„… az arra méltó kárpátaljai Credo Együttes nemzet szolgálata Magyar Örökség.”
CREDO
– jelentése hitvallás, alapelv.
HOL
HIT - OTT SZERETET
HOL
SZERETET - OTT BÉKE
HOL
BÉKE - OTT ÁLDÁS
HOL
ÁLDÁS - OTT ISTEN
HOL
ISTEN - OTT SZÜKSÉG NINCSEN
A Magyar Tudományos Akadémia
(MTA) dísztermében 2015. december 19-én ismét átadásra kerültek a Magyar
Örökség Díjak, amelyek egyik kitüntetettje a kárpátaljai Credo együttes lett
A most díjazott*
Credo együttes és a működése hátterét biztosító Credo Alapítvány minden
tekintetben összefügg Ivaskovics József nevével, aki
a zenekar vezetője, zeneszerzője és az alapítvány elnöke. Élete a
gyermekek zenei nevelése, művészeti műhelyek alapítása és a bibliai
tanítás szolgálatában áll, hiszen erre hívta el az Úr Isten. Megnyugodva és iránta sorstársi barátságot
érezve tudatosodott bennem, hogy ő is az a személyiség, aki egy személyben
igazgató, előadóművész, rakodó munkás, stúdióvezető,
közösségszervező és mindenes. Apám szerint én is voltam csepűrágó,
bukfencmester és csapos. És egyet biztosan állíthatunk Jóska barátom esetében
is: ezt abbahagyni vagy kinőni nem lehet. Ugyanis eleinte a lázadó
hős nem akarja abbahagyni – úgy 30-40 évig – aztán meg a körülötte
lévők nem hagyják!
CREDO –
vagyis hitvallás. A kárpátaljai Ivaskovics József
hitvallása szerint él és alkot, szervez és ellenáll, gitározik és énekel, tanít
és tanul. Hitvallása az Istenbe vetett hitén és az evangélium terjesztésén
kívül a kárpátaljai magyar közösségek megtartásának és megerősítésének
hite, az egészséges vagy éppen hátrányos helyzetű és sérült gyermekek
zenei képzésének hite, a kóruséneklés lélektől-lélekig ható erejének hite,
az egymás mellett élő nemzetiségek békéjének hite, olyan eldugott falvak
kulturális „felvirágoztatásának” hite, amilyenről Kányádi
Sándor – Isten háta mögött című versében olvashatunk:
„…előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak.”
Kedves barátaim! Kárpátalján magyarnak lenni nagyon
mást jelent, mint itthon, ahol természetes, hogy többségében magyarul
beszélünk, örvendünk vagy bánkódunk, és sírunk vagy vigadunk. Kárpátalja még ma
is a magyarság egyfajta elszakított egysége.
Ivaskovics József zenetanár, dalköltő, zeneszerző
Ivaskovics
József megrázó szépséggel fogalmazza meg kérdéseit: „Nem titok, Kárpátalja
elzárt szigete a Magyar Világnak. Hogyan éli ezt meg a „rezervátum” lakója? Mit
érez, mit gondol? Milyen öröm és bánat emészti az anyaországba látogatót?
Hogyan éli meg a határátkelést, ha Magyarországra, Erdélybe, Felvidékre, a
Vajdaságba, vagy Muravidékre szeretne ellátogatni testvéreihez? Mit érez,
amikor nem tudja megfizetni kis fizetéséből a méregdrága útlevelet,
vízumokat, az útiköltséget és ezért le kell mondania a meghívásokat? Mit érez,
amikor ezért a testvérei megorrolnak rá és megdorgálják lassúságáért, hosszú
tétlen hallgatásáért? Mi fáj neki, amikor mindennap, újra meg újra el kell
tűrnie egy idegen hatalom megaláztatásait; amikor "elveszti"
gyermekét, és már nem érti unokája szavát?”
