DR. NAGY ENIKŐ
Profizmus és zenei hitvallás
Leonard
Bernstein
(1918. 08. 25. − 1990. 10. 14.)
John Keats:
„A föld költészete véget sosem
lel”
(Weöres Sándor ford.)
Leonard Bernstein 1971 körül (wikipédia)
Talán többünkben él emlék arról, hogy a ’70-es években szájtátva néztünk egy zenéről szóló ismeretterjesztő sorozatot a televízióban. Gyermekfejjel lenyűgözött az előadó szuggesztivitása, akinek az előadását persze vagy értettem, vagy nem, de mindenesetre magával ragadó volt. Ebben a korban nagy valószínűséggel még nem gondol bele egy fiatal, hogy a Hangversenyek fiataloknak című sorozat, amelyet az ’50-es években kezdtek el forgatni Leonard Bernsteinnel és a New York-i Filharmonikusokkal, majd a Harvard egyetemen tartott kurzus, amely A megválaszolatlan kérdés címet kapta, mitől gyakorolhatott olyan elbűvölő hatást a közönségére. Hogy mitől, arra Leonard Bernstein maga adja meg a választ azzal, amikor elmondja: mit nem tesz, amikor a zenéről magyaráz:
„Egy valamit azonban remélem, sohasem teszek: nem »ereszkedek le«, nem mondok tündérmeséket… Számomra két dolog fontos: hogy az előadásokon a darabok lelkét, atmoszféráját igyekezzem megragadni; és hogy tanítsak, magyarázzak. Talán sokkal inkább tanár vagyok, mint bármi más. Mindaz, amit teszek: kísérlet, hogy érzéseimet, gondolataimat a zenéről másokkal közöljem. Ennek az »átadásnak« mindig szükségét érzem.” (Leonard Bernstein: Hangversenyek fiataloknak. [Budapest: Zeneműkiadó, 1974] 9.)
És egy perccel később arról beszél, hogy:
„Én azt hiszem, a zenének rossz hatása aligha lehet, hacsak nem zenén, művészeten kívüli dolgokra használják.” (Bernstein/Hangversenyek, 10.)
Tehát láthatjuk, nagyon jól tudta ő: mi más kéne egy fiatalnak ahhoz, hogy azt érezze, komolyan veszik? Nem tündérmesék és nem a leereszkedés, hanem maga a zene által közvetített lélek és atmoszféra. Egyébként sokan említik, hogy Bernstein karmesterként is partnernek tekintette a muzsikusait. „Egyéniségének egyik fontos alapvonása, hogy tiszteli, becsüli partnereit, nem érezteti esetleges »fölényét« velük szemben. Nevetésre, tréfára mindig kész.” (Juhász/Bernstein, 138.)
…………………….
Ki volt Leonard Bernstein?
Nagyon sok emlékezés, méltatás közül engedjék meg, hogy egy olyan XX. századi, magyar származású zeneszerző mondatait idézzem, akit elsősorban filmzenéi tettek világhíressé, és kevésbé tudják róla, hogy karrierjének indulásakor, majd később is Bruno Walter, Dohnányi Ernő és más zenei nagyságok karolták fel, illetve mutatták be műveit. Rózsa Miklós (1907-1995) a következőket nyilatkozza arról a művészről, aki 1943-ban a megbetegedett Bruno Walter helyett ugrott be elvezényelni a Téma, variációk és finale op. 13 című művét:
„Leonard valóban leonardói reneszánsz jelenség, az általános művész, aki a zeneművészet minden ágát gyakorolja. Szimfonikus és opera dirigens, zongoraművész és jazz muzsikus, remek előadó, tanár és író, szimfonikus zeneszerző és a haladó amerikai musical stílusában Gerhswin egyetlen utóda. Nincsen olyan ága a zenének, amit ki ne próbált volna, és mindegyikben mester.”
(Juhász Előd: Bernstein Story. [Budapest: Zeneműkiadó, 1972] 7.)
A fent említett beugráskor Bernstein még csak huszonöt éves volt, de erre mindig élete egyik meghatározó eseményeként emlékezett vissza. (Juhász Előd: Bernstein és Budapest. Bernstein Story II. [Szabad Tér Kiadó 1988] 34.)
