Békés-Tarhos múltja és
jövője
Dombi Józsefné dr. Kemény
Erzsébet*
interjúja F. Pálfy Zsuzsa és Fejes Antal zenepedagógusokkal
2016-ban neves évfordulókat ünnepel Békés-Tarhos. 70 éve, 1946-ban hozta létre Gulyás György
karnagy-pedagógus az akkori Békés nagyközség vezetőinek támogatásával az
ország első, állami Énekiskoláját a Békés-tarhosi Wenckheim-birtok
ősparkkal körülvett, megüresedett épületeiben.
Az alapító Gulyás György 100 évvel ezelőtt született Köröstarcsán. Munkásságához
az 1954-ben egy tollvonással megszüntetett Énekiskola után a debreceni
Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatása, az ottani Zeneművészeti
Főiskola létrehozása, a Kodály Kórus és a Nemzetközi Kodály Kórusverseny
megteremtése, valamint - ismét Békés város vezetésének támogatásával - a Békés-tarhosi Zenei Napok 1976-os elindítása
fűződik.
Emlékére idén, 2016. június 25-én mellszobrot
avattak a nagy zenei múltú, tarhosi Zenepavilon előtt, az új tulajdonos, a GEMMA
Cégcsoport és Békés város Önkormányzatának együttműködése jóvoltából. Boros
Péter szobrászművész emlékszobrának
létrehozásával és a Zenepavilon elnevezésével a Békés-tarhosi
Baráti Kör és jogutódja, a Békés-tarhosi Zenebarátok
Körének régi vágya teljesült. Az ünnepség az egykori, tarhosi diákok találkozójával, a Békés-tarhosi
Zenebarátok Körének közgyűlésével kezdődött, majd a szoboravatást
nagyszabású kórustalálkozó
koronázta.
Gulyás György mellszobra,
Boros Péter szobrászművész alkotása
A
XL. Békés-Tarhosi Zenei Napok rendezvénysorozata számos
koncerttel, kurzussal, zenei táborral, emlékkiállítással, néptánc-gálával és
fúvószenekarok találkozójával örvendeztette meg idén is a résztvevőket és
a zeneszerető közönséget. Egyidőssé vált a zenei napokkal a
Nemzetközi Vonószenekari Tábor, mely a Fuvolakurzussal, a Szép magyar beszéd
továbbképzéssel és az ének- zenepedagógusok konferenciájával a tarhosi szellemiség maradandóságát jelzi.
Az egykori Énekiskola 2007-ben Magyar Örökség
díjat kapott, 2016 tavaszán kuratóriumi döntés során a Nemzeti Értéktárba
került.
A Békési Zeneiskola a Kecskeméti Gábor
Kulturális Központtal és a város közintézményeivel karöltve a kezdetek óta
aktív szervezője és lebonyolítója ma is a zenei napok eseményeinek.
A békés-tarhosi
Énekiskola egykori diákja, Fejes Antal
41 évig vezette a Békési Zeneiskolát, 30 éven át a vonószenekari tábort és
1998-2006-ig a zenei napok művészeti vezetőjévé választották.
Feleségével, F. Pálfy Zsuzsa Arany
Katedra-díjas zongoratanárral és Kökéndy Józsefné
zenetanárral alapító tagjai a tavaly félévszázados fennállását ünneplő
intézménynek.
A többszörös jubileum kapcsán beszélgettem a
Fejes- házaspárral, mindketten a Békés Városért díj és a Keresztény
Értelmiségiek Szövetsége díjának kitüntetettjei.
- Köztudott, hogy Békés-Tarhos igen sok, jeles művészt, hangszeres játékostkarnagyot, zenepedagógust indított el a pályán. Milyen élményeket őriz Fejes Antal a tarhosi évekből?
