Maczelka Noémi[1]
Bartók
Mozart-játéka és instruktív kiadványai
Bartók a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze volt. Csupán néhány felvétel maradt ránk játékáról, azok többsége is rossz minőségű. Az archív felvételek egyike Mozart A-dúr rondója (KV386) zongorára és zenekarra. Ennek a műnek az ősbemutatója 1935-ben volt, Magyarországon pedig 1936. október 26-án játszották először. A bemutató előadáson Dohnányi Ernő vezényelte a Filharmóniai Társaság Zenekarát, a szólót Bartók Béla játszotta. Ezt a hangversenyt a magyar Budapest I. rádióállomás is közvetítette, onnan vette fel Makai István lakklemezre. Bartók több más mű (Bach, Beethoven, Couperin, Scarlatti) mellett Mozart összes zongoraszonátáját kiadta. Ezek közül most a D-dúr szonáta KV 311 két különböző kiadását (Peters Nr. 1800a Martienssen-Weismann és Rozsnyai Nr. 1451) hasonlítjuk össze.
Kulcsszavak: Bartók, zongora, hangfelvétel, előadó-művészet, kottakiadás, zongorapedagógia
Noémi Maczelka[2]:
Béla Bartók as a Performer of Mozart's Works and His
Publications for Young Pianists
Béla Bartók was one of the greatest pianists of the 20th century.
Only a few recordings have remained of Bartók’s piano
playing, and most of them are of low quality. One of these few archived
recordings is Mozart’s Rondo in A-major KV 386 for piano and orchestra. The
world-premiere of this piece of music was performed in
Keywords: Bartók,
piano, soundrecordings, performing art, music
publishing, piano-pedagogy
Maczelka Noémi: Bartók Mozart –
játéka és instruktív kiadványai
Bartók zongorajátékáról kevés
felvétel maradt, és ezek is változó hangminőségben. A felvételeken kívül – Somfai
és Kocsis a centenáriumi lemezkiadás (Centenary
Edition of Bartók’s Records [Complete]
Bartók Records Archives, 1912-1944)
kísérőszövegében 7 forrást említ: családi fonográfhengerek, gépzongorás
bejátszások, His Master’s Voice
hanglemezek, londoni és budapesti lemezek, rádió- és amatőr felvételek,
washingtoni hangverseny, amerikai hanglemezek, rádiófelvételek) – segítséget
nyújthatnak Bartók játékának
megidézésében a korabeli kritikák és a
tanítványok visszaemlékezései is. Minden esetre vitathatatlanul
korának egyik legnagyobb zongoristája volt. (Kár, hogy később a
zeneszerző és a népzenekutató háttérbe szorította a zongoraművészt.)
Zongorajátéka korának romantikus hagyományaiból nőtt ki és fejlődött sajátosan bartóki játékmóddá. Az akkori szokásokhoz képest kotta hívebb előadás, a zeneszerzői gondolatok hiteles tolmácsolásának igénye, kevésbé ismert művek előadása jellemezte zongorajátékát. Hangszíne, érzékeny billentése, virtuóz, rugalmas csuklója és finom rubatói tették egyénivé zongorahangját.
Mindezeket egy Mozart-felvétellel szeretném érzékeltetni, amelyen Bartók egy amatőr felvételen Mozart: A-dúr zongorára és zenekarra írott rondójának részletét játssza a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, Dohnányi Ernő vezényletével 1936. október 26-án. Az operaházi hangversenyt a Budapest I. rádióállomás közvetítette, onnan vették lakklemezre a rövid részletet.
A mű partitúrájának (Mozart: A-dúr rondó KV 386 – [1782]) igen érdekes sorsa volt. Azok között a kéziratok között leltek rá, amelyeket Constanze Mozart 1800-ban (más forrás szerint 1799-ben) a fiatal, offenbachi kiadónak, Johann Anton Andrénak[3] adott el. 1840 körül 12 másik kézirattal együtt Londonban elárverezték. Az, hogy a kéziratot már ekkor lapokra szabdalták szét, vagy hogy ezt a műveletet az ismeretlen vevő végezte el később, nem tudható, a biztos csak az, hogy a partitúrának nyoma veszett.