Amint azt az idézet is alátámasztja, Bernstein zeneileg messzemenőkig integrált egyéniség volt, magába foglalt szinte minden megnyilvánulást és stíust. Így a karmesterségnek azt a módját is, amikor a zongora mellől dirigál. A youTube-on számos felvétele közül válogathatunk, többek között megtalálhatjuk Mozart G-dúr zongoraversenyét (K. 453), amelyet a Bécsi Filharmonikusokkal adott elő a Musikverein hangversenytermében 1981-ben. A felvételen nagyon jól érzékelhető az intenzív, inspiráló kontaktus Bernstein és a muzsikusok között:
https://www.youtube.com/watch?v=F68Mf7pXZCc (részlet)
Ezen kívül nagyon sok felvételt, szimfóniák egész sorát találhatjuk meg az ő dirigálásával az interneten. Ehhez kapcsolódnak még a zenei ismeretterjesztő sorozatokban szereplő művek vezénylései is.
……………………..
Leonard Bernstein, a zeneszerző
Nagy valószínűséggel kevesen vannak olyanok, akik ne hallottak volna aWest Syde Story című filmről, a XX. század talán legnagyobb musicaljéről. A korabeli kritika szenzációsnak tartja, „humor és szépség, de mindenekelőtt lenyűgöző erő jellemzi.” (Juhász/Bernstein Story, 106.) Úgy vélték, e műfajban eddig senki nem merte az ének-zene-tánc-próza egységét ennyire elválaszthatatlanul és ilyen szuggesztivitással, vitalitással megvalósítani. Ugyanakkor majd szétrobbantja a kontraszt. Nagy élményt jelenthet még, ha megnézzük a youtTube-on elérhető werkfilmet, amelyet a Deutsche Grammophon készített a film zenéjének felvételekor 1984-ben. (Leonard Bernstein Conducts West Side Story. 1984. DVD. Deutsche Grammophon. Private collection (49) © Susesh Bayat/DG.) Ez a dokumentum rendkívül izgalmasan követi nyomon a munkafolyamat kínlódásait és örömeit. Ezúttal is beleláthatunk Bernstein lenyűgöző karmesteri megnyilvánulásaiba, ami nem egyszer az indulatok végső összecsapásáig vezet.
Aaron Copland a következőket írja róla: „A mi számunkra Bernstein a muzsikus új típusát képviseli − azt, aki egyformán otthon van a jazz és a komolyzene világában. […] Bernstein zenéjének legfeltűnőbb jellemvonása, hogy közvetlenül hat az érzelmekre.” (Juhász/Bernstein Story, 144.) Elkötelezettje a tonális zenének, azt mondja egy beszélgetésben: „Nehéz megmagyarázni, de biztosan érzi, mire gondolok azt állítva, hogy minden zene alapjában tonális, még az atonális is. Úgy is fogalmazhatnám: visszanyertem a B-dúrba vetett bizalmamat! Sokkal nehezebb négy újszerűnek, frissnek ható ütemet B-dúrban írni, mint akár 400 ütemet szeriális technikával.” (Bernstein/Hangversenyek, 12)
Érzésem szerint ez a hit és elkötelezettség, amivel Copland szerint „alapvetően hat zenéjével az érzelmekre”, itatja át a New York-i Filharmonikusokkal felvett ismeretterjesztő előadásait is, majd az 1972-73-ban tartott kurzusát a Harvard Egyetemen. Erről szól A muzsika öröme című könyv is, amelyben televízió-forgatókönyvek szerepelnek, valamint a Vallomás és vita alcím alatt saját hitvallását osztja meg olvasóival.
……………………..
Milyen lehetett az a családi háttér, amely ezt az indulatokkal teli, de végtelenül biztonságos értékrenddel rendelkező muzsikust fölnevelte?
Apja Ukrajnából, anyja Oroszországból került ki Amerikába, ott találkoztak és kötötték össze életüket a sok nélkülözés után egy jobb élet reményében. Gyermekeiket inkább az üzleti élet felé szerették volna terelni, ezért töltötte el őket komoly aggodalommal Lennie, azaz Leonard zene iránti feltűnő tehetsége. Ezen a ponton érdemes kiemelni egy történést illetve egy tényt akár pedagógiai tanulságként is. (1) Amikor már végérvényesen elkerülhetetlenné vált, hogy a gyermek zongorát tanuljon, kompromisszumot kötöttek vele a szülei: járhat, de minden órába bele kell adnia 25 centet a zsebpénzéből. (2) Később, sok vita után végre konfliktusok nélkül folytathatta párhuzamosan a zenetanulást és az egyetemi tanulmányokat. Talán nem túlzás, ha azt feltételezzük, hogy csak nagyfokú intelligenciával és megértéssel rendelkező szülők képesek ezt a megoldást választani ilyen helyzetben.
