MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KINCSESTÁR – 1980

BUDAPESTI KÓRUSOK

TANÁCSA IFJÚSÁGI

KÓRUSOK II. PARLAMENTJE

Rövidített jegyzőkönyv

és határozatok

1980. február 23.

Kiadja: BUDAPESTI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT –

BMK

Oldalszám: 82

Méret: 14×20 cm

HELYSZÍN: Budapesti Művelődési Központ

1119 Budapest, Etele út 55

Rendező szerv: a BUDAPESTI KÓRUSOK TANÁCSA

Megjelent: kézirat gyanánt 600 példányban.

(Egyes hozzászólások szó szerint magnetofonról

leírva kerültek a jegyzőkönyvbe- ezzel is érzékel-

tetve a felszólalások spontán jellegét, néha

szubjektív hangvételét. Néhány résztvevő újra-

fogalmazva küldte meg hozzászólását

a kiadvány számára.)

Napjaink zenei szakemberei előtt is példamutató lehet a rendezvény résztvevőinek felkészültsége, szakszerűsége és a különböző iskolatípusokra-, és korosztályokra „szabott” differenciált szakmai javaslatai. (A szerk.)

A tanácskozásra meghívást kapott (összesen mintegy 180 érdekelt szakember):

Az általános iskolai ének-zene munkaközösségek vezetői, kerületenként egy-egy általános iskolai kórusvezető, a gimnáziumok kórusvezető tanárai, a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek kórusainak vezetői, az egyetemek-főiskolák kórusainak művészeti vezetői és ifjúsági titkárai, a művelődési házakban működő ifjúsági kórusok karnagyai és ifjúsági titkárai.

Meghívást kapott még a Budapesti Kórusok Tanácsa öt szekciójának vezetője, azok helyettesei, a BKT Elnökségének valamennyi tagja, a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya a SZBT, a KISZ Budapesti Bizottsága, az Országos Pedagógiai Intézet, a Fővárosi Pedagógiai Intézet, a Szakoktatási Pedagógiai Intézet, a KÓTA, a Magyar Úttörők Szövetségnek Budapesti Elnöksége képviselője.

A TANÁCSKOZÁS ELNÖKSÉGE

Venczel István, Budapest Főváros Tanácsa VB Művelődésügyi Főosztálya helyettes vezetője, a Budapesti Kórusok Tanácsának elnöke, Szőnyi Erzsébet tanszékvezető egyetemi tanár, a Budapesti Kórusok Tanácsa (BKT) alelnöke

Maróti Gyula a KÓTA főtitkára

Dobray István egyetemi docens, a BKT titkára

Székely Miklós, a BKT Ifjúsági Bizottságának vezetője

Forgács István, a KISZ Budapesti Bizottsága Agit. Prop. és Kulturális Osztályának vezetője.

A SZEKCIÓK VEZETŐSÉGE

Általános iskolai szekció:

Vezeti: Ördög László vezető szakfelügyelő

Elnök: Szőnyi Erzsébet tanszékvezető egyetemi tanár

Társelnök: Jánosa Edit Budapesti Úttörőszövetség

Gimnáziumi szekció:

Vezeti: Csik Miklós tanár

Elnök: Anker Albert szakfelügyelő

Társelnök: Forgács István KISZ Budapesti Bizottság osztályvezetője

Szakközépiskolai szekció:

Vezeti: Székely Miklós tanár

Elnök: Tóth István vezető szakfelügyelő

Társelnök: Kónya Valéria, a KISZ Budapesti Bizottság munkatársa

Szakmunkásképző intézeti szekció:

Vezeti: Szabó Sándorné SZPI osztályvezető

Elnök: dr. Bak András szakfelügyelő

Társelnök: Bércesi Győző SZBT politikai munkatárs

Művelődési házi ifjúsági kórusok szekciói:

Vezeti: Cseszka Edit szakfelügyelő

Elnök: Kis Benedekné Budapesti Művelődési Központ (BMK)

Társelnök: Bosnyák Péter SZBT politikai munkatársa

Főiskolai és egyetemi kórusok szekciója:

Vezeti: Timár Imre főiskolai tanár

Elnök: Dr. Baross Gábor ELTE osztályvezetője

Társelnök: Monostori Károly KISZ Budapesti Bizottság osztályvezető helyettese

Pontban 8.30-kor Venczel István elnök megnyitotta a II. Ifjúsági Dalos-parlamentet.

