Sok muzsikus van,
ki csodálatos,
de a Kocsis Zolinál
nincs csodálatosabb.”
(Ókovács
Szilveszter)
ELHUNYT KOCSIS ZOLTÁN
(1952-2016)
Emlékmorzsák
gyász közben Kocsis Zoltán YouTubon található
felvételeivel
Sajtó- és Kommunikációs Főosztály
SAJTÓKÖZLEMÉNY
Búcsú Kocsis Zoltántól
2016. november 6-án elhunyt Kocsis Zoltán.
A művészetben az örökérvényűségre kell törekedni – ez volt Kocsis Zoltán ars poeticája. Ennek az igénynek a szolgálatába állította mérhetetlen tehetségét. Mélyről jövő hitelesség, zeneművek tolmácsolásához csak a legnagyobbakra jellemző tudás és alázat tette őt a magyar kultúra kivételes alakjává. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójaként, zeneszerzőként és zongoraművészként a klasszikus és kortárs magyar zeneirodalmat egyaránt gazdagította. Már életében óriás volt. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát, a kortárs zenetörténetet.
Kocsis Zoltán 1952-ben, Budapesten született. Alig háromévesen kezdett el
zongorázni: a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán többek között Kadosa Pálnál, Rados Ferencnél és Kurtág Györgynél tanult. 18 éves korában megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, s ezzel nemzetközi hírnévre tett szert. Rövidesen a
(A kép forrása: www.papiruszportal.hu)
világ minden jelentős zenei központjába, fesztiváljára meghívták, a leghíresebb zenekarokkal lépett fel, és olyan ismert karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras vagy Ferencsik János. 1987 óta karmesteri pályája mellett komponált is.
1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, majd 1997-ben átvette Magyarország egyik vezető szimfonikus együttese, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar irányítását.
Bartók Béla életművének kiemelkedő tolmácsolója volt. Ő volt a művészeti vezetője a 2006-ban útjára indított Bartók Új Sorozatnak, amely számos rangos szakmai díjban részesült.
1973-ban – 21 évesen – átvehette a legrangosabb hazai zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat, ezt követte a Kossuth-díj 1978-ban, majd 2005-ban újra. Többek között Érdemes és Kiváló művész, Bartók–Pásztory-díjas, a magyar kultúra követe, Jubileumi Prima Primissima díjas, Budapest díszpolgára, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa.
Kocsis Zoltán az elmúlt negyven év magyar zeneművészetének egyik legmeghatározóbb művészegyénisége volt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar klasszikus és kortárs zene hazai és külföldi recepciójában.
Kocsis Zoltánt Magyarország Kormánya saját halottjának tekinti.
Budapest, 2016. november 6.
Kocsis Zoltán: Az
örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott
pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a
közönség számára azt az élményt, amely a művel való első
találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket. [...]
A zongora mindig kevés volt.
Az, hogy koncertszinten megtanultam egy hangszert, karmesteri működésemet
segíti. Az a karmester, aki egyetlen hangszert sem tudott megtanulni olyan
szinten, hogy azzal koncerten is ki merjen állni, nem érezheti azt, amit egy
zenész. [...]
Több műtéten is átestem
már életemben – harminc-negyven éve fel vagyok készülve a halálra. Nem fog
váratlanul érni. Sajnálom, hogy bizonyos elképzeléseimet nem tudtam korábban
megvalósítani, de a jelentősebb terveimet valóra váltottam. Ha befejezném
az új Bartók-sorozatot, akkor nyugodt lelkiismerettel tudnék a hátralévő
éveimben malmozni. Bár valószínűleg nem bírnám ki munka nélkül. Azt
hiszem, egész életemben dolgozni fogok, amíg bírom. [...]
A hatoscsatorna
műsorából
Mocsári Károly: „Nagyon
bizakodott az életben, a gyógyulásban, élete végéig ugyanolyan erővel
dolgozott.”
