DR. DOHÁNY GABRIELLA*

Zenei nevelésünk törvényi szabályozása és tantervi keretei

Ritmusgyakorlat Kövécs Edit karnagy énekóráján a Liszt-iskola elsőseivel Zalaegerszegen (Fotó: Pezzetta Umberto)

A magyar közoktatás keretei között kialakított zenei nevelés Kodály Zoltán zenepedagógiai törekvéseinek megvalósítására épül. Az egységes zenei fejlesztés gyakorlatát törvényi szabályozás biztosítja. E dokumentumrendszer legfontosabb része a tanterv, melyben az oktatásszervezés szintjei szerint megkülönböztetett dokumentumok arra szolgálnak, hogy lehetővé tegyék a törvény céljainak és feladatainak megvalósítását (Szabó, 2001). Az egyes nemzetek tantervei nem képeznek egységes rendszert, a nemzetközi szervezetek segítő ajánlásaikkal támogatják a koordinációt (Boyle és Bragg, 2006). Napjainkban a magyar közoktatás legmagasabb szintű országos oktatásdokumentuma az Alaptörvénnyel összhangban álló Köznevelési törvény (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről), amely tartalmazza a Nemzeti alaptanterv („NAT”) köznevelési feladatainak összességét. A Nemzeti alaptanterv a fejlesztési területek és nevelési célok elveit rögzíti, amelyek kimunkálását, a kijelölt célok és feladatok érvényesítését a kerettantervek változatai teszik lehetővé. Ezek a dokumentumok elrendelik a tanítási-tanulási folyamat elsajátítandó fejlesztési követelményeit, meghatározzák az elvárt tudás mélységét, szervezettségét és a kimenet feltételeit. A NAT normáit a helyi tantervek által az iskolák saját profiljuknak megfelelő tanítási-tanulási tartalmakkal tölthetik meg, összhangban a magasabb szintű dokumentumok rendelkezéseivel.

A Köznevelési törvény 2011. december 19-i elfogadását megelőző időszakban a 243/2003. (XII. 17.), Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló Kormányrendelet rögzítette az új évezred, a 21. század gondolkodásmódját követelményrendszerében. A NAT (2003) az Általános rendelkezések paragrafusai között elsőként rendeli el a helyi tanterv (Szebenyi, 2004) és az iskolai pedagógiai program (Gábri, 2004) kialakítását és a középiskolákban összehangolását az egységes, központi érettségi vizsga követelményeivel. A tanórai foglalkozások megszervezéséről szóló rendelkezésekben helyet kapott a rugalmas eltérés lehetősége művészeti előadások látogatása céljából. A képesség kibontakoztató felkészítés pontjában a közösségfejlesztés tárgykörében felveti a személyiségfejlesztés és az egyéni képességek kibontakoztatásának lehetőségét. Ez a látásmód kellő rugalmasságot képviselt a központosítás és a lokalitás összhangjának megteremtésében. Az új Nemzeti alaptanterv (2011) feldolgozásához kialakított kerettantervek ajánlásai között pedig újdonságként fogalmazódik meg a populáris kultúra szemelvényeinek alkalmazása tanítási óra keretében. Ebben a szemléletben az új évezred problémafelvetése aktuálisan jelenik meg, tehát a zenei nevelés valóságos környezetéhez igazodó adaptáció lehetősége teremtődik meg.

