DR. DUFFEK MIHÁLY*
A Viharsarokból Debrecenbe…
100
éve született Gulyás György
Debrecen M. J.
Város Önkormányzata, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és
Zeneiskola, a Kodály Filharmónia és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar
közös ünnepségsorozattal emlékezett meg Gulyás György Liszt-díjas karnagyról,
kiváló művészről. Az ünnepi eseményeket a Debreceni Kodály Kórus
hangversenye nyitotta meg a Csonka templomban, majd a város Önkormányzatának és
zenei-kulturális intézményeinek képviselői helyeztek el koszorút Gulyás
György sírjánál. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar Gulyás György
Szakkollégiuma külön zenei rendezvényekkel tisztelte meg az iskolaalapítót.
Egykori lakóházának falán névtáblát avattak a felsorolt résztvevők. A
debreceni zeneoktatási intézmények közös zeneszerzői pályázatot hirdettek
meg az évforduló alkalmából, valamint jubileumi kiállítás nyílt a debreceni
Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.
Debrecen, és
tágabb értelemben véve a keleti régió zenei életének kiemelkedő alakja az ötvenes
évek elejétől számos tekintetben meghatározó szerepet töltött be úgy is,
mint a debreceni zenei felsőoktatás iskolaalapítója, úgy is, mint tanár,
úgy is, mint előadóművész és
úgy is mint a zenei közéletben résztvevő, nyughatatlan, teremteni vágyó személyiség.
Lelki szemei előtt mindig a vidék felemelésének eszméje lebegett, a zene
szocializáló erejébe vetett hit és a zenekultúra minőségi átadásának
küldetése volt élete motorja. A Debreceni Kodály Kórus, valamint a Bartók Béla
Nemzetközi Kórusverseny alapítója a város kulturális súlyának jelentős
gyarapodását segítette elő.
Köröstarcsán született 1916. április 1-jén.
Iskolai tanulmányait is ott kezdte, Szeghalomban folytatta, majd Debrecenben, a
Református Kollégiumban volt középiskolás, és tanulmányai végeztével, 1936-ban
tanítói diplomát szerzett. Orgonált, zongorázott, hegedült, de kántori
tevékenységet is folytatott. Tanítói
hivatásának gyakorlását Bélmegyeren kezdte, egyben ekkor kezdte meg
zeneakadémiai tanulmányait is Bárdos Lajos unszolására. Tanulmányai
befejeztével zeneszerzői és karvezető képesítést szerzett. Tanári
pályája Békésen folytatódott a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában,
majd a Dóczi Református Tanítóképző Intézet zenetanáraként gyakorolta
hivatását. Közben jutott erő arra is, hogy elvégezze a Zeneakadémia
Apponyi Kollégiumát. Az 1945
augusztusában fogant gondolatot követően a békési polgármesternek írott
levél az első dokumentum arról, hogy felvázolta egy többszintű,
kollégiumi rendszerű iskola, a „Magyar Állami Énekiskola” megalapításának
tervét. Ezt az intézményt látta elhivatottnak arra, hogy az igényes
nyelvi-zenei képzés révén az új generációk számára közvetítse a nemzeti
kultúrát, természetesen a magyar zene bázisán, az arra alkalmas, kiválasztott
tehetséges fiataloknak. A koncepció a zenei-művészi, néprajzi tanulmányok
és a napi életesemények egy és azonos környezetben lejátszódó életformáját
látta a leghatékonyabbnak a tehetség fejlesztésére, az új magyar zenei
értelmiség létrehozatalára.
1946-ban nyílt lehetősége arra, hogy a
Békés-tarhosi Wenckheim grófi uradalom épületeit, területét felhasználva
november 5-én megkezdje működését az az
iskola, amelyben álmai megvalósulását láthatta.
Az akkori jog nagyon nehezen tudta besorolni az intézményt az
iskolarendszerbe, ezért a következő nevet kapta az új intézmény: „Országos
Állami Ének- és Zenei Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézet”, és a vele
kapcsolatos „Ének- és Zenei Gyakorló Általános Iskola és Kollégium”. E név
mögött valóban egy zenei ihletettségű, igen tehetséges diákokat felvonultató,
korszakos jelentőségű iskola jött létre. A hivatalos avató ünnepségre
1947. február 5-én kerülhetett sor. Gulyás György ennek az iskolának 1954-ig
alapító igazgatója és tanára volt.