………………..
És most térjünk vissza a zenei ismertetésekhez. Engedjék meg, hogy megmutassam önöknek az egyik legkedvesebb témám előadásából készült felvétel részletét, amelynek a címe: Mit jelent a zene? Itt arról beszél Bernstein, hogy a zene, bármennyi és bármilyen történetet találunk ki hozzá, semmi másról nem szól, csak magáról a zenéről:
https://www.youtube.com/watch?v=rxwWlQNGeKE (What Does Music Mean? − részlet)
Ezután következzék egy több előadásból összevágott rock-összeállítás. Bernstein játszik és énekel, megmutatja a mixolídot a rockban:
https://www.youtube.com/watch?v=ygn7ORgPbEE (Bernstein Playing Rock Music − teljes)
Az utolsó felvétel egy egészen más hangulatú előadás-sorozatba, a
Harvard Egyetem komoly légkörébe enged bepillantást. A kurzus címe: A
megválaszolatlan kérdés. Ebben a sorozatban muziko-lingvisztikai
vonalat követve tartott hat előadásból álló tudományos fejtegetést annak kutatására,
honnan jövünk és hová tartunk a zenében. Itt beleláthatunk abba is, mennyire
komplex módon gondolkodik Bernstein a világról:
https://www.youtube.com/watch?v=hwXO3I8ASSg (The Unanswered Question 1973 4 The Delights & Dangers of Ambiguity − részlet)
És most talán a leghitelesebb az, ha az előadás végén maga Leonard Bernstein szavai mondják el az ő saját hitvallását. Részlet a gondolatokból, amelyekkel A megválaszolatlan kérdés című előadás-sorozat zárult:
„És hiszem Keatsszel, hogy a Föld költészete véget mindaddig nem lel, amíg a telet tavasz követi, és van ember, aki észleli.
Hiszem, hogy ebből a földből olyan zene sarjad, amely forrásai természeténél fogva tonális.
Hiszem, hogy ezek a források olyan zenei fonológiát teremtenek, amely a felhangsorként ismert univerzáléból fejlődik.
És hogy létezik egy ugyanilyen egyetemes zenei mondattan, amelynek szabályrendszere és felépítése a szimmetria és ismétlés fogalmain alapul.
És hogy metaforikus folyamatok útján sajátos zenei nyelvek jöhetnek létre, amelyeknek felszíni szerkezete észrevehetően eltávolodik alapvető forrásától, amelyek azonban mégis megdöbbentően kifejezők maradhatnak mindaddig, amíg gyökereik a földbe kapaszkodnak.
Hiszem, hogy legmélyebb érzelmi reakcióink e sajátos nyelvekre velünk született reakciók, de nem zárnak ki további reakciókat, amelyek szabályozhatók és megtanulhatók.
És hogy minden ilyen sajátos nyelv valamely másikból születik és kombinálódik mindig új, az ember számára érthető nyelvjárásokká.
És hogy végül mindezek a nyelvjárások az egész emberiség számára hozzáférhetően egyetemes beszéddé ötvöződhetnek.
És hogy ezeknek a nyelvjárásoknak kifejezésbeli különbségbeli végső soron az alkotó egyéni hangjának méltóságától és szenvedélyétől függnek. […]
(Leonard Bernstein: „A föld költészete”. A megválaszolatlan kérdés [Budapest: Zeneműkiadó, 1979], 289-381, 381.)
………………………………………………………………………………………………………………………..
Irodalom:
Leonard Bernstein: A megválaszolatlan kérdés. Budapest: Zeneműkiadó, 1979
Leonard Bernstein: A muzsika öröme. Gondolat Kiadó, 1976
Leonard Bernstein: Hangversenyek fiataloknak. Budapest: Zeneműkiadó, 1974
Juhász Előd: Bernstein Story. Budapest: Zeneműkiadó, 1972
Juhász Előd: Bernstein és Budapest. Bernstein Story II. Szabad Tér Kiadó 1988
Felvételek:
Leonard Bernstein Conducts West Side Story. 1984. DVD. Deutsche Grammophon. Private collection (49) © Susesh Bayat/DG.
