HOLLÓS MÁTÉ
Napok évtizedek hullámán Vántus nyomában
Vajon
mire gondolt a szegedi közönség, amikor 1971-ben először rendezték
városukban A Mai Magyar Zene Hetét? Azt biztosan nem, hogy immár náluk is van seregszemléje a kortárs
muzsikának, hiszen a főváros a Varsói Ősz nyomdokaiba szegődni
tervezett, de ahhoz hasonlatos nemzetközi zarándokhellyé több okból nem
válhatott Korunk Zenéje sorozata csak Szeged után négy évvel indult el. Egy 36
éves zeneszerző, a vajai születésű, a Zeneakadémiát elvégezve
Budapestet túlságosan mozgalmasnak találó, ezért hazájául Szegedet választó Vántus István, a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola ottani tagozatának tanára ismerte föl, hogy
bár az alkotás csakugyan nyugalmat kíván, a mű nem a fiók nyugalmában érzi
jól magát. Vántus nem az a komponista volt, aki a saját boldogulásához fontos
kilincseket ismerte jól, hanem kaput tárt a kollégáknak, hogy
megmutatkozhassanak Szeged zenészei és publikuma előtt. Ez a hazai kortárs
zenét évről-évre felvonultató eseménysor megtört, amikor 1992-ben
szívroham ragadta el kompozícióin és a görbülő zenei tér elméletén ereje
teljében dolgozó Vántust. A négy évvel később alakult Vántus István
Társaság nemcsak az ő emlékének őrzését tűzte céljául, hanem
híven a mester szelleméhez a hangversenyrendezés iránti elkötelezettséget
követve folytatta a hagyományt, immár Vántus István Kortárszenei Napok név
alatt. Így rendezhettük most az alapítástól számított 45-ik évfolyamot.
A
2015-ös négy nap jubileuma azonban nem ez volt, hanem Vántus István 80.
születésnapja. A mi mindent alkothatott volna az utóbbi 23 évben és a miféle
díjak sorakozhatnának azóta a neve mellett kérdésre csak sóhajaink felelhetnek.
Mivel nem „bőbeszédű” szerző előtt hajtunk fejet,
időről-időre gondban vagyunk, mit tűzhetnénk műsorra a
jól ismert opuszok mellett, amivel meglephetjük a Vántusban jártas hallgatót.
Így jutott idén a kínálatba egy Scherzo, amely
a Képzelt beteg kísérőzenéből átdolgozott nagyobb kamaramű, a Burlesca
változata, s amelyről kiderült, vérbeli trió két klarinétra és fagottra,
mely szélesebb körű játszottságra is érdemes (Maczák János, Maczák Áron, Vizsolyi Lívia). A kamara-termést
képviselte még korábbról jól bevált előadókkal a Parabola (Sin Katalin, Kerek Ferenc). A vántusi pentaton-lánc
hangrendszere sajátos harmónia- és színvilágot kölcsönöz a Valaki hí Weöres-kórusműnek (Argenteus Vegyeskar / Kovács Gábor), akárcsak a Bachra utaló
vonószenekari Gemmának és Visszaverődéseknek. A Gemmára
alaposan előkészülhetett a közönség Illés
Mária előadásából, akinek „Tiszta
hangok” – Vántus István élete és műve címen azóta megjelent
elemző kötete a Vántusról halála óta kiadott négy könyv közül leginkább
hatol tudományos mélységekbe.
A
Vántus-éra hagyománya a Zeneszerző–közönség találkozó, amelynek „vendége”
– bár ez ügyetlen megnevezés az egykori Vántus-tanítványra, később
ugyanott tanárra – Huszár Lajos volt.
Ő vezetett át a nyitóestbe Ének
virradatkor című ma is eleven szépségű fuvola-vibrafon duójával (Varga Laura, Somorjai Péter). Először
volt vendégünk Maros Miklós Endekus
dodekus Morgenstern-ciklusával (Altorjay
Tamás, Lucz Ilona). E koncert sikeréhez Tóth
Péter (Balkán concertante), Csemiczky
Miklós (Cinque pezzi sacri), Kocsár
Miklós (Rapsodia – harsonára, zongorára, ütőkre) és Petrovics Emil (Passamezzo e saltarello)
járult még hozzá.
Az új
nemzedéknek hangot adó koncerten Andorka
Péter (Tarantella – ősbemutató), Virágh
András Gábor (Triptyque), Kerékfy
Márton (Szonáta mélyhegedűre és zongorára), Derecskei András (Prelúdium és fúga) valamint Horváth Márton Levente (Erotic Contaminations) mutatkozott be. A
záróesten Kovács Zoltán (Elégia és
tangó klarinétra és zongorára), Laczó
Zoltán Vince (Árnyjáték), Madarász
Iván (Pentafónia), Sugár Miklós (Rábeszélés),
Bánkövi Gyula (I misterie delle
montagne lontani) és Fekete Gyula (Pyramus
és Thisbe) mutatta fel a program stiláris sokszínűségét.
A
Somogyi-könyvtár Zenei album sorozatában ezúttal Maros Rudolf emlékét idézte Hegedűs
Bernadett, a zeneszerző fia, Miklós, és a négy mű előadói.
Fáj, hogy nem említhetem név szerint a négy nap muzsikusait, hiszen olyan
visszatérők (S. Dobos Márta,
Szecsődi Ferenc, Klebniczki György, Maczelka Noémi, Zsigmond Zoltán–Pap
Éva) és újonnan csatlakozó ifjak vannak köztük, akik igen magas szinten
szolgálják a mai zenét. Miként a pedagógusok is, akik az Ének-zenei Tanszéken,
a Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolában és a zárónap
„Törpék és óriások” zeneiskolás seregszemléjére nevelik a jövő zenészeit
és közönségét.
Az
anyagi bázist mintha e szó jellemezné: diminuendo. Közben a színvonal: crescendo,
con spirito.
---
Szegedi Weiner Kamarazenekar,
vezényel: Weninger Richárd („Ének, hajolj ki ajkamon” - 2007 Hungaroton Records
Ltd.)
-
Válogatás
Vántus István (1935-1992) alkotásaiból:
Testamentum (-Juhász Gyula)
Előadja
a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Vegyeskara.
Vezényel: dr. Kovács Gábor (2008. november 26. - Vántus István Kortárszenei
Napok - Szeged)
Tömörkény
István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kamarakórusa 2012. 11. 28.
Vántus István Kortárszenei Napok
Gemma
Szegedi
Weiner Kamarazenekar, vezényel: Richárd Weninger (1999 HUNGAROTON RECORDS LTD)