Csak 1910-ben irányult rá újból a figyelem: a Mozart-rajongó William Weekes Fowler[4] közölte könyvében (Stray Notes on Mozart and his Music) hogy egyszer látott két lapot belőle Oxfordban.
Szerencsére, mielőtt a kotta ilyen barbár sorsra jutott volna, Cipriani Potter[5] 1839-ben készített egy zongorakivonatot a műből, és azt publikálta. E kivonat, valamint a megtalált 4 partitúraoldal-kézirat (136-171. ütem) alapján Alfred Einstein[6] rekonstruálta a művet. Mozart ezt a rondót eredetileg a KV 414-es A-dúr zongoraverseny zárótételének komponálta.
A most bemutatandó felvételt Makai István készítette Török Sophie költőnő[7] megrendelésére. A magyar amatőrök eleinte decelit- és zselatinlemezekre készítették felvételeiket, ám a háborús években át kellett térniük a kórházakból beszerzett, leselejtezett röntgen-fóliákra. Makai Istvánnak egy darabig stúdiója működött a fővárosban, és mint a téma szakértője, könyvet is írt „Hangrögzítés – hangfelvétel” címmel. A koncertről egy darab, kb. 3 perces, 30 cm-es lakklemez készült, melyen a Rondó 38-151. ütemei, valamint a részlet végén a műsorvezető (Tamásné Filótás Lili) lekonferálása hallható.
Ha
elég figyelmesen tudjuk hallgatni a felvételt, képesek leszünk a zörgés és
kattogás közül kihallani Bartók rugalmas,
könnyedén guruló rubatóit, melyek éppen csak annyira helyezik át a hangokat a
kottában rögzített helyről, hogy a zene természetes lejtését
megérezhessük, de sohasem okoznak a hallgatónak labilis érzetet az időben.
Ugyancsak megfigyelhetjük, mennyire különböző
dinamikával játssza a páros kötések első és második hangjait – az
első sokkal súlyosabb a másodiknál, nem csak dinamikája erősebb, de
sokszor időben is hosszabb. Gyakran megnyújtja a skálametszetek első
hangját. A XIX. sz. előadói hagyományát idézi a bal kéz pillanattal hamarabb való megütése. Vagy: Mozart-korabeli előadói hagyományt idéz
a bal kéz Alberti-basszusainál: az első hangot, azaz az akkord basszusát
megnyújtja a billentyű lenn tartásával, vagy egy kis pedállal.
Most nézzük meg, hogy az előadás során megfigyelt apró előadásbeli finomságok hogyan jelennek meg a Rozsnyai Károly zeneműkiadó kérésére készített instruktív kiadványokban. Rozsnyai a kor legnevesebb zongoraművészeit, zongorapedagógusait (Bartókon kívül Szendy Árpádot, Chován Kálmánt és másokat) kért fel, hogy pedagógiai célzatú sorozatot készítsenek, segítve ezzel a tanulók és tanárok munkáját a zeneirodalom legnagyobb szerzőinek tanulásakor.
Hasonlítsuk most össze két kiadás kottaképét Mozart: D-dúr szonáta KV 311 I. tételének kidolgozási részéből! (Peters Nr.1800a Martienssen-Weismann valamint Rozsnyai Nr. 1451. Bartók előadási jeleivel.)
