Bartók-koncert a Nádor teremben

November 12-én a Musica Nostra Kórus Bartók-hangversenyére gyűltünk össze. A koncert Somogyi Eszter énekével kezdődött, aki Bartók Béla gyűjtéséből adott elő három népdalt. Egyszerű, de átszellemült éneke igazi ünnepélyes hangulatot varázsolt a Nádor terembe. Ezután hallottuk a karnagy, dr. Mindszenty Zsuzsánna (képeinken) bevezető szavait:

A kulturális kormányzat 2016-ot Bartók emlékévvé nyilvánította Bartók Béla születésének 135. évfordulójára valótekintettel. Lassan az év vége felé járunk, és eddig számos rangos rendezvény állított emléket a XX. század zseniális zeneszerzőjének. A Musica Nostra kórus ezzel a mai koncerttel emlékezik.

Én, aki még a XX. század közepén születtem, zenét tanulni a hatvanas években kezdtem, még élénken emlékszem, hogy Bartók zenéje mennyire megosztó volt. A nagyszüleim korosztálya nem tudta elfogadni a klasszikushoz képest megjelenő sok disszonanciát, nekik többnyire élvezhetetlen maradt Bartók zenéje. Ugyanakkor a koncertlátogató kulturált közép-generáció már ráérzett Bartók zsenialitására. Én úgy érzem, hogy Bartóknak fontos szerepe volt abban, hogy zenész pályára léptem, és nyilván abban is, hogy a későbbi években kiemelt szerepet játszott a tevékenységemben a kortárs zene. Gondos zenetanáraim sikerrel hívták föl a figyelmemet először az általam is játszható Bartók zongoradarabokra, az énekkarban énekelhető kórusművekre, de később olyan remekművekre is, mint pl. a Zongoraversenyek, a Cantata profana, a Concerto, vagy a színpadi művek. Karvezetői működésem során mindig is örömmel foglalkoztam Bartók 27 egyneműkarával és büszkén mondhatom, hogy valamennyit vezényeltem vagy tanítottam az elmúlt majdnem négy évtizedes tanári pályafutásom alatt.

Ma a magyar zeneszerető emberek számára Bartók igazodási pont, etalon - ha úgy tetszik; függetlenül attól, hogy előadói oldalról, vagy a közönség oldaláról közelítünk hozzá. Magyarsága megkérdőjelezhetetlen, de ugyanígy megkérdőjelezhetetlen a nemzetközisége is. Bartók a magyar kultúra szerves része, de elismertsége bárhol a világon is vetekszik a legnagyobbakéval.

Legyen a mai koncert tisztelgés Bartók Béla zseniális életműve előtt a mi eszközeinkkel. A mai hangversenyen három blokkban éneklünk Bartók egynemű karaiból. A sorozat az Éneklő Ifjúság mozgalom hatására 1935-ben keletkezett. Valamennyi szöveg népi, de a zene nem népdalfeldolgozás, hanem minden esetben Bartók szuverén kompozíciója. Az egyneműkarokban is nyomon követhető, hogy Bartók anyanyelvi szinten „beszélte” a magyar népdalok nyelvét. Bár az egyneműkari kötet Bartók által ajánlást tartalmaz a darabok sorrendjével kapcsolatosan, ezúttal általunk választott- tematikus alapon keletkezett sorrendben hallják majd a műveket. Először a Tavasz és a Leánykérő hangzik fel. Majd a második blokk a „madaras” kórusművek közül való: a madár mindig szimbolikus, a Kedves jelképe, a Kedvesé, akit szeretünk, akit nem akarunk elengedni, vagy éppen szabadságát elvéve kalickába zárunk. A Párnás táncdal tragikus madárszimbólumaival a kórusművek közül az egyik leginkább drámai kompozíció. A harmadik blokk majd a búcsúzó kórusműveket tartalmazza. Búcsúzni is sokféleképpen lehet: sírva, fájdalmasan, de mégis a szeretett kedvesnek a világon minden jót kívánva. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Bartók kórusművekkel kapcsolatosan karnagyi pályám kezdetén nagyon sok szakmai segítséget kaptam Mohayné Katanics Máriától, az egykor legendás Szilágyi Erzsébet Nőikar karnagyától. Nagy szeretettel gondolok rá mind a mai napig. A kórus előadásai közben hangszeres műveket fognak hallani. Hangversenyünk végén ismét Somogyi Eszter énekel- ezúttal szlovák dalokat Bartók gyűjtéséből. Utána a szlovák dalok felhasználásával keletkezett „Falun” című ciklust hallják majd, melynek nőikari zongorakíséretes változatát 1926-ban írta Bartók. A mű háromtételes, hangulatában duhaj falusi lakodalmat idéz. A középső tétel Bartók talán egyik legszemélyesebb kompozíciója: a gyermekét ringató anya megrendítő látomása.

