„… az arra méltó kárpátaljai Credo Együttes nemzet szolgálata Magyar Örökség.”

 

CREDO – jelentése hitvallás, alapelv.

 

HOL HIT - OTT SZERETET

HOL SZERETET - OTT BÉKE

HOL BÉKE - OTT ÁLDÁS

HOL ÁLDÁS - OTT ISTEN

HOL ISTEN - OTT SZÜKSÉG NINCSEN

 

http://kmmi.org.ua/uploads/hirek/2015_december/thumbs/magyarorokseg4.jpg

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében 2015. december 19-én ismét átadásra kerültek a Magyar Örökség Díjak, amelyek egyik kitüntetettje a kárpátaljai Credo együttes lett

 

 

A most díjazott* Credo együttes és a működése hátterét biztosító Credo Alapítvány minden tekintetben összefügg Ivaskovics József nevével, aki a zenekar vezetője, zeneszerzője és az alapítvány elnöke. Élete a gyermekek zenei nevelése, művészeti műhelyek alapítása és a bibliai tanítás szolgálatában áll, hiszen erre hívta el az Úr Isten.  Megnyugodva és iránta sorstársi barátságot érezve tudatosodott bennem, hogy ő is az a személyiség, aki egy személyben igazgató, előadóművész, rakodó munkás, stúdióvezető, közösségszervező és mindenes. Apám szerint én is voltam csepűrágó, bukfencmester és csapos. És egyet biztosan állíthatunk Jóska barátom esetében is: ezt abbahagyni vagy kinőni nem lehet. Ugyanis eleinte a lázadó hős nem akarja abbahagyni – úgy 30-40 évig – aztán meg a körülötte lévők nem hagyják!

 

   CREDO – vagyis hitvallás. A kárpátaljai Ivaskovics József hitvallása szerint él és alkot, szervez és ellenáll, gitározik és énekel, tanít és tanul. Hitvallása az Istenbe vetett hitén és az evangélium terjesztésén kívül a kárpátaljai magyar közösségek megtartásának és megerősítésének hite, az egészséges vagy éppen hátrányos helyzetű és sérült gyermekek zenei képzésének hite, a kóruséneklés lélektől-lélekig ható erejének hite, az egymás mellett élő nemzetiségek békéjének hite, olyan eldugott falvak kulturális „felvirágoztatásának” hite, amilyenről Kányádi Sándor – Isten háta mögött című versében olvashatunk:

 

„…előrelátó vagy de mégis

nézz uram a hátad mögé is

ott is lakoznak

s örülnének a mosolyodnak.”

 

Kedves barátaim! Kárpátalján magyarnak lenni nagyon mást jelent, mint itthon, ahol természetes, hogy többségében magyarul beszélünk, örvendünk vagy bánkódunk, és sírunk vagy vigadunk. Kárpátalja még ma is a magyarság egyfajta elszakított egysége.

 

Ivaskovics József zenetanár, dalköltő, zeneszerző

 

Ivaskovics József megrázó szépséggel fogalmazza meg kérdéseit: „Nem titok, Kárpátalja elzárt szigete a Magyar Világnak. Hogyan éli ezt meg a „rezervátum” lakója? Mit érez, mit gondol? Milyen öröm és bánat emészti az anyaországba látogatót? Hogyan éli meg a határátkelést, ha Magyarországra, Erdélybe, Felvidékre, a Vajdaságba, vagy Muravidékre szeretne ellátogatni testvéreihez? Mit érez, amikor nem tudja megfizetni kis fizetéséből a méregdrága útlevelet, vízumokat, az útiköltséget és ezért le kell mondania a meghívásokat? Mit érez, amikor ezért a testvérei megorrolnak rá és megdorgálják lassúságáért, hosszú tétlen hallgatásáért? Mi fáj neki, amikor mindennap, újra meg újra el kell tűrnie egy idegen hatalom megaláztatásait; amikor "elveszti" gyermekét, és már nem érti unokája szavát?”