-
Tarhos
a vidéki tehetséges gyerekeket gyűjtötte össze egy évvel a második
világháború után. A népi kollégiumokhoz hasonlóan a zenei kultúra
felfejlesztése, az éneklő Magyarország megteremtése volt a fő
célkitűzése Gulyásnak. 1950-54-ig, az iskola váratlan megszűnéséig lehettem
a tarhosi iskola diákja. Édesapámék vittek el a
felvételire 8 éves koromban, tarhosi tanáraim és Gulyás György pótolták azt a sok szeretetet, amit előzőleg
otthon a szüleim nyújtottak nekem. Az akkori időkre visszaemlékezve a tudást említem
először, amit Tarhoson kaptunk. Először mindenki énekelni tanult, a
szolmizálással anyanyelvi szinten éltünk. Napi táplálékunk volt Bertalotti Ötvenhat solfeggio-ja, Kodály 55 kétszólamú énekgyakorlata és a
Biciniumok. Az Énekiskola a kodályi elvet követte: „Addig senki ne vegyen hangszert a kezébe, amíg nem tud énekelni.” Akinek valamilyen okból nem vált be egy
hangszer, a tanárok rugalmasan váltottak másikra. Édesapám vágyát teljesítve
akkor én is hegedülni tanultam, s csak az iskola megszűnése után
győzte meg édesanyámat Friss „Tóni
bácsi”, hogy szívesen felvenne Békéscsabán, a növendékei sorába. Hálás
vagyok érte mindkettőjüknek. Így lettem csellista.
-
Ezek szerint az éneklés
dominált Tarhoson, hiszen Gulyás
György a Zeneakadémián karnagy-zeneszerzői diplomát szerzett még a
negyvenes évek elején.
-
Ő
a kezdetek kezdetén alakított egy leánykart Tarhoson, s a természetéből fakadó
fűtöttség és elhivatottság révén a fővárosba és a kelet-berlini, II.
VIT-re is eljutott az énekkara. Magyar szerzők - Bartók, Kodály, Bárdos –
művei mellett számos madrigált, népdalcsokrot, sőt, a korszak
elvárásaihoz igazodva mozgalmi dalokat is énekeltek. Delegációk, látogatók jöttek folyvást a tarhosi iskola hírére, és a tanároknak, diákoknak mindig
készen kellett állni bemutatkozó műsorszámokkal. Emlékszem, még Kodály
Zoltánnak és Emma asszonynak is hegedültem egy orosz darabot.
- Távol a világtól érdekes lehetett az
ottani élet. Nem érezték az elszigeteltséget, a bezártságot?
-
A
hatalmas, tarhosi park, a természet közelsége
szabadságot adott mindannyiunknak. Gyönyörű
vadgesztenyefák, nyárfák, lucfenyők vettek körül bennünket. Az úgynevezett
„Nagygödörben” rendszeresek voltak a szabadtéri előadások, balladaestek. Az
egyiken Kőműves Kelemen kisfiát énekelhettem, akkor halt meg az
édesapám… A szolfézsórákat gyakran a parkban, a
fűbe telepedve tartottuk, versenyt daloltunk a madarakkal.
-
Ezek szerint jó hangulat uralkodhatott az iskolában. Milyenek voltak a megélhetési
körülmények? A háború után nem lehetett könnyű a nagy
pusztaságban egy ilyen intézményt üzemeltetni.
- A mai diákok el sem tudják képzelni az akkori
időket. Egymásra utaltság és szigor jellemezte az
életünket. Tanáraink
3-4. évfolyamos
gimnazistákat állítottak egy-egy kisgyerek mellé segítőül. A mai elvárásokhoz képest elég mostoha
körülmények között laktunk. A lányok a kastélyban, a fiúk a 2 km-re fekvő
Berkében, egy egyszerű kollégiumban. Szalmazsákon aludtunk, egy hálóban 20-25-en. Egy héten egyszer volt meleg vizünk. Reggelire
gyakran rántott-levest kaptunk, néha hoztak a Nyírségből egy nagy
teherautóval almát. Pillanatok alatt szétkapkodtuk. Megtanultuk
becsülni az értékeket. Közben a nagyobb társaink mindig valami újításon törték
a fejüket.
Egy alkalommal a fiatal Szokolay Sándor, Mező Imre és Bencze László javasolta Gulyás Györgynek, hogy egy kihasználatlan épületben alakítsanak ki gyakorló szobákat. Ők, a diákok segítettek az építkezésben, hordták a meszet, téglát, segítettek a falazásban. Megoldódott a zordabb időjárásban is a felkészülésünk az órákra.
