Parlando: 1990/12., 26-29 p.

Varró Margit nyomában (6.)

Képtelen vállalkozás lenne egy életút negyven évének minden állomását négy oldalba sűríteni. Ehelyett, villantsanak fel a dokumentumok néhány pillanatképet.

Varró 1938 őszén hagyta el Európát. ’48 augusztusában itthon maradt barátaihoz hosszú levelet írt, melyben összegzi a megérkezése utáni éveket:¹

„Eleinte majdnem két évig egyedül voltam itt. Kezdetben volt egy három hónapos megbízásom egy igen nívós nyári művészeti iskolán², de azután jött egy idő, amikor egyre-másra azt hallottam: »Your place is on the top«, és a »top«-on mindig már ült valaki. Negyven nyarán³, amikor végre kijött a férjem, elfogadtam egy állást mint »artist-teacher« egy chicagói zeneiskolán⁴. Itteni szokás szerint saját privát növendékeim óradíjából is 40%-ot vett le az iskola. Két év múlva ebből elegem volt, különösen a sok vizsga és koncert miatt, amely képességfejlesztésre nemigen engedett időt” (Varró ekkor 60 éves!) „és így ’42 őszén a magam lábára álltam… Minden évben önálló koncertet kellett adnom, meg kamarazene koncerteken közreműködnöm. Ezen kívül alaposan megismerkedtem az itteni fiatalság mentalitásával és ennek nagy hasznát vettem, amikor tavaly⁵ meghívtak az Institute of Design-hoz (egy úgynevezett »haladó« képzőművészeti iskolához) zenetörténeti előadónak. Igaz, nagy munka volt (30 új előadást kellett egy tanév alatt megírnom) - de nagyon érdekelt engem - és szerencsére hallgatóimat is…

Hogy emlékszik vissza ezekre az évekre Mr. Robert Kostka festőművész, aki ennek az intézetnek és egyben Varró Margitnak is tanítványa volt⁶.

„Néha évek telnek el, míg az ember rájön arra, hogy mit köszönhet egy jó tanárának. Ez gyakran sokkal megmagyarázhatatlanabb, mint egy tanóra… Talán a legfontosabb, amit megtanulhatunk és azután tanítanunk kell, »hogyan tudjuk a művészetet életben tartani«.

Mr. Robert Kostka - festőművész, 1980-as évek

És ez volt Varró Margit egyik képessége…”

„… Varró a zenetudományi óráit abban az előadóteremben tartotta, ahol egy koncertzongora is volt. Vagy lemezeket játszott, vagy ő maga zongorázott, attól függően, hogy mit kívánt a tárgyalt zene. Ezt a tárgyat a hallgatóknak csak egy évig kellett kötelezően hallgatni, de mindig volt egy-kétszáz állandó résztvevő, akik nem is voltak beiratkozva rá…

Az órák magával ragadóak voltak és gyakran jó mulatságot jelentettek. Varró szellemes·előadó volt, jó stílusú, jó érzéke volt a szerepléshez. Mindent élővé varázsolt és úgy tűnt, élvezi az órákat, mint a zongoratanítás melletti másik lehetőséget. Finom egyensúlyt tartott a Logos és Eros között. (Logos, mint jogban, tekintélyben, logikában a hímnemű Animus, Eros az érzelem, megérzés, gyógyítás, a nőnemű Anima.)”

A tanítás egy segítő hivatás, közvetítője az Eros. Ezen keresztül nevelte tanítványaiban a komolyzene iránti egyre növekvő szeretetet. Az előadássorozat témáját évről évre változtatta. Egyik évben „Régi zene Bachig”, másikban „Huszadik századi zene”, vagy „Schönberg, Stravinsky, Bartók” volta téma. A Bachról szóló előadás tervezet anyagát adták ki a „Designs to Music”·című munkájában… (lásd magyar nyelven: Parlando, 1988. 10-11. szám)… „Amit én kaptam tőle, arra ma is csak annyit tudok mondani röviden; Köszönöm, Varró Margit«”.