A Falun megőrzi a felhasznált népdalok architektúráját, melódiáját. A zongora sokszor ütőhangszer-szerű. A kompozíció a nagy Bartók színpadi művekkel rokonítható, és egyben Kodály Székelyfonójának is előképe.

Hadd idézzem még a zene előtt nagy költőnket, Nagy Lászlót, Bartókról írt gyönyörű versével.

Nagy László

Bartók

Ünnep nem elég, hogy megtartsa őt,

az irgalmatlan tiszta szeretőt –

Úgy szeresd: magadat el ne vétsd.

Nevében, ha lucsog a dinom-dánom:

már világgá ment egy fűszálon

s vért izzad az óceán partjain.

Itélkező, ki nem alszik, s nem altat,

kimeríthetetlen kényes alkat,

igézi a Tündért, a jövőt.

Érte tücsökhangból niagarát

sűrít, a napraforgó spiráljain

a napkoronáig fölküzdi magát.

Ó, hány remek mén dühe benne!

Diadala mégis a fegyelme,

nem csitul mégse, virrasztani hív –

Lüktet éjszakámban tündöklete –

Aranyalmánk dérvert Árgilusa, te,

mikor nyughatsz meg végleg a szívemben!

*

A nyitóbeszéd után az első kórusblokkban két üde, friss darabot hallottunk. Nagyon szerencsés választás volt, hogy a „Tavasz” és a „Leánykérő” megszólaltatásával a kórus a nekik igazi nyelvezetükhöz, valójában anyanyelvükhöz közel álló művekkel indította műsorát.

Ezután két hangszeres közreműködő muzsikált: Szekér Bernadett (zongora) és Antal Szabolcs (klarinét) előadásában az „Este a székelyeknél”, a „Tót legények tánca” és a „Három Csík-megyei népdal” következett. Ritka szép előadást hallottunk.

Ismét a kórus állt színpadra és a második blokkban a „madaras” kórusműveket – „Elment a madárka”, „Madárdal”, „Párnás táncdal” – énekelte. Mindegyik darab előadása ideális hangulatot árasztott, de engem talán a „Párnás táncdal” érintett a legközelebbről.

A második kórusblokkot követően a már ideális kamaramuzsikusként szerepelt Szekér Bernadett szólistaként mutatkozott be. A „Román népi táncok” és a „Szonatina” nagyvonalú és ugyanakkor a zeneszerzőnek az előadó tiszteletét kifejező előadását hallottuk.

A harmadik kórusblokkban Bartók „búcsúzó” darabjait adta elő a kórus: a „Ne hagyj itt!”, a „Bolyongás” és az „Isten veled!” követték egymást megkapó hangvételben.

Bartók Béla népdalgyűjtő útjai során több szlovák népdalt jegyzett le. Somogyi Eszter ebből választott néhányat, és ezeket szlovák nyelven adta elő.

A hangverseny a háromtételes nőikari ciklus, a szlovák népdalokra épülő „Falun” előadásával zárult. (Tételei: Lakodalom – Bölcsődal – Legénytánc) A zongoraszólamot Baráth Bálint játszotta. A különösen nehéz, a magyar népzenétől idegen, aszimmetrikus lüktetésű mű méltó befejezése volt a Bartók emlékkoncertnek.

Nagyon gondosan összeállított műsort hallottunk, igen magas színvonalon, és ez a Musica Nostra Kórust és karnagyát, S. Mindszenty Zsuzsánnát dicséri.

Kovács Mária

Musica Nostra - Laudate Dominum

Albert Tay: Laudate Dominum. Közreműködik: Musica Nostra Kórus Mindszenty Zsuzsánna vezényletével
(Jézus Szíve Templom, Kórusok Éjszakája