BÚCSÚ MEIXNER MIHÁLYTÓL

(1928-2016)

(A portré forrása: MTI/Beliczay László/www.origo.hu/)

Drága Misi!

Mi a titka? – kérdezted, majd mesélted évtizedeken át. Ország-világ előtt osztottad meg legszemélyesebb gondolataidat, újabb és újabb élményeidet, felfedezéseidet s határtalan tudásodat a zene örök érvényű világáról, a végesség végtelenné válásának megfejthetetlen csodájáról. S most mi - hű társad Kati, barátaid és tisztelőid, egykor volt kollégáid, egyszóval nagy családod tagjai állunk itt megtört szívvel, megrendült lélekkel, hogy emlékeink nyüzsgő forgatagában választ keressünk a Te titkodra is, amivel felbukkanásod első pillanatától szereteted és barátságod bűvkörébe vontál mindannyiunkat – rádión innen és rádión túl.

Jómagam először muzsikus tanonckoromban az éteren át találkoztam összetéveszthetetlen hangoddal, színes hangverseny-közvetítéseiddel, messzire tekintő, ugyanakkor mindenki számára érthető zenei elemzéseiddel. De a Meixner név akkortájt hatalmas, határokat nem ismerő lemezgyűjtő ismereteidért, legendás zenehallgatási estjeidért is különösen jól csengett a zenebarátok körében.   

A nemcsak külsődben arisztokratikus eleganciád, mindig kíváncsian érdeklődő, tiszta tekinteted, bizalommal teli, mesélő kedved már  első találkozásunkkor is lenyűgözött, amely élmény közösen megélt hosszú rádiós évtizedeink során sohasem halványult egy cseppet sem. A személyes pillanatra máig élénken emlékszem: 1970 késő őszén, még csak pár napos rádiós lehettem, amikor betoppantál Varga Ferivel közös szerkesztői szobánkba, ahol a röpke udvariassági köszöntés után egy pillanat alatt, mint régi kollégát vontál be Klemperer újonnan megjelent Mozart-lemezének lassú tempóiról, a nagy előadók interpretációinak összehasonlító elemzéséről szóló szuggesztív elmélkedésed folyamába.

Aztán figyelmesen invitáltál saját rádiós birodalmadba, a Bródy-ház második emeleti folyosójának zugában megbúvó különös világodba. Sorra nyitottunk be a szinte egymásba érő, kicsiny, még a régmúlt bútorait is őrző szobákba. Az úgynevezett műsorcsere-rovat vezetőjeként először a magyar zenei impresszálás legendás doyenjének, az akkor közel nyolcvan esztendős Kun Imrének mutattál be, majd az örökifjú Fischer Sándornak ajánlottál figyelmébe, aki akkortájt a rádió egyik zenei lektoraként segítette mindannyiunk munkáját. A következő ajtó talán legfontosabb rádiós alkotótársadhoz, Kroó Györgyhöz vezetett, tovább lépve pedig – a műsoraik révén már-már közeli barátnak tűnő - Sebestyén Janó, Zsoldos Péti, Czigány Gyuri és Boross Attila következett. Te jó ég! Micsoda társaság! A zenét értő, muzsikáról mesélni is tudó aranycsapat! Aztán közeli segítőid következtek, „Béla úr”, alias Béla Margit, a szigorúan pedáns, de nyelveket is kitűnően értő mindenes-titkárnő, végül a szeretett, később nagyszerű tévés pályát is megélő Matula Ági.

Valahogy így kezdődött rádiós-zenei beavatásom – fejem csak úgy szédült a megtisztelő találkozásoktól, miközben saját titkaid mindig rejtve maradtak. A zenéről, rádióról, muzsikusokról, barátaidról mindent, magadról semmit. Soha nem hivalkodtál zenei súdiumaiddal, tanáraiddal, elképesztő műismereteddel – pedig hiszem, hogy nem létezhetett olyan zenei Ki nyer ma, amelynek válaszait ne tudtad volna azonnal bővében kifejteni -, de természetes szerénységgel élted meg bámulatos nyelvtudásodat, tágas irodalmi műveltségedet és a világ nagy művészeinek személyes barátságát egyaránt.

Ma már tudom, zenei útravalódat egykor - a Nemzeti Zenedében, majd a Zenekonzervatóriumban - elsősorban Szervánszky Endrétől és Major Ervintől kaptad, karmesteri tanulmányokat pedig Vaszy Viktor mesteriskolájában folytattál. A történelmi viharok elültével ’57-ben azonban, a zene gyakorlati művelése helyett, még harmincon innen, rádiós lettél, annak az intézménynek egyik vezető munkatársa, amely aztán évtizedeken át egész zenei életünknek volt meghatározó műhelye, a legnemesebb zenei közszolgálat európai rangú letéteményese.