Nézzük tovább Varró hazaküldött levelét.

„Amióta itt vagyok, négyszer meghívtak a Music Teachers National Association kongresszusaira előadónak. (A legelső chicagói előadásom, amelyen sokat zongoráztam is, Bartók Mikrokozmoszáról szólt.) Mindenfélét dolgoztam, de anyagilag természetesen a zongoratanítás volt a legfontosabb. Ebben is sok különöset tapasztaltam. Felnőttekkel pont úgy lehet itt dolgozni, mint odaát. De a gyerekek - az egy más fejezet! Az órákon kell velük gyakorolni, ha az ember el akar érni valamit. Be kell vallanom, hogy az én módszeremből vajmi keveset tudtam itt keresztülvinni a gyerekekkel. Ezzel szemben a felnőttek - vagy mondjuk a 16 éven felüliek - igen lelkesen fogadják mindazt, ami őket akár technikailag, akár zeneileg előbbre viszi. Növendékeim nagy része a Chicago University-ről jön át hozzám. Akik diplomára pályáznak, azokat ettől az ősztől kezdve (1948) a Roosevelt College keretében fogom tanítani, ahol a melléktárgyakat hallgatják… Ki tudja, hogy fordult volna minden, ha 1939 őszén hazamegyek, ahogy szándékoztam…”

Varró Margit Chicagóban halt meg, 1978 májusában, 97 éves korában. Utolsó zongorista növendéke, Mr. David Solzman, aki jelenleg ugyanannak a Roosevelt egyetemnek földrajzprofesszora, a következőképpen emlékszik tanárára⁷.

„Bámulatra méltó, mennyire emlékszem mindarra, amit Margit mondott. Ez egyszerűen csodálatos. Ő úgy foglalkozott a növendékkel, mint emberrel. Emberi lénnyel, akinek emberi voltát kell respektálni, nem pedig tanítani kell. Kedvenc mondása volt: »Az életre tanítok a zenével és a zenét tanítom a zongorával!« Ez volt Margit, ez volt a tanításának esszenciája. Ha mostanában elkezdek tanulni valamit, amit nem dolgoztunk fel együtt, gyakran elveszettnek érzem magam. Hirtelen megjön a gondolat, hogyan csináljak valamit. És ezt gondolom: Köszönöm, Margit!

Mivel én voltam az utolsó tanítványa, úgy történt velem, mint a mesében. Margit nagyon öreg volt már és itt volt az idő, hogy minden „titkát” elmondja valakinek. Nekem adatott meg, hogy a titkait megtudjam. Mindennap mentem Hozzá egy időben, magnófelvételt készítettünk, amit később elküldött a barátainak. Lecke előtt mindig elmentün sétálni.

A barátja voltam és neki szüksége volt mozgásra. A séták alatt sok mindent megéreztem és megértettem a ritmussal és tempóval kapcsolatban. Én ekkor 34 éves voltam, ő több mint 90. Az első időben lassan, aztán az idők múlásával egyre lassabban mentünk. A tanításban az volt az elve, hogy nem kell erőszakkal a professzionalizmust hajszolni, de saját csúcsát mindenkinek kötelező elérni. Állandóan az élethez való tehetségről beszélt.

Néhány mondása egész életemen végigkísér: például, hogy „az ördög a könyékben van”, „nézd a kezed, az ujjaid csak buta állatok”, vagy„az én óráim nem a pszichológus fogadóórái, ami csak 50 perces, hanem teljes 60 perc”, vagy „játszhatsz az »orroddal« is, csak a darab szólaljon meg”… Annyira kedves volt! Ha egy gyerek jött hozzá, még ebben a magas korban is bámulatos, hogy tudott belehelyezkedni lelkivilágába. Hogy tudta mondani, kérni, hogy „mesélj nekem valami izgalmasat”.

L. Mayer, kritikus Margit könyvéről alkotott kritikájában mondta, hogy a könyv úgy van megírva, úgy olvasható, mintha ott ülne és beszélne az olvasóval. Margit humorosan ezt válaszolta: „Hódítani akartam, azt akartam, hogy szeressenek!”