A 20 éves Credo együttes hittel és hitelesen énekel a felsorolt kérdésekről, hiszen az imádság a legszebb emberi szó, és az ének a legszebb emberi hang, és ők odaát a mindennapjaikban élik meg e kérdéseket. Hívjuk segítségül Tárczy Andor szép idevágó sorait: „Itt más az illata megannyi virágnak, / Más az íze csóknak, harapásnak, / Más itt a színe zászlónak, halálnak…”
Jellegzetes egyedi hangzásuk az egy szál gitárral, és egy ideje hegedűvel kísért többszólamú vagy éppen egyszólamú szép tiszta éneklés, melyben valóban ÉL a vers!
Ivaskovics József 1950-ben született Ungváron, tanárszülők gyermekeként, akik faluról falura jártak tanítani, így az általános iskola első öt évét öt különböző orosz intézményben járta ki. A hatodik osztálytól került vissza Ungvárra egy ukrán roma iskolába. Első dalai gyermekvers megzenésítések voltak. Óriási élmény volt számára, hogy író-olvasó találkozókra járthatott, ahol MAGYARUL hangzottak el a versek. Ne felejtsük el, hogy még a szovjet birodalom szétesése előtt járunk, amikor szigorú cenzúra is nehezítette a kulturális mozgásteret. A hatalom által elkaszált verseket a költők odaadták Józsefnek, aki boldogan meghangszerelte és az 1979-ben alakult Ivaskovics Trió előadta azokat. Csoda-e, hogy titkos ügynökök figyelték munkásságát.
Az irodalomhoz, költészethez és zenéhez mindig vonzódó fiatalember végül zenei főiskolán szerzett tanári és karvezetői diplomát. Egy ideig popzenei kényszerállást vállal az Ungvári Színháznál, de ezzel párhuzamosan mindvégig saját szerzeményeinek előadására, a verséneklésre koncentrál. Előadóművészi munkájának jogi hátteret biztosítandó létrehozzák az első önálló magyar vállalkozást, az IMPULZUS Zenei Kisszövetkezetet. Számunkra már az elnevezés is furcsa, mert itthon a szövetkezetek ajtót, ablakot, vagy állólámpát gyártottak, de semmiképpen nem zenével foglalkoztak.
1990-ben
meghívják zenetanárnak az Ungvári Magyar Iskolába. Elvállalta, de félreértve
az elé tűzött célokat, elkezdtek énekelni, létrehozott egy sikeres
diákkórust, s többé nem szabadult a gyerekektől. Amikor eltanácsolták az
iskolából, a gyerekek elmentek a lakására és arra kérték, hogy
folytassák. Így kerültek kis kerülővel a ma is otthont adó református
parókiára. A csoport elnevezését is a diákok javasolták: a krédóban próbálók
neve Credo legyen. Így jött létre a Credo Dalszínház. A református lelkész a
befogadásért cserébe azt kérte, hogy segítsen megszervezni a templomi kórust.
Belement. A kihirdetett napon nem ment el senki. – Nem baj – mondta a
tiszteletes. – Itt van ön, itt vagyok én, és itt van a Jóisten – kezdjük a
próbát. Elkezdték, és akkor valami csoda történt. József a profi
zenekarvezető – aki egy hamis hangtól a falra mászott – örülni kezdett
annak is, ha valaki odakíváncsiskodott, és nem érdekelte, hogy tud-e tisztán
énekelni. Azóta az amatőr-profi kórus már a Müpa-ban
is énekelt a Református énekek hangversenyen.
A Credo együttes a díjátadó ünnepségen az MTA Dísztermében
(2015. XII. 19.)
Közben a krédósokkal színre vitték A
tolvaj kuli és a hét nagyúr című mesemusicalt, amit felvettek az
ungvári tv-ben is. Majd létrehozták az I. Nemzetközi Gyermekfesztivált, s
megszületett a Bóbita, Kárpátalja első gyermeklapja. Hamarosan az Ungvári
Közművelődési Tanodában (Főiskolán) találta magát. Arra kérték
fel, hogy erősítse meg a magyar tagozatot. Ám legyen, gondolta. A magyar
iskola után mi baj lehet még? Karvezetést és népzenét kellett előadnia.
Előadta.