 

A 20 éves Credo együttes hittel és hitelesen énekel a felsorolt kérdésekről, hiszen az imádság a legszebb emberi szó, és az ének a legszebb emberi hang, és ők odaát a mindennapjaikban élik meg e kérdéseket. Hívjuk segítségül Tárczy Andor szép idevágó sorait: „Itt más az illata megannyi virágnak, / Más az íze csóknak, harapásnak, / Más itt a színe zászlónak, halálnak…”

 

Jellegzetes egyedi hangzásuk az egy szál gitárral, és egy ideje hegedűvel kísért többszólamú vagy éppen egyszólamú szép tiszta éneklés, melyben valóban ÉL a vers!

 

Ivaskovics József 1950-ben született Ungváron, tanárszülők gyermekeként, akik faluról falura jártak tanítani, így az általános iskola első öt évét öt különböző orosz intézményben járta ki. A hatodik osztálytól került vissza Ungvárra egy ukrán roma iskolába. Első dalai gyermekvers megzenésítések voltak. Óriási élmény volt számára, hogy író-olvasó találkozókra járthatott, ahol MAGYARUL hangzottak el a versek. Ne felejtsük el, hogy még a szovjet birodalom szétesése előtt járunk, amikor szigorú cenzúra is nehezítette a kulturális mozgásteret. A hatalom által elkaszált verseket a költők odaadták Józsefnek, aki boldogan meghangszerelte és az 1979-ben alakult Ivaskovics Trió előadta azokat. Csoda-e, hogy titkos ügynökök figyelték munkásságát.

 

Az irodalomhoz, költészethez és zenéhez mindig vonzódó fiatalember végül zenei főiskolán szerzett tanári és karvezetői diplomát. Egy ideig popzenei kényszerállást vállal az Ungvári Színháznál, de ezzel párhuzamosan mindvégig saját szerzeményeinek előadására, a verséneklésre koncentrál. Előadóművészi munkájának jogi hátteret biztosítandó létrehozzák az első önálló magyar vállalkozást, az IMPULZUS Zenei Kisszövetkezetet. Számunkra már az elnevezés is furcsa, mert itthon a szövetkezetek ajtót, ablakot, vagy állólámpát gyártottak, de semmiképpen nem zenével foglalkoztak.

 

    1990-ben meghívják zenetanárnak az Ungvári Magyar Iskolába. Elvállalta, de félreértve az elé tűzött célokat, elkezdtek énekelni, létrehozott egy sikeres diákkórust, s többé nem szabadult a gyerekektől. Amikor eltanácsolták az iskolából, a gyerekek elmentek a lakására és arra kérték, hogy folytassák. Így kerültek kis kerülővel a ma is otthont adó református parókiára. A csoport elnevezését is a diákok javasolták: a krédóban próbálók neve Credo legyen. Így jött létre a Credo Dalszínház. A református lelkész a befogadásért cserébe azt kérte, hogy segítsen megszervezni a templomi kórust. Belement. A kihirdetett napon nem ment el senki. – Nem baj – mondta a tiszteletes. – Itt van ön, itt vagyok én, és itt van a Jóisten – kezdjük a próbát. Elkezdték, és akkor valami csoda történt. József a profi zenekarvezető – aki egy hamis hangtól a falra mászott – örülni kezdett annak is, ha valaki odakíváncsiskodott, és nem érdekelte, hogy tud-e tisztán énekelni. Azóta az amatőr-profi kórus már a Müpa-ban is énekelt a Református énekek hangversenyen.

 

http://kmmi.org.ua/uploads/hirek/2015_december/magyarorokseg2.jpg

A Credo együttes a díjátadó ünnepségen az MTA Dísztermében (2015. XII. 19.)

   

Közben a krédósokkal színre vitték A tolvaj kuli és a hét nagyúr című mesemusicalt, amit felvettek az ungvári tv-ben is. Majd létrehozták az I. Nemzetközi Gyermekfesztivált, s megszületett a Bóbita, Kárpátalja első gyermeklapja. Hamarosan az Ungvári Közművelődési Tanodában (Főiskolán) találta magát. Arra kérték fel, hogy erősítse meg a magyar tagozatot. Ám legyen, gondolta. A magyar iskola után mi baj lehet még? Karvezetést és népzenét kellett előadnia. Előadta.