Gulyás György vasfegyelmet tartott, „a követelek, mert tisztellek” elvet
vallotta. A tantestületével szemben hasonlóan
viselkedett. Ám, az elért eredmények önmagukért
beszéltek. Kodály – aki először nagyon ellenezte az iskola létrejöttét -
később gyakran ellátogatott Emma asszonnyal, és a látottak-hallottak
alapján biztatta Gulyást: „Tarhos nagy
jövő előtt áll.” 1953. május elsején már ő avatta fel a
tanárok, diákok kétkezi segítségével felépített Zenepavilont. Egy év elteltével
a csodálatos akusztikájú hangversenyteremtől és az iskolától is búcsúzni
kellett mindenkinek. A váratlan minisztériumi döntést nem indokolták sem a
tanároknak, sem a diákoknak.
- Kik voltak az egykori Énekiskola tanárai? A jeles tanítványokról is szívesen hallanánk.
- Az indulásnál Gulyás György mellett Gráf
Ottó, dr. Homér Janka,
Kapás Géza, Mánya Éva, Molnár Teréz, Ruber Katalin tanított. Később nagyobb létszámú tanári
kar vette körül a gyerekeket. Gulyás György barátságba került a Zeneakadémia
gordonkaművész-tanárával, Friss
Antallal, és tanítani hívta, akárcsak Banda
Mártont, Holló Sándort, Varga Klárát, Wolfné Sípos Évát. A
pesti tanárok repülővel jártak Békéscsabára, s onnan taxival Tarhosra. Az
igazgató tűzön-vízen keresztül előteremtett, felhajtott mindent, amit
az ügy kívánt. Az osztályfőnököm dr.
Gyarmath Olga volt, akit 1976-ban, a zenei napok
indulásakor Békésre is visszahívott Gulyás Sebestyénné
Farkas Monával együtt, hogy egykori tarhosiakként segítsék a
békésiek munkáját.
Sebestyén Márta édesanyján kívül, a
tanítványok sorában még nagyon sok név eszembe jut, többek között, Szokolay Sándor, Mező Imre, Mező
László, Mező Judit, Bozay Attila,
Bartalus Ilona, Tarjáni Ferenc, Monoki Lajos, Rozgonyi Éva, Csukás István, Kerényi Sándor, Béres
Károly, Puskás Dezső, Ádám Károly, és még hosszan
sorolhatnám…
-
Szerényen elhallgatja a saját nevét, pedig egykori tarhosi
diákként a Békési Zeneiskola tantestületével méltán sorakozhatnak a tarhosi ügyet szolgálók élvonalához. Tehát, az Énekiskola
alapításának 30. évfordulóján indultak el Békésen, 1976-ban Gulyás György
kezdeményezésére a zenei napok.
- Az akkor kétnapos rendezvény mára
kiemelkedő jelentőségű, kéthetes zenei eseménye lett a
térségnek. Békés-Tarhos neve újra reflektorfénybe került. Az első nyitókoncerten Ferencsik János dirigálta a Psalmus
Hungaricust, közreműködött a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, a tenorszólót Korondi György
énekelte.
Az évek során a magyar zenei élet
jelesei – Simándy József, a Bartók-vonósnégyes, Kodályné Péczely Sarolta, Polgár
László, Medveczky Ádám, Melis
György, Sebestyén Márta – léptek fel neves művésztársak sorában. A
klasszikus zeneirodalom legszebb művei és a népzene veretes darabjai
szólaltak meg előadásukban. Visszatekintve
az elmúlt negyven évre a Békés-tarhosi Zenei Napokat
az ország első és leghosszabb életű, zenei fesztiváljaként
emlegethetjük.
Gulyás
György vezényli a III. BÉTAZEN nyitóhangversenyét
-
2002-ben adta ki Békés Város
Önkormányzata a Békés-tarhosi nyitott könyvet, archív
és színes fotókkal illusztrálva. A szerzőt, F. Pálfy Zsuzsát kérdezem a
zenei napok addigi történetéről. Mi késztetett egy zongoratanárt a könyv
megírására?
-
Talán, mert kollégáimmal együtt percről
percre benne voltunk a zenei folyamatokban. A zenei napok indulásakor jelent
meg dr. Csende Béla: Békés-Tarhos c. könyve az egykori Énekiskoláról.