A tehetséges vidéki gyerekek fantasztikus erővel
hatottak rá. Szinte el sem hitte, hogy ilyesmi létezhet a magyar
közösségtől elzárt szigeten. Azt hitte, hogy már ismeri a kárpátaljai
magyarságot. Hát kiderült, hogy tévedett. Mindaz, amit korábban tapasztalt, torz
látszatnak bizonyult. Itt sem pont azt csinálta, amit elvártak tőle, de
itt toleránsabbak voltak, s titokban működhetett a kamarakórus, majd
beindították a Kárpátaljai Magyar Dalversenyt.
Közben a Credo kórus mellett három leány-diákjával (Togyeriska Hajnalkával, Lőrincz Erikával, Nagy
Saroltával, illetve később Újvári Gyöngyivel) néha már egy-egy verset is
elénekeltek. Megszületett az Ivaskovics József és a
Trió nevű együttes. Dinnyés Jóskának (akivel 1988-ban kötöttek barátságot)
nem tetszett a név. – Hogy mutassalak be? Ivaskovics
és a barátnői, vagy hogy? – mondta Dinnyés kissé
irigykedve. – Mi van a Credoval? Használd azt a
nevet, az nagyon jó… És úgy lett. 1995-ben megalakult
a CREDO együttes. Az egykori diákok ma már zenetanárok és hűségesen kitartanak
a verséneklés hálás és hálátlan felvállalása mellett.
Az évek során számos lemezt készített az együttes
önköltségen, szerzői kiadásban, korlátozott példányszámban. Színre vittek
egy rock-operát és egy rock-oratóriumot is.
1998-ban fiatal diplomás, állást kereső
zenetanárokkal létrehozták a CREDO Alapítványt, amelynek alapvető célja
zeneiskolák alapítása eldugott kárpátaljai falvakban, és jogi háttér
biztosítása az alapítvány művészeti csoportjai és fiatal tehetségek számára.
Mindenféle támogatás nélkül 2008-ban elindították a Credo Fesztivált,
lehetőséget nyújtva az egykori és ma is aktív tagoknak a bemutatkozásra,
majd 2009-ben kibővítették a Népzenei és Néptánc Táborral.
A CREDO Alapítvány által működtetett 14
műhely: Kigejőci Gyöngykaláris Kórusiskola, Rafajnaújfalui
Művészeti Iskola (2010-ig), Ungvári Zeneművészeti Alkotóstúdió, Borzsavári Népi Együttes, Mezővári Zenei Műhely, Szalókai Nyitnikék Művészeti
Iskola, Beregdédai Zenei Műhely, Salamoni
zongoraiskola, Ráti Szt. Mihály Gyermekotthon Zenede,
Tiszahát Csángó Zenekar, Kikelet énekegyüttes, Nagygejőci
férfikórus, Credo Verséneklő Társaság, Napraforgó Néptánc együttes
A
CREDO együttes jelenlegi tagjai:
Ivaskovics
József - gitár, ének
Varga
Katalin – ének, furulya
Hajtó
Georgina – ének, hegedű
Szabó
Lívia – ének.
Isten áldja meg a CREDO együttes áldozatos munkáját, az Úr Istentől elhívott szolgálatát, amit tagjai a magyarság egy nemzetben élő egységének megőrzése érdekében végeznek.
Budapest,
2015. december 19.
Böszörményi Gergely
Magyar
Örökség-díjas kiadó, producer
*****
Lőrincz Erika (a BorzsaVári
Népzenekar vezetőjének felesége) így emlékezik a 20 évvel ezelőtti
időkre:
1995. Találkozás
Az
Ungvári Közművelődési Szakiskolát, és köztük néhányunkat, az a
megtiszteltetés ért, hogy Ivaskovics József a magyar
tagozat karvezetői tanára lett. Furcsán néztünk a szakállas magyar
emberre, aki valahogy szabadságával, egyéniségével, sajátosságaival rögtön az
ember szívébe lopta magát. Hamar kiderült néhányan nála fogunk karvezetést
tanulni. Kis idő múlva kiderítettük ki Ő, mivel foglalkozik. Igazi
kutató munka volt. Érdekes volt a személye, mert kilógott a többi tanár közül.