Egyben két protokolláris kötelezettségének tett eleget: a következő szavakkal:

„Először, mindnyájunk nevében tiszta szívből gratulálok Maróti Gyula elvtársnak, aki a héten kapott magas kormánykitüntetést abból az alkalomból, hogy kérésére nyugdíjba vonult, és március 1-től másnak adja át a stafétabotot.

/taps/ Ez a lelkes taps korábbi munkájának, a kórusmozgalom érdekében kifejtett tevékenységének és méltó kitüntetésének szól, mi pedig aggodalommal várjuk, hogy ki lesz az utódja, hogy a munka ugyanolyan jól folytatódjék, mint az elmúlt tíz év alatt.”

Másodszor az elnök gratulált A KISZ Budapesti Igazgatóságának és a Budapesti Kórusok Tanácsa Ifjúsági Bizottságának az egy héttel korábban, február 13-án, a Sportcsarnokban tartott hangversenyéhez. (...) „Nagyon felemelő érzés volt hallgatni, amint kétezer fiatal egyszerre énekelt. Ez az esemény számomra azt bizonyította, hogy énekkari mozgalmunknak az iskolában rakjuk le széles alapjait, amire további

munkánkat építhetjük.”

A tanácskozás első előadójaként szólt:

DOBRAY ISTVÁN (Részletek az előadásból)

(…) Reméljük, e tanácskozás nem tágítja a problémák sorát / nem hallgatva el az akadályokat /, hanem tapasztalatcsere lesz, számadás arról, hogy egyrészt mit tettünk, tehettünk két év óta önerőből, másrészt mit tettek, tehettek állami és társadalmi szerveink az I. parlamenten elhangzott javaslatok megoldása, az ifjúsági kórusmozgalom fejlesztése terén.

Mi az, amiben előreléptünk?

A BKT-on belül megerősödött Ifjúsági Bizottságunk, és jelentős munkatervi feladatokat vállal az idei tanévben. Valamennyi iskolatípus érdekeit 1-1 tanár képviseli benne. Új bizottságunk a Szervezési és Propaganda Bizottság kapcsolatot teremtett valamennyi kerülettel. Valamennyi ének-zenei munkaközösség vezetőt sikerült e bizottságba bevonni. (…)

Időszerű kérdések, megoldandó feladatok

1.) Fel kellene mérni ének-zenei nevelésünk jelenlegi szintjét, annál is inkább, mert a karének színvonala e munka függvénye, Kérdések: Milyen készségekkel hagyják el tanulóink az iskolát? Reálisak-e a követelményeink? A zenei nevelés hatása miben és hogyan jelentkezik tudásban, műveltségben, igényekben? Nem a BKT feladata ezek elemzése, de szeretnénk, ha az OPI, a FPI, a szakfelügyelet e kérdésekre választ keresne, miután a karének szakmai, művészi színvonalát nagyban befolyásolja és meghatározza az énekes képzés mindennapi munkája, eredményessége.

2.) Szeretnénk igazgatóink, tantestületeink énekkari érdekeltségét növelni. Ezért kérjük a Művelődési Főosztályt, adjon ki módszertani levelet, ajánlást, intézkedést az általános iskolai, gimnáziumi igazgatók számára is – a szakközépiskolai énekkarok szervezésének tárgyában kiadott intézkedéshez hasonlóan – azzal, hogy minden kerület igazgatói szinten vizsgálja meg a karének szervezési, tartalmi és közművelődési helyzetét és tisztázzák a tanulók részvételének, a tantestületek és vezetők érdekeltségének kérdéseit.

3) Folyamatos feladatunknak tartjuk:

a.) a magunk eszközeivel segíteni, hogy azokban az iskolákban, ahol még nincs, szervezetten kapjon helyet az ének-zenei nevelés, a művészeti nevelés részeként,

b.) új kórusok létesítését /elsősorban szakközépiskolában, szakmunkásképző intézetekben, kollégiumokban),

c.) a meglévő kollégiumok stabilizálását, szakmai segítését, a vezetők továbbképzése útján,

d.) megkeresni az utánpótlás intézményen belüli módjait, valamint az intézményeket elhagyó tanulók átlépésének, irányításának, megtartásának módszereit, az ifjúsági és felnőtt kórusmozgalom kapcsolatának további lehetőségeit,

e.) továbbra is szorgalmazzuk az énekkari közösségi élet, a belső élet gazdagításának jó módszereit, hogy ezzel is az éneklés örömét, a szerzett élmények tartósságát biztosítsuk,

f.) az ifjúsági kórusmozgalom fejlesztésének munkatervi programjáról, eddigi eredményeinkről Székely Miklós az Ifjúsági Bizottság elnöke fog még beszámolni.