1988-ban írta meg Gulyás György Bűneim…bűneim? című
önéletrajzi kötetét, majd 2001-ben dr. Gyarmath Olga
tanárnő „Tudsz-e Tarhosért lelkesedéssel dolgozni?” c. emlékező vallomás-könyvét. A békési gimnázium
magyar-történelem szakos tanárnője - aki Kodály életművéből
doktorált – megszállottként harcolt az Énekiskola szellemiségének
ébrentartásáért. Tőle hallottuk gyakran Sütő András útravalóként
szolgáló mondatát: „Ami ránk méretett ki, nem hagyható másra.”
A Békés-tarhosi Baráti Kör közgyűlésén biztatott az
egykori, tarhosi diák, jó barát Béres Károly – látva,
tapasztalva a zenei napok sikerét, a koncertek, táborok látogatottságát –,
érdemes lenne 25 év elteltével a nyilvánosság elé tárni, mi minden történik
itt, a Viharsarokban június-júliusban, a 2-3 hetes zenei rendezvény alkalmával.
Gulyás György 1976-1991-ig volt a programok művészeti
vezetője, és hihetetlen nagy energiával lendítette fel a kórusmozgalomra,
s az énektanárok, karvezetők továbbképzésére épülő eseménysorozatot.
-
Ezt az időszakot neves művészek, külföldi karnagyok
jelenléte, fotók sokasága jelzi a nyitott könyv lapjain. Ha csak a koncerteken
szereplők sorát olvasom, rögtön felötlik a kérdés bennem: Hogyan lehetett
győzni a sok száz embert megmozgató feladatokat?
Gulyás
György összkart vezényel
-
Csakis csapatmunkával. Hittel,
összefogással. Nem törődve azzal, hogy a nap hány órából áll. Úgy, mint az
egykori Tarhoson. Ezt tanultuk Gulyás György közelében. „A szellem nem ismer
provinciát!” – hangoztatta gyakran. És valóban, nyitott szemmel és szívvel
fejlesztette, szélesítette a palettát, a karvezetői továbbképzések,
kórustalálkozók mellé beindította a hangszeres versenyeket, kurzusokat. Herzka Ferenc dokumentum-filmrendező,
producer akkor készített „Békési álmok” című alkotását a Duna
Televízió többször bemutatta.
Mező Imre zeneszerző javaslatára húsz évig a
zeneiskolánk szervezte a Tarhosi Országos Szakközépiskolai Zongoraversenyt. Tarjáni
Ferenc kürtművész irányította évtizedekig a Nemzetközi Kürtkurzust, Matuz István fuvolaművész Nemzetközi
Fuvolakurzusa a mai napig foglalkoztatja a diákokat. Bartalus
Ilona zenepedagógus művészeti vezetésével a Kőrösi Nyári
Akadémia, dr. Szathmári István professzor irányításával a Szép magyar
beszéd továbbképző tanfolyam a határon túlról is fogadta a
résztvevőket.
-
Neves szakemberek bejegyzései mellett egy angol hangverseny-látogató elismerő
sorait is idézi a Nyitott könyv: „Ez a különleges zenei munka óriási
teljesítmény egy ilyen méretű várostól. Íveljen a zenei napok egyre jobban
előre!” Gulyás György 1993-ban vezényelt utoljára Békésen. A református templomban
bemutatott Schubert: G-dúr misére jól emlékszem. Mi történt azután?
-
Egészsége gyengülésével, még életében a
debreceni Joób Árpádot bízta meg a
zenei napok művészeti vezetésével, aki 1991-1997-ig látta el ezt a
feladatot. Lemondása után a Békés-tarhosi Baráti Kör
közgyűlése - Szokolay Sándor és Bozay Attila
javaslatára – a férjemet választotta meg erre a tisztségre.
