VÁLOGATÁS RÁNKI
KATALIN KÖLTEMÉNYEIBŐL (II/1)
Zenehallgatás
itthon
Egyedül
vagyok, de nem igazán..
Magányom
megosztják édes melódiák.
Dallamuk
elbűvöl, ritmusuk megigéz,
Megtelik
a csend, kelet édessége vegyül a zenébe,
Merengés,
ábránd szövögetik az éjjel kárpitját.
2007. június 3. - július 20.
Hangok
oázisa
Hangok
oázisa – lemezen
Kottafejek
sorakoznak
Megszólalnak
„felütésre”
Dallamuk
elrepít Délre
„Funiculi-funicula”
– táncra perdít, ott vagyok
Boldogan
hallgatom, dúdolom,
Pavarottit
csöndben, fotelben.
Meghitt
békét, derűt sugároz a hangja
Nápoly
népét idézi színesen
Szeretem
az olasz zenét
Barátaim
a napsugár fiai
Belőlük
merítem hitem.
2010. május 29.
’Varázsital’
Kihörpinted
gyanútlanul,
Elbódulsz
az ’italodtól’,
Azon
veszed észre magad,
Remegni
kezd kezed-lábad
Zsigereid
elzsibbadnak
Alakod
megváltozik
Arcod
kisimul
Hangod
akár pacsirta lenne
…
2009. december 1.
Toncsi
Ködbeveszett a reménység
Szép zene kísérje mindég
Hárfa szóljon mélabúsan
Gitár pengjen szomorúan
Összeesett és kész volt
Eddig ketyegett az óra….
Szerettük őt jó néhányan
A jóság csak úgy sütött róla
A légynek se ártott soha
Zenészlelke telve dallal
Művész volt minden értelemben
Restaurált és varázsolt
Lett légyen az bieder bútor
Tökéletes reneszánszot hozott ki
Egy komódból vagy asztalból
Mesterként bánt fával - hanggal
Adózzunk neki szép szóval
Mily kevés ez hozzá képest
Belátom, de mihez kezdjek nélküle?
2002. augusztus 30.
Hátraarc!
Megindult
a sáskaraj,
Zászlójuk
darázsmintás
Ruhájuk,
csizmájuk harcias
Léptük
döngeti a földet s eget- -
Eszményük
maradi,
Eszközük
primitív,
Lábbal
tapossák az emberi jogokat,
A
szabad gondolat, építő terv,
Alkotó
elme nem náluk terem;
Céljuk
a ’régi’: maguk alá
Söpörni
a kisebbségeket,
Elnyomni
a különbségeket,
Karámba
terelni a lázadó elméket.
Ez
nem mást eredményez,
Mint
vihar előtti csendet.
A
béke, az igazi, más talajt igényel.
A
meghitt beszélgetés, nevetés
Hívja
elő, mint hű ebet,
Az
őszinte tolerancia, a sokféleség
Egymás
mellett, megértésben terem.
A
Föld és Ég paradicsomában táncolunk,
Kört
formálunk, énekelünk,
És
így ünnepeljük az újraszületést.
2011. április 4.
(A szerzőről)
Ránki Katalin műfordító (francia, olasz, angol, spanyol), költő. Budapesten született 1941. július 12-én. Édesapja Ránki György zeneszerzői, művészeti tevékenysége már gyermekkorában nagy hatással volt rá. Könyvtárszakot végzett, melyet széleskörű nyelvismeretével együtt jól kamatoztatott az Élet és Tudomány c. hetilap dokumentátoraként. 1982-től 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig a Közlekedési Múzeumban volt könyvtáros. A hatvanas évektől ír novellákat, verseket. Önállókötetei: Régmúlt időkben merülten; Kanyargó utak; Körtánc; Sziklák és kavicsok; Bugatti élete, munkássága, Libikóka-válogatott versek;