Mindent összefoglalva e tanácskozás is megerősít valamennyiünket abban, hogy érdemes időt, munkát – sőt életet – áldozni a zene személyiséget, embert formáló hatásának bizonyítására, érvényesítésére.

SZŐNYI ERZSÉBET

Kedves Kollégák!

Nem volt szándékom szót kérni, mégis úgy érzem, hogy egyetlen gondolattal foglalkoznom kell itt.

Külföldön, amikor előadásokat tartottam, egyetemeken tanítottam, a kérdések és a hozzászólások közül soha nem maradt el a megjegyzés „jó, jó, ez mind nagyon szép, de hát Magyarországnak könnyű, mert van egy Bartókja és egy Kodálya”. Most szép kerek, 100. évforduló következik 1981 és 1982-ben, ezt a lehetőséget, ezt a nevelési eszközt semmi esetre sem hagyhatja ki a kórusmozgalom. Az ünneplést ne engedjük át teljesen csak az állami szerveknek, hogy bélyeggel, emlékülésekkel, és plakátokkal hívják fel a tízmillió magyar figyelmét arra, ami kultúránk legfőbb, legtermékenyebb értékeit jelenti. A mi munkánk legfontosabb része az, hogy itt ezekben a kissejtekben az ifjúság számára továbbadjuk ezt a nagy örökséget.

Az lenne a javaslatom, hogy – bár már eléggé késlekedve – kezdjük el a munkánkat mi is. A centenáriumok ünneplésére már megalakultak a különböző állami bizottságok, és megtörtént már mindenfajta előretervezés, de nekünk iskolákban dolgozóknak nincs olyan nagy szükségünk anyagi tervek készítésére. Rajtunk múlik minden. Tekintsük a ’80/81-es tanévet a magunk számára évfordulós esztendőnek, és ünnepeljük a magunk eszközeivel Bartók születésének 100. évfordulóját, és a ’82-es naptári évet szenteljük Kodály Zoltán emlékének. Maga az évforduló a naptári év végén lesz, és ez lehetőséget ad arra is, hogy újra az egész tanév tartalmi meghatározója legyen az ünneplés. Sok olyan ötlet születhet meg ez idő alatt a jelenlévők részéről, amely új utakat mutathat az egész kórusmozgalomnak. Hiszen, ha szétnézek, most kulcsembereket látok itt mindenütt magam körül, olyanokat, akik tényleg meghatározzák és egy kicsit magukban is hordozzák a budapesti kórusmozgalom sorsát, perspektíváját. Kezükre van bízva az, hogy ezekből az évfordulókból mi lesz, nevelési lehetőség-e vagy csak üres ünneplés, hivatalos megemlékezés.

Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az Ének-Zene Tanításban olvastam Bárdos Lajos új kiadványáról, amely az összes Bartók gyűjtötte népdalokat a Bartók-oeuvre-ön keresztülteszi hozzáférhetővé. Tehát azok az iskolai kórusok, amelyek nem képesek arra, hogy a Ne menj el-t elénekeljék – bár azt hiszem ilyen már Budapesten nincs – azok el tudják énekelni azt a népdalt, ami a Mikrokozmosz 4. füzetében zongorakísérettel szerepel, és akkor már a Mikrokozmoszt ismerik meg. Tehát ilyenformán teljesen kinyitjuk a kaput a Bartók- művek előtt is.

A közelmúltban volt a Magyar Kodály Társaság elnöki ülése, és ott abban döntöttünk, hogy ugyanúgy fogjuk támogatni a Bartók évfordulóra való felkészülést, mint ahogy a nevében rejlő Kodály Társaság a Kodály-évfordulót szorgalmazza. Ezzel is hangsúlyozni kívánjuk, hogy Bartók és Kodály neve és személye elválaszthatatlan a magyar kultúrtörténetben. Azt se feledjük el, hogy amennyivel nehezebb lesz Bartók műveket széles körben, országszerte énekeltetni, annyival könnyebb lesz Budapesten ezt megvalósítani, és Budapest például szolgálhat az országnak, hogy hogyan kell erre az évfordulóra felkészülni. Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a Bartók- ünnepségek szolgálhatnak majd nagyon sok hasznos gyakorlati tapasztalattal a már könnyebb Kodály-ünnepségekhez mindenhol. Mert, ha a Bicinia első füzetéből valaki elénekli azt, hogy Ez a lábam, ez, ez, ez... az is letett valamit a Kodály-évfordulóra, vagy ha egy iskola lapról éneklési versenyt rendez. De Bartók emlékének áldozni egy fokkal nehezebb, és éppen ezért is lenne szükség arra, hogy Budapest ebben elől járjon, Épp ezért javasolnám, hogy próbáljuk átgondolni – egyéni kezdeményezés alapján – melyik iskola vagy iskolatípus érzi hivatottnak magát arra, hogy kihívja a többi, vele egyenrangú iskolákat egy-egy ilyen bemutatóra vagy versenyre, amelyet az 1980/81-es tanévben meg lehetne rendezni, és a ’82-es naptári évben befejezni.