https://www.youtube.com/watch?v=F68Mf7pXZCc − részlet Mozart G-dúr zongoraversenyéből (K. 453), előadják a Bécsi Filharmonikusok, L. Bernstein vezényletével és szólójával (a Musikverein hangversenyterme, 1981)
https://www.youtube.com/watch?v=rxwWlQNGeKE (What Does Music Mean? − részlet)
https://www.youtube.com/watch?v=ygn7ORgPbEE (Bernstein Playing Rock Music − teljes)
https://www.youtube.com/watch?v=hwXO3I8ASSg (The Unanswered Question 1973 4 The Delights & Dangers of Ambiguity − részlet)
Megjegyzés:
A három magyarul megjelent könyv (ld.: Irodalom), amelyek többek között Leonard Bernstein zenei ismeretterjesztő sorozatainak egy részét tartalmazzák, szinte szó szerinti fordításai az interneten angolul elérhető felvételeknek. Akár forgatókönyveknek is tekinthetjük őket, illetőleg rendhagyó angol nyelvleckékként sokat tanulhatunk belőlük. A könyvek fejezetei csak töredékét képezik annak a nagyszámú előadásnak, amelyeket az interneten megtalálhatunk.
--
A szerzőről:
Dr. Nagy Enikő (DLA) brácsaművész-tanár
(Szegedi Tudományegyetem
Zeneművészeti Kar főiskolai docens)
Tanulmányok
1981-85 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (Vermes István)
1985-90 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Bársony László, Konrád György; kitüntetéses oklevél)
Mesterkurzusok
1987 Végh Sándor – mesterkurzus a budapesti Zeneakadémián
1987-88 Simon Albert által vezetett Zenekari és Kamarazenei Műhely Egyesület – vonósnégyes
1997 Kurtág György – Nemzetközi Bartók Szeminárium, Szombathely (többek között a szerző brácsára írt művei)
2002 Simon Standage – Régi Zenei Napok, Sopron
2004 Tóth Zoltán – Nemzetközi Auer Akadémia, Veszprém
Versenydíj
1984 I. díj és az ORF különdíja – Festival „Jugend und Musik” Wien, ORF
Tanítás
1989-92 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola – mélyhegedű kötelező és főtárgy. Még a zeneakadémiai diákévek alatt hívtak vissza tanítani.
1999-04 Continuo Alapítványi
Zeneművészeti Szakközépiskola – mélyhegedű
főtárgy.
Növendékeim felvételt nyertek a Zeneakadémia Tanárképző Intézetébe.
2001-02 Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – mélyhegedű főtárgy. A DLA-tanulmányok alatt egy éves megbízást kaptam Kondor Péter I. évfolyamos hallgató mélyhegedű főtárgy oktatására. A félévi és az évvégi vizsgáját is jeles eredménnyel tette le.
1992 után rendszeresen hívtak mélyhegedű főtárgy helyettesítésére a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába.
2014. 09- Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar − meghívott főiskolai docens
Felvételek[1]
1988-92 Camerata Academica Salzburg (műv. vezető: Végh Sándor); Decca, Capriccio
1992-97 Danubius Vonósnégyes; Magyar Rádió, Magyar Televízió, Bayerischer Rundfunk Naxos, Hungaroton;
1996- tól Nicolaus Esterházy Sinfonia Naxos
1999 Vajda János szerzői lemeze Hungaroton
2002 Madarász Iván szerzői lemeze Hungaroton
2004 Szőnyi Erzsébet szerzői lemeze Hungaroton
Egyéb tevékenységek[2]
1987-93 Budapesti Fesztiválzenekar (a zenekar 1992/93-as állandósításakor alapító tag)
1988-92 Camerata Academica Salzburg (műv. vezető: Végh Sándor)
1992-97 Danubius Vonósnégyes
1996-tól Nicolaus Esterházy Sinfonia (Naxos) – szólamvezető
1997-tól Camerata Transsylvanica Budapest Kamarazenekar – szólamvezető, szólóbrácsa
1998-tól Camerata Budapest Vonósnégyes alapítása
2000-tól Louis Spohr Sinfonietta (Ausztria) – szólóbrácsa
2001-04 DLA tanulmányok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen
2005-07 Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar – szólamvezető
2007-tól Liszt-Wagner Szimfonikus Zenekar, Budapest (Jurij Simonov) – szólamvezető
2013 MR Vonósnégyes
2011-12 a DLA
fokozat megszerzése
2013 a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem DLA Bizottságának munkájában való részvétel
Kamarazenészként és szólistaként rendszeres fellépések hazai és külföldi hangversenyeken