Fenyves Mária Annunziata
Vivaldi „A négy évszak”
hegedűversenyének első, Tavasz című tételének margójára
275 éve, Bécsben, 1741. júl.
28-án hunyt el A. Vivaldi
Vivaldi - Concerto n.1 in mi maggiore "La primavera"
Allegro
(Teatro alla Scala,
Milano, 17 aprile 2011. I Cameristi
della Scala, violino: Francesco Manara)
Előttem ébredezik a hajnal, fehér köd csorog a
tájon mindenütt. A fények lassan jönnek, botorkálnak, kissé hűvös még a
táj. A pajkos szellő nyújtózkodik, ráér még, mert korai az idő.
A tavaszi ég - kékje visszatükröződik a nagy tó
vizében, ahol csalfa tündérek tündértáncot járnak, mivel közeledik a csodás
évszak, a tavasz, ahol Kecskeköröm királynéja és a tihanyi visszhang iránta
nagy szeretetre, csodálatra biztat.
Lassan pirkad, a szelek is lassan elindulnak. Bimbók ébredeznek,
virágok szirmai kibomlanak. A fák karcsú ágain hárfazene zendül; mert üzen a
nagy természet, s megtelik minden fénnyel, színnel, illattal, sejtelemmel, a
zöldülő hegyek sóhajtásaival, a völgyek csöndjeivel.
És boldog dalom száll, mert itt van már a tavasz!
Csak egy percben, csak egy pillanatban…
Tavasznak szép lelke
édes
illatok varázsa,
hadd
írja le tollam
mi
ragadott meg e világban,
csak
egy percben,
csak
egy pillanatban,
míg a csöndtükrében álmodoztam…
Hogy a pázsit malachitjában
gyönyörködött
szemem.
Hogy az orgonabokor rezdült
hajnalban
kedvesen.
Hogy egy kisrigó éppen most
repült
egy ágra fel.
Hogy egy kis szirom a harmatos
pázsiton
nyugalomra lelt.
Hogy a virágok illata fogadott,
s
a végtelen egekig kavargott.
Hogy csodálatos ragyogás töltötte be
az egész tágas teret.
Hogy csendhozó csipkés percek
átkaroltak,
megöleltek:
csak
egy percben,
csak
egy pillanatban,
míg
a csönd tükrében álmodoztam….
És
hogy ez a vers miért született meg?
Mert
Vivaldi Tavaszát hallgattam!
Aki
333 éve született a szép Velencében, és aki 275 éve halt meg Bécsben.
Az
Ő csodálatos tavasz muzsikáját hallgattam, az Ő versét olvastam.
„Közelit a tavasz ringatózva
lépked,
rózsaszín
ujjára szólít cinegéket.
Énekelve hív majd a rigó,
visszhangos
az erdő,
karcsú
gerle,
fülemüle
dala, messzezengő.
Fodrozódó forrásban lábat mos
a szellő,
csobogó
csermelyben fürdik levélkendő.
Füstölgő
felhőkből villám csap a földre,
hogy
a hegyormokat üszkösre gyötörje.
Újra szól a madárkórus
újra
zeng a dallam,
vigadoznak
a virágok
esőcsepp
kalapban…..
Közelit a tavasz, ringatózva
lépked,
rózsaszín
ujjára szólít cinegéket.”
„...s a csermelyek, a
szellő sóhajában frissülve futnak, édes suttogással.”
(Részlet Baranyi Ferenc
Vivaldi: Tavasz c. szonettjének fordításából)
---
„A
négy évszak” c. mű „programzene”, az évszakok pontos, színpompás képeit
adja, s a tavaszi nagy természet megújulását mutatja be: madarak énekével,
patakcsobogással, boldog ünnepléssel, de villámok és fenyegető mennydörgés
hangjai is megszólalnak, majd a vihar elmúltával megnyugszik a táj, és
visszatér a béke, a nyugalom, a szépség, az öröm.
Egy kis betekintés életébe.
A barokk muzsika egyik legnagyobb alkotója. Hegedűművész. Papi szemináriumba járt, majd l703-ban pappá szentelték.
Ő azonban elsősorban a muzsikának szentelte magát. Vörös hajszíne
miatt „il prete rossa”,
azaz, „vörös papnak” hívták. I740-ig az Ospedale
della Pietŕ leánynevelő intézetben tanított. Itt
írta a híres „Négy Évszakot”, mely megalapozta hírnevét, tekintélyét.
Hatalmas alkotómunkájában sokoldalúságát is
megismerhetjük.
46 operát irt, ebből 16 teljes egészében
fennmaradt. Vivaldinak több mint 50 hiteles
egyházzenei szerzeményét ismerjük: szólóhangra írt rövid énekek, oratóriumok,
valamint többtételes, kettős kórusra és zenekarra írt, finoman kidolgozott
zsoltármegzenésítések. Versenyműveinek száma közel 500. Közülük több mint
300 szólóhangszerre, vonószenekarra és continuóra,
kb. 230 hegedűre, 40 fagottra, 25 gordonkára, 15 oboára, 10 pedig fuvolára
íródott. Komponált még versenyműveket viola d’amoréra,
blockflötére, mandolinra és más hangszerekre is.
További versenyművei kettősversenyek (köztük kb. 25 két
hegedűre), concerto grossók három
Ospedale della Pietŕ
vagy több szólistával, vonós koncertek szólista nélkül, és
kamara-versenyművek egy hangszercsoportra zenekar nélkül. Triók,
szimfóniák, szerenádok, szonettek egész sora.... Művei
Amszterdamban a Roger Le Cene kiadónál jelentek meg
először.
Elfutottak a századok, az évek, de zenéje ma is él.