ELHUNYT HOFFMANN LÁSZLÓ ORGONAMŰVÉSZ, ZENEPEDAGÓGUS, EGYHÁZZENÉSZ

(1949-2016)

Hoffmann László Győrött született 1949. március 26-án. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, ott fedezte fel az egyházzenét. A műfaj szeretete végigkísérte egész életén. Miskolcon a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában orgona szakot végzett, már ott orgonistája lett az „újgyőri” plébániatemplomnak. Később orgonát és karvezetést tanult a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Gergely Ferenc, Maklári József, Párkai István és Vásárhelyi Zoltán növendékeként. 1975-ben diplomázott. Tanulmányi ideje alatt az ifjú európai orgonisták versenyén, Prágában megosztott I. helyezést ért el, valamint barokk mesterkurzuson vett részt Innsbruckban. A diplomahangversenyén elhangzó modern mű előadásáért Artisjus-díjban részesítették.

Tanulmányai elvégzése után Győrbe került, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdett tanítani. 1990-ben Cziglényi Lászlóval és Alföldy-Boruss Csillával elindították az orgona tanszakot, mellette pedig egyházzenét oktatott. A Széchenyi Egyetem zenei fakultásán is megszervezte az egyházzenei képzést. Neki köszönhető a Szentlélek-templom nagy orgonája: nemcsak játszott rajta, de kórust is szervezett. Ugyanezt tette a győri kármelita templomban is – orgonált, kórust szervezett. A Kisalföld napilap 2009-ben számolt be Korszerű orgona barokk hangzással címmel arról, hogy Hoffmann László közreműködésével megújult és barokk hangzást is kapott a kármelita templom orgonája.

Innentől kezdve Bach műveinek tolmácsolása is tökéletesen valóra válhatott. Ezt a kórust betegségéig irányította. Mikor már nem bírta tovább, pályatársa, felesége, Hoffmann-né Kemenes Vera folytatta a munkáját.

„Nem volt sima természetű, megalkuvó ember – emlékezik pályatársára Cziglényi László orgonaművész, tanár, kolléga. – A jó ügyekért képes volt harcba szállni, számtalan sikere ennek köszönhető. Ilyen volt a kármelita templom orgonája, és ilyen volt Halmos László egyházi műveinek kiadása is.”

Halmos László a szocialista időkben ugyan ismert zeneszerző volt Győrben, de egyházzenei művei miatt nem volt népszerű. Halála után emléke hamar feledésbe merült, és az évek során ezek a zenedarabok elvesztek volna, ha Hoffmann László fáradhatatlan kutatómunkával össze nem gyűjti őket. Halmos művei most rendszerezve megtalálhatók a Richter-gyűjteményben. A zeneszerző hagyatékának rendezése nyomán kötetben adta ki egyházi kórusműveit, a kármelita templom kórusával pedig CD-t készített énekkari darabjaiból.

Hoffmann László pedagógiai és egyházi munkája mellett rendszeresen koncertezett Magyarország és Európa templomaiban, hangversenytermeiben; több kórussal, így a győri Bartók-iskola kórusával, a Győri Leánykarral, a vagongyári kórussal, a komáromi Vox Femina Nőikarral karnagyként és orgonistaként dolgozott hangversenyek, CD-felvételek közreműködőjeként. A kortárs zenei életnek is részese volt, több kortárs zeneszerző – így Koloss István, Reményi Attila – ajánlotta neki műveit. Pályatársa, Mali Katalin írta: „A zene odaröpít minket, ahová mindig is vágytunk, magunkhoz, egymáshoz, az Isten tenyerére.” Hoffmann László már ott van. Ötvenéves kántori tevékenységéért pápai áldást kapott. Ezzel az ajánlással érkezett oda.

2016. március 9-én hunyt el.

Forrás és fotó: Kisalföld/Győri Egyházmegye

Pió Márta/Magyar Kurír