Örömmel jártunk órákra, mert valami olyat képviselt, ami akkoriban hiányzott a
köztudatból. Kikerülve az akkori rendszer karmai közül, ő nekünk újat
tudott mondani a történelemről, az irodalomról, a költészetről, a
zenéről. Lassanként formálódott a világlátásunk,(és néhányan így
maradtunk.) Ez által kibújhattunk a skatulyából, és egy fontos dolgot értettem
meg, az ember akkor szabad, ha Krisztus megszabadította, és „önmagától” is
szabad lett. Ezt a szabadságot képviselte számunkra abban az időben, Ivaskovics József.
Kutatómunkánk során felfedeztük, hogy
Jóskánknak vannak kiadványai, könyvei, ezek között volt a „Tavaszváró”címet
viselő, zenésített verseket tartalmazó könyv is. Ez a könyv olyan énekeket
tartalmazott, amit mi eddig nem tanultunk, nem is igen hallottunk, stílusban,
tartalomban is valami más volt. A versek szövegeiben valami olyan titkos üzenet
rejlett, ami azt mondatta ki velünk, hogy ezeket énekelni kell, és mi nagy
kiváltságnak örvendve, a forrástól tanulhattuk meg az énekeket.
Alakulás
Néhány
órán belül megtanultuk a tananyagot, és elő is került a gitár. Érdekes
volt az ismeretlen ösvény. Úgy tárultak fel előttünk ezek a kincsek, hogy
tudtuk kevés lesz az iskolán belüli találkozás, és befogadott minket a Csapi köz
1/a „kiskonyhája”. Ez a helyiség lett szemtanúja számtalan olyan születésnek,
ami után öröm fogja el az embert. Ez nagykorúvá válása után, sőt 20 évesen
sem vesztette hitelét, és adott egy életre szóló tanítást. Sőt családot,
hisz ezen az udvaron alakultak párkapcsolatok, házasságok, aminek
eredményeképpen, született 17 gyermek.(A közös családhoz ekkor csatlakozott
Kovács Sándor, Gál Sándor, Soós János, Molnár Sándor, stb.) Jó iskola volt ez
annak a néhány embernek, akik az évek során jöttek mentek az együttesben.
Egyikünk életéből sem múlt el nyomtalanul. Megtanított emberségre,
kitartásra, magyarnak lenni, büszkeségre, alázatra…
Megalakult
a Credo verséneklő együttes. Egyetlennek számított akkortájt, és talán
számit még ma is, és büszke vagyok rá, hogy alapító tagja lehettem. Eleinte fel
sem fogtuk, milyen nagy kincs tulajdonosai lehetünk.
Jóskát
megtalálták a versek. Minket már dallammal felruházott állapotban várt egy -
egy próbán. Bólintottunk, mert különös érzékkel tudta, és tudja összeházasítani
a verset a dallammal, aztán igazi gyermekké akkor váltak a dalok, mikor
másoknak átadhattuk.
Szívesen
gondolok vissza egy – egy turnéra, előadásra, koncertsorozatra. Élmény
volt.
20
év méltán díjazott munkásságát látom ma, mikor jelentőséget kapott az
szakmaiság, az alázattal karöltve. Hosszú évek munkája, kitartása révbe ért.
Köszönöm. Köszönjük.
--
A Credo együttes YouTube felvételeiből:
* 2015. december 19.-én
Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében ismét átadásra
kerültek a Magyar Örökség Díjak, amelyek egyik idei kitüntetettje a kárpátaljai Credo együttes volt. Az együttes által
ünnepi hangulatúvá tett eseményen rajtuk kívül még hat díjazott kapta meg az
elismerést: Gisztl Anna népi ihletésű
ruhatervező, Lőrincze Lajos nyelvész (posztumusz), a vargyasi bútorfestő és fafaragó Sütő-család, a
Varga-fivérek, a szegedi Somogyi-Könyvtár, illetve
Cseh László úszó került be az Aranykönyvbe.