Bartók a tőle megszokott rendkívüli gondossággal járt el a kiadványok készítésekor is. Pontosan elkülönítette a mozarti jeleket a sajátjaiétól – ez utóbbiakat kisebb betűkkel nyomtatták. Így jól nyomon követhető, milyen utasítások erednek magától Mozarttól, és melyek azok, amiket Bartók javasol az előadónak. Könnyen megfigyelhető az is, hogy ez utóbbiak a mozarti gondolat folytatói, kiteljesítői-e, avagy a szerzői akarattal ellentétesek. Bartók Béla minden szonátát gondosan elemez formailag is, jelzi a kottában a nagy formarészeket és a témákat egyaránt. A két kiadás egy-egy lapjának összehasonlításakor megállapíthatjuk, hogy a bartóki jelek sohasem mondanak ellent a mozartiaknak, azok kiegészítői, mintegy magyarázói, aprólékosabb, részletesebb útmutatást nyújtanak a zongorázónak, olyan tanácsokkal szolgálnak, melyek kellő mértékű betartása az előadás élővé válását, természetességét, a helyes hangsúlyozást segítik. Míg a mozarti forte és piano jelek egy-egy karaktert jelölnek, a bartóki jelek a karakteren belüli helyes hangerőviszonyokat is megmutatják. A témákon belül megjelenő apróbb tempo-, még inkább karakterváltozást jelölik az előadásmódra vonatkozó kifejezések (semplice, tranquillo, subito, ritenuto, a tempo). Megtaláljuk az Alberti-féle basszus játékmódjának jelöléseit is: a basszushangok negyeddel való jelölése, ill. pedáljelzés formájában. A sok crescendo – diminuendo jelzés segíti a statikus, egyforma hangerejű játék elkerülését, hajlékonyabb, színesebb játékot biztosít helyes mértékben történő alkalmazása.
A kiadói utasításokkal ellátott kották nagyon hasznosak akkor, amikor már van egy fajta képünk egy bizonyos műről, ill. ha egy jelentős előadói egyéniség véleményét szeretnénk megismerni egy bizonyos műről. Nem nélkülözhetők azonban a tanulás során az Urtext –kiadások, amik nem kötik meg az előadói fantáziát, ill. pontos képet adnak a szerzői jelölésekről. A kezdők tanításakor azonban az Urtext sok esetben (pl. Haydn-szonáták) nem nyújt elegendő támpontot a tanulónak a helyes artikulációhoz, ezért helyesebb olyan kiadáshoz fordulni, amely takarékosan ugyan, de tartalmaz megoldási javaslatokat is.
1913-14 között Bartók visszavonult a koncertélettől. Kezdeti zeneszerzői sikerei nem ismétlődtek, a közönség nagy része nem értette Bartók új hangját. A szakma sem kényeztette el őt. 1911-ben A csodálatos mandarint a Lipótvárosi Kaszinó pályázatán visszautasítják, az Új Magyar Zene-egyesület (UMZE) nem működik kellő hatékonysággal, egyáltalán, „őt, mint zeneszerzőt hivatalosan kivégezték” (Bartók leveléből Zágon Géza Vilmosnak 1913. aug.22.)
Bartók leveleiből tudjuk, hogy 1910-től már kiadásra készíti elő a Beethoven-szonátákat és más műveket is a Rozsnyay zeneműkiadó kérésére. 1912-ben Rózsavölgyivel kötött megállapodást a zongoratananyag átdolgozására a kezdettől a legmagasabb fokig. A Reschofskyval[8] írt zongoraiskola ennek a tevékenységnek a része, 1913-ban jelent meg. A pedagógiai és zenei indíttatáson kívül valószínűleg a megélhetés anyagi okai is szerepet játszhattak az iskola elkészülésében.
A zongoraiskola angol, német és francia nyelven is megjelent. A régebbi gyakorlatnak megfelelően sok magyarázó szöveget tartalmaz. Az idegen nyelven megjelenő kiadások a külföldiek számára is használhatóvá teszik, ám a magyar anyanyelvűek számára is igen hasznosak lehetnek. Segítségükkel kitűnően elsajátítható az adott idegen nyelven a szakmai szókincs, az idegen nyelvű terminológia.
Két oldal a zongoraiskola magyar-német nyelvű kiadásából:
A kezdőknek szánt zenemű azonban nem volt előzmények nélküli, hiszen 1908/09-ben keletkezett a Gyermekeknek c. sorozat, I-II. füzetében 42 magyar, III-IV. kötetében 43 szlovák gyermek- és népdal felhasználásával.
Az iskolában –5 darab kivételével (2 Lemoine, 2 Czerny, 1 átalakított Duvernoy) – Bartók e célra készült darabjai szerepelnek, 3 közülük népdalfeldolgozás. A szerkezet és a technikai alapgyakorlatok, ujjgyakorlatok Reschofsky munkái, a magyarázatok és a kis gyakorlatok Bartókéi.