A Köznevelési törvény - 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről - koncepciójában a törvényalkotás a köznevelés kérdésében a nemzeti felemelkedést, valamint az oktatás hagyományait a jelen és a jövő lehetőségeivel egyesítő korszerű tudás megszerzését tűzi ki célul. A Köznevelési törvény az Alaptörvény szellemét követve biztosítja a művelődéshez való jogot és a köznevelés valamennyi résztvevője számára megfogalmazott jogokat és kötelességeket, valamint a köznevelési rendszer működtetését. A törvény célja és alapelvei középpontba állítják a gyermekek és fiatalok harmonikus testi, lelki és értelmi fejlődésének elősegítését, életkori sajátosságaiknak megfelelő készég-, képességfejlesztésüket, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik alakítása által műveltségük tudatos kiépítését. Az erkölcsös életvitelre, a felelős állampolgári magatartásra való tudatos nevelés során a Köznevelési törvény kiemelt célkitűzése a társadalmi leszakadás megakadályozása illetve a tehetséggondozás. Ezek az alapelvek együttesen a hosszú távú fejlődés feltételeinek megteremtését kívánják szolgálni. A törvény szövege kimondja, hogy a köznevelés középpontjában az óvodás gyermek, az iskolai tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akik jogaik és kötelességeik tekintetében egységet alkotnak. A 3.§ tíz pontban foglalja össze a köznevelés és oktatás irányelveit, a képzés struktúráját, szintjeit és átjárhatóságát, a fenntartók körét és a köznevelés kiemelt feladatát. Ennek értelmében a kisgyermekkori fejlesztés, a sajátos nevelési igény figyelembe vétele, a beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézséggel küzdő tanulók speciális igényeinek szem előtt tartása kap kiemelt szerepet fejlődésük elősegítésében csak úgy, mint az egyéni képességekhez igazodó eredményesség elősegítése és a társadalmi beilleszkedés esélyeinek megteremtése.

A művészeti tevékenységek mással nem pótolható szerepét az ízlésfejlesztés, a képzelőerő, a kifejezőképesség és a figyelemösszpontosítás területén tekinti meghatározónak a kooperációs és kommunikációs képességek fejlesztésével együttesen. A művészeti és művészetpedagógiai tevékenység során a középpontban a gyakorlat- és tevékenységközpontúság áll, melyben a tanulói tevékenységek művészeti alkotásokhoz, a mindennapi élet helyzeteihez, megnyilvánulásaihoz egyaránt kapcsolódnak. A törvény szövege egyensúlyteremtő szándékot fogalmaz meg a kiemelkedő kulturális minták és a hétköznapok esztétikuma között. Kiemelten kezeli az önkifejezést, tehetséggondozást és közösségépítést; a képzelőerő, az érzelmi intelligencia és alkotókészség fejlesztését valamint az aktív részvételt, öntevékenységet, a kreativitást. Kívánatosnak tekinti a műveltségterület tantárgyai közötti összefüggések érvényesülését, a zenei és vizuális képességek szinergikus hatásait, a dráma és média integratív elemeit és a műveltségterületek közötti kapcsolódások lehetőségét.

A zenei nevelés szempontjából a Köznevelési törvény fontos eleme az óvodai nevelés szerepének hangsúlyozása, így a kora gyermekkori fejlesztés minél szélesebb tömegekre való kiterjesztése. Az iskoláskorúak körében a tehetséggondozás kiemelt helyzete valamint az egyéni képességekhez való igazodás lehetősége bizonyul figyelemre méltó intézkedésnek a műveltségterület kibontakoztatásában. Ugyanakkor a helyi sajátosságok és az iskola arculatát megjeleníteni képes helyi tantervek szabadsága a kerettantervben az óraszámok tekintetében 10%-ra csökkent. A kutatások már az első NAT (2003) esetében is a zenei fejlesztés tartalmi elvárásainak és a fejlesztés óraszámban rögzített idejének ellentmondásosságára mutattak rá (Turmezeyné és mtsai, 2005). Tekintve, hogy a fejlesztendő területek köre bővült, az hozzájuk rendelt óraszámok azonban csökkentek, így a felvázolt dichotómia az elkövetkező időben is előjelezhetően fennáll.

A CXC. törvény a nemzeti köznevelésről dokumentuma több részből tevődik össze, melynek I. része az oktatás-nevelés közös értékeit tekinti át, míg a II. részben (a korábbi verzió III. részében) a műveltségközvetítés, a tudásépítés és a kompetenciafejlesztés kidolgozása kap helyet. A zenei műveltségkutatás területére vonatkozó megállapítások a kiemelt kompetenciák körébe tartoznak, leírásukkal a kulcskompetenciák ismertetése során találkozunk. A NAT első változatában bemutatott kulcskompetenciák meghatározott rendszert alkotnak, melyekkel az egyénnek a társadalmi szerep sikeres betöltéséhez rendelkeznie szükséges. A Köznevelési törvényhez kapcsolódó NAT a kulcskompetenciákat ismeretek, képességek és attitűdök együtteseként értelmezi és változatlan sorrendben tárgyalja azokat, valamint mindkét dokumentum megemlíti a kompetenciák egymásra hatásának lehetőségét. Ilyen kulcskompetencia az esztétikai-művészi tudatosság és kifejezőképesség, amely a nyolc elkülönített kulcskompetencia között a hetedikként szerepel. Mindkét rendelkezés gyűjtőfogalomként tárgyalva ide tartozónak tekinti a megismerés, a kreatív kifejezés fontosságát, és szükséges ismereteket, képességeket, attitűdöket rendel hozzá. A zenei nevelés záró szakaszában elvárásként fogalmazza meg az esztétikai-művészi tudatosság keretében a műalkotások értő és beleérző ismeretét, valamint az esztétikum mindennapokban betöltött szerepének megértését. Az ebben a pontban elvárt képességek a művészi önkifejezés, a műalkotások és előadások elemzése, a saját és mások nézőpontjának összevetése.