 

A tehetséges vidéki gyerekek fantasztikus erővel hatottak rá. Szinte el sem hitte, hogy ilyesmi létezhet a magyar közösségtől elzárt szigeten. Azt hitte, hogy már ismeri a kárpátaljai magyarságot. Hát kiderült, hogy tévedett. Mindaz, amit korábban tapasztalt, torz látszatnak bizonyult. Itt sem pont azt csinálta, amit elvártak tőle, de itt toleránsabbak voltak, s titokban működhetett a kamarakórus, majd beindították a Kárpátaljai Magyar Dalversenyt.

 

Közben a Credo kórus mellett három leány-diákjával (Togyeriska Hajnalkával, Lőrincz Erikával, Nagy Saroltával, illetve később Újvári Gyöngyivel) néha már egy-egy verset is elénekeltek. Megszületett az Ivaskovics József és a Trió nevű együttes. Dinnyés Jóskának (akivel 1988-ban kötöttek barátságot) nem tetszett a név. – Hogy mutassalak be? Ivaskovics és a barátnői, vagy hogy? – mondta Dinnyés kissé irigykedve. – Mi van a Credoval? Használd azt a nevet, az nagyon jó… És úgy lett. 1995-ben megalakult a CREDO együttes. Az egykori diákok ma már zenetanárok és hűségesen kitartanak a verséneklés hálás és hálátlan felvállalása mellett.

 

Az évek során számos lemezt készített az együttes önköltségen, szerzői kiadásban, korlátozott példányszámban. Színre vittek egy rock-operát és egy rock-oratóriumot is.

 

1998-ban fiatal diplomás, állást kereső zenetanárokkal létrehozták a CREDO Alapítványt, amelynek alapvető célja zeneiskolák alapítása eldugott kárpátaljai falvakban, és jogi háttér biztosítása az alapítvány művészeti csoportjai és fiatal tehetségek számára. Mindenféle támogatás nélkül 2008-ban elindították a Credo Fesztivált, lehetőséget nyújtva az egykori és ma is aktív tagoknak a bemutatkozásra, majd 2009-ben kibővítették a Népzenei és Néptánc Táborral.

 

A CREDO Alapítvány által működtetett 14 műhely: Kigejőci Gyöngykaláris Kórusiskola, Rafajnaújfalui Művészeti Iskola (2010-ig), Ungvári Zeneművészeti Alkotóstúdió, Borzsavári Népi Együttes, Mezővári Zenei Műhely, Szalókai Nyitnikék Művészeti Iskola, Beregdédai Zenei Műhely, Salamoni zongoraiskola, Ráti Szt. Mihály Gyermekotthon Zenede, Tiszahát Csángó Zenekar, Kikelet énekegyüttes, Nagygejőci férfikórus, Credo Verséneklő Társaság, Napraforgó Néptánc együttes

 

http://kmmi.org.ua/uploads/hirek/2015_december/magyarorokseg3.jpg

 

A CREDO együttes jelenlegi tagjai:

Ivaskovics József - gitár, ének

Varga Katalin – ének, furulya

Hajtó Georgina – ének, hegedű

Szabó Lívia – ének.

 

Isten áldja meg a CREDO együttes áldozatos munkáját, az Úr Istentől elhívott szolgálatát, amit tagjai a magyarság egy nemzetben élő egységének megőrzése érdekében végeznek.

 

Budapest, 2015. december 19.

 

Böszörményi Gergely

Magyar Örökség-díjas kiadó, producer

 

*****

 

Lőrincz Erika (a BorzsaVári Népzenekar vezetőjének felesége) így emlékezik a 20 évvel ezelőtti időkre:

 