-
Tarhos eredeti koncepciója a tehetségmentés volt. Az újságírók a zenei napok
táborait, kurzusait a tehetségek Mekkájának nevezték. Minden művészeti
vezetőnek bizonyára, szívügye a saját szakterülete. Ezek szerint egy
csellista-vezető a vonósok vonalát erősítette? – kérdésemre Fejes Antal válaszol:
-
Teljesen természetes, hogy a zenei napok
tartópilléreit megtartva, vonós létemre a nagyzenekari művek bemutatása, a
vonószenekari tábor felfejlesztése jelentette a fő koncepciót. Ügyeltem
arra, hogy Gulyás György kezdeményezését kövessem, és fontosnak tartsam az
egykori, tarhosi diákok leszármazottai, a „tarhosi unokák” szerepeltetését, valamint a
helyi, békési tehetségek művészpályájának egyengetését. Emellett bevontuk
a rendezvények sorába a néptáncot, meghívtuk a Magyar Nemzeti Balettet,
kivittük az utca emberéhez a Piac-téri muzsikákat, a szabadtéri gyerekelőadásokat.
A református templom tornyából vagy a koncertek előtt szólalt meg a fanfár
- Szokolay Sándor hangszerelésében Kodály: Köszöntője - a zeneiskola
fúvós-együttese előadásában. Fúvószenekari térzene jelezte a városban Bagoly
László kürttanár kollégám vezetésével az ünnepi napok kezdetét. 2006-ban,
saját kérésünkre történt nyugdíjba vonulásunkkor őt javasoltam a
zeneiskola és a zenei napok vezetői posztjára.
-
Önök a Jeunesses Musicales Szervezettel és a
Pro Helvetia Svájci Kultúralapítvánnyal
is kapcsolatot tartottak. Milyen eredményeket hozott ez az együttműködés?
- A
vonószenekari tábor iránt 1976-tól kezdve igen nagy volt az érdeklődés.Néhány évig a megyei zeneiskolák delegáltak
diákokat, s fogadtunk melléjük neves művészeket, Devich Sándort, Gulyás Mártát, Onczay Csabát,
Szabadi Vilmost, Szecsődi Ferencet, akik játékukkal inspiráló
erővel hatottak a fiatalokra.
A Jeunnesses
Musicales Magyarországi Szervezete révén francia, lengyel, osztrák
karmestereket hívtunk meg, Ludovic Potié, Rafael-Jacek Delekta, Nicolaus Messner után a
gyerekekkel együtt dolgozott Oberfrank Péter,
Kaposi Gergely, Kapi-Horváth Ferenc, Sántha Péter,
Werner Gábor. Ötször dirigált Tarhoson Kesselyák Gergely, kezdetben a tábori záró-koncerteken (a színes fotón),
később az ünnepi nyitóhangversenyeken.
Az innsbrucki zeneiskolával
testvérkapcsolatot létesítettünk, onnan Ursula Voigt hegedűtanárnő, Lausanne-ból Bernadett Előd hegedűtanárnő
évtizedekig segítette munkájával a gyerekek felkészítését, és hoztak-vittek
diákokat szakmai tapasztalatcserére. Később Németországból, Franciaországból,
Norvégiából, Romániából s az ország különböző városaiból érkeztek diákok. Az orosházi Lestyán Tímea, a békési Fejes Tamás és Nagy Ivett
kisdiákként a tarhosi tábor záró-koncertjein
indult el a hegedűművészi pályán.
-
F. Pálfy Zsuzsa a két-, majd háromévente megrendezett, tarhosi zongoraversenyek szervező titkára volt
1980-2002-ig. Milyen élményei fűződtek ahhoz a korszakhoz?
- Hálás lehetek a sorsunk alakulásának,
hiszen ezek a feladatok annyi szépséget, örömet, élményt, új ismeretséget,
tapasztalást nyújtottak nekünk, békési zenetanároknak, hogy a bőség
zavarával küzd az ember, ha mindenről mesélni szeretne. Mező Imre és felesége, Hambalkó Edit zongoraművész volt a zongoraversenyek
elindítója, s javaslatukat Gulyás György nem csak elfogadta, hanem Tarhosi Nagydíjat alapított a
győzteseknek. A zongoraversenyek zsűrijében olyan nagyságok
véleményezték és buzdították a versenyzőket, mint Kadosa Pál, Kocsis Zoltán, Lantos István, Solymos Péter, Falvai Sándor,
Nádor György, Baranyay László, Bánki József, dr.
