Mini a CAFe-ban 4.1.

A 2015. évi 28. Mini Fesztivál időpontja teljesen eltért az eddig hosszú évek óta megszokott januári időponttól. Az új koncepció jegyében – ami gyümölcsöző ötletnek tűnik –, az őszi kortárs budapesti fesztivál keretei közé illeszkedett, s ott nagyszerűen megállta helyét. Az ember tulajdonképpen nem is érti, hogy nem jutott ez hamarabb eszébe valakinek. A kiállítások, performanszok, színházi bemutatók, jazz estek sorába kiválóan beleillett a kortárs komolyzenének ez a seregszemléje. Az idő is jobb ilyenkor, no meg különben is, ez alkalommal az egész város a jelen művészetére van hangolva, nem is beszélve a külföldi látogatókról. A rendezvény helyszíne is sokkal méltóbb körülményeket biztosított a hangversenyeknek, mint a legutóbbi kényszermegoldás az Artisjus Székházban. A Várkert Bazár Rendezvényterme akusztikailag ugyan messze nem tökéletes, de tágasságával, aulájával, büféjével, jóval szerencsésebb választás. Ilyen megváltozott körülmények között került sor az első estére 2015. október 5.-én. A műsor első felében énekkari darabok szólaltak meg, melyeket a francia költészet nagyjai foglaltak egységbe. A műveket a Debreceni Kodály Kórus szólaltatta meg, Somos Csaba vezényelt.

A hangverseny – méltó módon – Vass Lajos egyik talán legismertebb kórusművével, az 1969-es Nocturne-nel kezdődött. A Paul Verlaine La lune blanche című versére komponált darab végig törekszik a „jó hangzásra”, amellett, hogy korszerűen ötvözi a kodályi hagyományokat a modern zenei törekvésekkel.

A következő mű szintén egy francia szimbolista vers megzenésítése volt, Solti Árpádot Guillaume Apollianire La Loreley című alkotása ihlette meg. A fiatal szerző bátran alkalmazza a prózát, a halandzsát és a hangutánzást, a megfelelő hatás elérése érdekében. Műve ennek megfelelően végig változatos, élvezetes.

Hollós Máté eredetileg 1990-ben zenésítette meg Arthur Rimbaud híres versét A magánhangzók szonettjét. Az akkori mű azonban basszushangra és öt hangszerre íródott. A most elhangzott alkotás Somos Csaba felkérésére készült, kifejezetten magyar nyelvre és vegyes karra. Így magától adódott, hogy a neves költő ős, Tóth Árpád klasszikus fordítására készüljön el a mostani változat. Nagy kár, hogy amikor a Bartók Rádió műsorára tűzte a Mini Fesztivált, ez a mű nem hangozhatott el.

Tóth Péter műve, a Trois beaux oiseaux du paradis Somos Csaba karnagy 2014-es felkérésre íródott, egy Maurice Ravel kórusmű, a Trois chansons újraírása. A szerző elmondása szerint, az eredeti szöveget megtartva próbált „egy Raveltől eltérő, de a franciás sanzonvilágot megidéző darabot létrehozni.” Érzésem szerint a főleg szoprán szólóra épülő eredetitől Tóth elsősorban a hangzás sűrűségében tért el. Egyébként is hálátlan feladat az ilyesmi, hiszen elkerülhetetlen az összehasonlítás a neves eredetivel.

Bánkövi Gyula Spleen című alkotása Baudelaire ismert kötetének, a Romlás virágainak négy versét idézi meg. A mindössze három kiragadott sorra épülő kórusmű „szövegét” főleg magánhangzók adják, melyek erősödve, halkulva, ritmizálva, hangsúlyozva szólalnak meg az állandóan változó harmóniák során.

Az énekkari darabok sorát Vajda János Deux Chansons című alkotása zárta. Rimbaud nevezetes művének, az Egy évad a pokolban c. kötetnek néhány mondatára, illetve egy versfoszlány soraira. A kórus intonációi itt is kissé bizonytalanok voltak, csakúgy, mint a megelőző darabban. Valószínűleg a sok új mű megtanulása jelenthetett problémát, a daraboknak még nem volt idejük összeérni.

A szünet után, az este második részében a Budapesti Vonósok jutottak főszerephez Kovács Zoltán vezényletével. Az első zenemű Kocsár Miklós klasszikus zenei hagyományokra épülő, négytételes Sinfonietta című alkotása volt. Az igényesen kidolgozott dallamokat hagyományos zenei formákba öltöztető darab már 1996-ban elkészült, majd átdolgozása után, 2014-ben hangzott el először mostani alakjában.

Másodikként Sári József 1974-ben íródott Fosszíliák című munkáját hallhattuk. Az ismételgetett, egyre gyorsuló hangoktól jut el Sári – pizzicatokon és glissandokon át – az aleatoriáig. A hangsúlyok és akkordismétlések sajátos hangulatú befejezéshez vezetnek, melyben valóban, mintegy megdermed a zene.

Az este befejező darabja Balassa Sándor 2002-es Kettősverseny oboára, kürtre és vonószenekarra c. alkotása volt. Mindenképpen szerencsés, hogy versenymű született erre a két hangszerre, melyeknek nem túl bőséges az irodalma. A kompozíció a klasszikus gyors – lassú – gyors tételrendet követi. Mint a szerző meg is említi, stílusában inkább a barokk concertókhoz hasonlít, semmint a XIX. század bravúrdarabjaihoz. A néhol magyaros motívumokra emlékeztető dallamok ragyogó lehetőséget kínálnak a szólistáknak. Az eredetileg Magyari Imre kürt-, illetve Lencsés Lajos oboaművész felkérésére íródott versenymű valóban kiváló szólistákat igényel, ami szerencsésen meg is valósult, hiszen két nagyszerű előadóművész szólaltatta meg a darabot. Dienes Gábor oboa- és Varga Zoltán kürtművész szinte hanglemezkész tökéletességgel játszotta szólamát. A Budapesti Vonósok is ebben a darabban voltak a legmeggyőzőbbek.

Eisenbacher Zoltán

Vass Lajos: Nocturne

Solti Árpád: La Loreley

Hollós Máté: A magánhangzók szonettje

Tóth Péter: Trois beaux oiseaux du paradis

Bánkövi Gyula: Spleen

Vajda János: Deux chansons

Kocsár Miklós: Sinfonietta

Sári József: Fosszíliák

Balassa Sándor: Kettősverseny oboára, kürtre és vonószenekarra

Debreceni Kodály Kórus

Somos Csaba karnagy

Dienes Gábor oboa

Varga Zoltán kürt

Budapesti Vonósok

Kovács Zoltán karmester

Várkert Bazár

2015. október 5.