Mocsári Károllyal
Zoltan Kocsis plays Bartók:
Allegro Barbaro
Pilinszky János: „Pár két elem ragadott meg leginkább: személytelen odaadása, s ugyanakkor személyiségének hallatlan ereje, fiatalos lendülete és homogenitása. Shelley és Petőfi lehetett ilyen!” (1970)
Kocsis Zoltán Pilinszky Jánosról: „Ha összegezni akarnám a kettőnk viszonyát, akkor mindenféleképpen a mester és tanítvány viszony jut eszembe elsőként. Az ő részéről egy nagyon szimpatikus, nagyvonalú túlzás volt, hogy én abban az időben egyenrangú voltam vele. Sokszor említette nekem, hogy tulajdonképpen messze idősebb vagyok a koromnál, érettebb. Ezt én természetesen tudomásul veszem, és nagyon jólesik, de hadd mondjam meg ennyi év távlatából, akkor, amikor már idősebb vagyok, mint ő, amikor ő már elment, hogy ez nem volt így. Ez egy klasszikus mester-tanítvány viszony volt: egy olyan, mondhatni, guru és tanonc viszony, amikor a tanonc tényleg tanulni akar, és csak hallgat, míg a guru is hallgat, aztán meg beszél, de amikor beszél, akkor nagyon-nagyon súlyos szavakat mond.”
Pilinszky Jánossal (Cultura
)Kroó György: „Ami talán egy évszázadban egyszer-kétszer ha akad, az Kocsis Zoltán muzsikusi nagysága. Ritka kincsünk van, vigyázzunk rá!” (1970)
Liszt: A Villa d 'Este szökőkútjai
Zoltán
Kocsis plays Liszt - Les Jeux
d'eaux a la Villa d'Este
Áder János: „Nagyon nehéz Kocsis Zoltánról múlt időben szólni. [...] Kocsis Zoltán 64 évesen távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla. De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk.”
Schubert: Szonáta No.
21, D 960
Zoltan Kocsis "Sonata D
960" Schubert
Kurtág György: „Egy ország érzi meg hiányodat.” [...] „Kocsis Zoltán ajándéka nekünk, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni. [...] Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak.”
Gyorgy Kurtag : Jatekok _ Perpetuum mobile
(Kocsis Zoltán játszik)
Vigh Andrea: „Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében. [...] Kocsis Zoltán elképesztő memóriával rendelkezett, a legsűrűbb zenei szövetben is meghallotta a legapróbb intonációs bizonytalanságokat és egyedülállóan átfogó intellektussal bírt.”
Zenéről
mindenkinek - Kocsis Zoltán műsora: A bolgár ritmus
Közreműködik: Keller András
Perényi Miklós: „Az utókor, a pályatársak feladata, hogy még szélesebb körben segítsék megismertetni Kocsis Zoltán sokoldalú munkásságát, zenetudományi gondolatait.”
BACH-KODÁLY: Prelude
and Fugue
(Perényi Miklós és Kocsis Zotán,
HUNGAROTON cd-ről)
Kovács Géza: „Sugárzó tehetsége és csak a legnagyobbakhoz
mérhető tekintélye minden világi hatalmat meghátrálásra késztetett. [...] Sokak számára
világítótorony, igazodási pont és a legmagasabb művészi élmény forrása
volt Kocsis Zoltán, akinek talán a legnagyobb öröksége a megalkuvást nem
ismerő, a gyakran az önkizsákmányolástól sem mentes elkötelezettsége a
tökéletesedésre. [...] Sokat tanultunk
tőled, hogy sejtsük, merre menjünk, de nem eleget ahhoz, hogy bátran
lépjünk. Életem egyik legnagyobb kitüntetése, hogy két évtizedet szoros emberi
és munkakapcsolatban együtt tölthettünk. Távoztával mintha testemből
hasítottak volna ki egy darabot, itt, koporsójánál megfogadom, hogy nem hagyom
elkopni azt a kérlelhetetlen igényességet, mellyel a Nemzeti Filharmonikusokat
a legmagasabb művészi csúcsok ritka levegőjének világába elvezette.
Zoli, köszönünk neked mindent, köszönjük, hogy művészeteddel jobbá tetted
életünket.”
Bartók Béla: Concerto IV. tétel (részlet)
A Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán
vezényli. Müpa, 2014. 03. 14. www.filharmonikusok.hu
Káel Csaba: „Kocsis
Zoltán személyében nemcsak a világhírű karmestert és vezetőt
gyászoljuk, hanem a barátot, művésztársat is, akihez közös emlékek,
feledhetetlen előadások kötődnek. Öröksége mindnyájunkat kötelez.”
R. Strauss A béke napja és Daphne - Kocsis Zoltán - YouTube
Kocsis Zoltán a R. Strauss-sorozat újabb
előadása kapcsán alapvető és örök kérdéseket vet föl. A Nemzeti
Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciójában R. Strauss
két egyfelvonásos operáját egy előadáson láthatja a közönség a Müpa-ban.