1951-ben bővült a tanári testület
nagytekintélyű egyéniségekkel: Friss Antal gordonkaművésszel a
Zeneakadémiáról, Teőke Marianne zongoratanárral, Banda Márton és Víg Árpád
hegedűtanárokkal. Mindezek és a növekvő hazai és nemzetközi
elismertség ellenére az iskola működése egyre nagyobb bizonytalanságot
mutatott, konfliktusok is fémjelezték ezt az időszakot. A tarhosi
Zenepavilon eközben 1953-ban felépült. Az avató hangversenyen Kodály Zoltán is
beszédet mondott, az ünnepségen fellépett Zathuretzky Ede hegedűművész,
Sándor Judit énekművész, Petri Endre zongoraművész.
1954. szeptember 1. az iskolában
keletkezett konfliktusok nyomán lefolytatott vizsgálat eredményeként, a Révai
József népművelési miniszter vezette vizsgáló bizottság véleménye alapján
bezárt az iskola, mert úgymond, „döntő
többségben voltak azok a vélemények, amelyek inkább a bezárást, mint a további
működtetést javasolták.” Ez az intézkedés egyben egy igen hatékony és
eredményes művészeti-nevelési koncepció végét is jelentette. Az
életmű egy-egy pontján később elő-előkerül az iskola
emléke, a módszer tehetségfejlesztő, embernevelő ereje.
Új korszak kezdődött Gulyás György
életében 1954-ben: ettől az évtől 1966-ig a Debreceni
Zeneművészeti Szakiskola igazgatójaként tevékenykedik. Az 1955-ös
Bartók-év zenei ünnepi hangversenyei, valamint Kodály 75 éves születésnapjának
zenei programjai számos, meghatározó művész egyéniséget vonzottak
Debrecenbe, köztük Cziffra Györgyöt, Vaszy Viktort és másokat.
1955-ben alakult meg a zeneművészeti
szakiskola leánykara, de ugyanekkor kezdődött meg a főiskolai
szintű zenetanárképzés fejlesztési tervének előkészítése is.
Az 1957-es esztendő jeles fordulópont:
július 23-án vette fel Kodály Zoltán nevét – még életében egyedüliként – a
Debreceni Zeneművészeti Szakiskola. A névadó a korabeli hangfelvételen és
az írásos bejegyzésben az alábbi, híressé vált gondolatot hagyta ránk:
„A debreceni szakiskola jövője:
példát adni a szolfézs és hangszertanítás összehangolására, ének-alapon
történő hangszertanítással új énekre bírni a hangszereket; a környékre
kisugárzó működéssel hangzó életre bírni a néma berkeket.” (Kodály Zoltán)
1958-ban az éppen hároméves szakiskolai
leánykar nemzetközi kórusversenyen rangos díjat, I. díjat nyer Llangollenben
Gulyás György vezényletével. Egy évvel később hasonló siker és ünneplés következik
Arezzoban: I. és II. díj. Talán e jelentős eredmények közvetlen „jutalma”
az elnyert Liszt-díj, amit ugyanebben az évben vehetett át.
1960 az életmű újabb, meghatározó és
nagyjelentőségű állomása: megrendezésre kerül a Debreceni Zenei Hét,
programjának kialakítása Gulyás György feladata. A kor nagytekintélyű és
elismert kortárs zeneszerzőinek művei (Ottó Ferenc, Ribáry Antal,
Kocsár Miklós, Temessy Tamás, Járdányi Pál, Soproni József, Dávid Gyula, Vántus
István, Pongrácz Zoltán) és Ádám Jenő, Kodály Zoltán személyes részvétele
a programban jelzik azt a szándékot, amely Gulyás Györgyöt vezérelte: a kortárs
magyar kóruséneklést kell erősíteni, s valamilyen formában eljuttatni a
vasfüggönyön túlra is. Az esztendő többek között azzal telt, hogy az 1961-ben
a hivatalosan megalapítandó Bartók Béla Kórusversenyt készítette elő
néhány lelkes munkatárssal és kórustaggal. A kórusverseny 1961-es
létrehozatalában és Debrecenben történő megrendezése nagyrészt a sok
korábbi kórussikeren múlott és személyesen az iskolaigazgató-karnagy
erőfeszítésein. Ne feledjük, 1961 jeles év: Bartók születésének 80., Liszt
születésének 150. évfordulója, s nem mellékesen a város, Debrecen is 600 éves
évfordulóját ünnepelte. A versenyre augusztus 15. és 20. között került sor.