Bartók közreadásában megjelent művek:
Az elemi zongorajáték gyakorlati tananyaga (Ujjrenddel, előadási
jelekkel, jegyzetekkel) szerkeszti: Bartók Béla. (Rózsavölgyi)
1. Reschofsky: Technikai gyakorlatok
2. Bach-Bartók: 13 kis zongoradarab
3. Kovács Sándor: Válogatott könnyű előadási darabok
4. Reschofsky: Válogatott könnyű tanulmányok
Bach: Wohltemperiertes Klavier I-II. kötet nehézségi sorrendbe rendezve, a két 5 szólamú fúga partitúraszerűen.
Beethoven: Skót táncok
Szonáták (elemzésekkel)
6 variáció op. 34. (Rozsnyai)
7 bagatell op. 33. ’’
15 variáció fúgával op.35. ’’
11 új bagatell op. 119. ’’
C-dúr polonaise op.89. ’’
Couperin: Válogatott zongoradarabok (1924)
Duvernoy: Piano école du mecanisme op.120.
Köhler, Louis: A kézügyesség iskolája I-II. (1917)
Mendelssohn: E-dúr prelúdium és fuga (Rozsnyai)
h -moll scherzo ’’
Mozart: Zongoraszonáták
C-dúr fantázia (Rozsnyai)
Scarlatti: Szonáták (1924)
Schubert: Fantázia - szonáta op.78. (Rozsnyai)
A - dúr nagy szonáta op. 143. (Rozsnyai)
2 scherzo (D, Esz) (Rozsnyai)
Schumann: Jugendalbum (válogatás) (Rozsnyai)
Átdolgozások:
XVII. és XVIII. sz.
olasz csembaló- és orgonamuzsika
(1930. Carl Fischer, New York kiadásában):
Benedetto Marcello: Sonata B
Michelangelo Rossi: Toccata No.1. C
Toccata No.2.a
Tre correnti
Azzolino Bernardino della Ciaia: Sonata G
Girolamo Frescobaldi: Toccata G
Fuga g
Domenico Zipoli: Pastorale C
Eredeti művek, amelyek a
zongoraoktatásban is felhasználhatók :
Három csíkmegyei népdal (1907)
14 zongoradarab (14 bagatell) (1908)
10 könnyű zongoradarab (Az Este a székelyeknél és a Medvetánc c. tételt meghangszerelve a Magyar képek c. zenekari szvitbe illesztette, 1908)
Gyermekeknek 4 füzet (1908-09, átdolgozva 1945)
Kezdők zongoramuzsikája (A zongoraiskola darabjai, 1913)
Zongorázó ifjúság I-II. (Válogatás a Gyermekeknek és
a 10 könnyű zongoradarab c. sorozatból)
Szonatina (1915)
Román népi táncok (1915)
Román kolinda dallamok I-II. (Román karácsonyi énekek, 1915)
15 magyar parasztdal (1914-19)
9 kis zongoradarab (4 párbeszéd, Menuetto, Dal, Marcia delle bestie, Csörgő-tánc, Preludio-all1ungharese, 1926)
Három rondó népi dallamokkal (1916, 1927)
Kis szvit (A 44 hegedűduóból 5 darab zongoraátirata, 1936)
Mikrokozmosz 6 füzet (1926-1939)
Irodalomjegyzék:
Bartók-Reschofsky: Zongoraiskola. Zeneműkiadó, Budapest 4636
Demény, J. (1973) Bartók Béla a zongoraművész. Zeneműkiadó, Budapest
Mozart, W. A. Rondo KV 386 Universal Edition A.G. Wien (zongorakivonat)
Mozart, W. A. D-dúr szonáta KV. 311. (Peters Nr. 1800a és Rozsnyai 1451)
Somfai L. & Kocsis Z. (1981) Centenary Edition of Bartóks Records (Complete)
Bartók Records Archives, 1912-1944. Hungaroton LPX 12334-38.