Ókovács Szilveszer: „Kocsis Zoltánban az ösztönös zsenit és az enciklopédikus muzsikust vesztette el a világ, az Opera társulatát lesújtotta a hír. Mérhetetlenül szomorúak vagyunk, együtt érzünk családjával, zenekarával és minden tisztelőjével. [...] Sok muzsikus van, ki csodálatos, de a Kocsis Zolinál nincs csodálatosabb. Röviden ennyi volna. Kocsis Zoli egy erőteljes zongora meg egy bozontnyi szénakazal a magyaroknak – de mindenkinek az, az úgynevezett utca emberének is, és már az is marad...”
Zoltán Kocsis plays Liszt March from Wagner's Parsifal
Wagner-Liszt: Parsifal: Ünnepi-induló
Vásáry
Tamás: „Kocsis Zoltán a legnagyobb tehetség, zseni volt,
páratlan energiával és kapacitással bírt nemcsak minőségben, hanem
mennyiségben is. Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság,
ami fontos volt mindkettőnknek.”
Rachmaninoff: Valse & Romance for 6 hands
- Kocsis, Vásáry and Dráfi
Kocsis Zoltán, Vásáry
Tamás és Dráfi Kálmán (zongora)
Fischer Iván: „Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus-példaképünktől. Nyugodjék békében.”
Glinka: Ruszlán és Ludmilla (nyitány): 3:35 perctől
Rachmaninov: 3. zongoraverseny: 14:16
perctől
Mozart: g-moll szimfónia K.550: 57:40
perctől
Budapesti Fesztiválzeneker -
Az első koncert (Zeneakadémia,
1983. XII.)
(Zongorázik: Kocsis Zoltán,
vezényel: Fischer Iván, narrátor: Antal Imre)
Némethy Attila: „Hogy játszott Bartókot... Bartók! Aki leírta, hogy csak
azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem! Zoli kofferje is tele volt,
tele kellett, hogy legyen, hiszen annyi minden foglalkoztatta."
Juhász Előd: Magyarul: valaki tehetséggel
születik, és az vagy ki tud bontakozni, vagy nem.
Kocsis Zoltán: A tehetség abszolút nem arra való, hogy az életet megkönnyítse, sőt egy olyan felelősséget ró arra, akinek ez osztályrészül jutott, hogy az tulajdonképpen a legkomolyabb kényszerítő erő, ami létezik a világon. Nekem is vannak terveim, rengeteg realizálatlan tervem is maradt, de egy belső hang azt mondja, hogy ezt most meg kell csinálni.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat: 26 éven keresztül minden május 30-án, a saját születésnapján, jótékonysági koncertet adott a Gyermekmentő Szolgálat javára.
A Kodály Filharmonikusok Debrecen
és Kodály Kórus Debrecen Brahms:
A párkák éneke című művével emlékezik. A felvételen Kocsis Zoltán
vezényli az együtteseket:
Johannes
Brahms: A párkák éneke
Kodály Filharmonikusok /
Kodály Kórus - Búcsú Kocsis Zoltántól ...
Hollerung Gábor: „Megrendítő volt utolsó budapesti koncertje, ahol Bartók Kékszakállúját vezényelte végtelen letisztultsággal, mélységgel, bölcsességgel. Az ember agyán ekkor átvillant egy pillanatra, hogy talán érzi ő is a véget, és mindaz, amit hallunk, talán már a testamentuma… Minden igazi művész vágya, hogy utolsó percig a hivatásának élhessen, az értéket és a művészetet szolgálhassa. Kocsis Zoltán ilyen ember volt. Reméljük, a magyar zenei életben lesz annyi erő és tudás, hogy az általa képviselt értékeket értse, és képes legyen méltó módon követni.”
Chopin:
Ballada No. 4, op. 52
Zoltan Kocsis plays Chopin Ballade no. 4 - live
A Liszt Ferenc kamarazenekart Kocsis Zoltán
vezényli, zongorázik Kocsis Krisztián. A próbán készült felvételen részletek
szerepelnek Mozart: A-dúr zongoraversenyéből (K. 414)
Le Monde: Egyetemes
pianista volt, a XX. század második felének egyik legnagyobbja, aki gyakran
lelkészként, máskor munkásként szolgálta a művészetet.