1995. Találkozás

Az Ungvári Közművelődési Szakiskolát, és köztük néhányunkat, az a megtiszteltetés ért, hogy Ivaskovics József a magyar tagozat karvezetői tanára lett. Furcsán néztünk a szakállas magyar emberre, aki valahogy szabadságával, egyéniségével, sajátosságaival rögtön az ember szívébe lopta magát. Hamar kiderült néhányan nála fogunk karvezetést tanulni. Kis idő múlva kiderítettük ki Ő, mivel foglalkozik. Igazi kutató munka volt. Érdekes volt a személye, mert kilógott a többi tanár közül. Örömmel jártunk órákra, mert valami olyat képviselt, ami akkoriban hiányzott a köztudatból. Kikerülve az akkori rendszer karmai közül, ő nekünk újat tudott mondani a történelemről, az irodalomról, a költészetről, a zenéről. Lassanként formálódott a világlátásunk,(és néhányan így maradtunk.) Ez által kibújhattunk a skatulyából, és egy fontos dolgot értettem meg, az ember akkor szabad, ha Krisztus megszabadította, és „önmagától” is szabad lett. Ezt a szabadságot képviselte számunkra abban az időben, Ivaskovics József.

 

    Kutatómunkánk során felfedeztük, hogy Jóskánknak vannak kiadványai, könyvei, ezek között volt a „Tavaszváró”címet viselő, zenésített verseket tartalmazó könyv is. Ez a könyv olyan énekeket tartalmazott, amit mi eddig nem tanultunk, nem is igen hallottunk, stílusban, tartalomban is valami más volt. A versek szövegeiben valami olyan titkos üzenet rejlett, ami azt mondatta ki velünk, hogy ezeket énekelni kell, és mi nagy kiváltságnak örvendve, a forrástól tanulhattuk meg az énekeket.

 

Alakulás

Néhány órán belül megtanultuk a tananyagot, és elő is került a gitár. Érdekes volt az ismeretlen ösvény. Úgy tárultak fel előttünk ezek a kincsek, hogy tudtuk kevés lesz az iskolán belüli találkozás, és befogadott minket a Csapi köz 1/a „kiskonyhája”. Ez a helyiség lett szemtanúja számtalan olyan születésnek, ami után öröm fogja el az embert. Ez nagykorúvá válása után, sőt 20 évesen sem vesztette hitelét, és adott egy életre szóló tanítást. Sőt családot, hisz ezen az udvaron alakultak párkapcsolatok, házasságok, aminek eredményeképpen, született 17 gyermek.(A közös családhoz ekkor csatlakozott Kovács Sándor, Gál Sándor, Soós János, Molnár Sándor, stb.) Jó iskola volt ez annak a néhány embernek, akik az évek során jöttek mentek az együttesben. Egyikünk életéből sem múlt el nyomtalanul. Megtanított emberségre, kitartásra, magyarnak lenni, büszkeségre, alázatra…

 

Megalakult a Credo verséneklő együttes. Egyetlennek számított akkortájt, és talán számit még ma is, és büszke vagyok rá, hogy alapító tagja lehettem. Eleinte fel sem fogtuk, milyen nagy kincs tulajdonosai lehetünk.

 

Jóskát megtalálták a versek. Minket már dallammal felruházott állapotban várt egy - egy próbán. Bólintottunk, mert különös érzékkel tudta, és tudja összeházasítani a verset a dallammal, aztán igazi gyermekké akkor váltak a dalok, mikor másoknak átadhattuk.

 

Szívesen gondolok vissza egy – egy turnéra, előadásra, koncertsorozatra. Élmény volt.

 

20 év méltán díjazott munkásságát látom ma, mikor jelentőséget kapott az szakmaiság, az alázattal karöltve. Hosszú évek munkája, kitartása révbe ért. Köszönöm. Köszönjük.

--

 

 

 

A Credo együttes YouTube felvételeiből:

Credo együttes: Háziáldás

CREDO Együttes - Esti dallam

 

 

 



* 2015. december 19.-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében ismét átadásra kerültek a Magyar Örökség Díjak, amelyek egyik idei kitüntetettje a kárpátaljai Credo együttes volt. Az együttes által ünnepi hangulatúvá tett eseményen rajtuk kívül még hat díjazott kapta meg az elismerést: Gisztl Anna népi ihletésű ruhatervező, Lőrincze Lajos nyelvész (posztumusz), a vargyasi bútorfestő és fafaragó Sütő-család, a Varga-fivérek, a szegedi Somogyi-Könyvtár, illetve Cseh László úszó került be az Aranykönyvbe.