Mini a CAFe-ban 4.3.

 

http://www.parlando.hu/2016/2016-1/Mini_a_CAFe-ban_4-1_elemei/image002.gif

 

A második esthez egy napra már következett is a fesztivál harmadik része, az immár jól ismert helyszínen. Most is volt vendégalkotó a délszláv térségből, ezúttal Montenegróból. Ezt a hangversenyt Lustyik Ákos A te másságodban című, Áfra János verseire írott dalciklusa nyitotta meg. A dalok címei: Egymást szentesítik;  Föld, víz, levegő; A te másságodban; Az ijesztő sokaság; Összeroskad. Az új költőnemzedék neves képviselőjének alkotásaihoz különösen jól illeszkednek ezek a „politonális-modális” megzenésítések, miknek különlegességét tovább fokozza a szokatlan hangfaj, a kontratenor alkalmazása. A művet Daragó Zoltán kontratenor és Emszt András zongorista kitűnő előadásában hallhattuk.

 

A következő darab Alpár Balázs Átmenetek című kompozíciója volt. A különleges hanghatás elérése érdekében szívesen alkalmazza a zongora húrjainak pengetését. A címnek megfelelően különböző karakterek és stílusok egymásbaalakulását kívánja megjeleníteni. Az előadók Jámbor Janka – cselló és Nagy Míra – zongora voltak.

 

Harmadikként hangzott el Horváth Bálint műve, a Suite.  A 17. század óta létező, különböző karakterű táncokból álló többtételes sorozat sokat változott az eltelt idő alatt. Mind a tételek száma, mind karakterük többször módosult. Mára sem a régi táncok jellegét, sem a mű tonális egységét nem kötelező megtartani. Ezzel a szabadsággal nagyban él Horváth Bálint is, bár közös motívumok fölfedezhetők. A hét tétel címe: 1. A mennybolton…; 2. Korál – Párbeszéd; 3. Hommage ŕ Schubert; 4. All’ongarese; 5. Éva – Körtéfa; 6. Fehér virág; 7. Kis fanfár. A szerző ismertetője szerint az első tételt Buda Ferenc verse ihlette, a második és negyedik a népdalszerűségen és a bartóki kromatikán alapul, míg a harmadik a bécsi mester D.840 C-dúr zongoraszonátája (Reliquie) I. tételének főtémáját dolgozza föl. Az ötödik ismét népdalfogantatású, majd a hatodikat újra egy vers ihlette, Kormos Istváné. A befejező hetedik „kifehérített”, diatonikus lezárása a műnek. A darabot Szalay András kitűnő előadásában hallhattuk.

 

A hangverseny első felének volt a lezárása Nina Perovic Szonáta fuvolára, klarinétra és zongorára című darabja. Egytételes, az ismertető szerint a szerző neoklasszicista korszakából származó alkotás. A darab ennek megfelelően könnyen befogadható, hangszerszerű szólamokkal, változatos, végig érdekes mondanivalóval. A művet Matuz Gergely fuvolán, Varga Gábor klarinéton és Kéry János zongorán adta elő, hibátlanul.

 

A szünet után Huszár Lajos Ballada című cimbalomra írott darabja szólalt meg Szalay András értő előadásában. A mű egyetlen háromtagú formából áll, mely a szerző leírása szerint először két strófát mutat be a kurucos rubato témából, majd gyors, ritmikus anyagokból építkezik, míg a harmadik részben újra visszatér a lassú, kurucos anyag, szabad, fantáziaszerű formában.

 

Másodikként Eötvös Péter karakterdarabja, vidám zsánerképe, bátran mondhatni zenei vicce hangzott el, A kefelábú pillangók tánca. A szerző szellemesen formálja meg a lepkék csapongó röptét rövid zongoradarabjában, ami nagy derültséget okozott a közönség soraiban. Kiss Péter zongorázott.

 

A következő darab Sugár Miklós Rábeszélés című alkotása volt, melynek azért lett ez az elnevezése, mert szerzőjét Matuz Gergely rábeszélte megírására. S hogy milyen jól tette, azt ismét nagy megelégedettséggel állapíthattuk meg, hiszen a négy különböző karakterű tételből álló művet mindig élmény hallani. Most Dratsay Ákos fuvola, és Madarász Éva kitűnő előadásában hallhattuk.

Az utolsó előtti mű Fekete Gyula All’ungherese című alkotása volt. A népzenei indíttatású darab két a népzenéből már jól ismert hangszeren – klarinéton és cimbalmon – szólal meg, ezzel is kihangsúlyozva a hagyományokba ágyazottságot. Az atonális darab, melyben konkrét népdalt nem tudunk felismerni, mégis egyértelműen magyaros, népzenénkben gyökerező. Előadói Varga Gábor klarinét-, és Szalay András cimbalomművészek voltak.

 

A délutáni hangverseny záró darabja Horváth Márton Levente Imaragana című kompozíciója volt. Mivel „szólókantátáját” a szerző egy nem létező nyelven írta, a címet javaslatára egy alcímmel egészíthetjük ki: Ima gyógyulásért. A szokatlan eljárás indoka, hogy „a már meglévő szöveg jelentése és a prozódia nyűgje ne befolyásolja a dallami invenciót.” Néhol ez kissé zavaró – ahol nagyon szembetűnő a kitaláltság –, összességében azonban elérte célját. A zene archaizáló, bensőséges,  jól érzékelteti az ima megmutatni kívánt különböző formáit. A fohászt, könyörgést, dicsőítést és belenyugvást. A művet Bodrogi Éva énekelte, Koltai Katalin gitáron, Bartek Zsolt klarinéton, Rohmann Ditta csellón adta elő.

 

Eisenbacher Zoltán

 

Lustyik Ákos                               A te másságodban

Alpár Balázs                               Átmenetek

Horváth Bálint                            Suite

Nina Perovic                               Sonata for Flute, Clarinet and Piano

Huszár Lajos                               Ballada

Eötvös Péter                                A kefelábú pillangók tánca

Sugár Miklós                               Rábeszélés

Fekete Gyula                               All’ungharese

Horváth Márton Levente Imaragana

 

 

Darago Zoltán                             kontratenor

Emszt András                              zongora

Jámbor Janka                              gordonka

Nagy Míra                                   zongora

Szalay András                             cimbalom

Matuz Gergely                            fuvola

Varga Gábor                               klarinét

Kéry János                                  zongora

Kiss Péter                        zongora

Dratsay Ákos                              fuvola

Madarász Éva                             zongora

Bodrogi Éva                                szoprán

Koltai Katalin                             gitár

Bartek Zsolt                                klarinét

Rohmann Ditta                           gordonka

 

Várkert Bazár

2015. október 13

--

Mini a CAFe-ban 4.1. (Eisenbacher Zoltán

Mini a CAFe-ban 4.2 (Eisenbacher Zoltán