Parlando,
1986/10-11., 27-30 p.
Egy csaknem 100 évig tartó, művészi és pedagógiai sikerekben
gazdag élet krónikáját szeretnénk néhány alkalommal dióhéjban bemutatni. Nagy
gonddal összeállított kritikák, dokumentumok gyűjteményének megtekintését
bocsátotta rendelkezésünkre a Zeneművészeti Főiskola könyvtára, és
kérésünkre felajánlotta közreműködését néhány volt tanítványa Amerikából.
De közelebb hozzák hozzánk személyét, legkedvesebb itthoni barátjához,
pályatársához, volt növendékéhez - Máthé Miklósné, Klári nénihez - több mint
harminc éven keresztül írt levelei is.
Varró Margit kiemelkedő pedagógiai tehetsége már egész fiatal korában
felhívta magára a figyelmet.
„A Fodor Ernő féle
pedagógiai ösztöndíjat, amellyel az Országos M. Kir.
Zenetanár-vizsgáló Bizottság jutalmazza a zongora tanár-képző tanfolyamon
végzett zenetanárai közül azokat, akik pedagógiai készültségükkel
kitűntek, a következők nyerték el: az 1906/07. tanévben Varróné P.
Margit okleveles Zenetanár”.*
Varró Margit ekkor 25 éves. Két év múlva megjelenik első írásával
a nyilvánosság előtt. A Fodor Zeneiskola 1908-as évkönyve közli 10 oldalas
cikkét J. S. Bachról. Nem sokkal ezután, 1909-ben, majd ’12-ben W. Landowskával és a régi zenével kapcsolatban publikál hosszan.
Közben, mint szólista is feltűnik. Ugyanebben az évben, 25.
születésnapján, Beethoven műveiből játszik (op. 110., op. 111. stb.).
A koncertről másnap elképesztő
mennyiségű kritika jelenik meg, 11 (!) újságban
(napilap, folyóirat). „Valaki olyan ült a zongoránál, aki Beethovent nemcsak
játssza, hanem megértette, felfogta és érzi is” - írja róla Hammerschlag
János a Pester-Lloyd-ban.
A régi zenéről nemcsak írt; egy évvel későbbi műsorát
már - itthon és külföldön - francia, német barokk mesterek műveiből á1lította
össze. Közben természetesen tanít, a Fodor Zeneiskola mellett egy darabig a Zeneművészeti
Főiskolán is. Minthogy Szendy Árpád növendéke
volt, közvetlenül találkozhatott a Liszt-i zongorázás
hagyományaival (Szendy 1883-84 között volt Liszt
növendéke). Tanáregyéniségének eredetisége azonnal feltűnt. Század eleji
szokás szerint a napilapok a növendékhangversenyekre is odafigyeltek és nagy
számban közöltek róla kritikákat. Varró Margit felkapott, ismert tanár volt
már, amikor 1921-ben megjelenik híres könyve, a zongora módszertan tanítás
alapmunkája, a „Zongoratanítás és zenei nevelés”. Nagy sajtóvisszhangja van a
könyvnek itthon és külföldön is. A könyv eredetisége, hogy módszerét szorosan a
gyermekpszichológiai ismeretekre építi, tudatosan és ezáltal
úttörő lépést tesz a zenetanításban.
Néhány évvel ezelőtt a Zeneműkiadó felkérte Máthé Klári nénit
egy módszertankönyv megírására, amit ő azzal hárított el, hogy nincs rá
szükség. „Olyan jól, mint Varró Margit, úgysem tudnám megírni.” Milyen hasznos
lenne, ha ez a könyv újra megjelenne!
„Gréte”
személyéről a „legkedvesebb tanítvány” Klári néni tudott a legtöbbet. Több
évtizedes levelezésük bizonyítja, hogy a távolság - Varró Margit 1938-tól
haláláig Amerikában élt és működött - nem választotta el őket.
Még
halála előtti egyik utolsó levelében is ezt olvassuk: 1974. ápr. 13
Klárikám - köszönöm rövid, de „velős” lipcsei híradásodat és hasonló
jókat kívánok. - Nagyon büszke vagyok Rád, és fő örömöm az, hogy hű
maradsz hozzám, hű vagy Magadhoz
is. „Igazi zenei és emberi rokonság van kettőnk közt - ritka dolog. Csak
félek, hogy túlbecsülöd részemet sikeredben: „You have your own aura and magnetism”
mert, ahogy parlagon mondják itt: „You can take the
horse to the water, but
you cannot him drink”.«
És egy évvel később,
„May
6/75.
… Remélem, Klárikám jól vagy mindenki örömére - én
már nehezen írok. - Te vagy példaképem.
Minden jót! Pá. Gr. = V. M.”
Amerikai volt tanítványa, Roberta S. Lysaght
a „The Piano Teacher” c. magazin volt
szerkesztője így emlékszik Varró Margitra 1986. augusztusi levelében:
„Én az első szemesztert hallgattam nála a Sherwood
Music School-ban, itt tanított 1940-41-ben. Ebben az
évben ismertetett meg bennünket a „Mikrokozmosz”-szal.
Előadása ragyogó volt. Azt tudom Bartókról, amit tőle tanultam!”
Varró Margit elhangzott előadásainak, megjelent cikkeinek listáját
hozzávetőleges pontossággal közli az 1980-ban „Tanulmányok,
előadások, visszaemlékezések” című - Zeneműkiadó gondozásában
megjelent - kis könyvecske. 90%-át azonban nem állt módunkban eddig megismerni,
elolvasni.
(folytatjuk)
Ábrahám Mariann
*
(A Fodor Iskola Emlékkönyve, 24. old.)