A Debreceni Kodály Kórus, mint a vidék
egyetlen professzionális vegyeskara az egész hazai kóruskultúra számára is
olyan nemzetközi sikereket ért el, amelyek felsorolása itt terjedelmi okok
miatt nem lehetséges, de Gulyás György művészi életpályájának lezárásáig a
legadekvátabb kiteljesedést hozták.
1966-ban a debreceni zeneoktatásban újabb,
jelentős esemény következett be: a zenetanárképzés hazai rendszerének
átalakítási folyamatában Gulyás György, egy újabb iskola alapítójaként
igazgatója lett a szakiskola hároméves tanárképzőjéből kialakuló új
zenei felsőoktatási intézménynek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola Zene- és Énektanárképző Szak Debreceni Tagozatának. Az
iskolaalapítás – immár nem először az életmű folyamán – újabb, nagy
távlatokkal kecsegtető, stratégiai lépés volt. Erre mind a mai napig úgy
kell tekintenünk, hogy az indulás után nyolc évvel, 1974-ben épített, önálló, a
célnak megfelelően tervezett korszerű épületben egy, később dinamikus
fejlődésen átmenő zenei felsőoktatási intézmény jelent meg
Debrecen kiemelt felsőoktatási övezetében, az Egyetem téren. Különleges
perspektívát látott ebben az alapító igazgató, hiszen az épületbe álmodott,
majdan egyetemivé váló képzés körülményeit előre igyekezett megteremteni
mind az infrastruktúrában, mind a magas színvonalú oktatói kar kialakítása
révén. Mintha újból megelevenedett volna Békés-Tarhos: a diákok nagy számát
befogadó kollégium és oktatási épületrész egy légtérben tette, teszi ma is lehetővé
a zenei légkör mindennapi hatását, ugyanebbe a miliőbe hozva számos
hangversenyt, amelyek életre szóló hatásúak lehetnek az egyes diák-generációk
számára.
1975-ben, alig néhány hónappal az új zeneművészeti
főiskolai épület átadása után Gulyás György maga kérte nyugdíjazását,
amely kérelemnek Kovács Dénes, a Zeneakadémia akkori rektora helyt adott.
1976-ban Gulyás György a nyugdíjazás
ellenére aktív energiákkal kívánta folytatni életét: ebben az évben alapította meg
a Békéstarhosi Zenei Napokat, amely rendezvény szintén túlélte életre hívóját.
1983 nyarán
Athénban nagy sikerű koncertet követően (Adamis: Prometheion
című művének bemutatója) érte a hír: a Hajdú-Bihar Megyei Tanács
július 27-i döntése arról szól, hogy megszűnik állása a Kodály Kórusban…
Ezzel egyidejűleg tiszteletbeli elnöki kinevezést kap a Bartók Béla
Nemzetközi Kórusversenyen.
1992-ben, nagybetegen
megnyitja a XV. kórusversenyt, egy nappal súlyos tüdő-operációja
előtt. Talán legutolsó, nagyszabású koncertjét adta Nagyváradon, 1993
tavaszán Tőkés Lászlónak tett ígérete nyomán: Kodály a’cappella
műveket vezényelt és a Psalmust adta elő Molnár András tenor
szólóénekével.
A földi
élettől egy végzetes szívroham következtében kellett megválnia 1993.
november 11-én. Sírját városi dísz-sírhelyen találjuk Debrecenben, a
Köztemetőben.