Debussy: Két arabeszk
No. 1-2.
Zoltán
Kocsis plays Debussy, Deux Arabesques
Dezső
Marianna:
„Művészete, a ránk hagyott életmű mérhetetlen, óriási. Különleges
személyisége, fanyar mosolya, fricskái éppúgy, mint fantasztikus tudása
feledhetetlen, örökre megmarad emlékeinkben, a róla szóló anekdotákban, a
koncertélményekben, a vele készült interjúkban, előadásokban. Zongoraművész,
karmester, zeneszerző, tanár, előadó, a világ sorsáért aggódó
humanista, a véleményét mindig nyíltan kimondó bátor, szabad ember, az
önmagával is kíméletlen maximalista, elképesztő teherbírással dolgozó
művész saját életét áldozta fel úgy zenei hitéért, az alkotásért, hogy
közben a legteljesebb, legigazibb életet mondhatta magáénak. Utánozhatatlan.
Felülmúlhatatlan. Óriási felelősség a pályatársaknak, hogy Kocsishoz
méltóan vigyék tovább, gondozzák ezt az életművet. Tanítványaként, a
művészetoktatásban dolgozó zenepedagógusként, vezetőként hadd
köszönjem meg Zolinak, hogy nemzetközi karrierje mellett mindig szakított
időt, hogy ellátogasson művészetoktatási intézményekbe, találkozzon
diákokkal, zenetanárokkal, koncertjeivel, előadásaival példát mutasson a
felnövő, még tanulmányaik kezdetén lévő ifjú nemzedéknek.”
A Savaria Szimfonikus Zenekar művészeivel
próba közben a Bartók Teremben (Vaol.hu)
Rácz Zoltán: Tizenéves korom óta csodáltam őt, így elképzelhető, mit éreztem, amikor húszéves koromban, 1980 őszén megszólalt a telefonom és Kocsis Zoltán volt benne. Akkor kért fel Ránki Dezsővel közösen arra, hogy játsszam el velük Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátáját, amit 1981 márciusában adtunk elő először. Minden önéletrajzomban ezt jelölöm meg pályafutásom kezdetének.
Bartók
Béla: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
Sonata for Two
Pianos and Percussion: I. Assai lento - Allegro molto
Tóth Endre: Zsenialitását egyrészt istenáldotta tehetségének köszönhette, amelybe beletartozott hihetetlenül pontos abszolút hallása és szinte fotografikus memóriája, ami nemcsak a hangokra terjedt ki, de olyan sztorik is keringtek róla, hogy egy időben kívülről tudta a telefonkönyv egy jelentős részét, és végig sorolta a nagykörút összes üzletét, szépen sorban. A nagyobbik rész pedig az a kitartó munkakedv, teherbírás és odaadás, ami egész életében hajtotta őt és amivel, fittyet hányva betegségének, egészen haláláig dolgozott.
Bartók
Béla: III. zongoraverseny 2. tétel
Béla Bartók:
Concerto for Piano and Orchestra
No. 3/2. 1981
Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel:
Ferencsik János
Fidelio Szerkesztősége: Köszönjük neki, amit nem lehet megköszönni!
Nemzeti
Filharmonikusok: A család és a Nemzeti Filharmonikusok
ez úton köszönik meg azt a sok száz részvétnyilvánítást, több ezer szál
virágot, mellyel Kocsis Zoltán halála és gyászszertartása alkalmából
tisztelői, kollegái küldtek és helyeztek el fényképénél, ravatalánál.
Ennyi együttérzés tudatában könnyebb a gyászt elviselni.
(Források:
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, Café Momus
– komolyzenei magazin, Civil Hírügynökség, Cultura, EMMI-Sajtó- és Kommunikációs Főosztály, e•on-Vincze Viktor Attila, Fidelio, Hatoscsatorna,
Hírős Naptár, http://www.magyarkurir.hu/hirek,
Juhász Előd: KOCSIS ZOLTÁN. Beszélgetéseink
mikrofon előtt – 40 év interjúi, Irodalmi Jelen, hvg.hu,
Kodály Filharmonikusok és Kodály Kórus, Le Monde, M3, MTI, MTI Fotó: Mohai
Balázs, MZMSz Online, Nemzetközi Gyermekmentő
Szolgálat, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, OPERA, Schaefer
Andrea felvétele, Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír, Új
Ember, válasz.hu)
(Válogatta: Z. T.)