Kerek Ferenc zongoraművészek, Soproni
József, Sári József zeneszerzők. A győztesek között üdvözölhettük
többek között Krausz Adriennt, Király
Csabát, Réti Balázst, Báll Dávidot, Farkas Gábort.
A versenykiírás mindig előnyben
részesítette a magyar szerzők műveit, különösen figyelve a kortárs
szerzők darabjaira. Bartók, Kodály, Kurtág zongoraművei mellett így
szólalhattak meg többek között Bozay Attila, Durkó
Zsolt, Farkas Ferenc, Horusitzky Zoltán, Huszár
Lajos, Kocsár Miklós, Ligeti György, Orbán György,
Sári József, Soproni József, Vajda János előadási darabjai. Mivel
minisztériumi döntés értelmében szakközépiskolai versenyt zeneiskola nem rendezhetett
tovább, a verseny 2002 után átkerült a békéscsabai Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola jogkörébe.
Annak különösen örültünk, hogy Békés Város
Önkormányzata mindvégig támogatta a verseny rendezését, és a város díszpolgára,
Csuta György festőművész minden
alkalommal egy-egy értékes festményét ajánlotta fel a tarhosi
nagydíjasok felkészítő tanárainak.
Az I. Tarhosi
Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny díjkiosztója.
Középen: Kadosa Pál zsűri elnök (1980)
- A
Békési Zeneiskola fennállásának félévszázados történetét örökíti meg a
tanárnő „Örömük titkai” c. könyve, mely 2015 őszén jelent meg.
Lapjain Békés megye zenei életéről, koncertekről, a zenei napok
történéseiről írott krónikái mellett a zeneiskola tanárainak, támogatóinak
nyilatkozatait olvashatjuk. Hogyan érzi, sikerült-e maradéktalanul visszaadni a
múlt eseményeit?
- Inkább az elmúlt történések hangulatát, azok
érzelmi kötődéseit szerettem volna felvillantani a megszólaltatott
személyek vallomásaival, újságcikkeimmel. A könyv bemutatóján Mucsi András városi kulturális tanácsnok
értékes, várostörténeti dokumentumnak nevezte a kötetet. Ez az elismerés
boldoggá tett, mint ahogy a könyvem címe is sokak örömét, a zenetanításba és az
értékes muzsika terjesztésébe vetett hitét kívánja jelezni az utókornak.
- Most hogyan alakul a zenei napok jövője? – kérdezem ismét Fejes Antalt.
- A GEMMA Cégcsoport - Matyi István és felesége, Matyiné Ilyés Éva cégtulajdonosok
vezetésével - néhány éve megvásárolta a tarhosi
birtokot. Tiszteletreméltó az egykori Énekiskola iránti elkötelezettségük.
Mezőgazdasági, növénytermesztési tevékenységük mellett létrehozták A Megújuló Tarhosért Alapítványt, s Békés
Város Önkormányzatával, a Békés-tarhosi Zenebarátok
Körével együttműködve a Zenepavilont újra hangversenyek helyszínévé
kívánják tenni nyaranta. Reményeik szerint a tarhosi
objektumot továbbképzési központtá, a Magyarság
Énekiskolájává szeretnék fejleszteni.
-
Köszönöm mindkettejüknek a beszélgetést, és gratulálok
mindazok munkájához, eredményeihez, akik részesei voltak az eltelt négy évtized
Békés-tarhosi eseményeinek!
-
A
zenei napok jubileumi emlékkiállításának megnyitóján a Fejes-házaspár
A
Sebestyénné Farkas Ilona művészeti vezetésével létrejött
XIII. Kórus-találkozó résztvevői a tarhosi Zenepavilonban,
2016. június 25-én
A
zenei napok jelenéről Bagoly László, művészeti
vezető, az alapfokú művészeti iskola igazgatója, a jövőről
a zeneiskola első tanítványainak egyike, Farkasné Balázs Rózsa, volt általános iskolai igazgató, a Békés-tarhosi Zenebarátok Körének elnöke tájékoztatja majd
a Parlando olvasóit.
***
Az
archív fotók a jubileumi kiállítás anyagából valók, a színes képeket a
békési GA-PIX Fotó készítette.