A zene
gyógyhatásáról a 17. században
A
felvilágosodás kori orvostörténeti gyűjtemény Medicina illuminata című, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum,
Könyvtár és Levéltár által kiadott,
A fejezet szerzője Caspar Schott (1608-1666), német származású fizikus-matematikus, teológus, később a palermói egyetem tanára Magia universalis című könyvsorozatának egyik kötetét az általános hangtannak, a visszavert hangnak, a hangképzésnek és a komponálástannak szentelte. Az itt közölt, latinból fordított szövegből kitűnik, hogy a kor gondolkodásában még erősen jelen van a mágikus hagyomány és a hit.
Idézzük néhány mondatát: „ha… bizonyosfajta hangok erejében kételkedhet is az ember, a zene gyógyerejét általában véve nem vonhatja kétségbe…” Példának említi a Dávid lantja által meggyógyított Saul, vagy az apuliai… tarantella-táncolók esetét.
„Tehát a muzsika és az összhangzatok igenis képesek testi betegségeket gyógyítani. Meg kell vizsgálnunk, miben áll ez a gyógyerő, természetes vagy természetfölötti, és hogy honnét származik.”
„A zenei harmónia nincs híján a
csillaghatásnak, hiszen a csillagok összhangzatának leghűbb utánzója, minthogy
az égitestek mozgását pontosan követi, csodálatos erővel idézi elő az
égi hatásokat, és így képes megváltoztatni valamennyi hallgatójának érzelmeit,
szándékait… sőt erkölcseit is – egyik percről a másikra a maga
tulajdonságait tudja érvényesíteni, vagyis boldogsággal, keserűséggel, bátorsággal
vagy nyugalommal és hasonlókkal képes eltölteni hallgatói szívét. Orpheusz,
Amphión, Dávid, Püthagorasz, Empedoklész, Aszklépiadész vagy Timótheus
dallamokkal és hangokkal egy sor csodát vitt végbe…”
A mű további részeiben Schott kifejti, hogy „Az ének azonban többre képes, mint a hangszeres zene…”, amennyiben befolyásolja a testnedvek működését. Itt egy (ma már) mulatságos rézmetszet következik a szamarak zenetanításáról,
1674-ből. „A beteg testét körülvevő levegő is ugyanolyan módon és ütemben mozdul és lódul meg, mint a hangzat…”
„Nem mindenfajta betegség gyógyítható a zene vagy az összhangzatok segítségével, hanem csak az, amelyik a nedvek egyensúlyának felborulásából, leginkább pedig közvetlenül a fekete és a sárga epe túltengéséből származik… A többi betegség, amely már meggyökeresedett a szervezetben, vagy tartós, vagy amelyeket a rothadó testrészek romlása, az életfontosságú szerveket ért káros hatás okoz, muzsikával egyáltalán nem gyógyítható.”
„Ahhoz, hogy egy zenész bármely, az említett betegségekben szenvedő embert meggyógyíthasson, jól kell ismernie az illető természetét és alkatát” – állítja Schott, ráadásul a saját ebbéli tapasztalataira is hivatkozik. Komponálástana segítségével – ígéri a szerző – még a legostobábbak is „képessé válnak a zeneszerzésre.”
Az előző évezredek hiedelmeivel ellentétben a 17. századi tudósok, mint látjuk, már többet foglalkoztak a természeti törvényekkel.
A zene csakugyan jó hatású az ember hangulatára, de a 21. században jobb, ha a gyógyítást az orvosra bízzuk.
http://www.euroastra.info/node/103400
operamesék 2. Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, július 12.
http://www.euroastra.info/node/103410
operamesék 3. Wagner: A walkür, július 13.