Az évtizedek
munkájának sorsfordulói mellett a fennálló hatalom, vagy éppen a kultúrpolitika
különféle kitüntetésekkel jelezte olykor elismerését. A már említett Liszt
Ferenc díj mellett Gulyás György további kitüntetései:
1976.: A
Munka Érdemrend Arany Fokozata
1979.:
Békés város Pro Urbe Díja
1979.:
Békés város Díszpolgára
1979.: A
Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze
1981.:
Debrecen Város Pro Urbe Díja
1986.:
Szocialista Magyarországért Érdemrend
1990.:
Magyar Művészetért Díj
1991.: A
Magyar Köztársaság Zászlórendje
2009.:
Debrecen Kultúrájáért Díj – (posthumus)
A tanári, a vezetői, az
előadóművészi tevékenység mellett a zenei közéletben is igen
sokrétű tevékenység regisztrálható. Számos szervezet tagja volt:
Magyar
Kórusok Országos Tanácsa
Magyar
Előadóművészek Társasága
Magyar Zeneművészek Szövetsége
Művészeti Dolgozók Szakszervezete
Zenepedagógus Szakosztálya
Magyar Kodály Társaság alapító tagja
Liszt Ferenc Társaság alapító tagja
Magyar Szellemi Védegylet alapító tagja
Ugyancsak
számos, nagyhírű kórusverseny zsűrijében vett részt rendszeresen:
Arezzo, llangollen, Montreaux, Tours és –
Debrecen.
Áttekintve
a valóban csak vázlatosan ismertetett életutat, akár a tanítás, az
iskolaalapító, az előadóművészet felől, vagy akár a nagyformátumú
zenei szervező felől közelítünk Gulyás Györgyhöz, minden területen
sok mondanivalónk lehet. Jelen írásunk azonban a főként a tanár egyéniség
életpályáját szeretné bemutatni, így hát forduljunk mi is a zenét tanító ember
felé.
Még a
tanulmányok folyamán számos olyan szellemi áramlat hatott rá, amely egész
szemléletmódját egy életre meghatározta: éppúgy Bárdos Lajos, Kerényi György,
Ádám Jenő, mint Németh László, Püski Sándor, vagy a Veres Péterrel, Illyés
Gyulával, Sinka Istvánnal kötött ismeretség. A hivatásához szükséges, immár
sokrétű tudással és képességekkel felvértezett Gulyás György éppen Ádám
Jenőtől kapta útravalóul azt, hogy a művészi és a pedagógiai
élethivatásnak egységben kell lennie, s nyitottsággal kell fogadni a nemzet
zenéjét éppúgy, mint az európai zene más áramlatait és értékeit. Minden
bizonnyal ez a hatás eredményezte azt, hogy Gulyás György bármely iskolában
tanított, az sohasem vált el a művészi gyakorlattól.
A
részletes ismertetés előtt egy meghatározó momentum: Kodály Zoltán és Gulyás
György kivételes személyes kapcsolata ebben a tekintetben döntő és meghatározó.
A szakiskola elnevezésének rendhagyó mivolta csak úgy volt lehetséges, hogy a
mester és a tanítvány kapcsolata messze túlmutatott az oktatásban szokásos szakmai
kapcsolatokon. Ez a közeli kapcsolat nagy bizalmat és egyben Gulyás György
számára kivételes felelősséget is jelentett. Kodály tanár úr bizalmát elnyerni
azzal volt egyenlő, hogy a nagyhírű zenei metódus gyakorlati
kivitelezésében is komoly szerep hárult a zenetanítást megújító szándékú
tarhosi iskolaalapítóra. A módszer egy-egy elemének kipróbálása, és maga az
ének alapú iskola koncepciója és valósága a Kodály – koncepció gyakorlati
hatását is kipróbálni volt hivatott. Kodály Zoltán úgy tekintett Gulyás
Györgyre, az egykori tanítványra, mint leghűségesebb követőinek
egyikére, akit olykor kritikával illetett, de mindenkor támogatásával tüntetett
ki. Olyan tanítványra, aki művészetével és iskolateremtő
tevékenységével hitelesíti a módszert és ezzel a magyar zene ügyét és a nemzet
javát szolgálja.
