BESZÁMOLÓ
AZ ÁTHALLÁSOK – középpontban a ZSOLTÁR
címmel zeneművészeti szakmai napRÓL
2016. április 19-én ÁTHALLÁSOK – középpontban a ZSOLTÁR
címmel zeneművészeti szakmai napot tartottunk. Némethy Kálmán igazgató úr
megnyitója után dr. Odrobina László szakképzésért és
felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár – az esemény
fővédnöke – köszöntését és tájékoztató előadását tolmácsolta Bruckner László főosztályvezető úr,
a zeneművészeti szakmai képzést érintő jogszabályi változásokról.
A szakmai program részeként Kalmanovits Zoltán tartott
előadást Zsoltár a liturgiában – A
zsoltár-megzenésítések előfordulásai felekezetenként a 17. század
első feléig címmel. Mondandójában kitért a teológiai és liturgiai
alapokra, valamint az ószövetségi hagyománytól kezdődően, a középkori
gyakorlaton át, a többszólamúság fejlődésén keresztül, érintve a
reneszánsz kor újításait és a protestáns felekezetek hagyományát is bemutatta a
zsoltár egyházzenei alkalmazásának zenetörténeti vonatkozásait és fejlődését.
Majd Gombai Tamás és Kerékgyártó
Gergely következett Népi vonós hangszeroktatás alap- és középfokon címmel.
Impulzív, sok élőzenei példát felsorakoztató előadásuk bemutatta a
népi vonós hangszerek sajátosságait, a különböző tájegységek szerinti
hangszerjáték jellemzőit, ezek technikai kívánalmait. Összehasonlítást
tettek a klasszikus hangszeres játék és a népzenei előadásmód között, és
számos módszertani tapasztalatot osztottak meg a hallgatósággal. Mindezt
Salamon Beáta: Népzenei dallamgyűjteménye c. kötetének mentén haladva
tették, mely egyik fontos kiadványa jelenleg a népi vonós hangszeres
oktatásnak.
A délelőtti szakaszt Tímár Sára
előadása zárta Református zsoltár- és dicséreténeklés a népi
gyakorlatban Mezőségen, Kalotaszegen és Szászcsáváson címmel. Tímár
Sára személyes élményekből táplálkozva, élményszerűen mutatta be az
egyházi népénekek népi hagyományban történő továbbfejlődését, és
élő hagyományát. Három kiválasztott dallamon keresztül figyelhettük meg
adatközlők felvételein keresztül a népi énekes ornamensek
jellegzetességeit és lehetőségeit, majd a résztvevőket is
megénekeltetve próbálhattuk ki azokat alkalmazni. Különleges élmény volt a szászcsávási többszólamú éneklési hagyomány felvételeivel
való találkozás. Megállapíthattuk, hogy ez a népi hagyomány közeli kapcsolatban
van a 16-17. századi traktátusokban leírt korabeli
előadói gyakorlatra jellemző diminúciós
vagy intavolációs technikákkal.
A délutánt Lax
Éva előadás nyitotta A zsoltárok
feldolgozásának különböző módjai Schütznél és Monteverdinél címmel. Schütz
életútján keresztül, a két velencei tanulmányútjának hatásaira keletkezett
művek vonatkozásában emelt ki néhány zsoltárfeldolgozást, amelynek zenében
megragadható, a velencei mesterekre jellemző stiláris elemekre hívta fel a
figyelmet. Említést tett a cori spezzatti
alkalmazásáról, valamint az énekesek és hangszeresek szerepéről.
Előadását kiváló historikus előadók felvételeiből vett
részletekkel illusztrálta.
Az egyházi ének és népi ének találkozási
pontjaira világított rá Szabó Ágnes és Tímár Sára Népdalaink és egyházi
dallamaink közös pontjai – Gyakorlati foglalkozás mindenkinek című előadásában. A
középkori latin nyelvű repertoár imádságos hagyományát, szövegi és dallami
rokonságát állították a középpontba. Részben hangfelvételek bemutatásával
érzékeltették ezt, és világították meg ezeket a kapcsolódási pontokat. Ezt követően
pedig Dobszay László és Szendrei Janka egyik
könyvéből vett példán keresztül énekelhettük el és vizsgálhattuk meg egy
középkori latin nyelvű kánció fejlődését,
hogyan alakult és változott a dallam a népi hagyományban, milyen változatokban
él a különböző tájegységeken.
Ezt követően Lax
Éva beszélt a recitativo éneklés történetéről és előadói
gyakorlatáról. Az 1570-es évek Firenzéjében elindult csoport zenetörténeti
jelentőségű újításaitól egészen Mozart operáiig ívelt előadása.
Több zenei példán keresztül mutatta be a műfaj fejlődését, a
különböző korokra jellemző módozatait. Kitért a secco
és accompagnato kíséret lényegére és dramaturgiai
szerepére is. Külön említést tett a kottában nem jelzett íratlan szabályokra,
az appoggiatura gyakorlati alkalmazására is.
A szakmai nap utolsó előadója Vitárius Piroska volt, aki Régizenei alapismeretek a zeneiskolai
hegedűtanításban címmel tartott előadást, melyben számos oldalról
tárta fel a historikus előadásmód problémáit. Számba vettük ezen a téren
rendelkezésre álló forrásokat, amikre támaszkodhatunk. Beszélt a korabeli
hangszerek jellegzetességeiről, valamint a historizmus történeti
előzményeiről. Mindezeket úgy fogalmazta meg, hogy kötődött a
hegedűjáték technikai elemeihez, és módszertani lehetőségeket kínált
ezek kipróbálására olyanoknak, akik még alapszinten tanulják, illetve tanítják
a hangszeres játékot. Végezetül Telemann Metodikus szonátái közül mutatott be
egy tételt, amelyben a szerző egy díszítések nélküli szólamot, és
ugyanannak a szólamnak a kidíszített változatát is közölte. Előadásában
egymás után mindkettő megszólalt, mely összefoglalta és szemléltette az
előadásában elhangzottakat.
A szakmai előadásokat követően
a rendezvény végén lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre is, ahol
nagyon pozitív visszajelzéseket kaphattak az előadók a
résztvevőktől.
Bízunk benne, hogy a szakmai napok
megrendezésének hagyománya folytatódik, és a résztvevők új szakmai
kapcsolatokkal és ismeretekkel gazdagodhatnak a jövőben is.
Kalmanovits
Zoltán