bevasalta Melindán is. Erre épülve jöhetnek a modernebb szemléletű módszerek.”

Hogyan lehetne Gizi néni módszerét alkalmazni csoportos tanításnál?

„Azt hiszem, ugyanezt csinálnám. Talán minden szabályt felírnék a táblára is. Ámbár minden ember annyira külön világ, annyira más a befogadó képességgel. Van, akinek jó szívvel feladok 15 példát egyik óráról a másikra, más esetben pedig örülök, ha valaki kettőt kidolgoz. De minden óra külön élvezet nekem, mert minden óra más.”

Hány éves korú gyerekeket tetszik tanítani?

„Különböző. Van 10 éves és 18 éves, tanárképzős, szakiskolás, alsó fokú tanuló is. Általában felvételi előtt jönnek hozzám, hogy a hiányokat pótolják. Volt egy kis hegedűsöm, akinek semmi alapja nem volt. Szakiskolai felvételi előtt jött. Elképzelni nem tudtam, mire jutok vele. Két hónap múlva megkértem, hozza el a hegedűjét és játsszék nekem valamit. Eljátszott egy Händel-szonátát, azt soha el nem felejtem, olyan gyönyörűen szólt az a hegedű. Majdnem sírva fakadtam. Bekerült a szakiskolába. Másik két hegedűs - testvérek -, 6 évig járt hozzám. A végén, mint rendkívüli tehetség kerültek be a főiskolára. Volt Jugoszláviából egy gordonkásom, amikor idejött, azt sem tudta, hogy van a zongorán a C vagy a D! Végül ezt is felvették a főiskolára. De van a régebbi tanítványaim között nagyon sok, akikkel a kapcsolat megmaradt később is. Többől lett főiskolai tanár, nagynevű előadóművész, világjáró. Van olyan, akiből nagy tudós lett, azóta minden könyvéből küld nekem dedikálva egy példányt. Vagy említhetném a ma egyik legismertebb fiatal zeneszerzőt, ő is évekig járt hozzám. Először nem szerette az összhangzattant, most pedig maga is azt tanítja!”

Gizi nénit ez az energia befektetés nem fárasztja?

„Egyáltalán nem! Igaz, hogy 80 éves vagyok. De itthon már semmit nem tudok csinálni. Csaknem teljesen elromlott a szemem. Alig látok valamit. Pedig jó 10 évvel ezelőtt kaptam az első szemüveget. 65 éves koromban kedvet kaptam ahhoz, hogy megtanuljak oroszul. Eredetiben akartam olvasni Puskint. Sikerült is eljutnom addig, hogy néhány művét elolvastam oroszul. Közben a Rádió felkérte Melindát, hogy 10 Muszorgszkij-dalhoz írjon megfelelő magyar szöveget. A nyersfordítást én akartam elkészíteni. Kértem hozzá az orosz tanárnőm segítségét. De elutasította, „Hogy képzeli, hogy ilyen múlt századi elvont szövegeket vissza tudok adni magyarul! Vegye elő a szótárt és fordítsa le!” Igaz, más nyelven sem tudott volna segíteni, mert sem franciául, sem angolul nem tud annyit, hogy azon a nyelven vissza tudta volna adni. Nekem van egy ragyogó német-orosz, orosz-német szótárom, de túl apró betűkkel van írva. Akkor kértem először szemüveget. Átrágtam magam két éjszakán keresztül ezen a szövegen és nem tudod elképzelni, milyen boldog voltam. Először azért, mert megismertem, másodszor azért, hogy meg tudtam csinálni és segíteni tudtam Melindának. De most már az is vágyálom csak, hogy szeretnék főzni! Pedig, még a mama élt, kevesebb gondom volt a háztartással. Később már a reggelit is ágyba vittem neki. Ötkor keltem. Reggel hatkor általában már a csarnokban voltam. Sokszor napi nyolc órát is tanítottam. Igaz, egy héten egyszer volt bejárónőnk is. Nem voltam fáradt, éltetett a sikerélmény. Most is örülök, amikor jönnek a növendékek, vagy amikor a régebbiek olykor virággal, üdvözlő kártyákkal, kedves levelekkel fölkeresnek. Én ragaszkodom a munkához, a tanításhoz. A tanítás igen nagy öröm.”

Valami titoknak mégis lennie kell, miért jönnek újra és újra az új tanítványok?

„Szeretnek a gyerekek, annyi az egész! Számomra az a legfontosabb, hogy rögtön legyen köztünk kapcsolat. Eleinte sok gyerek zárkózott, én örülök, ha az együttes munka kapcsán kinyílnak. Meggyőződésem, hogy szeretet és türelem, nyugalmas légkör nélkül nem lehet eredményesen tanítani.Ma is hálával és szeretettel gondolok régi tanáraimra:

énekmestereimre: Anthes, György, Maleczky Bianka, Révhegyi Ferencné.

elméleti tanáraimra: Radnai Miklós, Molnár Antal, Molnár Géza, Siklós Albert, Szabados Béla, Dr. Várkonyi Béla, Dr. Sántay Mária (olasz nyelv).

Gizi néni, egy listát látok az asztalon. A felírt nevek…?

„Igen, a szívemhez nőtt kedves tanítványaim nevét írtam össze, akikre büszke vagyok, hogy hozzám jártak és az én munkám is segíthetett pályájuk alakulásában. Jó látni, milyen sokan lettek közismertté !”

Megnézhetem?

„…….”

Véletlen, hogy eljöttem, hogy itt vagyok,véletlent megragadva kívánok a közelgő 81. születésnap alkalmával a hosszú munkásévek után sok további örömöt a tanításban valamennyi volt, és jelenlegi növendék nevében is!

Ábrahám Mariann