De miközben a Rádió hatalmas, hierarchikus rendbe szervezett nagyüzemmé változott, Te mindvégig megőrizted magad körül a régvolt manufakturális céhek családias légkörét. Jelentőssé nőtt hivatalodban éppúgy, mint a stúdiók félhomályában, ragaszkodó munkatársaid társaságában. Műsoraidra, legyen az a Lemezalbum, a Mi a titka?, az Archívumok mélyéről, a megunhatatlan Ki nyer ma?, vagy a heti Új zenei újság, mindig tökéletes felkészültséggel, papír nélkül is másodpercre pontos szövegmondással jöttél. Ilyenkor, ahogy egyszer Kroó Gyuri mondta: „Misi lebeg a zene felett”. Ugyanakkor mindig volt figyelmed, néhány kedves, érdeklődő szavad segítőidhez is – no, meg alkalmanként mindenkinek hoztad, még betoppanó vendégeid is élvezhették, finom bécsi kávédat, a mellé csempészett eredeti kis bécsi csokoládé kockákkal.

Mindemellett volt egy másik, nem kevésbé jelentős rádiós arcod is. Bár soha nem törekedtél előmeneteli sarzsikra, soha nem érintett meg a hivatali hatalom bárminő csábítása - mégis lettél osztályvezető, főmunkatárs, a szerkesztői tanács elnöke, de leginkább, a Rádió valóságos zenei nagykövete, a világ minden táján nagyra becsült képviselője. Személyes emlékeimből is tudom, bárhol megjelentél, rádiókban, hangversenyeken, konferenciákon – csak úgy röpködtek a kedves megszólítások: Sir Mike, Professzor Meixner, kedves Mihály, - mindenki a társaságodat kereste, mondhatni, rögvest Te lettél a társalgások fénypontja. Miközben egy akkor még nagyon is zárt országban ablakot nyitottál a zenei nagyvilágra, aminek eredményeként gyakran élő adásokban hallhattuk Salzburg, Bécs, Bayreuth, Edinburgh vagy éppen a francia kisváros Tours híres fesztiváljait, kapcsolhattuk London, Párizs vagy Amszterdam legendás koncerttermeit, felvételről pedig szinte minden fontosat, ami a világ hangversenytermeiben, operaházaiban felcsendült. Utazásaid pedig mindig új és új rádiós-zenei barátságokkal is gazdagítottak, így nem volt csoda hogy akkor – a nyolcvanas évek évek elején egyszer összeszámoltuk – már a világ közel száz rádióállomásával tarthattunk zenei műsorkapcsolatokat. Innen aztán néhány év múltán – a kor lehetőségeit szinte meghaladva -  egyenesen vezetett az út az Európai Rádió Unió zenei tagsága felé. Persze magad is szeretted az utazásokat, amelyek során, ahogy a zenében, úgy a messzi vidékek ízeit kóstolgatva is, igazi gourmand voltál. Mindent kipróbáltál és befogadtál, gyermeki kíváncsisággal megismertél – távoli kultúrákat, különleges ételeket, helyi szokásokat.

Itthon pedig szinte kivétel nélkül személyes barátodként fogadtad a Rádió megannyi vendégművészét – a szeretett Lamberto Gardellitől a remek oratórium-mesteren, Wolfgang Gönnenweinen át Lovro von Matačičig, Szigeti Józseftől David Ojsztrahig, vagy éppen Artur Rubinsteintől Pablo Casalsig - régmúlt zeneóriások, zseniális fiatalok, külföldi sztárok és hazai kortársak mindig barátsággal fogadott vendégeid, beszélgetőtársaid voltak mikrofonod előtt - valamennyit megőrizve immár az örökkévalóság számára. És mindezt családi biztonságod boldogságot adó ernyője alatt tehetted, amiről jóban-rosszban, egészségben-betegségben a nemcsak feleségedként, hanem muzsikusként is nagyszerű énekesnő-társad, Szőkefalvy-Nagy Katalin gondoskodott évtizedeken át..

Amikor pedig a Magyar Rádió már csak nyugdíjasként hívott hébe-hóba – életedet jelentő zene-missziódat a Katolikus Rádió stúdiójában folytathattad, cseppet sem fáradó, örökifjú lendülettel, mindannyiunk örömére.

Így aztán a hírek, amelyek fogyó erődről és betegséged kínjairól szóltak, alig tűntek hihetőnek. Mint ahogy elmúlásod sem – legfeljebb annyi, hogy az égiek aranycsapatában már várnak régi társaid. Varga Feri, hogy megbeszéljétek, Knappertsbusch, vagy éppen Mengelberg Wagnere szebb-e, az operákról mindent tudó Kertész Iván, hogy jót vitatkozzatok a legújabb Bayreuth-i, New-York-i vagy pesti rendezésekről,  Kroó Gyuri, hogy eldöntsétek, mennyire lehet, vagy kell a régi zenéket korhűen tolmácsolni, és a többiek, muzsikusok és zenebarátok, akiknek a rádión kívül is, például a TIT szabadegyetemén, évtizedeken át oly sokat adtál zenéből és zenéről. Így fájó könnyeinken át is örök derűddel mondjuk-kívánjuk,

Nyugodj békében!

(Szirányi János emlékezése a Farkasréti temetőben 2016. január 22-én)

Meixner Mihály Király Éva (a Richard Wagner Társaság elnöke) 2013. évi búcsúztatásán (Révi R. Tamás videófilm alapján készült restaurálása)