Saját kezdeményezésből, központi irányítás nélkül mindenki többet tehetne így az évfordulókért, mintha a kórusmozgalom számára szerveznek hivatalosan egy nagy alkalmat, ahol a legjobb kórusok a Zeneakadémia Nagytermében például végigéneklik Bartók összes egynemű karait, mert tudom, hogy ilyen tervek is készülnek. A lényeg inkább az, hogy abban a XXI. kerületi iskolában is legyen ugyanolyan hangulata annak a Bartók-évfordulónak, mint a Zeneakadémia Nagytermében, vagy a Népköztársaság úton az Operaházban vagy a Magyar Televízióban.

Ez csak az egyik része a kérdésnek, nevezetesen, hogy a Kodály Társaság felhívása hamarosan meg fog jelenni, amelyben kérik az ötleteket az ünnepségek gazdagításához. Úgy érzem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy mindannyiunk életében csak egyszer van ilyen nevezetes évforduló, centenárium. Most kell megragadni, hogy ez a nemzedék valamit profitáljon is belőle. Sokszor ellene vagyunk a kampányszerű megnyilvánulásoknak, helyesen, mégis most úgy érzem, hogy az egész kórusmozgalomnak nagy hasznára válna egy ilyen tartalmas- értékes kampány, nagy lendületet adhatna az egész nevelési tevékenységnek.

Beszámoló a szekciók munkájáról

ÁLTALÁNOS ISKOLAI SZEKCIÓ

Vezető: Ördög László (Részlet)

Változatos, őszinte kép alakult ki az általános iskolai szekcióban a kórusok helyzetéről. Mindenki egyetértett abban, hogy az énekkarok színvonala elválaszthatatlan az énekórákon kifejtett munkától. A dalok pontos, a tartalomnak megfelelő átélt, kifejező, szép éneklését már az órákon kell megalapozni. Fontos ez azért is, mert azoknak a gyerekeknek, akik különböző okoknál fogva nem tagjai az énekkarnak, ez az egyedüli szervezett lehetőségük a szakember vezette éneklésre. A kottaolvasás minimumának elsajátítása éppoly fontos, mint a kétszólamúság megalapozása, vagy a rendszeres hangképzés. E tevékenységek nem korlátozódhatnak a kóruspróbákra. Itt inkább az órák eredményeit kell felhasználni és továbbfejleszteni. E vonatkozásban merült fel a továbbképzés

GIMNÁZIUMI SZEKCIÓ

Vezető: Csík Miklós (Részlet)

A szekcióban 17 gimnáziumi énektanár vett részt. Néhány iskola énekkarát ifjúsági vezetők is képviselték. Hiányoltuk, hogy az ifjúsági vezetőség nem kapott hivatalos meghívást.

A megbeszélésen 11 gimnáziumi énekkar vezetője szólalt fel. Felszólalásukban elmondták az énekkari munka akadályait, de eredményeit is.

A szekcióülés az alábbi határozatokat hozta:

1./ Teljes erővel támogatjuk azokat az előkészületeket, amelyek Bartók Béla, majd Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójával kapcsolatosak. Az énekkari fellépéseken kívül olyan alkalmakat is keresünk, amelyek a nem karénekes diákokat is megmozgatják a közös éneklésen keresztül.

2./ Egyetértéssel támogatjuk a Budapesti KISZ Bizottság felhívását a különböző hazafias és politikai jellegű ünnepélyek énekes megünneplésére. A sikeres lebonyolítás érdekében kérjük, hogy a KISZ Bizottság úgy tervezze meg az egyes énekkarok részvételét, hogy forgószínpadszerűen kapjanak meghívást az egyes énekkarok, figyelembe véve az arányos és egyenletes kialakítható részvételt. Kérjük, hogy a tervezetüket az esedékes tanév kezdetéig készítsék el.

