VÁLOGATÁS Ránki Katalin költeményeiből (II/2)
Melankolikus szerenád
Téli
utazásra invitál
Szánkók
csilingelése tölti be a pusztát,
Majd
a szívtelen hó csendje
Ül
rá parancsolón a helyre
Hollók
kárognak a csupasz ágakon
Dal
nem hangzik sehol
Fehér
ragyogás vakítja a szemet
Dermedt
egyformaság
Vigyázz,
egyedül ne indulj el télen
Farkasok
hada lephet meg, és véged
Éhesek
persze, lesik a prédát…
De
jó is ilyenkor szamovárnál ülni
Jókat
teázni barátnői körben
Belülről
hallgatni a szél süvöltését
Ugyanakkor
élvezni a kandalló melegét
Ez
egy idilli kép…
Máshol
oly szomorú a dallam,
Gyönyörűen
szól hozzám,
Egy
kis nép szenvedése, élni akarása
Évszázadok
ítélete hagyott nyomot rajta
Mégis
bizonyított újból és újból
Sok
nagyszerű embert adott a kultúrának
Művészek,
tudósok teszik ki a listát
És
a „civilekkel” se legyünk mostohák…
Egész
múltja, lelke tör a felszínre
A
hegedű húrjain át.
Ez
a zene üzenetet hordoz:
Aki
nem veszi át
Süket
a „hullámra”, sajnálom szegényt,
Elesett
egy nagy élménytől.
Pjotr
Iljics Csajkovszkij Melankolikus szerenád c. műve ihlette e versemet
Budapest,
2009. március 2. – április 13.
Marco és Éva
Elérkezett a nagy
nap,
Két fiatal ’igen’t mond,
Ez a szó egy életre
szól,
Szeretetük záloga.
Kívánjuk, hogy siker
kísérjen
Kórságot csak
könyvből ismerjetek!
Ünnepélyes csend
honol
A templomban, hol
pap szónokol
Orgonaszó a pecsét e
fordulóra
Ehelyütt játszott
Liszt akkoriban…
És aki ösvényére lép
Követni fogja a világban.
Lombosodjon,
gyökerezzen a család
Számos hajtás jöjjön
tőletek
E szép pár életében
ne legyen gyász csak nevetés
Jövendőjük
napsugár érlelje,
Jelenüket boldogság
övezze!!
2011. május 21.
Hétvégi piruett
Megjelent: KLÁRIS
11/4
A szombat gyakran
izgalmas,
Bizony néha unalmas,
Nem panasz ez, csak
„tény”
Tagadni nem vétek,
sem erény
Fény és árnyék örök
törvény.
Csendesek a
vasárnapok
Ha nap süt, kinn
kávézgatok,
Cseppkövekhez
hasonlók,
Egyszerűek,
érdekesek…
A barlang mély és
hűvös,
Nyáron kellemes
menedék
Sok csodát rejt
előlünk
Kirándulásra
ösztökél.
Vasárnap a pihenésé
Zenélésé, randevúé.
Ha szól a telefon,
pattanok,
Kilövöm magam
azonmód
Hasznosnak könyvelem
a napot.
2009.
október 3.
Anyu X.-dik
utólagos szülinapjára (okt.8)
Rád gondolok
szüntelen,
Álmaimban megjelensz
Mosolyodat látom,
Bár itt lennél
velem!
Hiányzol nagyon!!
Beszélgetnénk
barátokról, rokonokról
Mindenkiről a
tág körből
Teázgatnánk süti
mellett
A pogácsa se
maradhat el
Egyre kevesebben
élnek
Kik körülvettek
szeretettel.
Apu is, ha itt
lenne,
Teljessé tenné
létünket
Muzsikával, sok
tréfával
Fűszerezné
kedvünket.
2012. október 9.
Válság?
Befagyott a tó,
Elfogyott a só,
Néma a lég,
Várja a madarak
énekét.
Én is begubózom
Szobám kényelmébe,
Meleg vesz körül…
Nem vágyom kifelé;
Ha mégis elmegyek,
Erős
kényszernek engedek,
A reménynek, mely
nem hunyt ki bennem
És élteti hitem..
Eljön egy kor,
Melyben sasszéznak
az esélyek,
Erőviszonyok
simulnak át
E házban, hol egykor
Apu élt és alkotott.
Mi, gyerekek,
zongoránál énekeltük az „indulót”.
Remélem, egykor én is labdába rúghatok,
Úgy érzem, eltemet a
futóhomok.
Jelenem szomorú és
monoton,
A tél diktálja e
hangulatom.
2013. január 10.
A ’mágnes’
Nagy hódító Apolló
Húrjába kap,
bűbájt lop
Az emberek szívébe,
Nem veszik észre,
Máris mosolyt csal
szemükbe,
Ajkukon nem szitok,
Kedves szó tolakszik
izibe,
Táncot járnak
körbe-körbe.
2009. december 1.
Ránki Katalin műfordító (francia, olasz, angol, spanyol),
költő. Budapesten született 1941. július 12-én. Édesapja Ránki György zeneszerzői, művészeti tevékenysége
már gyermekkorában nagy hatással volt rá. Könyvtárszakot végzett, melyet
széleskörű nyelvismeretével együtt jól kamatoztatott az Élet és Tudomány
c. hetilap dokumentátoraként. 1982-től 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig a
Közlekedési Múzeumban volt könyvtáros. A hatvanas évektől ír novellákat,
verseket. Önállókötetei: Régmúlt időkben merülten; Kanyargó utak; Körtánc;
Sziklák és kavicsok; Bugatti élete, munkássága,
Libikóka-válogatott versek.
Ránki Katalin: Viszonzatlan szerelemnek (felolvassa
...
(Felolvassa Drégely László. Mellette a szerző)