A 2011-ben elfogadott, 2012. szeptember 1-től életbe lépett NAT az ismeretek területén az egyetemes kulturális örökség és a kortárs kultúra kifejezésmódjának ismeretét is megfogalmazza, képességek terén a művészi önkifejezés, a művészi érték, a műalkotások elemzése és új elemként a kulturális tevékenységben rejlő gazdasági lehetőségek felismerését várja el. A pozitív attitűdök tekintetében a kívánalom a művészetszeretet, az esztétikai érzék fejlesztése, valamint a kulturális életben való részvétel. A NAT 2003-as változatában a VII. fejezet a képzés felépítését mutatja be, kétéves ciklusokban gondolkodva kijelöli a zenei fejlesztés szakaszait. Mindezek mellett a NAT 2011-es változata a középfokú nevelés-oktatás szakaszához rendeli a munkavállaláshoz szükséges kompetenciák megszerzését is.

Az első alaptanterv a műveltségterületek áttekintése során az ének-zenét mint „hangzó nyelvet” nevezi meg. A rendelkezés kimondja az aktív zenei tevékenység érzelmekre, emberi lélekre gyakorolt hatását. A zenei nevelés középpontjába a zenei élményt állítja, melynek célja a zene megszerettetése, a zenei kifejezőeszközök megismertetése és motivációk kialakítása az aktív zenei kommunikációban való részvételre. A zenei tevékenység legfőbb megnyilvánulási formái a megértés, befogadás, reprodukálás, amelyek nélkülözhetetlen tényezői a harmonikus személyiség kibontakoztatásának. Kiemelkedően fontos területként nevezi meg az alaptanterv a zenei ízlésformálást, a zenei ítélőképesség fejlesztését és a kritikai képesség kialakítását. A zeneirodalom alkotásai által kapcsolat fenntartását várja el más művészeti ágakkal és műveltségi területekkel. A nemzeti identitás megőrzésének eszközeként a magyar népzene és műzene megismerését nevezi meg. Saját és európai hagyományaink tanulmányozása által a teljes világkép kialakítására épít. A kormányrendelet szövege ezen a ponton szoros rokonságot mutat Kodály zenei nevelési elveivel. Egyértelművé válik a NAT azon törekvése, hogy a 20. század közepén megkezdett egységes zeneoktatási szisztéma értékeit érvényre juttassa az új évezredben is.

A NAT jelenlegi változata kiemeli művészetpedagógia tevékenységközpontúságát, az ének-zene nevelési céljainak esetében pedig a zenei élmény személyiségformáló erejének zenei tevékenységen túlmutató pedagógiai jelentőségét. A fejlesztési feladatok területén a NAT első változata elsőként a zenei alkotóképességgel foglalkozik, míg a második verzió felosztásában a zenei reprodukció területeit foglalja össze (éneklés, kreatív zenei tevékenység, felismerő kottaolvasás). Ezt követi a zenei befogadás kérdésköre, itt csoportosul a befogadói kompetencia fejlesztése és a zenehallgatás tevékenysége. Az első NAT az interpretáció zenei területén a zenei nevelési folyamat végére, 9-12. évfolyamok számára az egyéni előadásra való ösztönzést írja elő, a személyes előadásmód vállalását; önálló kezdeményezésű kooperáció megvalósítását; világzenék megismerését, különböző énekes műfajok felismerését; az ízlésformálás és a kritikai szemlélet kialakítását; egyéni véleményalkotás megfogalmazását és az életkornak megfelelő kórusirodalommal való megismerkedést. Az improvizáció területén nyitott személyiséget tételez a leírás, elkülönül a kötött és kötetlen improvizáció, valamint ennek énekes, hangszeres vagy számítógépes megvalósítása.