Javaslataink a következők:

1./ Mélységes aggodalommal tölt el bennünket, hogy a gimnázium IV. osztályában néhány év múlva megszűnik az énekóra. Ez a tény nem csak az énekes esztétikai nevelés hatékonyságát csökkenti, hanem nagy problémát okoz a gimnáziumi énektanárok óraszámát illetően is. Ugyanakkor a budapesti gimnáziumokban – egyetlen kivételével – az igazgatók nem tervezték be a fakultációs órakeretbe a kötelezően választható tárgyak közé az éneket. Tekintettel arra, hogy az iskolákban szervezhető fakultációs csoportoknak meghatározott száma van, ezért kérjük, hogy központilag engedélyezzék egy fakultációs csoport többlettel az ének-zene tárgy tanítását is / lehetőleg pedagógiai ismeretekkel párosítva/ olyan gimnáziumokban, ahol a személyi és tárgyi feltételeket biztosítják az igen eredményes munka lehetőségét. A pedagógiai ismeretekkel való párosítás különösen azért volna fontos, mert így a pedagógiai jellegű felsőoktatási intézményekbe olyan fiatalok kerülnének, akik zeneileg képzettek és műveltek.

2./ Az énekkari munka szempontjából a szabad szombat bevezetése igen nagy gondot jelent az ilyen munkarend szerint tanító gimnáziumokban. Tekintettel arra, hogy a közeljövőben meginduló fakultációs csoportok az órarend megtervezésében további nehézségeket fognak okozni, kérjük, hogy a szabad szombatot ne vezessék be kötelezően a gimnáziumokban, mert nem lehet biztosítani a hatékony és eredményes énekkari munka alapvető feltételeit.

3./ A budapesti gimnáziumi igazgatók egyik értekezletén a közeljövőben kapjon lehetőséget a szakfelügyelet, hogy az énekkari életről, nevelési értékeiről, feladatairól, problémáiról és az énekkari munka zavartalan feltételeinek biztosításáról kifejthesse álláspontját és gyakorlati tanácsokat adjon.

4./ A BKT Ifjúsági Bizottsága a KISZ tervezete alapján készítsen átfogó javaslatot a különböző közös éneklési alkalmak konkrét lebonyolítására. Kapjon lehetőséget minden középiskolai énekkar – saját képességei alapján –, hogy részt vehessen az ilyen megmozdulásokon.

5./ A Budapesti KISZ Bizottságot arra kérjük, ismételten hívja fel a figyelmet arra, hogy az énekkari tagok – tekintettel az önkéntességre – a KISZ-vállalás keretében teljesítsék énekkarban való részvételüket.(…)

MŰVELŐDÉSI HÁZAK IFJÚSÁGI KÓRUSAINAK SZEKCIÓJA

Vezető: Cseszka Edit

1. Kerületenként változó a kép, de sajnos nagyobb százalékban probléma, hogy kerületi amatőr együttesek nagyon kevés szereplési lehetőséghez jutnak. Ez a fenntartó szervek problémája.

2. A kórusok a Művelődési Házaknál nem egyforma anyagi fedezettel rendelkeznek. Nagy a különbség: 2000,– Ft-tól 140.000,– Ft-ig terjed a dotáció.

3. Néhány kórusnál felmerült az, hogy fellépés centrikusak. Megfeledkeznek a közösség-formáló erejéről.

4. Javaslat:

a.) a testvérkórus mozgalom támogatása és kiszélesítése,

b.) nagyobb rendezvényeken kívül egyéb fellépési lehetőségek megteremtése, kiállítások, névadók

c.) ifjúsági kórustábor szervezése

d.) ifjúsági kórusok találkozója

5. Szeretnénk részt venni a Bartók és Kodály centenáriumi rendezvényen. Sőt ez ügyben szeretnénk kórustalálkozót szervezni./taps/

Szőnyi Erzsébet, Erkel-díjas zeneszerző, tanszékvezető
egyetemi tanár 60. születésnapjának tiszteletére rendezett
ünnepi hangversenyek műsorából

Cseszka Edit az 1987. március 9-i
Kodály hangversenyen (KÓTA 1987/5.)

--

K. Udvari Katalin: Művelődéstörténeti kincsestár - Válogatás dr. Maróti Gyula (1912−2004), a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA) alapító főtitkárának magán dokumentum-gyűjteményéből - Forrai Miklós, a karvezető (Püski Kiadó)

(Parlando 2015/5. szám)

--

A könyvről készült recenzió jelen számunkban olvasható!