Jellegzetes
momentum, hogy diákjaitól sosem az „igazgató úr” megszólítást várta el, hanem a
„tanár úr” titulust szerette hallani. Természetesen tanított a tanteremben, de
minden egyes kóruspróbán is, hiszen másként nem hozhatott létre művészi
produkciót. Indulat gazdag, olykor a szokásosnál is keményebb reakciókat adó
embert láttunk egy-egy kritikusabb helyzetben, gyakran türelmetlenül viselte
diákja vagy kórusa elvártnál lassabb tanulási folyamatát, és kíméletlen
kritikusként tudott félelmet is kelteni. Tudott felemelni és letaszítani, mindazonáltal
személyisége képes volt arra, hogy különleges érzékkel felfedezze a zenei
tehetséget, s annak birtokosát minden segítséggel ellássa. A maga életvitelében
sem volt kíméletes: munkabírása egészen kivételes volt, a munkában önmagától is
kemény fegyelmet követelt. Koncepciózus gondolatai mindig a magyar kultúra
magyarsága, megújításának szándéka, az ének alapú zenetanításba vetett mély és
eltökélt hite körül forogtak.
„Nincs megalkuvás művészetben és
magyarságban.”
(Kodály
Zoltán jelmondata, Gulyás György ars poeticája)
Tanítási
módszereiben számos rendhagyó, a hivatalos metodikákban nem jegyzett megoldást
alkalmazott, amelyeket olykor maguk a diákok, vagy éppen az előtte álló
kórus, a színpadon ülő zenekar tagjai is megkérdőjeleztek. A kívánt
eredmény láttán és megtapasztalásán azonban nem lehetett vitatkozni tovább,
mert a szuggesztív személyiség alkotóereje minden aggályt felülírt és
hitelesített.
Nyughatatlansága,
abszolút autonóm személyisége mindig valami újnak a létrehozására ösztökélte.
Ha kellett, nagyvonalú és reprezentatív volt (különösen külföldi vendégek
körében, vagy más, protokolláris helyzetekben), ugyanakkor, ha kellett minden
módon küzdött azért, hogy nemesnek hitt és szánt célját elérje. Tudatos tanári
példája különösen a főiskolás korosztály felnőtté válását segítette.
A heves és kemény mentalitás olykor közvetlen egzisztenciális veszélyt is
jelenthetett a körüllévők számára, de sziklaszilárd védelmet is, ha arra
volt szükség.
Tarhos,
a Kodály Kórus, a Kórusverseny és a Zeneművészeti Főiskola a
jövőnek szóló alkotások, az egyes generációk művésszé, tanárrá
válásának, a magyar kortárs kórusművészet hazai és külföldi ismertté
válásának színterei, az egységes magyar zenekultúra sziklái, építőelemei
lettek. Írásunk terjedelmi korlátai most nem koncentráltak az előadó
művészi életpályára, amelynek gazdagsága és sokrétűsége egy másik,
hasonló terjedelmű írást igényelne.
Sokak
fülében még most is ott cseng Szokolay Sándornak, az egykori tarhosi diáknak a
máltósággal viselt, súlyos betegségben elhunyt Gulyás Györgytől búcsúzó,
temetési beszédéből:
„Az idő nem csak őt, de minket
is megmér!
Nincs tartozása! Amit Neki tartozunk az,
hogy az itthagyott, ránkhagyott életmű az időben megállhat. Ha majd
utódlásra méltán rászolgál! S ez kötelez, s tiszteletet parancsol!”
(1993.
november 23.)
***
2016. április 25-én emléktáblát avattak Gulyás György karnagy
tiszteletére a debreceni Blaháné utcában annak a háznak a homlokzatán, ahol Gulyás György élete végéig élt. Az
ünnepségen Debrecen önkormányzati és zenei vezetőin kívül a karnagy lánya
is részt vett.
A kép jobb
szélén dr. Duffek Mihály
(A kép forrása:
DTV | szerkesztoseg@dtv.hu)