A fejlesztés második területe a megismerő és befogadóképesség. Ezen a területen a záró szakaszban elvárásként fogalmazódik meg az előadó apparátusok hallás utáni felismerése, népzenei hangszerek megnevezése, a zeneirodalom jelentős alkotásainak felismerése, azonosítása, a zene funkcióinak és a médiában betöltött szerepének megismerése, Fontos szempontként jelenik meg az érzelmi asszociációs képesség fejlesztése, összefüggések felismerése a kultúrtörténet korszakai és eseményei között. Követelménnyé válik az esszéjellegű gondolkodás és megnyilatkozás kialakítása, az elemző képesség fejlesztése, az interaktív eszközök alkalmazása, internethasználat és önálló könyvtárhasználat anyaggyűjtés céljából. A zenei hallás és kottaismeret pontban a zenei képességfejlesztés áll a középpontban. Ennek faktorai a ritmusértékek felismerése és reprodukciója, szimmetria és aszimmetria megkülönböztetése, a kvintkör ismerete és alkalmazása. Elvárás a többszólamú éneklés, a zenei emlékezet aktivizálása, az önálló zenei gondolkodás fejlesztése. Az egyszerűbb kottakép utáni éneklés készségszintre emelése, a tempó- és dinamikai különbségek érzékelése, valamint a zenei formák észlelésének és elkülönítésének képessége. A nemzeti alaptanterv második változata a középiskolás korosztály számára a zenei fejlesztés során számos új elvárást fogalmaz meg, így az énekes és hangszeres tudás megosztását a közösségben, koncertélmények feldolgozását, a zenetörténet nagy korszakainak és műveinek átfogó ismerete mellett összefüggések meglátását a társművészeti alkotások között. Új eleme továbbá a klasszikus műfajok megismerése mellett a populáris műfajok szerepeltetése, valamint a zene médiában és filmművészetben betöltött szerepének megfigyeltetése. A zenei anyagról szóló rendelkezés a kortárs zeneművészet naprakész ismeretét valamint a ’mass média’ jelenségét és zenei anyagának tanulmányozását is a nevelő-oktató munka tárgyává teszi (Dohány, 2013).

A zenei nevelésünk minél korszerűbb és eredményesebb megvalósítására vonatkozó elvárások érvényesülését a törvényi szabályozáson túl döntő mértékben befolyásolhatják a helyi körülmények, valamint a fejlesztést végző pedagógus személyes kompetenciái. A 2015-ben bevezetett tanfelügyeleti és pedagógusminősítési rendszer tapasztalatai – a feltöltött portfóliók tartalmi minősége és a látogatott órák szakmai színvonala - további adalékokkal szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a törvény írott betűje és a gyakorlati, osztálytermi megvalósulás közötti összhang.

Irodalom:

243/2003. (XII. 17.), Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló Kormányrendelet 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

Boyle B. és Bragg J. (2006): A curriculum without foundation. British Educational Research Journal Vol. 32, No. 4, August 569 – 582.

Dohány Gabriella (2013): A zenei műveltség és az ének-zene tanulásával kapcsolatos háttérváltozók összefüggéseinek empirikus vizsgálata a középiskolás tanulók körében. SZTE BTK Neveléstudományi Doktori iskola PhD értekezés 59-65.

Gábri Katalin (2004): A pedagógiai program, mint az iskolaértékelés alapja. In: Szabó László Tamás (szerk.): Tantervelmélet Pallas Debrecina 5. DE Kossuth Kiadó, Debrecen. 142 - 146.

Szabó László Tamás és Kozma Tamás (szerk) (2001): Tantervelmélet. Debrecina 5. DE Kossuth Kiadó, Debrecen

Szebenyi Péter (2004): A helyi tanterv készítésének elvei és lépései. In: Szabó László Tamás (szerk.): Tantervelmélet Pallas Debrecina 5. DE Kossuth Kiadó, Debrecen. 138-141.

Turmezeyné Heller Erika, Máth János és Balogh László (2005): Zenei képességek és iskolai fejlesztés. Magyar Pedagógia, 105. 2. 207-236.