A gyászszertartást én szerveztem. A baráti körből többen búcsúztattuk. Valaki felolvasta Margithoz írt költeményét:

Concerto in D Minor, Echoes in B Flat

Visszhangok B-dúrban, Concerto d-mollban

What is great

as you say,

unknown teacher

we shall not forget

that Wolfgang

for the love of God

taught.

has its price too

(1975)

Messages and remembrances

from an unknown voice

that teaches wisely

without teaching

what cannot be taught.

Spiritual houscleaning

that only cleanses

the furnishings

of those who

dwell within.

Oh Margit Varró…

you are a voice,

And from before

and after

soothing demons

with magic flutes

and the music of the spheres.

*

Mr Solzmantól beszélgetésünk után egy kazettát kaptam ajándékba, melyet „Charmes” címmel⁸ 1989 októberében, beszélgetésünk előtt két héttel barátai számára készített. A véletlen ugyanis úgy hozta, hogy pontosan Varró születésnapján, október 22-én ismerkedtem meg vele. A kazetta műsorának felét Bartók: Gyermekeknek című sorozatából válogatta össze. A 3, 5, 6, 3, 9, 11, 13, 14, 15, 17, 18, 21, 26, 30, 34, 36, 41, 42-es darab némelyikének szövegét angolra fordítva mellékelte…

Mi, magyarok, ezt is köszönhetjük Varró Margitnak.

1. Köszönetemet szeretném kifejezni Dános Lili tanárnőnek, Varró Margit volt növendékének, hogy a levelet rendelkezésemre bocsátotta.

2. CUMMINGTON SCHOOL

3. SHERWOOD MUSIC SCHOOL-ban kap állást.

4. Az AMERICAN WEEKLY NEWSPAPER riportja Varró Margittal (1940. okt. 25.) Nagy magyar művésznő Chicagóban.

részlet:

„… a Budapesti Liszt Ferenc Főiskolát nemcsak nagy honfitársunk alapított, hanem Liszt Ferenc szelleme is ott élt. Mesterem, később kollégám ugyanezen az iskolán Szendy Árpád, Lisztnek egyik legjelesebb magyar tanítványa volt, akitől a legtisztább Liszt-hagyományokat vettem át, és amíg élek, Liszt marad az eszményképem.”

… Liszt magyar köréről a művésznő sok eredeti érdekességet mond el. Ezeket tanulmányba foglalta egy neves amerikai folyóirat részére, amelynek régóta munkatársa.

Vajon Amerikában vannak-e Liszt-tanítványok - kérdeztük.

„Van itt egy kitűnő orosz pianista, Siloti. Igen magas korú, de még aktív művész. Itt van továbbá a kiváló Rosenthal is, akinek pompás zongorajátékán kívül páratlan humorában is gyönyörködtem, valahányszor összekerültem vele. De büszke vagyok arra, hogy a napokban itt Chicagóban, magam fedeztem fel egy élő Liszt-tanítványt. Pesti patrícius család gyermeke az illető, aki mint ifjú a pesti zeneakadémiára járt, szorgalmasan látogatta Liszt óráit is, és boldogan emlékezik meg arról a szép korról. Bár sose volt hivatásos zenész, még ma is naponta egy-két órát zongorázik a nyolcvan fölött járó gentleman. Nevét közölni nem vagyok feljogosítva.

Még sok mindenről beszélgettünk Liszttel kapcsolatban. Érdeklődéssel hallgattuk, hogy annak az iskolának, amely Mrs. Varrót szerződtette, megalapítója Mr. Sherwood is Liszt-tanítvány volt és hogy erre az intézet büszke…

5. 1947.

6. Mr. Robert Kostka jelenleg Oregon államban él, kérésünkre küldte el „Remembering Mrs. Varró” című tanulmányát (ford.: Simon Ágnes), Részlet.

7. Személyes beszélgetés alapján.

8. Charm = bűvölet, varázslat, talizmán (Országh szótár)

Ábrahám Mariann